← Magyarország

Mfv.10193/2011/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes rendszeres szociális járadék iránti kérelmét a tb-szerv jogszerűen elutasította el, mert a felperes egészségkárosodása nem keresőtevékenység folytatása alatt következett be. 387/

  1. Korm.
  2. § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.193/2011/6.szám A Kúria a Dr. Szűcs Gábor pártfogó ügyvéd (8000 Székesfehérvár, Tolnai u.
  3. V/34.) által képviselt felperesnek a főtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága, mint a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság jogutóda alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon 1.M.127/
  4. számon indított és a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság
  5. október
  6. napján kelt 1.M.127/2010/
  7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 1.M.127/2010/
  8. számú ítéletét hatályában fenntartja. A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. és a I n d o k o l á s A felperes
  9. december 17-én előterjesztett, rendszeres szociális járadék megállapítására irányuló igénybejelentését az alperes a
  10. december 31-én kelt határozatával az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.)
  11. §

(1)bekezdése alapján elutasította, mert a felperes 48 %-os egészségkárosodása nem keresőtevékenység folytatása alatt következett be. E határozatot a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság másodfokú határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a másodfokú szerv döntése meghozatala során figyelembe vette a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság előtt 3.M.423/
  1. számú perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői szakvéleményt és a
  2. szám alatt hozott ítéletet. Azokból megállapította, hogy a felperes egészségkárosodása
  3. január 1-jétől legalább 40%-os, ezt megelőzően
  4. szeptember 1-jétől 50%-os munkaképességcsökkenéssel rendelkezett. A felperes egyéni vállalkozóként
  5. március
  6. és
  7. december
  8. között folytatott keresőtevékenységet, ezt követően
  9. január 3-tól
  10. március 16-ig munkanélküli ellátásban,
  11. július 28-tól
  12. szeptember 30-ig pedig ápolási díjban részesült. A felperes
  13. szeptember 1-jén nem folytatott keresőtevékenységet, az elsőfokú szerv helytállóan döntött az igény elutasításáról. A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság ítéletével - a Kr.
  14. §
(1)bekezdése alkalmazásával - elutasította a felperes keresetét. Az ítéleti tényállás szerint a felperes a másodfokú határozatban felsorolt időkben folytatott keresőtevékenységet, illetve részesült az ott megjelölt ellátásokban, ezt követően pedig
  1. szeptember 11-től
  2. december 12-ig, majd
  3. október 2-ától
  4. december 3-ig alkalmi munkavállalói könyvvel rendszeresen dolgozott. A bíróság döntése meghozatala során figyelembe vette a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság előtt 3.M.771/
  5. szám alatt folyamatban volt ügyben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleményét, amely szerint a felperes munkaképesség-csökkenése
  6. június 22-étől 50%, az ugyanezen bíróság által 5.M.799/2007/
  7. szám alatt hozott ítéletét, amely szerint a felperes munkaképességcsökkenése
  8. szeptember 1-jétől 50%, valamint a 3.M.423/
  9. számú perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt, amely szerint a felperes egészségkárosodása
  10. május 5-étől 48%. Az ítéleti érvelés szerint a felperes esetében
  11. júniusától (az 50 %-os munkaképesség-csökkenés keletkezése) eredeztethető az a munkaképesség-csökkenése (egészségkárosodás), amely alapot teremthetne a kért ellátás igénybevételére. Mivel a felperes sem
  12. júniusában, sem
  13. május 5-én, a folyamatosan fennálló egészségi állapotának a
  14. évi jogszabályváltozásokra tekintettel történő, új minősítési kritériumok szerinti értékelésekor nem folytatott keresőtevékenységet, a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértés nélkül határoztak az igénye elutasításáról. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte arra hivatkozva, hogy a bíróság az alábbi tények figyelmen kívül hagyása miatt megalapozatlanul döntött a keresete elutasításáról. Az ORSZI
  15. július 24-én kelt szakértői véleménye a munkaképesség-csökkenését 40%-ban állapította meg, ezzel „felülbírálta" a
  16. szeptember 1-jétől fennálló 50%-os munkaképesség-csökkenését; a rendszeres szociális járadékra való jogosultság szempontjából a későbbi szakvéleményben foglaltak az irányadók. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta a bíróság, hogy az igazságügyi orvosszakértő
  17. november 14-én kelt szakvéleményében az össz-szervezeti egészségkárosodása mértékét 48%-ban véleményezte, ami a kért ellátás megállapítását megalapozza.
  18. szeptember
  19. és
  20. december
  21. között alkalmi munkavállalói könyvvel rendszeresen munkát végzett, ebből következően az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, hogy a keresőtevékenysége alatt megállapított 48%-os összegészségkárosodását nem vette figyelembe a bíróság és keresetét tévesen amiatt utasította el, mert a legalább 40%-os egészségkárosodása nem keresőtevékenység folytatása idején keletkezett. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes sem
  22. júniusában, sem
  23. május 5-én nem folytatott keresőtevékenységet, ezért a kért ellátásra nem jogosult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp.
  24. §
(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság a munkaképesség-csökkenésére és az egészségkárosodására vonatkozó szakértői vélemények figyelmen kívül hagyásával döntött a keresete elutasításáról. A Kúria a jogerős ítéletet - a fenti kifogások tartalma szerint - a Pp. 206.
(1)bekezdése alapján vizsgálta felül. A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A munkaügyi bíróság a tényállás megállapítása és döntése meghozatala során figyelembe vette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a felperes munkaképesség-csökkenése, illetve egészségkárosodása értékelésére vonatkozó szakvéleményeket. A felperes jogosultsága szempontjából az ORSZI elsőfokú orvosi bizottsága által
  1. július 24-én adott, a felperes munkaképesség-csökkenését 40%-ban megállapító orvosi bizottsági véleményben és a 3.M.423/
  2. szám alatt folyamatban volt perben beszerzett,
  3. november 14-én kelt igazságügyi szakértői véleményben foglaltaknak nem volt jelentősége. A peradatok szerint az ORSZI másodfokú orvosi bizottsága a
  4. július 24-i elsőfokú orvosi bizottsági véleménnyel szemben a felperesnél 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg. Az ORSZI bizottságai által adott véleményeken alapuló társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránt 5.M.799/
  5. számon folyamatban volt, a
  6. sorszámú jogerős ítélettel befejezett perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő az 50%-os munkaképesség-csökkenés fennállását legkorábban
  7. szeptember 1-től fennállóan véleményezte, amely időpontban a felperes nem folytatott keresőtevékenységet. A
  8. november 14-én kelt szakvélemény szerint a felperes 48%-os egészségkárosodása legkorábban az elsőfokú orvosi bizottság által történt vizsgálat időpontjától véleményezhető, ez az időpont
  9. május
  10. napja volt, a felperes ebben az időpontban sem folytatott keresőtevékenységet. A Kúria rámutat arra, hogy a Kr.
  11. §
(1)bekezdésében írt feltétel teljesülése szempontjából nem az ORSZI bizottságok, illetve az igazságügyi szakértők véleményadásának időpontja, a szakvélemény kelte, hanem az egészségkárosodás (munkaképesség-csökkenés) kezdő időpontja az irányadó. A munkaügyi bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállás feltárásával, a felülvizsgálati kérelemben felsorolt tényeket, bizonyítékokat is figyelembe véve döntött a felperes keresetéről, a bizonyítékok értékelésében logikai ellentmondás nem volt kimutatható. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban - a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján - mellőzte a határozathozatalt. A Kúria a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viseléséről a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
  1. §-a alapján határozott. ,
  2. február
  3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.