Pfv.20781/2012/3 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(3)Pfv.III.20.781/2012/3.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek, a Kristonné dr.Dusza Gabriella ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 26.P.101.995/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 41.Pf.634.711/2011/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által
3. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartja. felülvizsgálattal támadott részét I n d o k o l á s A felperes
4. szeptember 19-én B-n motorkerékpárjával közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében több sérülése keletkezett és műtét elvégzésére is sor került. A felperes a keresetében 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak a baleset napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a káresemény napjától kezdődően jövedelempótló járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a nem vagyoni kártérítés iránti kereset részben elutasítását kérte, a jövedelempótló járadékigény körében vitatta, hogy a felperes az eredeti munkakörének ellátására képtelen lenne, illetőleg, hogy a munkaviszonyának megszűnése a balesettel állt okozati összefüggésben. Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest 4.200.000 forint és ennek a
5. szeptember 19-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest
6. szeptember
7. napjától
8. február
9. napjáig terjedő időre 7.673.677 forint lejárt jövedelempótló járadék, valamint
10. március 1-jétől a felperes nyugdíjjogosultságának eléréséig havonta előre esedékesen minden hónap
11. napjáig 91.222 forint jövedelempótló járadék megfizetésére. A jövedelempótló járadékok tekintetében megállapította, hogy a járadékösszeg adóköteles jövedelem. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 7.673.677 forint lejárt járadék, valamint a folyamatosan fizetendő 91.222 forint járadék és 300.000 forint nem vagyoni kár megfizetése vonatkozásában az elsőfokú ítélet fellebbezésre tekintet nélkül, előzetesen végrehajtható. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a Ptk.
12. §-ának

(1)bekezdése, 345. §-ának

(1)bekezdése, 355. §ának

(1),

(3)és

(4)bekezdése, valamint a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X.13.) Korm. rendelet 2. §-ának

(2)bekezdése alapján felel a kárért. A jövedelemveszteség, illetőleg jövedelempótló járadék körében a beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a szakvéleményben rögzített 25-30%-os munkaképesség-csökkenés és a mintegy 20%-os többleterő megfeszítés ellenére sem képes eredeti korongozói munkakörének betöltésére a baleset után. Az állandó intenzív fájdalmakra tekintettel a felperest a munkáltatója más munkakörbe helyezte. Mindezekre tekintettel a jövedelempótló járadék megállapítását az elsőfokú bíróság indokoltnak tartotta és annak mértékét a becsatolt és beszerzett adatok, igazolások és az igazságügyi könyv- és adószakértői vélemény alapján állapította meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva a tőkemarasztalás összegét 2.300.000 forintra, a tőkésített járadékot 4.846.218 forintra, a járadékfizetési kötelezettség kezdő időpontját 2005. október 1. napjában megállapítva, az alperes által viselendő költség összegét 395.000 forintra, az illetékviselés mértékét 203.700 forintra, a perköltséget 150.000 forintra leszállította és rendelkezett a további perköltségek viseléséről. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes a sérülései miatt a Ptk. 356. §-ának

(1)bekezdése alapján a balesetből eredő keresetveszteségét teljes egészében átháríthatja az alperesre, a járadék összegének meghatározására a Ptk. 357. §-ának

(3)bekezdése az irányadó. A Ptk. 280. §-ának

(3)bekezdésére tekintettel a másodfokú bíróság a járadékfizetés kezdő időpontját

1. október
2. napjában határozta meg és a folyóhavi járadék érintetlenül hagyása mellett a lejárt járadék összegét ehhez igazodóan 4.846.218 forintra leszállította. A nem vagyoni kárigényt úgy ítélte meg, hogy a felperes által elszenvedett személyiségi jogi jogsérelem kompenzálására 3.500.000 forint alkalmas, ezért figyelembe véve az alperes által már teljesített 1.200.000 forintot a marasztalás összegét 2.300.000 forintra leszállította. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jövedelempótló járadékigényt elutasító, másodlagosan a járadék mértékét a jogszabályoknak megfelelően megállapított döntés meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a vállsérülés és a baleset, illetőleg a munkahely elvesztése és a sérülés, azaz a baleset és a jövedelemveszteség közötti okozati összefüggés nem bizonyított. Az orvosszakértő szakvéleménye szerint a felperes képes a munkakörének ellátására. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a felperes motorosként korábban a perbelinél súlyosabb balesetet szenvedett, porckorongműtéten is átesett és a perbeli baleset óta végzett alkalmi, fizikai munkái a kezét és karját is igénybe vették. Az alperes szerint a Ptk.
3. §-ának

(3)bekezdése nem alkalmazható. A balesetkor a felperesnek rendszeres jövedelme volt, a baleset előtti évben tartósnak tekinthető változás állt be, ezért a Ptk. 357. §-ának

(1)bekezdése alapján a változás utáni állapotot kell figyelembe venni. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet a jövedelempótló járadékigényt elbíráló része tekintetében támadta, ezért a Kúria a Pp. 270. §-ának

(2)bekezdése és 275. §-ának

(2)bekezdése alapján ebben a keretben vizsgálta, hogy a jogerős döntés a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okok miatt jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A bíróság a jogerős ítéletben a tényállást a szükséges bizonyítás lefolytatása után, a bizonyítékok Pp. 206. §-ának

(1)bekezdése szerinti értékelésével megalapozottan állapította meg. Az alperes tévesen hivatkozik arra, hogy a vállsérülés és a baleset közötti okozati összefüggés nem bizonyított. A balesetet követően végzett vizsgálat során, a kórházi zárójelentés szerint a baloldali lapockacsont táji sérülést megállapították, ebből következően nem tekinthető megalapozatlannak, hogy a bíróság a vállsérülést is a balesettel összefüggőnek tartotta. Tekintettel arra, hogy a felperes balkezes, ennek jelentősége volt a jövedelemveszteség vizsgálata körében. A felperes korábbi balesetének tényéből önmagában nem következik, hogy a vállsérülés és a perbeli baleset közötti összefüggés kizárható lenne. A bíróság az aggálytalan orvosszakértői vélemény alapján megalapozottan állapította meg, hogy a keramikus korongozó munkakör betöltését a bal kar és bal kéz teljes funkciójának beszűkülése akadályozza. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a felperestől a Ptk. 340. §-ának

(1)bekezdése alapján sem várható el, hogy folyamatosan végezzen munkát ereje különös megfeszítésével. Miután a baleseti maradványállapot miatt a felperes az eredeti szakmájának gyakorlására alkalmatlanná vált, keresetveszteségét a Ptk. 356. §-ának

(1)bekezdése alapján az alperesre háríthatja függetlenül attól, hogy a felperes megkísérelte az eredeti munkakörének betöltését, azonban az neki fel nem róható okból meghiúsult. A járadékigény szempontjából annak volt jelentősége, hogy a munkahely elvesztése és a sérülés közötti okozati összefüggés bizonyított volt a perben. Nem befolyásolja ezt az sem, hogy a munkáltató a felperes helyett nem alkalmazott mást munkaviszonyának megszűnését követően, ebből ugyanis még nem következik, hogy a munkahely elvesztése nem a sérüléssel áll okozati összefüggésben, miként az alkalmi munkák végzése sem kérdőjelezi meg azt, hogy a felperes a sérülései miatt nem végezheti tovább a korábbi munkáját. A jogerős ítéletben a bíróság széleskörű bizonyítás lefolytatása után állapította meg a járadék mértékét is. Az elsőfokú ítélet indokolása részletesen tartalmazza, hogy a felperes a baleset előtt hol és milyen munkát végzett, ennek alapján kellően indokolva jogszabálysértés nélkül állapította meg a bíróság a jogerős ítéletben a járadék összegét a Ptk. 357. §-ának

(3)bekezdése szerint. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban pernyertes felperesnek perköltsége nem merült fel, ezért erről rendelkezni nem kellett. Budapest,

1. november
2. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM