Gf.IV.30.752/2012/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Birk Csaba ügyvéd (CÍM) által képviselt FELPERES NEVE (CÍM) felperesnek, a Dr. Árva Zsuzsanna ügyvéd (CÍM) által képviselt I.R. ALPERES NEVE (CÍM, Cg.: ..., adószám: ...) I.r., és a Czakó-Háger-Kálmán-Kozslik-Turnyánszky Ügyvédi Iroda (CÍM, ügyintéző: Dr. Czakó Károly ügyvéd) által képviselt II.R. ALPERES NEVE (CÍM) II.r. alperesek ellen szerződés semmiségének megállapítása, valamint 12 679 000 Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Miskolci Törvényszék
- május 2-án meghozott 13.G.40.033/2012/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon, a II.r. alperes részéről pedig
- sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését pedig megváltoztatja és a felperes teljes keresetét elutasítja, valamint mellőzi az alperesek marasztalását perköltség fizetésére. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 635 000 (Hatszázharmincötezer) Ft elsőfokú, míg az I.r. alperesnek 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft, a II.r. alperesnek pedig 254 000 (Kettőszázötvennégyezer) Ft másodfokú perköltséget, továbbá az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 1 014 300 (Egymilliótizennégyezer-háromszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság az
- sorszámon meghozott ítéletében kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 679 000 Ft-ot és annak
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. A II.r. alperest pedig arra kötelezte, hogy a fenti tartozásnak az I.r. alperestől „be nem hajtható részét, a behajthatatlanság megállapításától számított 15 napon belül fizesse meg a felperesnek", ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az alpereseket egyetemlegesen 428 300 Ft perköltségnek a felperes részére történő megfizetésére kötelezte. Az ítéletben megállapított, irányadó tényállás a következő volt: A felperes és a II.r. alperes alapító beltagjai voltak az I.r. alperes jogelődjének, az 1993ban megalakult I.R. ALPERES NEVE. A vagyoni betétjük kezdetben személyenként 100 000 - 100 000 Ft volt, amit utóbb személyenként 2 899 000 Ft - 2 899 000 Ft-ra felemeltek. A felperesnek a I.R. ALPERES NEVE fennálló tagsági jogviszonya
- augusztus
- napjával közös megegyezéssel megszüntetésre került. A tagsági jogviszony megszüntetésével összefüggő elszámolás tekintetében a felperes abban állapodott meg az I.r. alperes jogelődjével, hogy a társaság nettó 29 000 000 Ft-ot megfizet a részére. A kifizetéshez kapcsolódó adó és járulékfizetési kötelezettség elkerülése érdekében azonban a betéti társaság tagjai - köztük a felperes és a II.r. alperes
- november 12-én egy „Feljegyzés",
- november 13-án pedig egy „Pénzügyi elszámolás" elnevezésű okiratot írtak alá, amelyekben a felperest a vagyoni betétje arányában megillető vagyonrész bruttó értékét 17 170 000 Ft-ban, a felperesnek ténylegesen kifizetésre kerülő járandóság nettó összegét pedig 13 220 000 Ft-ban határozták meg.
- november 12-én a felperes és az I.r. alperes jogelődjének képviseletében eljáró II.r. alperes a közöttük szóban létrejött, nettó 29 000 000 Ft megfizetésére vonatkozó megállapodásukat írásban is megerősítették oly módon, hogy aláírtak egy „megállapodás" elnevezésű okiratot, amelyben a felperest a tagsági jogviszonya megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás alapján megillető összeget, nettó 29 000 000 Ft-ban határozták meg. Ehhez az összeghez hozzáadták a felperest tagi kölcsön címén megillető 2 000 000 Ft-ot, ugyanakkor levonásba helyezték a felperesnek
- augusztus hónapban előleg címén már megfizetett 5 000 000 Ft-ot. Az így megállapított 26 000 000 Ft-ból az I.r. alperes 5 000 000 Ft-ot havi 100 000 Ft összegű részletekben, a fennmaradó 21 000 000 Ft-ot pedig
- november 30-ig vállalta megfizetni a felperesnek.
- augusztus 9-én az I.r. alperes jogelődje 10 221 000 Ft-ot a felperesnek átutalt, további kifizetést azonban részére nem teljesített.
- szeptember 8-án a felperes felszólította az I.r. alperest a
- november 12-i megállapodásban foglaltakhoz képest még fennálló 12 679 000 Ft tartozásának a megfizetésére, azonban az I.r. alperes a felszólításnak nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság tényállásként állapította meg továbbá, hogy a I.R. ALPERES NEVE
- szeptember 8-i hatállyal átalakult az I.r. alperes korlátolt felelősségű társasággá. A felperes a keresetében egyrészt a „Feljegyzés" és a „Pénzügyi elszámolás" elnevezésű okiratokba foglalt megállapodások semmisségének a megállapítását kérte a bíróságtól arra hivatkozással, hogy azok sértik „A számvitelről" szóló
- évi C. törvény (Számv.tv.)
- §-ának
(3)bekezdésébe, valamint „A gazdasági társaságokról" szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §-ába foglalt rendelkezéseket, valamint nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek. Kérte továbbá, hogy a közte és az I.r. alperes jogelődje között ténylegesen létrejött megállapodás alapján a bíróság 12 679 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezze egyetemlegesen az alpereseket. A II.r. alperes egyetemleges felelősségének indokaként egyrészt arra hivatkozott, hogy a II.r. alperes a saját személyében is kötelezettséget vállalt a teljesítésre, másrészt pedig mint a jogelőd betéti társaság beltagját, egyébként is egyetemleges felelősség terheli a társaság tartozásaiért. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a „Feljegyzés" és a „Pénzügyi elszámolás" elnevezésű okiratokba foglalt megállapodások nem ütköztek a felperes által megjelölt jogszabályokba és nem sértették nyilvánvalóan a jó erkölcsöt sem, mivel a Gt.
- §-a alapján a feleknek lehetősége volt, hogy eltérjenek a jogszabály rendelkezéseitől, az összegszerűség tekintetében pedig az elszámolás összhangban állt a társaság tényleges vagyoni viszonyaival. A felperes marasztalásra irányuló keresetével összefüggésben az alperesek a felperes és az I.r. alperes között létrejött, nettó 29 000 000 Ft megfizetésére vonatkozó megállapodás semmisségére hivatkoztak, a semmisség megállapításának jogszabályi alapjaként pedig a Gt.
- §-át, valamint „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §ának
(1)bekezdését jelölték meg. A II.r. alperes a fentieken túl hivatkozott arra is, hogy magánszemélyként nem vállalt fizetési kötelezettséget a felperes felé és az egyetemleges felelőssége a beltagi minőségéből sem vezethető le. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. A „Feljegyzés" és a „Pénzügyi elszámolás" elnevezésű okiratokba foglalt megállapodások érvénytelenségének vizsgálata eredményeként az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy azok a felperes által megjelölt okokból nem minősülnek érvénytelennek. A Gt. 102. §-ának
(2),
(3)és
(5)bekezdéseiben foglaltak alapján ugyanis a felek eltérhettek a jogszabályban megállapított elszámolási szabályoktól. Ezért önmagában az a körülmény, hogy a felperest megillető összeg meghatározása során eltértek a könyvvizsgálói jelentésben szereplő vagyoni értéktől, nem jelenti azt, hogy megsértették a Számv.tv. 15. §-ának
(3)bekezdésében megállapított valódiság elvét. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint alaptalanul hivatkozott a felperes a „Feljegyzés" és a „Pénzügyi elszámolás" elnevezésű okiratokba foglalt megállapodás jó erkölcsbe ütközésére is, mivel az a körülmény, hogy a felek az elszámolás során a vagyoni betétek forgalmi értéke mellett más körülményeket is figyelembe vettek, nem ellentétes a társadalom általános értékrendjével. A felperes és a II.r. alperes egyező nyilatkozata alapján ugyanakkor az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a „Feljegyzés" és a „Pénzügyi elszámolás" elnevezésű okiratokba foglalt megállapodás nem felelt meg a felek valódi akaratának, illetőleg azok mögött valódi szerződéskötési akarat nem volt, ezért az azokba foglalt megállapodást a Ptk. 207. §-a
(6)bekezdésének első fordulata alapján kellett semmisnek tekinteni. A semmisség megállapítására tekintettel pedig a bíróságnak a felperest a tagsági jogviszonya megszűnése miatt megillető összeg megállapítása során a felperes és az I.r. alperes jogelődje között szóban létrejött, majd
- november 12-én írásban is megerősített megállapodást kellett irányadónak tekinteni és alkalmazni. Eszerint pedig az I.r. alperesnek a felperes felé még fennálló tartozása 12 679 000 Ft, valamint az ezen összeg után felszámítandó adó és járulékterhek együttes összege. A kereseti kérelemhez kötöttség szabályaira hivatkozással azonban az elsőfokú bíróság az I.r. alperest csupán a keresetben megjelölt 12 679 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte azzal a megjegyzéssel, hogy „ezen összeg bruttóban értendő, azaz annak kifizetése során - a kifizetett összeg terhére - az adó és járulékfizetési kötelezettségeket külön felhívás nélkül is teljesíteni kell". Az alpereseknek a nettó 29 000 000 Ft megfizetésére irányuló megállapodás semmisségére vonatkozó hivatkozását az elsőfokú bíróság alaptalannak találta. Rámutatott, hogy a szerződés nem sértette a Gt.
- §-át, hiszen éppen ez a rendelkezés tette lehetővé az érintettek számára, hogy az elszámolás tekintetében eltérjenek a jogszabályban foglaltaktól. Az a körülmény pedig, hogy a felperes és a II.r. alperes az adó- és járulékfizetési kötelezettségek csökkentése érdekében el akarták leplezni e megállapodást a hatóságok elől, a szerződés érvényességét nem befolyásolta, annak adóigazgatási következményei lehetnek. Ugyancsak alaptalannak találta az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperesek egyetemleges felelősségének megállapítására irányuló kérelmét, amely döntését azzal indokolta, hogy a felperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a II.r. alperes a saját nevében is kötelezettséget vállalt a teljesítésre, beltagként pedig a II.r. alperes csupán a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért tartozik helytállni, tehát a felelőssége csupán mögöttes. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és a II.r. alperes terjesztettek elő fellebbezést. A felperes fellebbezése kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ellen, azon belül is a 12 679 000 Ft marasztalási összegnek a bruttó kifizetésként való megjelölése és az adó elkerülésre irányuló szándék megállapítása ellen irányult. Előadta, hogy a nettó 29 000 000 Ft megfizetésére vonatkozó megállapodást a felperes nem kívánta eltitkolni az adóhatóság elöl, mivel a megállapodásban az I.r. alperes a 29 000 000 Ft után járó adó és járulékok megfizetését is magára vállalta, ezáltal a megállapodásban foglaltak teljesítése esetén adóhiány nem keletkezett volna. A felperes és az I.r. alperes megállapodása tehát a nettó összegre vonatkozott, amelyre tekintettel téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az általa megítélt 12 679 000 Ft bruttóként értendő és abból a kifizetőnek még le kell vonnia az államot megillető adót és járulékokat. A II.r. alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes teljes keresetének az elutasítását kérte. Fenntartotta azt az állítását, hogy a nettó 29 000 000 Ft megfizetésére vonatkozó, a felperes és az I.r. alperes jogelődje között létrejött megállapodás a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján semmis, továbbá az sérti a Gt.
- §-át és ellentétes a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében megállapított jóhiszeműség és tisztesség alapelvével is. Kifejtette, hogy a megállapodás semmisségére tekintettel az eredeti állapot helyreállításának lenne helye, azonban a jelen esetben teljesítésre az egyik fél részéről sem került sor, ezért az alperesek marasztalása törvénysértő. Megjegyezte, hogy a Miskolci Törvényszék a
- május
- napján jogerőre emelkedett végzésével megállapította az I.r. alperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. Ez az oka annak, hogy a II.r. alperes a fellebbezését kizárólag a saját nevében terjesztette elő, amely fellebbezés azonban - álláspontja szerint - az I.r. alperesre, mint egységes pertársra is kihatott. Az I.r. alperes bár önállóan nem nyújtott be fellebbezést, azonban a II.r. alperes fellebbezésében foglaltakkal egyetértett. A peres felek nem nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét részben elutasító rendelkezése és annak indokolása ellen, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének ezek a részei „A polgári perrendtartásról" szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján (rész)jogerőre emelkedtek. Az ítélőtábla pedig az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján csupán a fellebbezési kérelmek és ellenkérelmek korlátai között bírálta felül. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által
- május 30-án készített „hivatalos feljegyzés" ben foglaltak, az I.r. alperes nyilvános cégadatai, valamint a felperesnek és az I.r. alperes felszámolójának a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti azzal, hogy az I.r. alperes ellen
- december 27-én előterjesztett kérelemre indult felszámolási eljárásban a Miskolci Törvényszék a
- május 16-án jogerőre emelkedett ... számú ügyben megállapította az I.r. alperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, amely végzés közzétételére
- május 16-án került sor. A felperes a jelen perben érvényesített követelését - a nyilvántartásba vételi díj
- január 25-én történt befizetését követően -
- május 7-én jelentette be az I.r. alperes felszámolójának, aki azt - a jelen perre hivatkozással - vitatott hitelezői igényként vette nyilvántartásba. Az így kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla a felperes fellebbezését alaptalannak, a II.r. alperes fellebbezését pedig - a jelen határozatban kifejtett indokok alapján megalapozottnak találta. Az ítélőtábla mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Gt.
- §-ának
(1)és
(3)bekezdéseiben, a 97. §-ának
(1)-
(2)bekezdéseiben, valamint a Gt. 70. §-ának
(4)bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel az I.r. alperes és a vele együtt perelt II.r. alperes a Pp.
- §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaságot alkottak, amelyre tekintettel a II.r. alperes fellebbezése - a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltak alapján - a jelen esetben az I.r. alperesre is kihatott. A fenti hatállyal bíró alperesi fellebbezés elbírálása során pedig az ítélőtáblának kiemelt jelentőséget kellett tulajdonítania annak a ténynek, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az arra illetékes bíróság jogerősen megállapította a főkötelezett I.r. alperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szembeni pénzkövetelés érvényesítésére ugyanis „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló, többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) speciális szabályokat állapít meg. A Cstv. 38. §-ának
(3)bekezdése így előírja, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Cstv. az igényérvényesítés módját és határidejét is szabályozza. E szabályok közül pedig a - az I.r. alperes ellen indult felszámolási eljárás indulásakor hatályos - Cstv. 37. §-ának
(1)bekezdése azt tartalmazza, hogy az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de 180 napon belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi és - az egyezségkötést kivéve - akkor elégíti ki, ha a Cstv. 57. §-ának
(1)bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. A Cstv. 37. §-ának
(2)bekezdése a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések bejelentésére állapít meg szabályokat, a Cstv. 37. §-ának
(3)bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy az
(1)-
(2)bekezdésben foglalt esetekben a 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A Cstv. 38. §-ának
(2)bekezdése kimondja továbbá, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróságok előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt azonban nem mentesíti a Cstv. 28. §-a
(2)bekezdésének f) pontjában és a Cstv. 46. §-ának
(7)bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. A Cstv. fenti rendelkezéseiből megállapítható, hogy a felszámolás alá került kötelezettel szembeni pénzkövetelés eredményes érvényesítésének feltétele - a már folyamatban lévő peres eljárások esetében is - hogy a jogosult a Cstv-ben megállapított határidőn belül a hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentse. A Cstv. korábbi hivatkozott rendelkezéseinek alkalmazása során kialakult bírósági gyakorlat pedig a Cstv.
- §-ában az igényérvényesítésre megállapított jogvesztő határidő elmulasztását az alanyi jog megszűnésének tekinti, amely a felszámolás alá került adóssal szembeni igényérvényesítési jogosultság végleges elvesztését jelenti. (BDT 2009/2098., BDT 2008/
- számú eseti döntések) A jelen esetben a felperes az I.r. alperessel szemben indult felszámolási eljárás közzétételétől számított 180 napos jogvesztő határidőn belül a hitelezői igényét a felszámolónak - nem vitásan - nem jelentette be. (A felszámolás
- május 16-i közzétételétől számított 180 nap
- november 12-én járt le.) A joghatályos hitelezői igénybejelentés elmulasztása pedig a jelen esetben is azzal a következménnyel járt, hogy a felperesnek az I.r. alperessel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt indított perben érvényesített követelése (alanyi joga) megszűnt. Az alanyi jognak az I.r. alperessel mint főkötelezettel szembeni megszűnése pedig a II.r. alperessel mint mögöttes felelőssel szembeni felperesi igény megszűnését is eredményezte. A Gt.
- §-ának
(1)és
(3)bekezdéseiben, a 97. §-ának
(1)-
(2)bekezdéseiben, valamint a Gt. 70. §-ának
(4)bekezdésében foglaltak alapján ugyanis a korlátolt felelősségű társasággá átalakult betéti társaság beltagjának mögöttes felelőssége csak ugyanazon kötelezettség tekintetében állapítható meg, mint a főkötelezett gazdasági társaságé, tehát a mögöttes felelős helytállási kötelezettsége a főkötelezett kötelezettségéhez igazodik. Ezért a főkötelezettel szembeni jogvesztés a mögöttes felelősre is kihat, amely az adott esetben azt jelentette, hogy a felperes alanyi jogának az I.r. alperessel szembeni megszűnése, a mögöttes felelős II.r. alperessel szembeni igények megszűnését is eredményezte. Az alperesekkel szembeni igényérvényesítési jogosultság (alanyi jog) megszűnése pedig a felperesnek az alperesekkel szemben előterjesztett teljes keresetének elutasítását tette szükségessé. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdésének alapján megváltoztatta és a felperesnek az alperesekkel szemben előterjesztett teljes keresetét elutasította. Az elutasításnak a jelen határozatban kifejtett indokaira tekintettel pedig az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a kereset érdemi elbírálására vonatkozó valamennyi megállapítását mellőzi. A pervesztesség-pernyertesség arányának megváltozása miatt a másodfokú bíróságnak meg kellett változtatnia az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését is akként, hogy a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperest kellett kötelezni az alperesek - az elsőfokú eljárásban még közös jogi képviselője ügyvédi munkadíjából eredő - teljes elsőfokú perköltségének a megfizetésére, ugyanakkor a felperes a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából és az általa lerótt kereseti illetékből eredő saját elsőfokú perköltségét maga köteles viselni. Annak következtében pedig, hogy a felperes fellebbezése eredménytelen, a II.r. alperes fellebbezése pedig eredményes volt, a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján ugyancsak a felperest kellett kötelezni az I.r. és a II.r. alpereseknek a jelen másodfokú eljárásban felmerült, a jogi képviselőik ügyvédi munkadíjából származó másodfokú perköltségének, továbbá a II.r. alperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 1 014 300 Ft fellebbezési eljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére, „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §-ának
(3)bekezdése szerint alkalmazott 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdésében és a 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdéseiben foglaltak alapján azzal, hogy a felperes az ügyvédi munkadíjból és a lerótt fellebbezési eljárás illetékből eredő saját másodfokú perköltségét maga köteles viselni. Az alperesek javára ügyvédi munkadíj címén megállapított másodfokú perköltség összegét az ítélőtábla a Pp. 79. §-ának
(1)bekezdése alapján hivatalból határozta meg „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben, valamint a 4/A. §-ban foglaltak alapján, figyelemmel arra is, hogy a kereset elutasítására nem a II.r. alperes fellebbezésében megjelölt okokból és nem a jogvita érdemi elbírálásának eredményeként került sor, az I.r. alperes jogi képviselője pedig csak „egyetértett" a II.r. alperesi fellebbezéssel. Debrecen, 2013. május 22. Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -