← Magyarország

Gf.30555/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

Gf.IV.30.555/2012/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kókai Éva Ügyvédi Iroda (CÍM, ügyintéző: Dr. Kókai Éva ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (CÍME) felperesnek, a Honvédelmi Minisztérium Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatala (CÍM, ügyintéző: KÉPVISELŐ NEVE) által képviselt ALPERES NEVE (CÍME) alperes ellen 16 694 753 Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
  2. május 15-én meghozott 16.G.20.711/2011/
  3. számú ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és határidőben - 1 335 600 (Egymillió-háromszázharmincötezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
  5. sorszámon meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 635 000 Ft perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 900 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket. Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperesi ... területén található, a NÉV1 tulajdonában és a NÉV2 kezelésében lévő üzlethelyiséget (kantint) korábban a felperes üzemeltette, az alperessel megkötött,
  6. május
  7. napjáig szóló bérleti szerződés alapján.
  8. május 5-én az alperes ajánlattételi felhívást tett közzé a fenti kantinnak a
  9. június 1-jétől
  10. május 31-ig terjedő időszakban - bérlet útján történő - hasznosítására. Az ajánlattételi felhívás
  11. pontja - egyebek mellett - azt tartalmazta, hogy „a kiíró érvénytelennek nyilvánítja az ajánlatot, ha az ajánlattevő vagy az érdekkörébe tartozó más személy a pályázat titkosságát megsérti". Az ajánlattételi felhívás
  12. pontja a pályázati eljárás eredménytelenné nyilvánításával kapcsolatos szabályokat, a
  13. pontja pedig a titokvédelmi szabályokat és azok megsértésének szankcióit tartalmazták. A felhívás
  14. pontjában pedig a kiíró fenntartotta a jogát - egyebek mellett - arra, hogy a pályázati eljárást eredménytelennek nyilvánítsa (
  15. pont), továbbá, hogy a pályázati felhívást indokolás nélkül visszavonja a szerződés megkötéséig. Az ajánlattételi felhívásra négyen nyújtottak be pályázatot, akik közül az egyik pályázó a felperes volt. A pályázók közül a legmagasabb összegű bérleti díjat (évi bruttó 3 000 000 Ft) a PÁLYÁZÓ1 pályázata tartalmazta, amely gazdasági társaság
  16. május 20-án került bejegyzésre a cégjegyzékbe. A társaság alapító tagjai ALAPÍTÓ TAG1 és ALAPÍTÓ TAG2 voltak, akik közül utóbbi a társaság képviselőjeként is bejegyzésre került. A PÁLYÁZÓ1 pályázatát ALAPÍTÓ TAG1 ügyvezető nyújtotta be és írta alá, azonban a pályázatban a képviselőjeként ALAPÍTÓ TAG3 került megjelölésre. A pályázók közül a második legmagasabb összegű bérleti díjat (évi bruttó 2 640 000 Ft) a PÁLYÁZÓ2 ajánlotta, amely gazdasági társaság
  17. évben alakult, tagjai pedig: ALAPÍTÓ TAG3 beltag és ALAPÍTÓ TAG2 kültag. A PÁLYÁZÓ
  18. képviseletében a pályázatot ALAPÍTÓ TAG3 nyújtotta be, akinek akkor ALAPÍTÓ TAG2 a házastársa volt. A felperes a pályázók közül a harmadik legmagasabb összegű bérleti díjat ajánlotta, ami évi bruttó 2 400 000 Ft volt. A pályázatok bontására
  19. május 27-én került sor, amelyet követően az alperes telefonon arról tájékoztatta a felperest, hogy a pályázat nyertese a legmagasabb bérleti díjat megajánló PÁLYÁZÓ1, a
  20. helyezett a PÁLYÁZÓ2., a
  21. helyezett pedig a felperes lett, akinek pályázati anyagából egy személyi igazolvány fénymásolata ugyan kimaradt, de mivel nem ő lett a nyertes, az alperes a hiánypótlás kiadását szükségtelennek tartotta. A felperes a pályázat eredményét nem fogadta el, mivel véleménye szerint a pályázatok elbírálása során az alperes nem tartotta be a pályázati kiírás
  22. és
  23. pontjában foglaltakat, továbbá megsértette „Az állami vagyonnal való gazdálkodásról" szóló 254/
  24. (X.4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet)
  25. §-ának

(8)bekezdésében és a 43. §-ának
(1)és
(2)bekezdésében előírt szabályokat azzal, hogy a pályázat
  1. és
  2. helyezettjei között fennálló személyi összefonódást nem tárta fel és arra tekintettel a pályázataikat nem nyilvánította érvénytelennek. A felperes állítása szerint jogszabálysértést követett el az alperes azzal is, hogy nem biztosította számára a hiánypótlás lehetőségét. Az alperes a felperes kifogásait nem találta megalapozottnak, ezért a pályázaton nyertesnek nyilvánított PÁLYÁZÓ1 -vel megkötötte a bérleti szerződést. A felperes a keresetében összesen 16 694 753 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Állította, hogy az alperes jogellenes és felróható magatartása következtében vesztette el a kantin üzemeltetési jogát, amellyel okozati összefüggésben 643 999 Ft tényleges vagyoni kára, 1 000 000 Ft nem vagyoni kára,
  3. május 25-ig számítottan pedig 15 050 754 Ft elmaradt haszna keletkezett, amelyet az alperes a Ptk.
  4. §-a alapján köteles számára megtéríteni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A pályázat
  5. és
  6. helyezettjei közötti tulajdonosi kapcsolat fennállását nem vitatta, azonban állította, hogy ez a körülmény önmagában még nem alapozza meg a kártérítési felelősségét. A felperes ugyanis csupán állította, de semmivel nem bizonyította, hogy a PÁLYÁZÓ1 és a PÁLYÁZÓ
  7. egymást kölcsönösen tájékoztatták az ajánlataikról, ezáltal pedig megsértették a Rendelet
  8. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a titoksértés a titoknak a titok-birtokosi körön kívülre jutását jelenti, ami a jelen esetben nem állapítható meg, hiszen mind a PÁLYÁZÓ1, mind pedig a PÁLYÁZÓ
  1. titok-birtokosi körön belülinek minősül. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. A keresetet elutasító ítélete indokolásában rámutatott, hogy a pályázati felhívás nem zárta ki, hogy a pályázaton ugyanazon székhellyel vagy telephellyel, illetőleg részben azonos tulajdonosi körrel rendelkező cégek induljanak, ezért önmagában a tulajdonosi kapcsolat fennállása alapján a felperes részéről állított titoksértést nem lehetett megállapítani. A részben azonos tulajdonosi szerkezet fennállásán túl pedig a felperes a titoksértés megvalósításának igazolására más bizonyítékot nem jelölt meg. Kifejtette továbbá, hogy az ajánlattételi felhívás
  2. pontjában az alperes fenntartotta magának a jogot, hogy a szerződés megkötéséig a pályázati felhívást indokolás nélkül visszavonja, továbbá, hogy a pályázati eljárást eredménytelennek nyilvánítsa. Ez pedig azt jelentette, hogy az alperesnek a pályázat nyertesével sem volt szerződéskötési kötelezettsége, amiből az következik, hogy az alperes akkor sem lett volna köteles a felperessel szerződést kötni, ha a PÁLYÁZÓ1 és a PÁLYÁZÓ
  3. pályázatait érvénytelennek nyilvánítja és a két céget kizárja a pályázati eljárásból. Rámutatott arra is, hogy az ajánlattételi felhívás
  4. pontjába az alperes belefoglalta a Rendelet
  5. és
  6. §-ában előírtakat is, amelyre tekintettel bizonyított titoksértés esetén lehetősége lett volna arra, hogy az egész pályázati eljárást eredménytelennek nyilvánítsa. Ennek következtében pedig teljes bizonyossággal nem lehetett azt megállapítani, hogy amennyiben a felperes által hivatkozott jogszabálysértések miatt a PÁLYÁZÓ1, valamint a PÁLYÁZÓ
  7. kizárásra kerül, úgy az alperes a felperessel kötött volna bérleti szerződést. Mindezekből pedig az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes terhére jogellenes magatartást nem lehetett megállapítani, ezáltal a felperes kártérítési igényének hiányzott a jogalapja. A kereset jogalapjának megalapozatlansága következtében pedig az elsőfokú bíróság az összegszerűség vizsgálatát mellőzte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a keresetében foglaltak szerinti megváltoztatását kérte. Előadta, hogy a keresetében a pályázati kiírás
  8. és
  9. pontjában foglaltak megsértésére hivatkozott, amely szabályok a titoksértéssel kapcsolatos rendelkezések megsértése esetére nem az egész pályázati eljárás eredménytelenné nyilvánítását, hanem a szabályszegő pályázó pályázatának az érvénytelenné nyilvánítását írták elő. A felperes érvelése szerint ugyanez a megállapítás vonható le a Rendelet
  10. §-ának
(4)bekezdésébe, valamint a 43. §-ának
(1)és
(2)bekezdéseibe foglalt rendelkezések helyes értelmezéséből is azzal az eltéréssel, hogy a jogszabály csupán lehetőségként, a pályázati kiírás azonban kötelező szankcióként írta elő az alperes számára a titoksértést elkövető pályázó pályázatának érvénytelenné nyilvánítását. Mindezekre tekintettel pedig téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a titoksértés megállapítása az egész pályázati eljárásnak az eredménytelenné nyilvánítását eredményezte volna. A felperes álláspontja szerint ugyancsak tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában, hogy a felperes csupán állította, de nem bizonyította a titoksértési szabályok megsértését. Az a tény ugyanis, hogy a pályázat
  1. helyezettjének képviselője és tulajdonosa a
  2. helyezett cégnek is résztulajdonosa, továbbá a képviselőjének házastársa volt, minden további vizsgálódás nélkül bizonyítja a titoksértés megtörténtét, amit alátámasztott az a körülmény is, hogy a két cég pályázati anyaga tartalmát tekintve szinte szóról szóra megegyezett egymással és a küllem tekintetében is „kísérteties" hasonlóságot mutatott. A felperes véleménye szerint helytelenül hivatkozott az elsőfokú bíróság a kereset elutasításának indokaként arra is, hogy az alperesnek a pályázati kiírás
  3. pontjában foglaltak alapján lehetősége lett volna arra, hogy a pályázati felhívást indokolás nélkül visszavonja, illetve a pályázati eljárást eredménytelennek nyilvánítsa. A felperes álláspontja szerint ebben a körben nem a kiírásban megfogalmazott lehetőségnek, hanem annak a ténynek kellett lehetőséget tulajdonítani, hogy az alperes ezzel a jogosultságával nem élt és az eljárás során kihallgatott TANÚ1 tanúvallomása szerint ezzel nem is kívánt élni, mivel az alperes elsődleges érdeke a helikopterbázis területén dolgozó több száz ember ellátásának a biztosítása volt. Sérelmezte a felperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a döntése meghozatala során teljes egészében figyelmen kívül hagyta a ... Ügynöksége által
  4. június 12-én írt levélben foglaltakat, amelyben az alperes felettes szerve maga állapította meg, hogy az alperes a pályázat
  5. és
  6. helyezettje közötti személyi kapcsolat figyelmen kívül hagyásával jogszabálysértést követett el. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint téves a felperesnek az a fellebbezési állítása, amely szerint a pályázat
  7. és
  8. helyezettje közötti tulajdonosi, illetőleg hozzátartozói kapcsolat ténye önmagában megalapozta a titoksértés megállapítását. Hangsúlyozta, hogy azonos tulajdonosi szerkezetű cégek esetében a titoksértés nem is értelmezhető, hiszen ilyen esetben mindenki a titokkörön belül van, ezáltal senki nem minősülhet illetéktelen, a titokkörön kívüli személynek. Az alperes véleménye szerint ugyancsak alaptalanul hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy az alperes felettes szerve megállapította a pályázati eljárás szabálytalanságát. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a felperes által megjelölt ... ügynökség
  9. december
  10. napjával megszűnt, jogutóda pedig a jelen perben az alperes képviseletét ellátó ... lett. Az e szervezetek által elrendelt vizsgálatok pedig nem találtak olyan szabálysértést, amely kihatott volna a pályázati eljárás egészének szabálytalanságára. Megjegyezte, hogy a ... ellenőrzésre szakosodott szerve (...) is vizsgálta a perbeli pályázati eljárást, de ők sem találtak olyan mértékű szabálytalanságot, amely miatt be kellett volna avatkozniuk az eljárásba. Az ítélőtáblának a Pp. 256/A. §-a
(3)bekezdése szerinti felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. §-ának
(4)bekezdése alapján - utalva a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontjára - a felperes fellebbezését tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a megalapozott döntéshez szükséges mértékben feltárta, az általa helyesen megállapított tényállás alapján pedig érdemben helyesen utasította el a felperes keresetét. Az érdemben helyes döntés indokaival azonban az ítélőtábla csak részben értett egyet. Az ítélőtábla megállapítása szerint ugyanis a felperes részéről állított titoksértést a perben beszerzett bizonyítékok helyes értékelése és mérlegelése alapján bizonyítottnak kellett tekinteni. Az elsőfokú bíróság részéről megállapított, nem vitás tényállás szerint a PÁLYÁZÓ1 pályázati anyagában a cég ügyvezetőjének képviselőjeként az a ALAPÍTÓ TAG3 került feltüntetésre, aki a pályázaton
  1. helyezett PÁLYÁZÓ2-nek is képviselője és beltagja volt. A pályázaton
  2. és
  3. helyezettnek kihirdetett két cégnek tehát nem csupán a tulajdonosai voltak részben azonosak, hanem a képviseletüket is ugyanaz a személy látta el, akinek a képviselet megfelelő ellátásához nyilvánvalóan ismernie kellett mindkét általa képviselt cég pályázatának tartalmát. Ezért a felperes részéről állított titoksértés megvalósulását - ellentétben az elsőfokú bíróság megállapításával - a perben bizonyítottnak kellett tekinteni. A felperesnek azonban ahhoz, hogy a kártérítési igényét a bíróság megalapozottnak fogadja el, a pályáztatási szabályok megsértésén túl azt is bizonyítania kellett (volna), hogy a keresetében megjelölt kára az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett. Ebben a körben pedig nem annak kellett jelentőséget tulajdonítani, hogy a titoksértéshez a pályázati kiírás, illetőleg a Rendelet előírásai milyen szankciót fűztek, hanem annak, hogy a pályázati kiírás
  4. pontjában foglaltak alapján az alperest megillette az a jog, hogy egyetlen pályázóval se kössön szerződést. Az alperest szerződéskötési kötelezettség nem terhelte sem a pályázati kiírás, sem a Rendelet alapján, ezáltal a bérleti szerződés közte és a pályázat nyertese között csak a két fél kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása alapján jöhetett volna létre. A pályázat tehát csupán esélyt jelentett a pályázók számára a szerződéskötésre, bizonyosságot azonban még a pályázaton nyertes pályázó számára sem. Tény, hogy a pályáztatás szabályainak megsértésével az alperes rontotta a felperes esélyeit a tekintetben, hogy a pályázat kiírója vele kösse meg a bérleti szerződést. Annak következtében azonban, hogy a pályázati kiírás alapján a kiíró alperes abban az esetben is jogszerűen megtagadhatta volna a felperessel való szerződéskötést, ha a titoksértésre hivatkozással a PÁLYÁZÓ1 és a PÁLYÁZÓ
  5. pályázatait érvénytelennek nyilvánítja, nem állapítható meg okozati összefüggés az alperes jogellenes magatartása és a felperes részéről a keresetben érvényesített kárigények között. A fentiekből következik, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyesen állapította meg, hogy a felperes kártérítési igényének a jelen esetben hiányzik a jogalapja, annak indokaként azonban helyesen nem a jogellenesség, hanem az okozati összefüggés hiányát kellett megjelölni. Alaptalanul hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a pályázati kiírás
  6. pontjában foglaltak vizsgálata körében nem a kiírásban biztosított lehetőségnek, hanem annak a ténynek kellett jelentőséget tulajdonítani, hogy az alperes nem élt és nem is kívánt élni ezzel a jogosultságával. Azt ugyanis, hogy az alperes a PÁLYÁZÓ1 és a PÁLYÁZÓ
  7. pályázatának érvénytelenné nyilvánítása esetén sem élt volna a pályázati kiírás
  8. pontjában számára biztosított lehetőséggel, sem TANÚ1 tanúvallomása, sem a perben rendelkezésre állt egyéb bizonyítékok alapján nem lehetett megalapozottan megállapítani. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - az indokolásának a jelen határozatban foglaltak szerinti részbeni módosításával a Pp.
  9. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredménytelen maradt, ezért a felperes a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó saját másodfokú perköltségét a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni. Az alperes jogi képviselőjeként eljárt KÉPVISELŐ NEVE őrnagy a jogtanácsosi minőségét az eljárás során nem igazolta, az iratokhoz A/
  1. alatt csatolt meghatalmazásból pedig azt lehetett megállapítani, hogy KÉPVISELŐ NEVE nem jogtanácsosként, hanem a ... állományába tartozó jogász főtisztként képviselte az alperest, ezért részére - a Pp.
  2. §ának
(2)bekezdésében foglaltak ellenére - jogtanácsosi munkadíjat nem lehetett megállapítani. (Az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésre vonatkozó rendelkezését a felperes a fellebbezésében külön nem támadta, ezért annak megváltoztatására az ítélőtáblának nem volt lehetősége, figyelemmel a Pp. 228. §-ának
(4)bekezdésében és a 253. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakra.) „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazott 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §-ának
(2)bekezdésében és a 15. §-ának
(1)-
(3)bekezdéseiben foglaltak alapján az ítélőtábla ugyancsak a pervesztes felperest kötelezte a részére az elsőfokú eljárásban engedélyezett illetékfeljegyzési jog folytán előzetesen le nem rótt fellebbezési eljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére. Debrecen, 2013. május 21. Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.