Bf.717/2012/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) kísérlete miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának esetére az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, büntetésének súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.89/2012/3-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, azonban a másodfokú eljárásban a szakértői bizonyítás továbbfejlesztését indítványozta, mivel álláspontja szerint a szakértők nem fejtették ki a vádlott kezdődő, enyhe fokú szellemi leépülésének tartalmát, továbbá abban sem nyilatkoztak, hogy az alkoholfüggőség talaján kialakult személyiségváltozás amennyiben nem kóros, milyen módon korlátozhatta enyhe fokban a vádlottat a cselekménye következményeinek a felismerésében, illetve az e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezés folytán a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt felülbírálatának körébe vonta, egyetértve a fellebbviteli főügyészség indítványával a Be. 353. §

(2)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban a szakértői bizonyítás továbbfejlesztését rendelte el és tárgyalásra tért át. A másodfokú eljárásban a vádlott akként nyilatkozott, hogy a hollandert nem kézzel, hanem villáskulccsal lazította meg, amely a mosogató alatti szekrényben volt. Az igazságügyi elmeorvos-szakértők fenntartották a szakértői véleményben foglalt azon megállapításokat - a vádlott újabb gyógykezelésének leleteit is figyelembe véve -, hogy enyhe fokban volt korlátozva cselekménye következményeinek felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában. Az enyhe fokú korlátozottságnak egyik komponense az italozó életmód talaján kialakult személyiségváltozás, a második az enyhe fokú szellemi hanyatlás, melynek olyan összetevői voltak, amelyek a kritikai és ítélőképességet befolyásolhatták, a lényeglátás, tervezési funkció zavart mutatott. Nem elhanyagolható körülmény a cselekmény napján történt alkoholfogyasztás sem, mert ilyenkor károsodhat az indulati fékkel való bánni tudás, a közömbösség vagy indulatosság hullámzása, a hangulati labilitás, és a hirtelen döntések. Ezeket az alkoholfogyasztás fellazította. Akut elmekóros tünet nem volt megállapítható, azonban beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeképpen az ügyész a történeti tényállás helyesbítését indítványozta, a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezését fenntartotta akként, hogy a szabadságvesztés tartamát az enyhítő szakasz alkalmazásával, az előzetes fogvatartásban töltött idő figyelembe vételével méltányos tartamban állapítsa meg a bíróság a végrehajtás felfüggesztése nélkül. A védő a vádlott szellemi állapotára tekintettel a másodfokú eljárásban tett vallomásának bizonyítékként történő értékelésének mellőzését kérte, álláspontja szerint az irányadó tényállásból nem vonható aggálytalan következtetés arra, hogy fia életének kioltására irányuló szándékkal ölési cselekményt kívánt végrehajtani, ezért felmentését indítványozta, másodlagosan pedig a büntetés enyhítését. A másodfokú eljárásban felvett szakértői bizonyítás, a vádlotti nyilatkozat, valamint az iratok tartalma alapján a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás kiegészítendő, illetve helyesbítendő az alábbiak szerint: A rendszeres italozó életmód, az italozó életmód talaján kialakult személyiségváltozás, továbbá a cselekmény napján történt alkoholfogyasztás együttese alapján a vádlott beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt. Az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében „… földgázüzemű fali fűtőtesthez lépett és egy 25-27-es villáskulcs segítségével (amely az eljárás során a konyhai mosogató alatti szekrényből lefoglalásra került) meglazította a berendezés golyóscsapjához csatlakozó hollander csavarját…” A
3. oldal
4. bekezdéséből mellőzendő, hogy „ - feltehetően zárlatos elektromos szerelvény hibájából -„, helyette annyi rögzítendő, hogy a gyújtóforrás egyértelműen nem volt megállapítható, az sem, hogy a mécses, vagy a kisszoba elektromos szerelvényeinek valamilyen zárlata - gyújtotta meg a gáz - levegő keveréket és a földgáz felrobbant. Az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás mindenben megalapozott, a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő. Az elsőfokú bíróság kellő körültekintéssel értékelte a vádlott tényfeltáró vallomását, mely szerint szándéka saját maga és fia életének kioltására irányult elnehezült élethelyzetük miatt. Az elsőbíróság elfogadta a vádlott azon állítását, mely szerint a gázkonvektor bekötő csövét kézzel lazította meg. A másodfokú eljárásban az első tárgyaláson a vádlott határozottan állította, hogy a meglazítás azzal a 25-27-es villáskulccsal történt, amit a nyomozás során a konyha helyiségben a mosogató alatti szekrényből a rongyok alól foglaltak le. A második tárgyaláson a vallomását visszavonta, azt állította, hogy az előző tárgyaláson zavart volt, ezért tett olyan nyilatkozatot. A másodfokú bíróság az első tárgyaláson a vádlott elmebeli megnyilvánulásában ilyen zavartságot nem észlelt, a feltett kérdésekre adekvát válaszokat adott és ezen a tárgyaláson az igazságügyi elmeorvos-szakértők is jelen voltak. Az elsőfokú bíróság indokolásában (ítélet
5. oldal
6. bekezdés) utalt arra, hogy az ügyeletes tűzvizsgáló minden kétséget kizáró módon nem tudta cáfolni a vádlott azon védekezését, hogy kézzel lazította fel a hollandert, de előadta, hogy nagyobb valószínűséggel, eszközzel, pl. villáskulccsal lehet fellazítani egy bekötött csatlakozást. A másodfokú eljárásban tett vádlotti vallomás tükrében, tekintettel az ügyeletes tűzvizsgáló vallomására, valamint az eszköz lefoglalásának körülményeire is, az ítélőtábla álláspontja szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott a már jelzett méretű villáskulcsot használta a meglazításhoz. Az ítélet
7. oldal
8. bekezdésében iratellenesen került megállapításra, hogy a robbanás feltehetően a zárlatos elektromos szekrény hibájából történt, ennek ellentmond az ítélet indokolása (ítélet
9. oldal utolsó előtti bekezdésétől). A többszörösen kiegészített tűzvédelmi szakértői vélemény azt rögzítette, hogy a gyújtóforrást kétséget kizáró módon nem lehetett megállapítani, azt sem lehetett egyértelműen kimondani, hogy a mécses okozta-e a robbanást vagy a kisszoba elektromos szerelvényeinek valamilyen zárlata, mivel a tűzeset után nem vontak be elektromos szakértőt az elektromos hálózat átvizsgálásához. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyes cselekményének jogi minősítése is. A felmentést célzó védői indítvány a Be.
10. §

(1)bekezdésére figyelemmel nem foghatott helyt. Vizsgálta a törvényszék, hogy a vádlott cselekménye közeli vagy távoli kísérlet volt-e, illetve magatartása alkalmatlan kísérletként értékelhető-e, illetve, hogy a terhére rótt bűncselekmény minősített esetei, így az előre kiterveltség, a nyereségvágyból, illetve aljas indokból vagy célból történő elkövetés, illetve más bűncselekmény (közveszélyokozás) megvalósulhatott-e. A kérdésekre adott válasz helytálló, álláspontját az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, melyet az ítélőtábla is osztott. A büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket a törvényszék hiánytalanul számba vette és helyesen értékelte. Az ítélőtábla az ügyésznek az enyhítő szakasz alkalmazásával végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására irányuló jogorvoslatát nem találta alaposnak, de nem vezethetett eredményre a védő enyhítést célzó jogorvoslata sem. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés neme és mértéke megfelelő és annak 3 évi próbaidőre történő felfüggesztése is helytálló. Nem hagyható figyelmen kívül a kísérlet távoli volta és a körülmény sem, hogy nem volt igazolható, hogy a vádlott egyenes szándékkal olyan gyújtóforrást létesített volna, amely a gáz-levegő elegy berobbanását eredményezi. A járulékos kérdésekben hozott rendelkezések túlnyomórészt helyesek, azonban tekintettel arra, hogy a 25-27-es villáskulcs az elkövetés eszköze volt, ezért a Btk. 77. §

(1)bekezdés a) pontja alapján elkobzására került sor. Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése szerint a jelzett körben megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Rögzítette a vádlott időközben megváltozott személyazonossági okiratának számát. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. március
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Szolnoki Törvényszék 6.B.700/2011/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. március
5. napján jogerős és a szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható. Debrecen,
6. március
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke