Bf.216/2013/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és

(2)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés büntettében, valamint a Btk. 170. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés büntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 10 hónap börtönre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője pedig felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.5/2013/3,4-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen sem az ügyész, sem a vádlott nem jelent meg, előzetesen bejelentették, hogy nem kívánnak a nyilvános ülésen részt venni. A vádlott védője a nyilvános ülésen előadott perbeszédében fenntartotta az életveszélyt okozó testi sértés büntettének vádja alóli felmentésre irányuló fellebbezést. Előadta, hogy álláspontja szerint nem bizonyítható, hogy a vádlott megrúgta az édesapja oldalát, és ezért keletkezett annak életveszélyes sérülése. A vádlott határozottan állította ugyanis, hogy ő csak kézzel bántalmazta az édesapját, és továbbra is indokoltnak tartotta annak vizsgálatát, hogy a sértett csontritkulásban szenved-e, és ezért következett-e be a bordáinak törése, akár kisebb erejű erőbehatásra is. A bejelentett vádlói illetve védői fellebbezések nem alaposak. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a jogorvoslatokkal támadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A revízió elvének szem előtt tartásával ellenőrizte, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat, és vizsgálta az ítélet megalapozottságát is. Ennek során megállapította, hogy az első fokon eljárt törvényszék a bizonyítást a szükséges körben lefolytatta és a perrendi szabályokat is megtartotta. Nem észlelt a Be. 373. §

(1)bekezdés

1. pontjában felsorolt olyan (un. abszolút) eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, de e törvényhelyen fel nem sorolt egyéb, az ítélet megalapozottságát, és az eljárás törvényességét befolyásoló (Be.
2. §

(1)bekezdés) eljárási szabálysértés sem valósult meg. A törvényszék részletekbe menően vonta alapos vizsgálat alá a vádlott vallomásait, melyekben a súlyos testi sértést eredményező cselekményét teljes egészében beismerte, míg az életveszélyt okozó cselekményt csak részben ismerte el. Helytállóan vont következtetést arra, hogy a vádlott vallomásával szemben e cselekmény vonatkozásában a tényállás megállapításának alapjául a sértett vallomása tehető, hiszen ezt támasztották alá a közvetett tanuk vallomásai és a szakértői vélemény megállapításai is. Helyesen mutatott rá, hogy a szakértői vélemény alapján kizárható a bordatörés kézzel történt bántalmazás hatására való bekövetkezése, akár egy esetleges csontritkulás fennállása esetén is. A bizonyítékokat egyenként és kölcsönösen is mérlegelési körébe vonta. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelése hibátlan, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. A vádlott javára az eltérő tényállás megállapítására irányuló védelmi fellebbezés lényegében a bizonyítékok értékelésén keresztül támadta a megalapozott tényállást, mely eredményre nem vezethetett, tekintettel arra is, hogy a tényállás helyessége esetén a másodfokú perben eltérő tények megállapítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs perjogi lehetőség (Be. 351-

1. §). Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen feltárta, azokat helytállóan mérlegelte és a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményéhez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltást szabott ki vele szemben. A büntetés tett arányos, szükséges, és egyben elégséges is a büntetési célok elérésére, és összhangban áll a büntetés kiszabási elvekkel is. A büntetlen előéletű vádlottal szemben, tekintettel a sértetti megbocsátásra is, elegendő a törvényi minimum közelében kiszabott szabadságvesztés büntetés, a mellékbüntetéssel együtt. Így súlyosításra nem látott indokot az ítélőtábla. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy két alkalommal is közeli hozzátartozóját bántalmazta a vádlott, enyhítésre sem látott alapot a másodfokú bíróság. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, az lefoglalt bűnjelekre valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú döntésig előzetes letartóztatásban töltött időt a táblabíróság a Btk. 99. §

(1)bekezdése alapján számította be a börtönbüntetés tartamába. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megállapítására vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §

(1)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. május
2. Dr. Elek Balázs sk. . Gömöri Olivér sk. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 22.B.662/2012/
3. számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. május
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő