Mfv.10275/2012/5 – Kúria

(1),

1. XLIII. Tv.
2. § Mfv.I.10.275/2012/5.szám A Kúria a dr. Bónis Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Ritócz Diána jogtanácsos által képviselt alperes ellen keresetkiegészítés megfizetése iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.361/
3. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.480/2011/
4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.480/2011/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.361/2011/
6. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
7. július 1-jétől állt hivatásos szolgálati jogviszonyban az alperesnél.
8. április 29-étől
9. február 15-éig gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságát töltötte. A szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében a
10. évre járó 90.462 forint keresetkiegészítéskülönbözet megfizetését kérte a 316/
11. (XII.29.) Korm. rendeletre (továbbiakban Kormányrendelet) hivatkozással, miután az alperes
12. márciusában csak 7.538 forint kereset-kiegészítést fizetett meg a részére. A Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.361/2011/
13. számú ítéletével kötelezte az alperest 90.462 forint és ennek
14. április 1-jétől járó törvényes késedelmi kamatai, valamint perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a
15. évre járó kétszer 49.000 forint kereset-kiegészítésre való jogosultság Kormányrendeletben foglalt valamennyi (öt) feltételének a felperes megfelelt, mivel jogviszonya
16. január 1-jén és
17. március 1-jén teljes munkaidőben fennállt, havi bruttó illetménye e napokon nem haladta meg a 340.000 forintot, valamint a jogviszonya
18. október
19. és
20. január 1., illetve
21. december
22. és
23. március
24. között nem szünetelt 45 napnál hosszabb ideig figyelemmel a Hszt.
25. §-ában foglaltakra. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.480/2011/
26. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyben kötelezte az alperest a felperest képviselő szakszervezet részére perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Kormányrendelet
27. §

(2)bekezdés a) pontjából nem következik, hogy az abban foglalt követelménynek a fegyveres szerv hivatásos állományú tagja csak abban az esetben felel meg, ha az illetményét ténylegesen folyósítják is. A 2. §

(1)bekezdés szerinti rendelkezés pedig nem a kereset-kiegészítésre jogosultság egy további feltétele, hanem a megfizetésének teljesítési határideje. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes ténylegesen nem illetményt kapott, hanem társadalombiztosítási ellátásban, azaz gyermekgondozási díjban részesült. Az alperes a fellebbezésében nem vitatta, hogy a további, 2. §

(2)bekezdés

1. b)-
2. d)pontjaiban megfogalmazott feltételek a felperes esetében megvalósultak. Az alperes ellenkérelméből, de a fellebbezéséből is kitűnik, hogy a Kormányrendelet 2. §

(2)bekezdés d) pontjában írt azt a követelményt, hogy a jogviszony meghatározott időtartamon belül 45 napnál hosszabb ideig nem szünetelt, kizárólag a Hszt.

1. §-ában írtak szerint értelmezte, vagyis elfogadta, hogy ez a feltétel a felperes esetében teljesült. A másodfokú bíróság ezt irányadónak tekintette a fellebbezési eljárásban is a Pp.
2. §

(3)bekezdés alapján.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.Hivatkozása szerint tévesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a Kormányrendelet

1. §ában meghatározott, a keresetkiegészítés alapjául szolgáló konjunktív feltételek a felperes esetében megvalósultak. Nem csupán technikai előírás, hogy a foglalkoztatott az eseti keresetkiegészítésre a
2. január és március hónapra járó illetményének kifizetésével egyidejűleg jogosult. Az illetményfizetés ugyanis feltétele a keresetkiegészítésre való jogosultságnak. Ezt támasztja alá a rendelet mellékletének a címe is, amely a havi illetménnyel együtt fizetendő összeg folyósításáról szól, továbbá az a tény is, hogy a Kormányrendelet kifejezetten meghatározza, hogy mit kell illetményként figyelembe venni a keresetkiegészítésre jogosultság megállapítása tekintetében.A felperes
3. április 29-étől
4. február 15-éig illetmény nélküli szabadságon volt, mely idő alatt gyermekgondozási díjban részesült, amely nem minősül keresetnek, hanem egészségbiztosítási ellátás az Ebtv. 42/A. § és a Tbj.
5. §

(1)bekezdés és

1. § bb) pontja alapján.A felperes jogviszonya a Hszt.
2. § rendelkezései szerint nem szünetelt, de ez idő alatt a felperes sem keresettel, sem illetménnyel nem rendelkezett, és távolléti díjat sem folyósítottak a részére. A felperes a Hszt.
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján illetmény nélküli szabadságon volt, munkavégzés nélkül illetményre pedig nem jogosult figyelemmel a Hszt. 99. §

(1)bekezdésére. A Kormányrendelet 2. §

(2)bekezdés d) pontja a Hszt.

1. §-ában foglaltakkal ellentétesen a jogviszony szünetelésének időtartamaként nevesíti a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát. Az itt használt megfogalmazásból következően azonban a fizetés nélküli szabadság idejét a Kormányrendelet alkalmazása során a jogviszony szünetelésének kell tekinteni. Erre figyelemmel fizetett az alperes a
2. február 16ával ismét munkába állt felperesnek időarányos összegben keresetkiegészítést. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak

1. évi eseti keresetkiegészítésről szóló 316/
2. (XII.28.) Korm. rendelet (Kormányrendelet)
3. §

(1)bekezdése szerint a foglalkoztatott az eseti keresetkiegészítésre

1. január és március hónapra járó illetményének kifizetésével egyidejűleg a
2. január 1-jén, illetve
3. március 1-jén fennálló -
4. § szerinti - jogviszonya alapján a

(2)-

(6)bekezdésben foglalt feltételek szerint jogosult.A

(2)bekezdés alapján az

(1)bekezdés szerinti két illetményfizetési időpontban bruttó 49.000 - 49.000 forint eseti kiegészítésre jogosult az a foglalkoztatott, aki az alábbi feltételeknek megfelel: a.) havi bruttó illetménye

1. január 1-jén, illetve
2. március 1-jén nem haladja meg a 340.000 forintot, továbbá b.)
3. január 1-jén, illetve
4. március 1-jén költségvetési szervvel teljes munkaidős jogviszonyban áll, továbbá c.) a jogviszony a költségvetési szervvel
5. október 1-je és
6. január 1-je, illetve
7. december 1-je és
8. március 1-je között folyamatosan fennáll, d.) a jogviszony
9. október 1-je és
10. január 1-je, illetve
11. december 1-je és
12. március 1-je között nem szünetelt 45 napnál hosszabb ideig, ide nem értve a rendes szabadság, valamint a szülési szabadság miatti jogviszony szünetelés időtartamát.A
13. §

(1)bekezdésből egyértelműen megállapítható, hogy a keresetkiegészítés rendeltetése az, hogy azok a foglalkoztatottak részesüljenek kompenzációban, akiknek a jogszabály által meghatározott időpontban ténylegesen kifizetésre kerülő illetménye nem éri el a 340.000 forintot. A jogszabály azonban ezen túlmenő feltételeket is megállapít a 2. §

(2)bekezdés

1. b)-
2. d)pontjában, valamint a

(3)-

(6)bekezdésben. Téves tehát az eljáró bíróságok álláspontja, miszerint a keresetkiegészítésre jogosultságnak nem feltétele az, hogy a foglalkoztatott

1. január illetve március hónapokra ténylegesen illetményre legyen jogosult, hiszen a Kormányrendelet
2. §

(1)bekezdése teljesen egyértelműen fogalmaz azzal, hogy a keresetkiegészítésre a foglalkoztatott a

1. január és március hónapra járó illetmény kifizetésével egyidejűleg válik jogosulttá. Tényleges illetményfizetés hiányában nem lenne lehetőség annak a kiegészítésére.A Kormányrendelet
2. §

(2)bekezdés a) pontja is feltételezi azt, hogy tényleges illetmény kifizetés történjen az adott hónapra vonatkozóan, hiszen ennek hiányában értelmezhetetlen lenne a jogszabály megfogalmazása, amely 340.000 forintot meg nem haladó illetményt kíván meg a jogosultsághoz.A felperes 2010. januárjában illetmény nélküli szabadságon volt, esetében nem lehet ekkor irányadó illetményről beszélni, így nem felel meg a 2. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt feltételeknek.

1. március 1-jén a felperes már illetményben részesült. Az ő esetében a Kormányrendelet a
2. §

(4)bekezdésében foglaltakat helyesen alkalmazta az alperes, amikor a

1. március 1-jéig számított, a jogviszony szüneteléssel nem érintett napok száma és a 91 nap hányadosaként időarányosan fizette ki a 49.000 forint keresetkiegészítést. A Kormányrendelet személyi hatálya ugyanis nemcsak az
2. §

(1)bekezdés

1. c)pontjában foglalt Hszt. hatálya alatt álló munkáltatókra, hanem más, szintén e jogszabályban megjelölt költségvetési szervekre is kiterjed. Az ezeknél foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények (Kjt., Ktv. Hjt., Iasz. Isztv., Mt., Gybt.) a Hszt. 51. §-ában foglaltaktól eltérően szabályozzák a jogviszony szünetelésének fogalmát. Helyesen hivatkozott a fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében is az alperes a Kormányrendelet 2. §
2. d)pontjában foglaltakra, amely a Hszt-ben használt terminológiától eltérően a jogviszony szüneteléseként nevesíti a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát is, holott a Hszt-ben ezen időtartamok (Hszt. 89. §, 95. §), de az illetménynélküli szabadság (Hszt. 96. §) sem minősül a szolgálati viszony szünetelésének.A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésének Hszt. 51. § rendelkezésére történő hivatkozását (irat 3. oldal 2. bekezdés) tévesen értelmezte, míg a kereseti ellenkérelmet (irat 2. oldal utolsó bekezdés) figyelmen kívül hagyta, ezért a Pp. 253. §

(3)bekezdése helytelen alkalmazásával foglalt állást a felperes

1. március 1-jén esedékes keresetkiegészítésre jogosultságáról. A felperes
2. március 1-jén ugyan illetményben részesült, de az azt megelőző 91 napban 45 napot meghaladóan (nem szabadság és nem szülési szabadság miatt) a szolgálati jogviszonya szünetelt, ezért a 49.000 forint keresetkiegészítés helyett a Kormányrendelet
3. §

(4)bekezdés alapján annak csak időarányos összegére volt jogosult, melyet az alperes a pert megelőzően a felperes részére kifizetett. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.A Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az együttes első, másodfokú és felülvizsgálati alperesi eljárási költség megfizetésére. A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 358/B. § alapján mentesül a le nem rótt első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték fizetési kötelezettség alól, ezért azt a 6/1986.(VI.26)IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest, 2013. január 16. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő