Mfv.10625/2012/4 – Kúria

(4)bekezdésében szabályozott megbízási díj 25 %-ára. 1996. XLIII. Tv. 50. §

(1),

1. XLIII. Tv.
2. §

(4)Mfv.II.10.625/2012/4.szám A Kúria a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. ... jogtanácsos) által képviselt felperesnek - a dr. ... jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 9.M.4234/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.636.414/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.636.414/2011/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 9.M.4234/2009/
4. számú ítéletét - a perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek megbízási díj jogcímén 128.800,Ft-ot (Százhuszonnyolcezer-nyolcszáz forintot) és ezen összegnek
5. január 1-től a kifizetésig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000,- Ft (Harmincezer forint) első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget, valamint a Magyar Államnak - felhívásra - 85.000,- Ft (Nyolcvanötezer forint) együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. A fennmaradó, le nem rótt illeték az államot terheli. I n d o k o l á s A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
6. február 16-ától állt hivatásos szolgálati viszonyban a BRFK .... Kerületi Rendőrkapitányság ... Osztályán, főnyomozó (helyszíni szemlebizottság vezető) beosztásban. A
7. szeptember 10-én kelt munkaköri leírása tartalmazta, hogy a felperes eseti megbízás alapján helyettesíti a technikust (bűnügyi) és ebben az esetben egy személyben lát el bizottságvezetői és technikusi feladatokat. A munkaköri leírás
8. pontja előírta, hogy a nyomok rögzítéséért, kezeléséért a szemlebizottságban működő technikus felel, amennyiben azonban a bizottság egy főből áll, úgy ez a személy köteles gondoskodni a szemlebizottsági tevékenység folyamatosságáért és szakszerűségéért. A
9. pont azt rögzítette, hogy a szemlebizottság köteles megjelenni minden olyan bűncselekmény helyszínén, ahol nyom felkutatása, rögzítése megkísérelhető, a megjelenést követően pedig minden esetben jelentést kell készítenie. Az alperes .... Kerületi Rendőrkapitánysága ... Osztályán
10. évben 2 fő nyomozó (helyszíni szemlebizottság vezető) és 4 fő technikus (bűnügyi) volt állományban. A felperes 2006-ban 62 szolgálatot teljesített, amelyből 46 alkalommal járt el egyedül a helyszíni szemlén, 2007-ben 62 teljesített szolgálatellátása volt, amelyből 43 esetben járt el egyszemélyben. A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett módosított keresetében
11. április 1-től
12. december 31-ig terjedő időszakra megbízási díj jogcímén 515.200,Ft és ezen összeg
13. január 1-től a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolásaként hivatkozott arra, hogy a peresített időszakban az eredeti beosztása mellett folyamatosan bűnügyi technikai feladatokat is ellátott, azonban megbízási díjat nem kapott. A munkaköri leírása 10., 11.,
14. és
15. pontjában rögzítettekből következik, hogy a helyszíni szemlebizottság vezetői és a bűnügyi technikusi munkakör egymástól elkülönül. Az a tény, hogy a szakmai és gyakorlati ismérvek ellenére a helyszíni szemlére csak egy főt küldött az alperes és ezt írásos formában nem dokumentálta, az alperesnek felróható, a felperesnek pedig nem eshet a terhére. Álláspontja szerint önmagában ellentmondásos, hogy a jogszabály nem határozza meg a szemlebizottság létszámát, hiszen a megfogalmazás alapvetően több személy létét feltételezi. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 9.M.4234/2009/
16. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte 30.000,Ft perköltség, továbbá 30.912,- Ft eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
17. évi XLIII. törvény (Hszt.)
18. §

(1)bekezdése alapján a megbízás fogalmi feltétele, hogy a megbízott személy a saját beosztásához nem tartozó feladatkört (illetőleg az ideiglenesen megüresedett más beosztást, vagy a helyettesített személy beosztását) egy előre meghatározott időtartamban folyamatosan lásson el a saját beosztása mellett, vagy a helyett, amely feltétel a perbeli esetben nem valósult meg. Hangsúlyozta azt a tényt, hogy a felperes főnyomozó (helyszíni szemlebizottság vezető) beosztásban teljesített szolgálatot és munkaköre mind a rendfokozat, mind a besorolási kategória, mind az iskolai végzettség tekintetében elkülönült a technikus (bűnügyi) munkakörtől. Ugyanakkor a felperes munkaköri leírása feladatul írta elő a bűnügyi technikus esetenkénti helyettesítését azzal, hogy ennek során egy személyben lát el bizottságvezetői és technikusi feladatkört. Az erre az időszakra vonatkozó technikusi munkaköri leírása szintén előírta a szemlebizottság vezető eseti megbízás szerinti helyettesítését. A munkaügyi bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy sem a büntetőeljárásról szóló

1. évi XIX. törvény, sem a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozóhatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003.(VI.24.) BM-IM együttes rendelet, sem pedig a felperes által hivatkozott 1/2006.(I.11.) ORFK utasítás nem tartalmaz előírást arra, hogy a szemlebizottságnak hány főből kell állnia. Ebből következően az egyfős bizottságok működése jogszerűnek tekinthető. A munkaügyi bíróság megítélése szerint az egyfős szemlebizottságban történő felperesi szolgálatellátás nem alapozza meg a megbízási díj iránti igényt, mert a felperes nem megüresedett szolgálati beosztást látott el, illetve nem beosztása ellátásában akadályozott személy munkáját végezte, továbbá az ellátott tevékenység nem minősíthető a jogszabály által meghatározott szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörnek sem. A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 59.Mf.636.414/2011/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperest terhelő kereseti illeték összege helyesen 26.496,- Ft. Kötelezte a felperest 5.000,- Ft másodfokú perköltség, valamint 26.496,- Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. A felperes fellebbezése kapcsán kiemelte, hogy a perben nem annak volt jelentősége, hogy az egyfős szemlebizottság működése jogszabályba ütközött-e, vagy sem. Ettől függetlenül azonban az elsőfokú bíróság jogi érvelése helytálló volt. Kifejtette, hogy a Hszt.
3. §

(1)bekezdésének értelmezése szempontjából az bírt relevanciával, hogy a felperes szolgálati beosztásához tartozó feladatkört látott-e el a peresített időszakban, amikor egyfős bizottságként eljárva a nyomok rögzítéséért és kezeléséért is felelt. Ezen alapvető kérdésnek az eldöntéséhez az elsőfokú bíróság helyesen indult ki a munkaköri leírásból, amelynek

1. pontja a nyomok rögzítését, kezelését is a felperes feladatkörévé tette abban az esetben, ha egyszemélyes bizottságként saját maga folytatja le a helyszíni szemlét. A munkaköri leírás alapján a felperes ilyenkor a szolgálati beosztásához tartozó feladatkört látott el, ezért a Hszt.
2. §

(1)bekezdésének harmadik fordulata nem valósult meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, amennyiben a munkaköri leírás a hivatásos állomány tagja kötelezettségévé tesz egy adott feladatot, úgy ezen feladat ellátásáért akkor sem követelhet megbízási díjat, ha a munkaköri kötelezettségévé tett feladata más szolgálati beosztású hivatásos állományú tag munkaköri kötelezettsége is egyben. Összefoglalóan azt állapította meg, hogy a felperes munkaköri leírása tartalmazta a szemle foganatosításával kapcsolatos feladatok ellátására vonatkozó kötelezést is, ebből pedig az következik, hogy a beosztáshoz tartozó feladatkörről volt szó, amelynek ellátását a munkáltató a havi illetmény kifizetésével ellentételezte. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adással az alperes 515.200,- Ft megbízási díj és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hszt. 50. §

(1)bekezdésének értelmezésekor nem vette figyelembe, hogy nem a munkaköri leírás, hanem a beosztás és így a munkakör alapján kerül sor a hivatásos állományú besorolására és az illetménye megállapítására. A felperes munkaköréhez kell meghatározni a ténylegesen végzett feladatokat és ez nem fedhet le több másik beosztást. Ennek ellenkezőjét elfogadva ugyanis kiüresedne a besorolásra, az illetményre és a hivatkozott Hszt.

1. §-ra vonatkozó jogi szabályozás. A munkáltató csak egy adott beosztáson, munkakörön belül határozhatja meg a felperes munkaköri feladatait, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van. Álláspontja szerint a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997.(II.18.) BM rendelet
2. számú melléklete egyértelműen rögzíti, hogy a főnyomozó és a technikus két egymástól eltérő beosztás. A felperes hivatkozott arra is, hogy az egyfős szemlebizottság működtetése jogszerűtlen, amely következik az előzőekből, továbbá a bizottság szó értelmezéséből is. A szemlebizottság vezetői beosztás feltételez szemlebizottságot, amelynek legalább két főből kell állnia. Elfogadható lenne az, hogy esetenként elegendő egy főnek is eljárnia, azonban a felperes előre tervezetten volt egyedül beosztva a teljes szolgálatteljesítési idő 75 %-ában, ami azt jelenti, hogy nem szakmai döntések indokolták az egyfős szemlebizottság működtetést, hanem kizárólag gazdasági szempontok. Egyazon helyszínen két különböző beosztású rendőrre azért van szükség, mert feladataik eltérőek. A főnyomozó a bizonyítékok felkutatásáért, míg a technikus azok szakszerű levételéért felelős. A perben elsősorban annak volt jelentősége - amit a helyettesítések és a munkaköri leírások feladatai és felelősség megállapításai is alátámasztanak -hogy a két beosztás elkülönül egymástól, más tevékenységeket takar és ezért az eltérő tevékenység jog- és szakszerűségéért tartoznak felelősséggel. Ezért a bűnügyi technikusi feladatok nem tartoznak a szemlebizottság vezető munkakörébe (és fordítva), ily módon ha a felperesnek a bűnügyi technikai feladatokat is el kellett végeznie, akkor az a Hszt.
3. §

(1)bekezdése alapján értelmezhető. A fentiekből következően a törvényszék az irányadó jogszabályhelyeket, így a Hszt. 50. §

(1)bekezdését jogszerűtlenül értelmezte, ezért ítélete jogszabálysértő. A felperesi követelés jogcímét nem befolyásolja az sem, hogy az

(1)bekezdés melyik fordulata alapján kéri a megbízási díj megfizetését. Álláspontja szerint a megbízási díj a megüresedett beosztás ellátására, vagy a tartósan akadályozott személy helyettesítésére tekintettel is igényelhető, mert jelen ügyben ezek is megállapíthatóak. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a helyszíni szemlebizottság vezető és a bűnügyi technikus munkakörének az ellátott feladatok és felelősség tekintetében fennálló különbözősége okán - a munkaköri leírásban foglalt helyettesítési kötelezettség ellenére - jogosult a Hszt. 50. §

(1)bekezdésében foglalt megbízási díjra. Ezért az eljáró bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a két beosztás együttes, egyidejű ellátása a felperes számára jelentett-e többletfeladatot. A munkaköri leírások és a meghallgatott tanú vallomása alapján igazoltnak tekinthető, hogy bár a két munkakörhöz rendelt feladatok részben egyezőek voltak, de azok egyidejű ellátása az érintett részére nagyobb leterheltséget jelentett. A szemlebizottság vezető elsődlegesen irányító, koordináló és adminisztratív munkát végez, míg a bűnügyi technikus a szakfeladatokat, vagyis a nyomrögzítést, nyomkutatást látja el. A két eltérő beosztás egyidejű ellátása a tényleges feladat ellátását időben megnöveli és a felperesre a saját beosztásához nem tartozó felelősséget keletkeztetett. A két beosztás más képzettséget igényel és más besorolási osztályba tartozik, eltérő illetmény megállapításával. Helytálló a felperes érvelése a bizottság fogalmának meghatározása körében. A szemlebizottság fogalmának meghatározása - egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában - nyelvtanilag lehetséges. E szerint a bizottság valamely feladatra (alkalmilag) választott, vagy kiküldött kisebb testület (Magyar értelmező kéziszótár, Akadémia Kiadó). E meghatározásból egyértelműen megállapítható, hogy mivel a bizottság mindig egy testületet jelent, azt egy személy nem alkothatja, ezért a szemlebizottság hatáskörébe utalt, a jogszabály által meghatározott feladatok ellátása is legalább két fő részvételét feltételezi. A másodfokú bíróság megalapozatlanul hivatkozott a munkaköri leírásban foglalt helyettesítési kötelezettségre, mint a megbízási díjat kizáró körülményre. A helyettesítés a fogalmából következően csak átmeneti jellegű lehet, a hiányzó munkatárs betegsége, vagy szabadsága idejére szólhat, de nem eredményezheti a különálló státusz ellentételezés nélküli tartós ellátási kötelezettségét. A peres iratokból megállapítható volt, hogy a felperes 2006. évben 62 szolgálatból 46 alkalommal járt el egyedül helyszíni szemlén, 2007ben pedig a 62 teljesített szolgálatból 43 esetben járt el egy személyben. A perben meghallgatott H.M., aki a perbeli időszakban a felperessel egy helyen bűnügyi technikusi feladatokat látott el, megerősítette a felperes állítását a két feladatkör, vagyis a szemlebizottság vezető és a bűnügyi technikus feladatainak különbözősége körében. A két munkakör eltérő feladatok elvégzését jelenti, mert a helyszíni szemlevezető nem végez nyomkutatást és nyomrögzítést, ezt a bűnügyi technikus végzi, amelyre a helyszíni szemlebizottság vezetőjétől kap utasítást. Eltérő a két munkakör felelősségi rendszere is, mert a bűnügyi technikus a nyom szakszerű rögzítéséért, a szemlebizottság vezető pedig a helyszíni szemle jogszerű lebonyolításáért felel. A perben rendelkezésre álló, a felek által sem vitatott egyedüli szolgálatellátás arányából, továbbá a meghallgatott tanú vallomásából megállapítható, hogy a felperes, mint helyszíni szemlebizottság vezető 2006. és 2007. évben saját beosztása ellátása mellett végezte a bűnügyi technikusi feladatokat is, ezért a Hszt. 50. §

(4)bekezdésében foglalt megbízási díj iránti igénye megalapozott. Az összegszerűség elbírálása során azonban figyelembe kellett venni, hogy a két munkaköri feladat részben egyező volt. Mivel a helyszíni szemlebizottság vezető a helyettesítése során a nyom rögzítése körében végzett többletfeladatokat, amely a helyszíni szemle időtartamát meghosszabbította, ezért az adott esetben a Hszt. 50. §

(4)bekezdésében foglalt megbízási díj mértéke az illetményalap 25 %-ában volt megalapozott. Ez az összeg arányosan kompenzálja az eredeti beosztáshoz nem tartozó többletfeladatok ellátását. A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest 128.800,- Ft megbízási díj és ezen összeg

1. január 1-től járó kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító részét helybenhagyta. A Kúria perköltségről a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján döntött. A túlnyomórészt pervesztes felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján a pervesztesség arányában köteles megfizetni az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét, míg a fennmaradó le nem rótt illetéket az IM rendelet

1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
2. május
3. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő