Gf.30422/2012/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés szerinti kártérítési felelőssége nem áll fenn. Megállapította azt is, hogy az alperes a szükséghelyzet megszüntetése során nem okozott indokolatlanul nagy kárt, a település közvetlen fenyegetettségéhez képest kisebb kárral, veszéllyel járt az egyébként is víz alatt álló mezőgazdasági területek elárasztása, ezért a Ptk.107.§

(2)bekezdése szerint sem kötelezhető kártérítés megfizetésére. Alaptalannak találta a kártalanítás címén előterjesztett igényt is hivatkozással arra, hogy a kár nem a gát átvágásával okozati összefüggésben következett be, a felperesi földterületeken a gát átvágása előtt is állt a víz a csapadékos idő, a S. felől érkező ár, és a vízelvezető csatornák nem megfelelő karbantartása miatt. Utalt arra is, hogy az alperes az okozati összefüggés fennállása esetén is az csak az összes veszélyeztetett tulajdonhoz, a veszélyeztetett vagyontárgyakhoz képest számított önkormányzati tulajdon arányában lenne kártalanításra kötelezhető. Az alperes jogi képviselője által elvégzett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíjat a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2.§

(2)bekezdése szerint 700.000 forintra mérsékelte. Az ítélet ellen a felperes és az alperes terjesztett elő fellebbezést. A felperes fellebbezésben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesi területek 90%-a nem állt víz alatt a depónia átvágása előtt, a kárt a gát indokolatlan helyen történő átvágása okozta. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az általa indítványozott igazságügyi szakértői bizonyítást mellőzte, e döntését nem indokolta, utalt arra, hogy az elsőfokú eljárás során kérte szakértő kirendelését. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a javára megítélt ügyvédi munkadíj 2.887.370 forintra történő felemelését kérte hivatkozással arra, hogy a 93.579.000 forint pertárgyértékhez képest a 0,75% mértékű ügyvédi munkadíj jogszabályellenes és méltánytalan. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a munkadíj mérséklését nem indokolta. A felperes az alperes fellebbezése tekintetében, az alperes fellebbezése tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése részben megalapozott, a felperes fellebbezése alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiak szerint kiegészíti: A V.által a vízkár elhárítási helyzetről

1. május hó
2. napján kiadott rendkívüli tájékoztató (11.sorszámú irat melléklete) szerint a D.illetékességi területén az A. tekintetében az elöntés veszélye miatt lokalizáció, védekezésre való felkészülés történt. A
3. május hó
4. napján kelt rendkívüli tájékoztató rögzíti, hogy a jobb parti depónia megcsúszása miatt Sz. település védelme érdekében a bal oldali depónia megnyitásra került. A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása helyes, és helyes az érdemi döntése is, azonban a másodfokú bíróság nem ért egyet az érdemi döntés jogi indokolásával, ezért mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását és a döntést az alábbiak szerint indokolja: Felperes keresetét arra alapította, hogy a rendkívüli időjárási körülmények miatt kialakult helyzetben,
5. május hó
6. napján az alperes polgármestere átvágatta az A. keleti töltését, és ezzel okozati összefüggésben a felperes művelése alatt álló termőföldterület víz alá került, keresetében kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kártalanítási vagy kártérítési igény sikerességéhez a károsultnak azt kell bizonyítania, hogy a kárt a károkozó magatartás, a károkozóként megjelölt személy tevése vagy mulasztása okozta, a kár bekövetkezte és a károkozó magatartás között okozati összefüggés áll fenn. A keresetlevélben foglalt tényállítás mellett ezért a felperesre hárult a perben annak bizonyítása, hogy a károkozó cselekmény - a töltés átvágása - az alperes magatartása, tevékenysége volt. A perbeli esetben a károkozó magatartásként megjelölt árvízveszélyt elhárító intézkedésként került sor a depónia átvágásra. A vízgazdálkodásról szóló
7. évi LVII. törvény 16.§

(1)bekezdése értelmében a vizek kártétele elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása - védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a védekezés - az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelőzésében vagy elhárításában érdekeltek kötelezettsége. A

(3)bekezdés szerint a vízügyi igazgatási szervek feladata vízkár elhárítási létesítmények, vízművek fenntartása, fejlesztése, azokon a védekezés ellátása, továbbá mezőgazdasági vízszolgáltatás és vízkár elhárítás feladatainak ellátása, amelynek során a

(4)bekezdés alapján a helyi önkormányzatok vízkár elhárítási tevékenységének szakmai irányítását látják el. A helyi önkormányzatok feladata a 16.§

(5)bekezdésben részletezettek szerint a település belterületén a patakok áradásainak megelőzése, a védőművek fenntartása, fejlesztése és azokon a védekezés ellátása, a vizek kártétel elleni védelemmel összefüggő feladatok ellátása. A vizek kártétele elleni védekezés érdekében szükséges feladatok ellátása, az árvízveszélyt elhárító intézkedések megtétele során az intézkedésre kötelezettek hatóságként járnak el. Az árvíz és belvíz védekezésről szóló 10/1997.(VII.17.) KHVM rendelet 16.§

(1)bekezdése szerint a vízügyi igazgató köteles gátszakadás veszélye esetén a lokalizációs tevékenység megkezdését elrendelni, míg a 18.§

(1)bekezdése alapján, ha töltésszakadás veszélye fenyeget vagy az bekövetkezett, a víz továbbterjedésének megakadályozásához, illetőleg a víz tereléséhez és visszavezetéséhez a szükséges intézkedéseket a lokalizációs terv alapján haladéktalanul köteles megtenni és a lokalizációs munkák végrehajtásáért felelős vezető kijelölni. A lokalizálás során gondoskodni kell a lokalizációs művek nyílásainak elzárásáról, a védőképességi hiányok megszüntetéséről, szükség estén új lokalizációs művek kiépítéséről, a védvonal többi szakaszán a védekezés zavartalan folytatásáról, a szakadás továbbterjedésének megakadályozásáról, a mentesített területe betört víz kártételeinek csökkentéséről és a mederbe való mielőbbi visszavezetéséről. A depónia megnyitásáról a hivatkozott jogszabály rendelkezései alapján a V.-nek kell döntenie, és döntött a perbeli esetben is, mely tényt a V. Igazgatóság által kiadott rendkívüli tájékoztató is igazolja, rögzítve, hogy a 10/1997.(VII.17.) KHVM rendelet 18.§ szerinti lokalizálás történt az A.-n. A felperes által megjelölt károkozó intézkedés ezért nem az alperes magatartása, tevékenysége volt, az alperes részt vett az árvízvédelmi tevékenység szervezésében, de a depónia átvágását nem az alperes rendelte el, így a felperes kára nem az alperes magatartásával áll okozati összefüggésben. Az alperes felelősségét az, hogy a lokalizáció érdekében szükséges, a V. által elrendelt intézkedés végrehajtásában közreműködött, nem alapozza meg. Az alperes magatartása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés hiányában a felperes keresete alaptalan, ezért szükségtelen a kárfelelősség további feltételeinek, illetve a szükséghelyzet fennállásának vizsgálata. Felperes az intézkedés elrendelőjével szemben érvényesítheti kárigényét kártérítés, illetve kártalanítás jogcímén is. Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy az alperest megillető ügyvédi díj munkadíj mérséklése indokolt, azonban az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj kirívóan alacsony. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2.§

(1)bekezdés a) pontja értelmében a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvédi munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet a fél és képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj megfizetésére. A 2.§

(2)bekezdése szerint az

(1)bekezdés alapján megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, a bíróság döntését indokolni köteles. Az alperes és jogi képviselője a

1. január hó
2. napján kelt megállapodásban (csatolva ..... szám alatt) 80.000 forint munkadíjat és pernyertesség esetén a pertárgy értéke alapján számított 3% sikerdíjat kötöttek ki, amelynek összege 2.887.370 forint. A megállapodás szerinti munkadíj mérséklését indokolja az, hogy a perben - bár elsőfokú bíróság tanúbizonyítást foganatosított - nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatására nem került sor, a bíróság 5 tárgyalást tartott, az alperes jogi képviselője 5 beadványt terjesztett elő. A pertárgy értéke alapján a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján megállapítható ügyvédi munkadíj 3.819.360 forint lenne, melyhez képest a kikötött munkadíj eleve alacsonyabb összegű volt, ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott 25% mértékű mérséklés indokolatlanul alacsony, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a pertárgy értékére is figyelemmel megközelítőleg a kikötött munkadíj kb. 50%-a, 1.500.000 forint összegű munkadíj áll arányban a kifejtett ügyvédi tevékenységgel. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp.253.§

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét a mérsékelt ügyvédi munkadíjra és az alperes által előlegezett tanúdíjat magában foglaló 1.502.300 forint összegre felemelte. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperes fellebbezése részben alapos volt, ezért a Pp.81.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a felperest kötelezte az alperes javára másodfokú eljárásban felmerült részperköltség megfizetésére az alperest képviselő ügyvéd 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§

(3)és

(5)bekezdése alapján megállapított munkadíja alapulvételével. Pécs,

1. május
2. Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró