Mfv.10341/2012/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes nem bizonyította, hogy őt a munkaviszonyával összefüggésben kár érte, így kártérítési igénye megalapozatlan.

1. XXII. Tv.
2. § Mfv.II.10.341/2012/6.szám A Kúria a dr. Deák Bernadett pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. ... jogtanácsos által képviselt ... Kft. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 7.M.2695/
3. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.383/2011/
4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.383/2011/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget. A felperes pervesztessége a felülvizsgálati eljárásban 100 %-os, ezért a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
6. június 21-étől állt az alperessel munkaviszonyban „frissáru eladó" munkakörben.
7. márciusától a friss élelmiszer osztály grill részlegénél grilltermékeket értékesített, s munkaköri feladatai közé tartozott a pénztár kezelése is. Az alperesnél kettős biztonsági rendszer működött: A külső biztonsági szolgálat mellett az alperesnél foglalkoztatott diszpécserek végezték a belső biztonsági feladatokat, az eladótérben történő mozgások több monitoron történő folyamatos figyelemmel kísérésével.
8. június 1-jén a diszpécser észlelte, hogy a felperes egyik esetben nem adott blokkot a vevőnek, ezután a kontrolling vezetővel együtt már kifejezetten a felperes pénztári tevékenységét figyelték meg. A monitoron - amelyről képfelvételeket is kinyomtattak - látszott, hogy a felperes 2 db ezerforintost kiemelt a kasszából, majd az egyiket visszarakta és a nála maradt 1 db ezerforintos papírpénzzel a kamera látószögén kívül pár lépésre eltávolodott. Ezt követően a diszpécser a külsős biztonsági őrrel a felperest a pénzkasszával együtt az átvizsgálóhelyiségbe kísérte. A diszpécser tájékoztatta a felperest, hogy kép- és hangfelvétel történik, majd megkérte, hogy rakja ki a zsebében lévő dolgokat. A felperes zsebében 2 db papír ezerforintos és 1 db fém százforintos volt. Bemutatták a felperesnek a nyomtatott képfelvételeket, melyen látható volt, hogy az egyik ezerforintossal eltávolodik a kasszától. A felperes azt adta elő, hogy azért volt nála készpénz, mert a hentes kollégájától előző nap szalámit vásárolt, amit ki akart fizetni. A felperes másnaptól betegállományba került. Néhány nappal később telefonon megkereste a humán-erőforrás vezetőt és azt kérte, hogy rendes felmondással küldje el, vagy közös megegyezéssel szüntessék meg a jogviszonyát végkielégítés fizetése mellett. A humánerőforrás vezető azt válaszolta, hogy ilyen esetben végkielégítést nem fizetnek, „a fényképek önmagukért beszélnek". A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a bíróságon, melyben a táppénze és tényleges munkabére közötti különbözet kártérítés címén történő megfizetésére kérte kötelezni az alperest, az iratai kiadása és az 5 éves munkaviszonya után járó végkielégítés megfizetése mellett. A peres eljárás során pontosított keresetében azt adta elő, hogy a munkáltató lopással vádolta, indokolatlanul megalázó, rágalmazó, becsületsértő magatartást tanúsított vele szemben, ennek következtében került keresőképtelen állományba és merült fel 99.000,- Ft összegű kára. Az alperes a kereset elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy károkozó magatartást nem tanúsított. Vitatta, hogy alkalmazottai a felperest megalázták, vagy rágalmazták volna. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7.M.2695/2010/
9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes szabályszerűen járt el, amikor a felperes tevékenységét ellenőrizte. Ennek során igazolást nyert, hogy a munkáltató belső munkaügyi szabályzatát (BMSZ) súlyosan megsértette azzal, hogy munkavégzése során készpénzt tartott magánál. A BMSZ 18.
10. akként rendelkezik, hogy az áruházban dolgozó munkavállalók a munka felvételekor kötelesek személyes javaikat, tárgyaikat, csomagjaikat az öltözőben hagyni és csak a szokásos használati tárgyaikat tarthatják maguknál. A pénztárosi felelősséggel járó munkakörben dolgozó munkavállalóknak munkaidejük alatt tilos maguknál saját pénzt tartani. A felperes maga is elismerte, hogy a szabályzatban foglalt előírást megsértette. Az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta a felperes azon hivatkozását, hogy e cselekményért elegendő lett volna fegyelmi büntetésben részesíteni, figyelemmel arra, hogy az alperesnél nem alkalmaztak ilyen hátrányos jogkövetkezményt, s a felperes jogviszonya megszüntetésére sem került sor. A tanúk vallomásából megállapította, hogy senki nem vádolta lopással a felperest, s a munkájával szemben megfogalmazott kifogás az volt, hogy súlyosan megsértette a BMSZ idézett rendelkezését. A munkaügyi bíróság utalt arra a polgárjogi elvre, mely szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Megalapozatlannak tartotta a felperes azon igényét, hogy iratait adja ki az alperes és részére fizessen végkielégítést, figyelemmel arra, hogy a munkáltató a felperes kötelezettségszegése ellenére sem szüntette meg a munkaviszonyt. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.383/2011/
11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte a felperes által meghallgatni kívánt tanúkat, mivel a per eldöntése szempontjából releváns tényekre nem tudtak volna nyilatkozni. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes megsértette az alperes előírását azzal, hogy munkaidő alatt pénztárosi munkakör ellátása mellett készpénzt tartott magánál. A felperes maga állította azt az eljárás során, hogy tudatában volt annak, hogy e cselekményével megsértette a munkáltató előírását, így nem igényelt további bizonyítást az, hogy ismerte-e a belső szabályzatot, vagy sem. Emellett az alperes igazolta, hogy a felperes e szabályzat oktatásán részt vett, s a munkaszerződésében elismerte, hogy a szabályzat egy példányát átvette, azt megismerte. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, vagy az ügyben eljárt első-, vagy másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Állította, hogy nem a saját felróható magatartása, hanem a munkáltató eljárása következtében vált keresőképtelenné, így az alperes megsértette az Mt.
12. §-ában foglaltakat. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták azt, hogy a munkáltató megfelelő munkakörülményeket biztosított-e a munka végzéséhez, s megkapta-e a kellő tájékoztatást a munkakör ellátásához. Vitatta, hogy átadták számára a munkaügyi szabályzat egy példányát, amelyet kellő módon áttanulmányozhatott volna. Előadta, hogy megfeszített tempóban kellett munkát végeznie, s a kamerán látható pénzt azért vette ki a kasszából, mert azt hamisnak ítélte, s meg akarta mutatni kolléganőjének. Utóbb ezt a pénzt visszatette a kasszába. Álláspontja szerint a biztonsági őr lopással vádolta, s ezzel ellentétben ő azért tartott pénzt magánál, hogy azt hentes kollégájának átadja. Ezen körülményeket kívánta tanúkkal igazolni, így indokolatlan volt a bizonyítási indítványa elutasítása. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet „helybenhagyását" és a felperes költségekben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok széleskörű bizonyítási eljárást folytattak le, s megalapozottan jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a munkaviszonyával összefüggésben érte őt kár. A meghallgatott tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a felperes munkaideje alatt készpénzt tartott magánál, holott az alperes belső szabályzata azt kifejezetten tiltotta. Ugyancsak egybehangzóan állították, hogy senki sem vádolta lopással a felperest az ellenőrzés során, kizárólag arra kérdeztek rá, hogy miért tartott a szabályok ellenére mégis készpénzt magánál munkaideje alatt. Helytállóan hivatkoztak a bíróságok arra is, hogy bár az adott esetben rendkívüli felmondás alkalmazására is sor kerülhetett volna, a jogviszonyt nem az alperes, hanem az elsőfokú eljárás lezárását követően a felperes maga szüntette meg, így számára nem jár végkielégítés. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a felperes a BMSZ oktatásán jelen volt, s aláírásával igazolta, hogy annak egy példányát átvette. A perben nem bírt relevanciával az, hogy milyen okból tartott a munkaidő alatt készpénzt magánál, így indokolatlan lett volna a további tanúk meghallgatása az ügyben. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
13. §