Mfv.10595/2012/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Amikor új, az ügyvezetővel szoros együttműködést feltételező munkakör került kialakításra a munkáltatótól nem volt elvárható e munkakörben olyan személy alkalmazása, akiben a bizalma megrendült. Ez pedig rendes felmondás indokául szolgálhatott. Mfv.I.10.595/2012/

1. A Kúria a dr. Slezák Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tiborcz Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Szolnoki Munkaügyi Bíróságnál 1.M.507/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.168/2012/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.168/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Ezen túlmenően 500.000 forint nem vagyoni kártérítést is igényelt az alperestől. A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 1.M.507/2010/
5. számú ítéletével a keresetet elutasította és rögzítette, hogy a le nem rótt illetéket és előlegezett költséget az állam viseli. A felperest perköltség fizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes központi adminisztrátor munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A
6. június 9-ei igazgatósági ülésen feladatként került megjelölésre a szervezeti felépítés áttekintése, módosítása, majd ennek alapján az SzMSz aktualizálása. Az alperes ügyvezetője úgy határozott, hogy a központi adminisztrátor munkakör helyett elnökititkári munkakört alakít ki a korábbitól nagyrészt eltérő feladatkörrel. Az igazgatóság
7. november 9-ei ülésén fogadta el azon SzMSz módosítást, amely az elnöki-titkári munkakört és annak feladatait is tartalmazta. Az alperes a felperes munkaviszonyát
8. augusztus 26-án rendes felmondással szüntette meg. Ennek indoka szerint a munkáltató működése hatékonyságának növelése érdekében a munkaszervezet átalakítása keretében új - elnöki-titkári - munkakört hoz létre, amellyel összefüggésben a felperes által ellátott munkakör megszüntetésre került. Az elnök ügyvezető a felperest az elnökititkári feladatok ellátására nem tartotta alkalmasnak, mivel a munkavégzése során számos pontatlanságot tapasztalt, a határidőket a jegyzőkönyvek elkészítésében nem tartotta be, a főkönyvelő ügyvezetővel kifejezetten rossz volt a munkakapcsolata és bizalmatlan volt mindkét ügyvezetővel szemben. A
9. május 4-ei igazgatósági ülésről készített jegyzőkönyvet a takarékszövetkezet több tisztségviselőjének átadta azzal a jelzéssel, hogy az elnök ügyvezető manipulálja, vagy hamisítja az ülések jegyzőkönyvét. Az ügyvezető a hanganyagba való belehallgatást követően a javításait megalapozottnak találta. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes által készített eredeti változatból kimaradt egy nagyon fontos határozattal kapcsolatos intézkedés kérésének a rögzítése. A
10. április 1-jei felügyelőbizottsági ülésen ahol jegyzőkönyvvezetőként vett részt - többször véleményt nyilvánított, amely nem egyeztethető össze a feladatával. A leírtak alapján a felperes munkakörét átszervezés miatt szüntette meg. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmondás kiadásakor hatályos Szervezeti és Működési Szabályzat az elnök-ügyvezető feladatává teszi a takarékszövetkezet üzletvitelének és piaci lehetőségeinek figyelembevételével az optimális munkaszervezet és irányítási rendszer kialakítását, ezen belül a racionális létszám-, és munkabér gazdálkodást. Az Alapszabály az igazgatóság feladatai közé sorolja, hogy kialakítja és irányítja a szövetkezet munkaszervezetét. A Szervezeti és Működési Szabályzat jóváhagyása az igazgatóság hatáskörébe tartozik, a Szervezeti és Működési Szabályzatban az igazgatóság ezt az elnök-ügyvezetőre, az igazgatóság tagjára delegálja. Az új munkakör kapcsán a bíróság nyomatékosan vizsgálta az elnökititkári feladatok körét. Megállapítása szerint ez a központi adminisztrátori munkakörhöz képest személyhez kötött, egy személy kiszolgálását végző bizalmi jellegű munkafeladatot és munkakapcsolatot feltételez, amely a munkakör jellegét lényegében változtatta meg. A felperes által végzett bérszámfejtési, társadalombiztosítási feladatok más munkavállalóhoz kerültek. Nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felperes által korábban ellátott munkaköri feladatok csak csökkentek, mert az új munkakörben az elnök-ügyvezető tehermentesítése, „kiszolgálása" kapott nagyobb hangsúlyt. A bíróság úgy értékelte, hogy a felperes elnöki-titkári munkakörre való alkalmatlansága bizalom hiányára vezethető vissza, amely az alkalmatlanságot igazolja. A felperes a hozzá eljutott információkat az ügyvezetésnek nem jelezte, hanem annak tudta nélkül ügyvédhez fordult. A felügyelőbizottság elnökét, N.I.-t éppen a felperes hívta (jegyzőkönyv,
11. oldal utolsó bekezdés) erre a megbeszélésre. A felügyelőbizottság elnökének úgy adta ki az igazgatósági ülés jegyzőkönyvét, hogy az jóváhagyott módon nem készült el. Az Alapszabály szerint a felügyelőbizottság tagja jogosult betekinteni az iratokba, de ez nem jelenti azt, hogy az ügyvezető által kézzel, jelentős mértékben javított, végleges formában el nem készített, alá nem írt jegyzőkönyvtervezetbe volna betekintési joga. A felperes nem vitatta, hogy a
12. május 4-ei igazgatósági ülésen téma volt a hitelüzletág-vezető beszámolója, de úgy gondolta, hogy az itt elhangzottakat nem kell e körben rögzítenie, az nem neki szól. A felperes munkaköre nem jogosította fel arra, hogy az üléseken elhangzottakról felhatalmazás nélkül tájékoztatást adjon a hitelüzletág-vezetőnek. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapíthatóan a felperes bizalmatlan volt a közvetlen munkahelyi vezetőivel szemben, nem hozzájuk, hanem ügyvédhez fordult, illetve magatartása miatt az elnök-ügyvezető bizalmát is elveszítette. Ebből következően az elnöki-titkári munkakörre nem volt alkalmas. A felperes fellebbezése folytán eljárt Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.168/2012/
13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint az elnök-ügyvezető jogosult volt a szervezeti átalakításra, az átszervezésre. Ezt igazolja a per irataihoz csatolt, a felmondás időpontjában hatályos alperesi SzMSz. A korábbi és a módosított SzMSz szerinti központi adminisztrátor és az új elnöki-titkári munkakörbe tartozó feladatok felsorolásából, összevetéséből megállapíthatóan valóban tartalmilag is új munkakör kialakítására került sor, mely érdemben eltér a központi adminisztrátor munkakörtől. Vannak olyan feladatok, amelyeket a korábbi, és az új munkakört ellátó személynek is végeznie kell, lényeges eltérésként értékelhető azonban, hogy a felperes által végzett bérszámfejtési, munkaügyi feladatok, tb. ügyintézés a személyzeti adminisztráció kivételével nem tartozik az új munkakörbe, azt más munkakörhöz csatolták. Lényegi új feladatok a személyi titkári feladatok ellátása, a levelezés bonyolítása, a határidők figyelemmel kísérése és az ügyvezető felé történő jelzése, a személyes és telefonos kapcsolatok szervezése, beosztása, az iktatási rendszer felülvizsgálata, kialakítása, a testületek - felső vezetők - szervezeti egységek közötti megfelelő információ áramlás biztosítása. A fenti lényegi tartalmi változások szoros munkakapcsolatot és kölcsönös bizalmat kívánnak meg az elnök-titkár és az ügyvezető között. A
14. május 4-ei, az elnök-ügyvezető kézírásos javításait tartalmazó jegyzőkönyv példányának a felügyelőbizottság elnöke részére történő kiadását a másodfokú bíróság is alapvető, lényeges kötelezettségszegésként értékelte. A felperes önállóan nem rendelkezhetett a jegyzőkönyvvel, azt aláíratlan, kézzel javított formában nem adhatta volna ki, még akkor sem, ha azt az alperes felügyelő szervének vezetője kérte tőle. A jegyzőkönyv ilyen formában való átadása alkalmas volt arra, hogy az ügyvezetővel szembeni bizalmat megingassa, vagy legalábbis kétséget ébresszen az azt elolvasóban, hogy az ülésen valójában mi hangzott el. A bizalmatlanságot igazolja az is, hogy a felperes ügyvédhez fordult. E körben nincs jelentősége, hogy ezt nem a felperes kezdeményezte, hanem csak a munkatársai felhívására tartott velük. A felperes ugyan arra hivatkozott, hogy őt a munkáltatóért való aggódás vezette, azonban ilyen esetben elsősorban a közvetlen vezetőtől lehetett volna tájékoztatást kérni, és nem a társaságon kívül álló személynek továbbítani az alperes gazdálkodásával kapcsolatos kételyeket. A felperes ezen magatartása miatt az elnökügyvezető bizalma is akkor ingott meg, és ezért találta a felperest az új munkakör ellátására alkalmatlannak. A rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján azt nem lehet megállapítani, hogy a jegyzőkönyvi írásba foglalási késedelmek kizárólag a felperes mulasztásával állnak összefüggésben. Ugyanígy nem igazolható, hogy a felperes és a gazdasági ügyvezető között rossz viszony alakult ki, illetőleg a felperes jegyzőkönyvvezetőként az üléseken véleményt nyilvánított. Ezeknek azonban nincs döntő jelentőségük az alperes felmondása jogszerűségét illetően. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás nem ütközött az Mt.
15. §-ába, az ezzel kapcsolatos tényállítását a felperes nem bizonyította. Ennek alátámasztására nem alkalmas azon általa hivatkozott tény sem, hogy a munkáltató az Ú.N.-ben az elnökititkári munkakört meghirdette, arra a felmondást követően indokoltan és nem jogellenesen került sor. A felperes felülvizsgálati kérelme szerint az első- és a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan és törvénysértő, ezért azok „megsemmisítését" kérte annak megállapításával, hogy az alperes által közölt rendes felmondás jogellenes volt. Az alperes a keresetben megjelölt összegek megfizetésére köteles perköltség viselés mellett. A felülvizsgálati érvelés szerint a
16. május 4-ei igazgatósági ülésen a felperest nem bízta meg - a megállapított tényállással ellentétben - az elnök-ügyvezető igazgató, hogy beszámolót kérjen N.T.M. hitelüzletág vezetőtől a rossz hitelek behajtására tett intézkedésekről, és ez nem is szerepel a jegyzőkönyvben. Rendelkezésére állt az eljárt bíróságoknak az igazgatósági ülésről készült jegyzőkönyv, amelyet az elnök-ügyvezető kijavított, ezekben az ő általa említett utasítás nem szerepel. Amennyiben ilyen lett volna, azt az elnök ügyvezető észrevételezte volna, illetve javította volna a jegyzőkönyvet. A felperes szerint lényeges tényállási hiány, hogy a bíróságok nem vizsgálták, sőt jelentőséget sem tulajdonítottak annak a kérdésnek, hogy mikor voltak dátum szerint a szövetkezet dolgozói V.L. ügyvédnél, milyen ügyben. Ehhez képest mikor jutott ez az alperesi ügyvezető elnök tudomására és mikor mondott fel részükre. A felperes a társaival együtt ugyanis
17. május közepe táján, a
18. május 27-ei közgyűlést megelőzően kereste fel az ügyvédet, a felperes munkaviszonyának felmondására pedig
19. június 16-án került sor. Egyértelmű és a felperes által következetesen állított tény, hogy a felmondással a munkáltató vele szemben retorziót alkalmazott, ezzel pedig megsértette az Mt.
20. §-ában foglaltakat. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a felperes a munkáját 16 éven keresztül kifogástalanul végezte, minden évben kivétel nélkül jutalomban részesült, munkáját elismerték, többször kapott dicséretet. Azt követően, hogy az ügyvezető-elnök tudomására jutott, miszerint a felperes a társaival együtt volt V.L. ügyvédnél a szövetkezet ügyével kapcsolatban véleményt kérni, már munkavégzésre alkalmatlanná vált, sőt anélkül, hogy az átszervezés megtörtént volna, a munkaviszonyát rendes felmondással „azonnali hatállyal" megszüntették. A
21. október 1-jén elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat szerint az igazgatóság feladata kialakítani és irányítani a szövetkezet munkaszervezetét. Ezzel összefüggésben a Szervezeti és Működési Szabályzat rendelkezéseit a bíróságok tévesen alkalmazták. Egyértelműen a jogszabályok és a belső szabályzati rendelkezések is az igazgatóság hatáskörébe tartozónak ítélik a munkaszervezet kialakítását, annak módosítását, a végrehajtás azonban az elnökügyvezető feladata. Amennyiben nem az igazgatóság döntött volna a munkaszervezet átalakításának kérdésében, úgy be kellett volna szerezni a PSZÁF engedélyét is előzetesen, ahogyan ezt az
22. évi CXII. törvény rendelkezései szabályozzák. A munkaszervezet igazgatóság által történő meghatározása után lett volna jogosult az elnök-ügyvezető a létszámgazdálkodást is figyelembe véve dönteni, hogy mely munkakört, milyen feltétellel ki töltheti be, és ezt követően mondhatott volna fel átszervezés címén a felperesnek. A jogviszony megszüntetésére azonban
23. június 16-án került sor, míg az SzMSz módosítás elfogadása
24. november 9-én történt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Álláspontja szerint az adott esetben a bíróságok a helyes tényállás megállapítása érdekében a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat egybevetették, azokat a maguk összességében értékelték (BH.1995.226., Pp. 206.), a döntésük meghozatala jogszabálysértőnek nem tekinthető. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
25. §-ának