Bf.415/2012/20 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja

(6)bekezdés b) pontja helyett a Btk. 316. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja

(5)bekezdés b) pontja szerint minősíti /

1. tényállási pont /. Az eljárás során a BRFK. II. Kerületi Rendőrkapitányságán - helyesen - T1419/2009, illetve T-1424/
2. számon kezelt bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezi és ebben a körben az első fokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasítja. A Budapesti II. Kerületi Rendőrkapitányság Érték és tárgyletétkezelés 3/
3. letéti számon kezelt 322.000 (háromszázhuszonkettőezer) forint lefoglalását megszünteti, kiadni rendeli a vádlottnak, egyúttal azt a pénzmellékbüntetés, a bűnügyi költség és az eljárási illeték biztosítására visszatartja. A vádlott a kártérítés összegét a magánfél részére az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 (tizenöt) napon belül köteles megfizetni. A polgári eljárási illeték összegét 3.780 (háromezer-hétszáznyolcvan) forintra mérsékli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban eltöltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a
4. szeptember 2.napján kelt 10.B.738/2010/52.számú ítéletével a vádlott bűnösségét hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (Btk.229.§

(1),

(3)bekezdés II. fordulat és

(8)bekezdés II. fordulat), lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében (Btk.263/A.§

(1)bekezdés a./ pont), testi sértés bűntettében (Btk.170.§

(1),

(6)bekezdés) és 9 rb. lopás bűntettében (Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés c./ és d./ pont,

(6)bekezdés b./ pont, 7 rb. Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés c./ és d./ pont,

(5)bekezdés b./ pont, Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés c./ és d./ pont,

(4)bekezdés b/

1. pont) mondta ki. Ezért a vádlottat mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 10 év fegyházbüntetésre, 100.000 Ft pénzmellékbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 5.000 Ft-onként rendelte 1-1 nap szabadságvesztésre átváltoztatni, az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. A lefoglalt pisztolyt, pisztolytárat és töltényeket elkobozta, határozott a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál nyilvántartott, illetve a BRFK II. Kerületi Rendőrkapitányságán kezelt bűnjelekről. A magánfél polgári jogi igényét elbírálta, a vádlottat 630.000 Ft kártérítésre kötelezte, továbbá az állam részére 37.800 Ft le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. Végül határozott a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője enyhítés érdekében fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.575/2011/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség relatív eljárási szabálysértésként rótta fel az elmeorvos-szakértői vélemény, a fegyverszakértői és fizikus szakértői vélemények ismertetésének, illetve felolvasásának elmaradását. Ennek kiküszöbölése céljából tárgyalás tartását indítványozta. Az ítélet indokolásának kisebb kiegészítésével a tényállást megalapozottnak, a vádlott cselekményeinek minősítését törvényesnek találta. Álláspontja szerint azonban a büntetési célok csak a szabadságvesztés lényeges súlyosításával érhetők el, miután a törvényszék a többszörös visszaeső vádlottal szemben nem alkalmazta a Btk.97.§

(1)bekezdését és a Btk.85.§

(2)bekezdését, amely szerint a büntetési tételt a felével fel kell emelni. Utalt arra is, hogy a tettenérésre tekintettel a beismerés és a kár egy részének megtérülése csak kisebb súllyal vehető figyelembe. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a főbüntetés tartamának felemelésére, helybenhagyására tett indítványt. egyebekben az elsőfokú ítélet A másodfokú tárgyaláson a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője mindenben az átiratban foglaltak szerint szólalt fel és a vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetés lényeges súlyosítását indítványozta. A védő felszólalásában hangsúlyozta, hogy a vádlott tudatában van az általa elkövetett cselekmények súlyával, a felelősségét elismerte. A vádlott terhére rótt bűncselekmények közül a védő a testi sértés bűntettének minősítését vitatta, mert álláspontja szerint a sértettet ért lövés nem volt szándékos, legfeljebb a testi sértés gondatlan alakzata róható fel. A büntetés súlyosítása iránti ügyészi indítvánnyal szemben hangsúlyozta, hogy védence ugyan büntetett előéletű, de korábban erőszakos bűncselekményeket soha nem követett el. Hivatkozott továbbá a vádlott mindvégig együttműködő, megbánó magatartására is. Elsődlegesen a büntetés enyhítését, másodsorban az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az utolsó szó jogán a vádlott ismételten bocsánatot kért, továbbá kijelentette, hogy a sértettre valójában vétlen lövés történt. A fellebbezések közül a védelmi perorvoslatok részben alaposak a következők szerint. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének mindenben eleget téve beszerezte azokat a bizonyítékokat, amelyek az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bírtak. Ennek során egyes szakértői véleményeket elmulasztott a perrendnek megfelelően a bizonyítékok körébe vonni, ezen túlmentően azonban eljárását szabályszerűen folytatta le. A Fővárosi Ítélőtábla a relatív eljárási szabálysértések kiküszöbölése céljából tárgyalást tartott a Be.353.§

(1)és

(2)bekezdése értelmében. A másodfokú tárgyaláson felolvasta az elmeorvos-szakértői véleményt, a fegyverszakértői és fizikus szakértői véleményeket. Ilyen módon a bizonyítékok köre a perrendnek megfelelően teljessé vált, azok értékelése, illetve egyes adatainak a tényállás körébe emelése megalapozott. A Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokat gondosan értékelte, azokat egyenként és egymással is egybevetette. A bizonyítékok mérlegelésénél messzemenően figyelembe vette a vádlott védekezését, a kétségeket a

1. tényállási pont kivételével a javára szólóan értékelte. A fentiek érvényesek a tényállás
2. pontjánál a sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény esetére is, azonban a tényállás két ponton kisebb pontosítást igényel. A vádlott menekülése érdekében nem rálőtt, hanem esés közben a közelébe érkező sértett felé célzás nélkül lőtt. Ezen túlmenően az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint azt rögzíti a tényállásban a kivérzéses shockos állapot helyett, hogy a lövés következtében előállt jelentős térfogatú külső vérzés schocktalanítást tett szükségessé, s ez eredményezte a közvetett életveszélyes állapotot. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a vádlott védekezése szerinti véletlen lövést a fegyverszakértő kizárta és egyértelműen megállapította, hogy lövés leadásához az elsütőbillentyű meghúzása szükséges. Ebből következően a vádlott szándékos lövést adott le a sértett felé. Az elsőfokú bíróság messzemenően a javára szólóan nem élet elleni, hanem csupán testi épség elleni bűncselekményt rótt fel, az eshetőleges szándékkal elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette helyett gondatlan magatartás nem jöhet szóba. A
3. tényállási pontnál az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a lopással okozott kár meghaladta a 2.000.000 Ft-ot. A vádlott egyetértett a sértett 2-től eltulajdonított tárgyak felsorolásával, de vitatta az elvitt laptop értékét. Az elsőfokú bíróság a kárértéket 1.sz. tanú vallomása és a sértett
4. sértett által csatolt, a laptop vásárlási számlája alapján határozta meg. A kérdéses számlán szereplő 4.534, 95 svájci frank forint ellenértékét az elsőfokú bíróság nem állapította meg. Az ítélőtábla beszerezte a
5. szeptember
6. napi árfolyamot, amely szerint a svájci frank középárfolyama 179,210 Ft volt. Ennek számításával a csatolt számla ellenértéke 812.708 Ft-nak felel meg. A tanú vallomásában összesen 2.500.000 Ft kárt jelölt meg, amelyből a laptop értékét másfél millió Ft-ban jelölte meg. Az előzőekben számítottak szerint a laptop értéke csaknem a felére csökkent. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján a tényállás

1. pontját a következők szerint helyesbíti. A lopással okozott kár meghaladta az 1 millió Ft-ot, de a 2 millió Ft-ot nem érte el. A tényállás
2. pontját kiegészíti a következőkkel: A sértett neve helyesen .... A vádlott a tárgyaláson a károkozást és annak összegét elismerte. (
3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal) Kiegészíti továbbá azzal, hogy a magánfél 630.000 Ft kár megtérítése iránt polgári jogi igényt terjesztett elő. (
5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal.) Mindezeket az ítélet indokolása ugyan tartalmazza a
7. oldalon, azonban a fenti körülményeket a tényállásban is rögzíteni kell, mert azok kihatással vannak az ítélet rendelkező részére. A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a tényállás már minden tekintetben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében foglalt megalapozatlansági hibáktól, ezáltal a másodfokú eljárásban irányadó volt. A Fővárosi Törvényszék az irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a

1. tényállási pont kivételével a cselekmények jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. A tényállások közül kiemelendő az
2. pont, melyben három bűncselekményt valósított meg a vádlott. Ezek közül a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés tekintetében helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az annak tartására vonatkozó jogszabály vádlott általi megszegésére (elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdés). Ugyancsak helyes a hivatalos személy elleni erőszak minősített eseténél az
5. évi XXXIV. törvény
6. §

(1)bekezdésének felhívása (

1. oldal
2. bekezdés) a cselekmény jogi értékelésénél. Ezt csupán azzal egészítette ki a másodfokú bíróság, hogy az előbbi törvényhely

(4)bekezdése, valamint a 33. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a szolgálatban lévő a sértett rendőr őrnagy jogszerű intézkedés keretében járt el az igazoltatást megtagadó, az elől menekülő vádlottal szemben. A személyazonosság megállapításának sikertelensége, az igazoltatás megtagadása esetén ugyanis az ilyen személy előállítására kerülhet sor. Ugyanez vonatkozik a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személlyel szembeni intézkedés megtételére is [33. §

(2)bekezdés

1. b)pont]. Márpedig a sértettet az előbbiek szerinti intézkedés során érte a vádlott támadása. Lényegében a 15. számú Irányelv szempontjainak figyelembe vételével zárta ki az elsőfokú bíróság az emberölés megállapíthatóságát az 1. pontban. Az Irányelv I/2/A. pontja a tárgyi tényezők körében, azon belül a
2. b)pontban rögzíti, hogy „a nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában… végrehajtott ütés, szúrás stb. (jelen esetben lövés) önmagában rendszerint testi sértés okozására irányuló szándékra utal”. A
3. c)pont szerint a sérülés helyéből lehet „következtetést levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre, avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e”. A másodfokú bíróság által pontosított tényállás szerint a lövés célzás nélküli volt, mely a sértettet olyan test-tájékon érte, ahol köznapi értelemben nincsenek életfontosságú szervek. Erre is figyelemmel valóban nem volt következtetési alap a vádlott élet kioltására irányuló szándékára, testi épséget sértő cselekményének minősítése ezért helytálló [Btk. 170. §

(1),

(6)bekezdés első fordulat]. A 6. pontban 2.sz. sértett sérelmére az okozott kár összege a 200.000 Ft-ot meghaladja, de a 2 millió Ft-ot nem éri el. A másodfokú bíróság által helyesbített tényállás folytán a vagyon elleni bűncselekmény jogi minősítése módosul, jelentős érték helyett nagyobb értékre üzletszerűen és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettére. Ennek megfelelően az ítélőtábla a cselekményt a Btk.316.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c./ és d./ pont,

(5)bekezdés b./ pontban írt lopás bűntetteként értékelte. A büntetés kiszabása során a Fővárosi Törvényszék részben hiányosan, részben tévesen vette számba az enyhítő és súlyosító körülményeket. A vádlott terhére szóló tényezők közül az ítélőtábla a vádlott többszörös visszaeső voltát mellőzte, mert ez a minősége a Btk.97.§

(1)bekezdése értelmében a büntetési tétel felső határának felével történő emelését írja elő. Ezért ugyanennek súlyosító körülménykénti értékelése kétszeres értékelést jelentene. Ezen túli büntetettségét és részben különös visszaeső voltát a törvényszék helyesen írta a vádlott terhére. Az enyhítő körülmények között a vádlott beismerését és a kár részbeni megtérülését a törvényszék helytállóan értékelte. A vádlott elfogását megelőző napokban elkövetett bűncselekmények tekintetében ezeknek az enyhítő hatását a tettenérés nem csökkenti. A vádlott egyes részletekre feltáró jellegű beismerő vallomást tett és a jelentős időmúlás sem hagyható figyelmen kívül. A Fellebbviteli Főügyészség alappal kifogásolta a többszörös visszaesővel alkalmazandó büntetéskiszabási elv felhívásának elmulasztását és a halmazati szabály tartalmának téves idézését. Helyesen a Btk.85.§

(3)bekezdése szerint az adott esetben a legsúlyosabb büntetési tétel felső határát a felével fel kell emelni és nem csupán emelhető, ahogyan arra a törvényszék hivatkozott. Ennek eredményeként a Btk.85.§

(3)bekezdése és a Btk.97.§

(1)bekezdése szerint egyaránt a vádlottal szemben alkalmazandó büntetési tétel 5-15 évig terjedő szabadságvesztés. A Fővárosi Ítélőtábla a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi előírások mellett valamennyi enyhítő és súlyosító körülmény figyelembevételével sem látott kellő indokot a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítására. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a főbüntetésként meghatározott 10 év fegyházbüntetés semmiképpen nem tekinthető eltúlzottan enyhének. Ez a szabadságvesztés kellően igazodik az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához, a vádlott társadalomra veszélyességéhez és alkalmas a büntetés céljának elérésére. Ennek értelmében a főbüntetés súlyosítását nem látta indokoltnak. A mellékbüntetésként megállapított közügyektől eltiltás arányos a szabadságvesztés tartamával, annak alapja azonban az elkövetéskori szabályok szerint helyesen a Btk. 53-55.§-a. Ugyancsak törvényes a pénzmellékbüntetés és annak átváltoztatására vonatkozó rendelkezés is. A büntetés enyhítése szóba sem kerülhetett, az ezt célzó védelmi perorvoslat indokai nem voltak elfogadhatóak. Tévedett ellenben az elsőfokú bíróság a bűnjelekkel kapcsolatos döntésénél, amikor a BRFK II. Kerületi Rendőrkapitányság T-1429/2009 - helyesen T-1419/2009 -, illetve T-1424/

1. számon kezelt tárgyak sorsáról határozott. A rendőrségen kezelt bűnjelek nem kerültek a bíróságra, azok sorsára ellentmondó adatok állnak rendelkezésre. 4.sz. sértett
2. március
3. napján bűnjelként lefoglalt ékszereket vett át a rendőrségen, de azok sorszáma nem vethető össze a rendőrségi bűnjeljegyzékkel. Nem állapítható meg, hogy mely tárgyakat vette át, az azonosításuk a jegyzőkönyv alapján nem végezhető el. Emellett a tárgyaláson azt adta elő az eltulajdonított tárgyakkal kapcsolatban, hogy „az került meg, amit a nyomozás során a rendőrség visszaadott, a határozatban pontosan benne van”. A nyomozati iratok
4. oldalán azonban a „
5. szeptember 25-én lefoglalt”, majd csupán sorszámok felsorolásával jelzett értékek lefoglalásának megszüntetése és kiadása szerepel. Ezek a sorszámok nem vethetők össze a bűnjeljegyzék adataival. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának bűnjelkezelője arról nyilatkozott, hogy az ügyben bűnjeleket nem vettek át, de ellentétes adatok állnak rendelkezésre a lefoglalt tárgyak meglétéről és tárolási helyéről is. A nyomozati iratok
6. oldalán szereplő, a Budapesti II. Kerületi Rendőrkapitányság T1424/
7. számú bűnjeljegyzékben szereplő ékszerek tárolási helye nem a II. Kerületi, hanem a III. Kerületi Rendőrkapitányság, ahogyan arról az ítélőtábla rövid úton történt tudakozódása folytán értesült. Végül megkeresésre a III. Kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Bűnüldözési Alosztály közölte, miszerint a lefoglalt tárgyak közül egyesek a bűnjelkamrában találhatók, számos bűnjel holléte nem tisztázott, a maradványiratok rendezetlenek, hiányosak. Mindezek alapján az elsőfokú bíróságnak a II. Kerületi Rendőrkapitányság bűnjeljegyzékeiben szereplő tárgyak lefoglalásának megszüntetésére és kiadására vonatkozó rendelkezései megalapozatlanok. Ezzel kapcsolatban olyan terjedelmű bizonyítás felvétele szükséges a tárgyak meglétének felderítése, a még lefoglalt bűnjelek azonosítása és sorsuk megítélése körében, amely bizonyítás az ügy érdemi befejezését jelentősen hátráltatná. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a törvényszék bűnjelekre vonatkozó határozatát a jelzett körben a Be.376.§-a értelmében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ezzel kapcsolatban különleges eljárás lefolytatására utasította. (Be.571.§ ) Ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék elmulasztott rendelkezni a Budapesti II. Kerületi Rendőrkapitányság Érték és Tárgyletét kezelés 3/
8. letéti számán kezelt összegről, amelyet elfogásakor a vádlottól foglaltak le. Ez a letét sem került át bírósági letétbe, azonban a lefoglalás körülményei tisztázottak, feltalálási helye egyértelmű. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Be.155.§

(2)bekezdése alapján a lefoglalt pénzt a vádlottnak rendelte kiadni, azonban a Be.157.§

(1)bekezdése szerint egyidejűleg annak visszatartásáról határozott. A Fővárosi Törvényszék a polgári jogi igény elbírálásánál a kártérítés megfizetésére nem szabott határidőt, ezt az ítélőtábla pótolta. A le nem rótt eljárási illeték összege tekintetében tévedett a törvényszék. A vádlott a tárgyaláson elismerte a kár okozását és annak összegét - 22. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal -, ezért javára mérsékelt illeték határozható meg. A 1990. évi XCIII. Tv. 58.§

(1)bekezdés c./ pontja, illetve a

(6)bekezdése szerint az illeték a peres eljárás illetékének 10 §-a, ha az alperes - vádlott - a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri. A mérsékelt illeték megállapítása tehát nem függ a kötelezett fizetési hajlandóságától, ahogyan arra a törvényszék hivatkozott. Ezért az ítélőtábla a le nem rótt eljárási illeték összegét 10%-ra, azaz 3780 Ft-ra mérsékelte. Az ítélet fentiek szerinti részbeni megváltoztatása a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Az elsőfokú ítélet további rendelkezései törvényesek, azokat az ítélőtábla a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámítása a Btk.99.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné s.k. előadó bíró Dr. Fatalin Judit s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 10.B.738/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.415/2012/
4. számú ítéletében foglalt változtatással
5. június
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év június hó
8. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző