Mfv.III.10.006/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogtanácsos által képviselt felperesnek az igazgató által képviselt Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 5.M.973/
- szám alatt indított és a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság
- október 31-én kelt 5.M.973/2007/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- április hó
- napján tartott tárgyaláson meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 5.M.973/2007/
- számú ítéletének a felperes megtérítési kötelezettségének fennállását megállapító rendelkezését hatályában fenntartja, míg egyebekben az ítéletet hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s V. A.-né a Zrt. Üzemében volt alkalmazott, ahol
- december 17én libamell formázását végezte szalag mellett. Munka közben a munkavégzés
- óráját követően a kés megcsúszott jobb kezében és a jobb kéz középső ujján vágásos sérülést szenvedett. Balesetével összefüggésben csak
- január
- napjától kezdődően került táppénzes állományba, a baleset után közvetlenül és az azt követő napokban is dolgozott, más jellegű feladatokat látott el bekötött a sérülését ellátó beavatkozás után - kézzel. Utóbb keze nem megfelelően gyógyult, műtétre, utókezelésre került sor és huzamos ideig, 362 napig állt táppénzes állományban. Az Egészségbiztosítási Pénztár 2333-20-5/
- szám alatt,
- november 29-én bocsátott ki fizetési meghagyást a Baromfifeldolgozó Üzem (mint jogelőd) foglalkoztató/kötelezett ellen, amelyben a sérült Andrásné balesetével kapcsolatban felmerült 2.017.206 forint baleseti ellátás, 331.689 forint kamat, összesen 2.338.895 forint megtérítésére kötelezte a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
- évi LXXXIII. törvény (Ebtv.)
- §, 68/A. §, valamint a munkavédelemről szóló
- évi XCIII. törvény (Mvt.)
- §
(2)bekezdés és 54. §
(7)bekezdés b) pontjában írt rendelkezésekre hivatkozással. Utalt a 30/1995.(VII.25.) IKM rendelettel kiadott Kereskedelmi és vendéglátóipari biztonsági szabályzat (a továbbiakban: szabályzat) 4.2.50 pontjának és 4.1.3 pontjának a foglalkoztató/kötelezett részéről történt megsértésére is. A fizetési meghagyást a kötelezett Zrt., mint jogutód keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt, és annak hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a munkavédelmi szabályok megszegését. Álláspontja szerint kétséges a baleset bekövetkezése, annak módja, hiszen ilyen hosszú idő távlatában nem tartja elfogadhatónak csupán a sérülti nyilatkozaton alapuló alperesi határozatot és annak jogszerűségét. Vitatta ezen túlmenően a sérülés gyógytartamát is, orvos szakértő kirendelését tartotta szükségesnek a táppénzes időszak vizsgálata céljából, és a kamatfizetési kötelezettségét is vitatta, figyelemmel a 217/1997.(XII.1.) Korm. rendelet (R.) 49. §
(4)bekezdésének alperesi részről történt megsértése miatt. Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a társadalombiztosítási határozatban felsorolt ténybeli és jogi indokait. A Kecskeméti Munkaügyi 5.M.973/2007/24. számú elutasította. Bíróság 2008. október 31-én hozott ítéletével a felperes keresetét Ítéletének indokolásában idézte az Mvt. 54. §
(7)bekezdésében írt rendelkezéseket azzal, hogy utalt a szabályzat 1.1, 4.2.50, és 4.2.53 pontjában írtakra is. Felhívta továbbá az Ebtv. 67. §
(1)bekezdésében, a 68/A. §
(1)és
(3)bekezdésében megfogalmazott rendelkezéseket. Tényként állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy V. A.-né sérült dolgozó rendszeresen balesetvédelmi oktatásban részesült. A balesetkor a munkavégzéshez használt Dick-, illetve Földes-féle kések minőségtanúsítvánnyal ellátottak voltak. Tisztázott az is, hogy a munka végzéséhez a sérült a Földes típusú kést használta és a baleset bekövetkezésekor lánckesztyűt nem, csupán gumikesztyűt viselt. Az igazságügyi munkavédelmi szakértői véleményből a bíróság hitelt érdemlőnek és aggálytalannak tekintve azt, arra a megállapításra jutott, hogy miután a baleset nem az egyébként lánckesztyű nélküli bal kezén következett be, hanem a kést fogó jobb kezén, így csak azért következhetett be, mert a sérült nem kellő gyakorisággal mosta munkavégzés közben a kezét, illetve nem kellő gyakorisággal törölte azt meg a rendelkezésre álló védőpapírral, így állhatott elő a kéz elzsírosodása folytán az, hogy mind a keze, mind a kés markolata csúszóssá vált és - a kés kicsúszva kezéből, sérülést okozott. A munkavédelmi szakértő szakvéleményére alapítottan megállapította a munkaügyi bíróság azt, hogy a munkáltató nem tett eleget a munkavégzés folyamata során előírt rendszeres ellenőrzési kötelezettségének, ugyanis, ha ezt megtette volna, akkor arról is meggyőződhetett volna, hogy a munkavállaló kellő gyakorisággal végzi-e kezei zsírtalanítását. Amennyiben megfelelő rendszerességgel ellenőriz, akkor azt is észlelnie kellett volna, hogy a munkavédelmi szabályzatban előírt lánc védőkesztyűt sem viselte a sérült. Mindebből kétségtelenül azt a következtetést vonta le a munkaügyi bíróság, hogy a felperes megsértette az Mvt. 54. §
(7)bekezdés b) pontjában írt rendelkezéseket. Vizsgálta a bíróság a táppénzes állomány mértékét is és ezzel kapcsolatban beszerezte a kezelőorvos nyilatkozatát, és a háziorvos nyilatkozatára alapítottan azt állapította meg, hogy a sérült táppénzben tartása kizárólag a munkahelyén elszenvedett baleset és annak szövődményei miatt volt indokolt. A felperes kamatviseléssel kapcsolatos érvelésével sem értett egyet a munkaügyi bíróság figyelemmel az Ebtv. 68/A. §
(3)bekezdésében írt rendelkezésre. A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Pp. 270. §
(2)bekezdésére való hivatkozással, jogszabálysértés miatt. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem találta kielégítőnek a munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítást és álláspontja szerint ezzel megsértette a Pp.
- §ában írt rendelkezéseket. A felperesi álláspont szerint az igazságügyi orvos szakértő kirendelését alappal kérte, mert a sérülés jellege nem indokolta - megítélése szerint - a sérült 362 napos táppénzes idejét és az ilyen hosszú időtartamú gyógykezelését. Mindez kihat az összegszerűségre, különös tekintettel arra, hogy a felperesi felelősség az Ebtv.
- §-án és így Ptk.
- §-án alapul, vagyis az nem objektív. A bíróság által beszerzett munkavédelmi szakértői véleményben foglaltakat és annak alaposságát is vitatta a felperes felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy a szakértő feltételezésekbe bocsátkozott és olyan helyszínen tartott szemlét, amely a felperes telephelyén kívül esik és arra a peres feleket sem hívta meg. Mindezekre figyelemmel megítélése szerint a műszaki szakértői vélemény megkérdőjelezendő, de legalábbis annak kiegészítése szükséges. Változatlanul fenntartotta az R.
- §
(4)bekezdésére történő utalását is, aminek megsértése miatt álláspontja szerint az alperes az esetlegesen megtérítés címén fizetendő összeg után kamatra nem tarthat igényt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében ítéletének hatályban tartását kérte. a munkaügyi bíróság A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság részben hiányosan állapította meg a tényállást és ezért érdemi döntése - a jogalap tekintetében ugyan mindenben helytálló egyebekben (összegszerűséget érintően) azonban megalapozatlan. A jelen jogkérdés elbírálása során irányadó Ebtv. 67. §
(1)bekezdése kimondja - a felülvizsgálati kérelemben felperes által megjelölt Ebtv.
- §-ra való utalás alapvetően téves -, hogy a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja a balesetet szándékosan idézte elő. Az Mvt.
- §
(2)bekezdés első fordulata akként rendelkezik, hogy a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. Ugyanezen rendelkezés 54. §
(7)bekezdés
- a)és
- b)pontja kimondja, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, a munkaegészségügyi szaktevékenység ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni, és rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 25. számú állásfoglalásában elvi éllel kimondta, hogy az óvórendszabályok kizárólag a balesetet szenvedett általi elmulasztása zárja ki a munkáltatóval szemben a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényét. Vagyis a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el. Ezen állásfoglalás kiemeli azt is, hogy a munkáltató csak a munkavállaló elháríthatatlan magatartása esetén mentesül az egészségbiztosítási ellátások megtérítési kötelezettsége alól, egyébként a sérült közreható magatartása a megtérítési kötelezettséget nem érinti. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogalap kérdését eldöntő tényállási elemeket helyesen állapította meg a munkaügyi bíróság, ítélete a felperes megtérítési kötelezettsége fennállásának megállapítása körében helytálló. Nem vitatható a baleset bekövetkezésének ténye, körülményei ma már sikerrel akkor, amikor a balesetet követően 2005. február 1-jén maga a felperesi munkáltató, mint társadalombiztosítási kifizetőhely hozott megfelelő vizsgálat lefolytatása után - olyan határozatot, amelyben a munkabalesetet elismerte, és a munkabaleseti jegyzőkönyv, amelyet 2005 januárjában készítettek, szintén a sérült előadása szerinti üzemi balesetet rögzítette. A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg tényként a bizonyítékok egybevetése, mérlegelése alapján, hogy a sérült által a munkához használt kés, munkaeszköz megfelelt a munkavédelmi előírásoknak, valamint azt is, hogy a lánckesztyűt nem használta. A baleset a kés markolatának és a kéznek a szennyezettsége „elzsírosodása" miatt következett be, és mindez azért történt, mert a sérült nem megfelelő sűrűséggel tisztította a kezét és a munkaeszközt. A munkavédelmi szakértő véleményére alapítottan helyesen vonta le azt a következtetést a munkaügyi bíróság, hogy a felperes megsértette az Mvt. 54. §
(7)bekezdését, hiszen ha megfelelő sűrűséggel és figyelemmel folytatta volna az ellenőrzést, akkor a lánckesztyű hiányát is észrevette volna, valamint azt is, hogy a késtisztítás nem megfelelő módon történik. Kétségtelen, hogy a sérült is közrehatott a balesete bekövetkezésében, azonban ez az Ebtv.
- §-án alapuló megtérítési kötelezettség esetében nem felelősség csökkentő tényező. Miután a fentiek szerint a perben a jogalap kérdését illetően helyesen döntött a munkaügyi bíróság, és ebben a kérdésben a felülvizsgálati kérelem is alaptalannak minősült, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §
(4)bekezdésének alkalmazásával a Pp. 213. §
(3)bekezdése szerint közbenső ítéletet hozott és a felperesi megtérítési kötelezettséget, felelősséget megállapító munkaügyi bírósági ítéletet közbenső ítéletével a jogalap tekintetében hatályában fenntartotta. A megtérítési összeget illetően nem vitás, hogy kezdettől fogva a felperes igazságügyi orvos szakértő kirendelését kérte, vitatva a betegség időtartamát és így a megtérítendő összeget. E körben a Legfelsőbb Bíróság további bizonyítás lefolytatását találta szükségesnek azzal, hogy orvos szakértő kirendelése - a per jelenlegi adatai szerint - nem indokolt. A jelen peradatok alapján a balesettel összefüggött a sérült hosszú ideig tartó táppénzes állományban tartása, erre vonatkozóan rendelkezésre áll mind a háziorvos nyilatkozata, mind a kezelőlapok, a kórházi jelentések. A táppénzes állomány idejét figyelembe véve, vizsgálva az alperesi elszámolást, tételes adatait, azonban az a bíróság számára értelmezhetetlen, átláthatatlan volt. Tudott az, hogy a sérült balesete 2004. december 17-én történt, azonban táppénzes állományba vétele csak 2005. január 4-én történt. Ehhez képest a fizetési meghagyás tételes adatai kezdő napja - azzal, hogy nem időrendi sorrendben szerepelnek egyes adatok - 2004. december 17-étől indult. Figyelemmel az Ebtv. 55. §
(3)bekezdésére is, nevezetesen, hogy egy év a táppénzes időtartam, a tételes elszámolásban
- év dátuma is szerepel. Költségelemzés terén pedig felszámolásra került
- április 12-én tüdőgyógyászati kezelés is. Mindezekre figyelemmel, miután ezen tételes elszámolás alapvetően kihat a megtérítési összegre - amely összeget a felperes mindvégig vitatott - a megismételt eljárásban a bíróságnak az alperest, kötelező felhívását követően kell a megtérítési összeg pontos kérdésében döntenie. A felülvizsgálati kérelem a kamatot illetően nem helytálló, helyesen döntött a munkaügyi bíróság arról, hogy az Ebtv.
- §
(4)bekezdésére való felperesi hivatkozás téves. Nem vitás, hogy az Ebtv. 68/A. § rendelkezik a kamatfizetés tárgyában. Az ehhez fűzött R.
- § rendelkezései azonban nem kizárólag a kamatra tartalmaznak rendelkezéseket. Az R.
- §
(1),
(2)és
(3)bekezdése kamatra, a
(4)bekezdés egy eljárási szabályra - amelynek nem szankciója a kamat elvesztése -, az
(5)bekezdés pedig illetékességre vonatkozik. Mindebből tehát azt a következtetést levonni, hogy a felperes a megtérítendő összeg után kamatfizetési kötelezettséggel nem tartozik, nem lehet. A fent írt indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletének a megtérítés összegére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és e körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A társadalombiztosítási határozat megtámadásával kapcsolatos eljárás tárgyi illeték- és költségmentessége folytán a felmerült illeték a magyar államot terheli (Ebtv. 75/A. §). Budapest, 2009. április 20. . Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Sztojkoné dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő