← Magyarország

Gf.30093/2013/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.093/2013/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Krzyzewsky Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Krzyzewsky Beáta ügyvéd által képviselt felperesnek - a Brandt Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Brandt Anna ügyvéd) és Dr. Varró Dénes ügyvéd által képviselt alperes ellen ingó kiadása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt 3.G.40.106/2012/
  4. számú ítélete ellen az alperes
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben, az alábbiak szerint megváltoztatja. A felperes által az alperes részére fizetendő marasztalás összegét 1 380 000 (egymillióháromszáznyolcvanezer) Ft-ra és annak
  6. december
  7. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra az elsőfokú ítélet szerinti mértékű kamatára felemeli. Az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 2 140 000 (kettőmillió-egyszáznegyvenezer) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 000 000 (egymillió) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 2 500 000 (kettőmillió-ötszázezer) Ft másodfokú eljárási illetékből a felperes 10 000 (tízezer) Ft-ot, az alperes 2 490 000 (kettőmillió-négyszázkilencvenezer) Ft-ot köteles megfizetni az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. -2INDOKOLÁS: A (társasházközösség címe) szám alatti társasházközösség a
  8. augusztus
  9. napján kelt megállapodással határozatlan időre bérbe adta a (H.) Kft-nek a közös tulajdonban lévő kazánház pihenőjét és a folyosó meghatározott részét kábeltelevízió hálózat üzemeltetéséhez szükséges fejállomás létesítésére. A (H.). Kft. biztosította az alperesnek az S-06 megjelölésű csatornát helyi televízió üzemeltetéséhez, és hozzájárult ahhoz, hogy az alperes az ehhez szükséges technikai berendezéseit a Kft. által bérelt helyiségben a kábeltelevízió fejállomással együtt a nyilatkozat visszavonásáig üzemeltesse. Az internethálózat kiépítését követően a (H.) Kft. a kábeltelevízió és az internet üzemeltetésére a felperessel kötött üzemeltetési szerződést. A peres felek
  10. január
  11. napjától
  12. december
  13. napjáig terjedő időre a vállalkozás és a megbízás elemeit magában foglaló szerződést kötöttek, amelyben az alperes díjazás ellenében vállalta a kábeltelevíziós hálózat szerelvényeinek bővítésével, az üzemeltetés ellenőrzésével, a szükséges javításokkal, stb. kapcsolatos munkák elvégzését. A szerződés
  14. pontjában rögzítettek szerint a felperes biztosította az alperesnek a szerződés fennállásának ideje alatt a (település
  15. neve)-i kábeltelevíziós rendszeren helyi kábeltelevíziós csatorna üzemeltetését az S-06 csatorna felhasználásával. A szerződés utóbb határozatlan időtartamúvá alakult. E szerződés keretében az alperes
  16. február
  17. napján átvette a felperestől a UNAOHM EP 313 típusú 100955 gyári számú CATV és a TSM
  18. típusú 0301386 gyári számú CATV műszereket. Az UNAOHM EP 100955 gyári számú műszert
  19. május
  20. napján szervizelés céljából visszaadta a felperesnek, és helyette átvette az UNAOHM 102283 gyári számú készüléket. A felperes a
  21. április
  22. napján kelt levelében felszólította az alperest, hogy szolgáltassa vissza a részére az UNEOHM EP 313 típusú 100955 gyári számú, valamint a TSM
  23. típusú műszereket azzal, hogy ellenkező esetben azok ellenértékére számlát bocsát ki vele szemben. Utalt arra, hogy szerződésük
  24. február
  25. napján azonnali hatállyal megszűnt. A felperes a megbízási szerződés alapján a
  26. február hónappal bezárólag esedékes díjat fizette meg az alperesnek. Az alperes a Kalocsai Városi Bíróságon 2.P.20.193/
  27. szám alatt indult peres eljárásban a
  28. március
  29. napjától április
  30. napjáig terjedő időre járó megbízási díj megfizetése iránt érvényesített igényt a felperessel szemben. Az elsőfokú bíróság
  31. sorszámú ítéletével az alperes keresetének helyt adva, kötelezte jelen per felperesét a keresetben megjelölt -3Gf.II.30.093/2013/
  32. szám időszakra járó összesen 440 000 Ft megbízási díj és járulékai megfizetésére. A határozatot a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 4.Gf.40.045/2008/
  33. számú ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában megállapítást nyert, hogy a felek szerződése
  34. április
  35. napján megszűnt azzal, hogy a jelen per felperesének felmondását a jelen per alperese elfogadta. A felperes
  36. április
  37. napján a fejállomás elhelyezésére szolgáló helyiséget zárfelfúrás módszerével elfoglalta, és felszólította az alperest a tulajdonát képező eszközök elvitelére. Ezt követően a helyiséget
  38. április
  39. napjáig - a hálózat értékesítéséig - a felperes birtokolta. A felperes az alperes által korábban felállított antennaárbocokra
  40. október 1., illetve
  41. május
  42. napján az alperes hozzájárulásának beszerzése nélkül egy-egy internet adatcsatorna biztosítását szolgáló mikrohullámú antennát szerelt fel. A felperes
  43. május
  44. napján számlát állított ki az UNAOHM EP 313 típusú 100955 gyári számú, illetve a TSM
  45. típusú 0301386 gyári számú műszerek 434 375 Ft, illetve 63 000 Ft ellenértékére
  46. május 8-i fizetési határidővel. Az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes
  47. június
  48. napján írásban is teljesítésre szólította fel. Az alperes a 2005.augusztus
  49. napján kelt levelében vállalta kiadni a műszereket az általa követelt megbízási díj kiegyenlítésével egyidejűleg. A felperes, mint jogosult kérelmére a Kalocsai Városi Bíróság Pk.52.314/
  50. szám alatt fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel, mint kötelezettel szemben 497 375 Ft és járulékai megfizetése iránt. Az ellentmondás folytán perré alakult 2.P.20.926/
  51. számon indult, majd 6.P.20.534/
  52. számon folytatódott eljárásban a felperes - keresetét módosítva - az alperest a fentiekben írt műszerek kiadására kérte kötelezni. Az alperes a felperes
  53. április
  54. napján tanúsított magatartása miatt (település
  55. neve) Város Önkormányzat Jegyzőjénél birtokvédelmi eljárást kezdeményezett. A kérelmet a jegyző a 5309/
  56. számú határozatával elutasította, mert az alperes kérelmét a Ptk-ban írt egy éves határidő eltelte után terjesztette elő. Az alperes a Kalocsai Városi Bíróságon
  57. november
  58. napján birtokháborítás megszüntetése iránt terjesztett elő keresetet a felperessel szemben. A Kalocsai Városi Bíróság 2.P.20.346/2007/
  59. számú ítéletét a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a
  60. február
  61. napján kelt 2.Pf.21.809/2008/
  62. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az ügyet a Kalocsai Városi Bíróságon P.20.126/
  63. számra lajstromozták, és a pert a bíróság a felperes által ingó kiadása iránt kezdeményezett 5.P.20.534/
  64. számú ügyhöz egyesítette. A bíróság 5.P.20.534/2008/
  65. számú végzésével megállapította hatáskörének hiányát, és az iratokat áttenni rendelte a Bács-Kiskun -4Megyei Bírósághoz azzal az indokkal, hogy a megismételt eljárásban az alperes viszontkereseti kérelmét felemelte és a birtokháborítással okozott kár megtérítése címén 51 406 240 Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt a per 7.G.40.132/
  66. szám alatt került lajstromozásra, majd szünetelés folytán 40.106/
  67. számon folytatódott. A felperes módosított keresetében 434 375 Ft és annak
  68. május
  69. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a UNAOHM EP 313 típusú 102283 gyári számú CATV műszer ellenértékeként. Előadta, hogy időközben a TSM 2002 típusú 0301283 gyártási számú mérőműszert a rendőrség az alperestől lefoglalta, és a részére kiadta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a műszert a felperestől átvette, védekezése szerint azonban az
  70. április
  71. napján a felperes által elkövetett birtokháborítás során visszakerült a felperes birtokába. Egyidejűleg viszontkeresetet terjesztett elő, amelyet utóbb módosítva kérte annak megállapítását, hogy a felperes birtokháborítást követett el, amikor
  72. április
  73. napján a perbeli helyiségbe zártörés módszerével behatolt és azt elfoglalta. Kérte, a bíróság kötelezze a felperest a birtokháborító magatartással okozott kára megtérítéseként 45 900 000 Ft megtérítésére. Előadta, hogy a felperes jogellenes magatartása miatt nem tudta működtetni a (település
  74. neve), illetve a (település
  75. neve) helyi televíziókat, mert nem tudta a S-06 csatorna használatával a készített műsort továbbítani. Hivatkozott arra is, a felperes azzal, hogy az általa készített antennaárbocra
  76. októberében, illetve
  77. május 7-én antennát szerelt fel, ugyancsak birtokháborítást követett el. A jogellenes használat miatt használati díj iránti igényt terjesztett elő. A két adatcsatorna használatáért 2 160 000 Ft, illetve 1 440 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Az összesen 49 500 000 Ft tőkekövetelése után
  78. április
  79. napjától kérte az alperest késedelmi kamat megfizetésére is kötelezni. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy 2010-ig a társasház tetőszerkezetén elhelyezett antennaárbocot használta. Álláspontja szerint azonban erre jogosult volt. Hangsúlyozta, a társasházközösség hozzájárulásával és engedélyével ellenszolgáltatás fejében működtette a fejállomást és használta az antennaárbocot. Hivatkozott arra, hogy az alperessel kötött szerződése
  80. április
  81. napján megszűnt, ezen időponttól kezdődően az alperes nem volt jogosult a fejállomás használatára, ezért kára a birtoksértéssel nem hozható okozati összefüggésbe. Érvelése szerint az alperes megsértette a kárenyhítési, kármegelőzési kötelezettségét, mivel elmulasztotta másik kábelhálózaton keresztül nyújtani az általa vállalt műsorszolgáltatást, holott erre lett volna lehetősége. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 942 625 Ft-ot és annak
  82. január
  83. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett minden naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes -5Gf.II.30.093/2013/
  84. szám jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2 180 950 Ft perköltséget, valamint az államnak 870 000 Ft eljárási illetéket. Határozatának indokolása szerint az alperes nem vitásan átvette a felperestől az UNAOHM EP 100955 gyári számú műszert, azt azonban bizonyítani nem tudta, hogy az visszakerült a felperes birtokába. Utalt arra, hogy az alperes a műszer számlában feltüntetett ellenértékét összegszerűségében nem vitatta, ezért a módosított kereset szerint az alperes 437 375 Ft megfizetésére köteles. Az alperes viszontkeresetét vizsgálva megállapította, hogy a felperes
  85. április
  86. napján birtokháborítást követett el azzal, hogy az alperest megfosztotta a helyiség birtokától. A birtokháborításhoz kapcsolódó jogkövetkezmények levonását azonban nem találta teljesíthetőnek, figyelemmel arra, hogy a perbeli helyiségnek
  87. április
  88. napjától már nem a felperes a birtokosa. Az alperes kártérítésre alapított viszontkeresetét nem találta megalapozottnak. Jogi okfejtése szerint a felperesnek az S-06 csatorna alperes részére történő biztosítására vonatkozó kötelezettsége a megbízási szerződés
  89. pontjában foglaltak alapján a szerződés fennállásának időtartama alatt állt fenn. Tekintve, hogy a szerződés
  90. április
  91. napján megszűnt, az ezt követő időponttól a felperest e kötelezettség nem terhelte. Ezért az, hogy
  92. április
  93. napját követően az alperes az S-06 csatornát nem használhatta, kárával nincs okozati összefüggésben. Utalt arra, nem volt akadálya annak, hogy az alperes a műsorjelet más módon továbbítsa, és az önkormányzatokkal kötött szerződésben vállalt kötelezettségét ily módon teljesítse. Az antennaárboc használatával kapcsolatos igényt részben találta megalapozottnak. Bizonyítottnak fogadta el, hogy az antennaárboc az alperes tulajdonát képezi, s mint tulajdonost megilleti a használat és a hasznok szedésének joga. Rámutatott, az alperes az antenna használatához nem járult hozzá, ezért használati díj iránti igénye megalapozott. Részletesen levezetett számítása szerint a felperes által fizetendő használati díj összegét helyesen -
  94. október
  95. napjától
  96. április
  97. napjára terjedő időre 1 380 000 Ftban állapította meg. Ezen követelésbe beszámította a felperesnek megítélt 437 375 Ft-ot és a különbözetként jelentkező 942 625 Ft és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte a felperest. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását és a módosított viszontkeresetének teljes egészében helyt adó döntés meghozatalát kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalának utasítására irányult. Hangsúlyozta, az elsőfokú ítélet megállapításával szemben a perbeli műszert
  98. február
  99. napján vette át,
  100. május 5-e az az időpont, amikor azt a felperesnek visszajuttatta. Az ezen a napon kelt nyilatkozatból kitűnően műszaki hiba miatt szervizelés céljából leadta az UNAOHM EP 313 típusú. 100955 gyári számú CATV -6műszert és helyette átvette az UNAOHM EP 313 típusú 102283 gysz. műszert, azaz a per tárgyává tett műszer nem került vissza soha többé a birtokába. A felperes a
  101. május
  102. napján kelt számlán ezen műszer ellenértékét kívánta vele szemben érvényesíteni. Hangsúlyozta, e számlát a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztését megelőzően a felperes a részére nem kézbesítette, az kizárólag az elsőfokú eljárás során került a birtokába, mindez pedig azt jelenti, hogy nem esett késedelembe, és a perre sem adott okot. Tévesnek minősítette az elsőfokú ítélet azon megállapítását is, miszerint a műszer ellenértékét nem vitatta. Érvelése szerint a követelés jogalapját mindvégig vitatta, amely álláspontja szerint maga után vonta az összegszerűség vitatását is, másrészt a
  103. április
  104. napján kelt beadványában kifejezetten kifogásolta, hogy a felperes egy használt műszer ellenértékét újkori állapota szerinti ellenértékben, beszerzési áron jelöli meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a műszer
  105. május
  106. napján történt visszaadására vonatkozó okiratot, amelyet a periratokhoz csatolt. Kiemelte, hogy a felperes által kezdeményezett büntetőeljárásban vele szemben a sikkasztás bűncselekményét nem találta az eljáró hatóság megállapíthatónak. Az antennaárboccal kapcsolatos használati díj tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta késedelmi kamatigényét. Fellebbezése kiegészítésében változatlanul fenntartotta azon álláspontját, hogy a
  107. január
  108. napján kelt megbízási szerződés határozatlan időtartamúvá vált, s az jogszerűen felmondásra soha nem került. Véleménye szerint a megszűnés dátuma nem lehet
  109. április
  110. napja, mert az értesítő levél, amit a felperes küldött,
  111. április
  112. napján kelt, és azt ő
  113. április
  114. napján vette át. Hangsúlyozta, a
  115. április
  116. napján kelt beadványában részletesen ismertette azokat a jogszabályokat, amelyek alátámasztják, hogy a műsorelosztó felperesnek nincs jogköre megszüntetni a már üzemelő televíziókat önhatalmúan. Ez pedig azt jelenti, hogy a
  117. január
  118. napján kelt szerződés
  119. pontjában foglaltakat a felperesnek akként kellett volna módosítania, hogy az ingyenes csatornahasználat helyett piaci áron kellett volna biztosítania a csatornát a részére. Kiemelte, hogy a felperesnek jogszabályi kötelezettsége is volt a műsorszolgáltatás biztosítása. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés kisebb részben alapos. A keresettel, illetve az alperes kártérítésre alapított viszontkeresetével kapcsolatos jogvita elbírálása szempontjából lényegi kérdés, hogy a felek
  120. január
  121. napján kötött, és utóbb határozatlan időtartamúvá vált szerződése megszűnt-e, s ha igen milyen időpontban. Az alperes által megbízási díj megfizetése iránt kezdeményezett perben hozott jogerős ítélet (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4.Gf.40.045/2008/3.) indokolásában a bíróság azt állapította meg, hogy a felek szerződése
  122. április
  123. napján szűnt meg. A határozat indokolásának ezen megállapítása a jelen perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem minősül ugyan ítélt dolognak, azonban az -7Gf.II.30.093/2013/
  124. szám ítélőtábla álláspontja is ezzel megegyező. Tény ugyanis, hogy a felperes a
  125. április
  126. napján kelt levelében azt közölte az alperessel, hogy a szerződés
  127. február
  128. napján azonnali hatállyal megszűnt. Az is tény, hogy az alperes a megbízási szerződésből eredő díjigényét
  129. április
  130. napjáig kívánta a felperessel szemben érvényesíteni azzal, hogy a szerződés teljesítése körében ezen időpontig végzett tevékenységet. A szerződést az ezt követő időpontban maga sem tekintette fennállónak, hiszen nem támasztott a felperessel szemben igényt a szerződésben foglalt feladatok biztosítása érdekében. Lényeges továbbá, hogy a felperes keresetében azoknak a műszereknek a kiadására illetve ellenértékük megfizetésére kérte kötelezni az alperest, amelyeket a megbízási szerződés alapján végzett feladatok ellátása céljából bocsátott az alperes birtokába. Az alperes a pert megelőzően a felperesnek írt,
  131. augusztus
  132. napján kelt levelében, illetve a Kalocsai Városi Bíróság előtt P.20.926/2005/
  133. számú jegyzőkönyvben
  134. szeptember
  135. napján rögzített nyilatkozatában elismerte, hogy a felperesi tulajdonban álló műszerek a birtokában vannak, arra azonban nem hivatkozott, hogy a műszerek kiadására azért nem köteles, mert a szerződés fennáll, és az elsőfokú ítéletnek a műszer ellenértéke megfizetésére kötelező rendelkezését sem ezen okból kifogásolja. Mindebből pedig az a következtetés vonható le, hogy
  136. április
  137. napját követően a megbízási jogviszonyt egyik fél sem kívánta fenntartani, szerződésüket ráutaló magatartással
  138. április
  139. napján megszüntették (Ptk.
  140. §

(1)bekezdés). A felmondás jogszerűségével kapcsolatos fellebbezési érvelés kapcsán rámutat az ítélőtábla arra, hogy a Ptk. 483. §
(1)bekezdése biztosítja a megbízó számára azt a jogosultságot, hogy a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondja. Az alperes maga adta elő, hogy 2005.április
  1. napján a felmondásnak tekintett április 18-án kelt felperesi levelet átvette, ezáltal a felmondás hatályosult, és ezzel a megbízási szerződés a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése alapján az alperesi érvelés elfogadása esetén is megszűntnek tekintendő. A felperes keresetét illetően a szerződés megszűnésének jogkövetkezménye, hogy az alperes a szerződés alapján birtokába került dolgok tekintetében jogalap nélküli birtokossá vált, ezért a Pp. 193. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes tulajdonát képező műszerek kiadására, illetve ellenértéke megtérítésére. A
  1. február
  2. napján kelt átvételi elismervény igazolja, hogy az alperes a felperestől két műszert vett át. Arra helytállóan hivatkozik az alperes, hogy ezek egyikét
  3. május 5-én a felperes kicserélte, és ezt követően egy ugyanolyan típusú, de másik gyári számú
(102283)műszer került az alperes birtokába. Tény, hogy a felperes mind a fizetési meghagyásban, mind az utóbb perré alakult eljárás során keresetében az előbbi, vagyis a
  1. májusában visszaadott készülék gyári számát tüntette fel, és ezzel kapcsolatban kívánt követelést érvényesíteni, a
  2. szeptember
  3. napján érkezett
  4. sorszámú beadványában azonban keresetét akként módosította, hogy a 102283 gyári számú cserekészülék kiadására illetve értékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Alaptalan tehát az a fellebbezési érvelés, hogy az elsőfokú bíróság olyan műszer ellenértékének megfizetésére kötelezte az alperest, amely nem képezi a per tárgyát. -8Az alperes hivatkozott arra, hogy a kereset tárgyává tett műszerek abban a társasházi helyiségben maradtak, amelyet a felperes
  5. április 18-án birtokháborítással foglalt el, és így azok ekkor visszakerültek a felperes birtokába. Ezt az alperesi előadást azonban cáfolja egyfelől az a tény, hogy a TSM 2002 típusú műszert a per során az alperestől foglalta le a rendőrség az ellene kezdeményezett büntetőeljárásban, másfelől az alperes a
  6. augusztus
  7. napján kelt levelében, továbbá a perben a Kalocsai Városi Bíróság P.20.926/2005/
  8. számú jegyzőkönyvében foglalt, már hivatkozott nyilatkozatában is elismerte, hogy a műszer a birtokában van. Mindezzel szemben nem tudott az alperes arra vonatkozó bizonyítékot felajánlani, amely igazolná, hogy a fellebbezéssel érintett készülék is visszakerült a felpereshez. Mindezek után - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem Pp.
  9. §
(3)bekezdésében írt korlátaira figyelemmel - az ítélőtáblának az alperesi fellebbezés kapcsán a fizetendő ellenérték kérdésében kellett állást foglalnia. Megalapozottan kifogásolta az alperes az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, miszerint a készülék felperes által megjelölt értékét nem vitatta. Ezzel szemben már az elsőfokú eljárásban is hangsúlyozta a
  1. április
  2. napján kelt beadványában, hogy a felperes által megjelölt ellenérték túlzott, mivel az a műszer új állapotú beszerzési árának felel meg, holott a felperestől egy használt készüléket kapott. Az alperes indítványára az ítélőtábla a másodfokú eljárásban beszerezte az alperes ellen a perbeli készülékek eltulajdonítása miatt indult büntetőeljárás iratait. A Kalocsai Rendőr-kapitányság Bűnügyi Osztálya Vizsgálati Alosztálya előtt 913/2007.Bü. számú ügyben beszerzett, a forgalmazótól származó adatok szerint az UNAOHM EP 313 típusú mérőműszer - a használt állapotára figyelemmel - 200 000 Ft értéket képvisel. Mindezek alapján az alperes alappal vitatta az elsőfokú ítélet erre vonatkozó rendelkezését, így az ítélőtábla a felperes keresetét 200 000 Ft erejéig találta megalapozottnak. Az előzőekben kifejtettek alapján alaptalan az a fellebbezési érvelés, hogy a keresetet illetően az alperes a perre okot nem adott, hiszen az egyik készülék a per során került tőle lefoglalásra, a másik készülék felperesnek történő visszaadását pedig bizonyítani nem tudta. A felperes késedelmi kamatkövetelést is érvényesíteni kívánt a műszer ellenértéke tekintetében. Az elsőfokú bíróság azonban erről döntést nem hozott. Az ítélet rendelkező része nem tartalmaz a keresetet részben elutasító rendelkezést, és az ítélet indokolása sem tér ki erre a kérelemre. E tekintetben tehát az ítélet kiegészítésének van helye. Erre figyelemmel az ítélőtábla nem foglalt állást az alperes késedelme hiányával kapcsolatos fellebbezési előadását illetően. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az alperest terhelő marasztalás összegét 200 000 Ft-ra leszállította. Az ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróságnak az alperes kártérítési igénye megalapozatlanságával kapcsolatos álláspontját. A Ptk.
  3. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 339. §
(1)bekezdése szerint az alperest terhelte annak -9Gf.II.30.093/2013/
  1. szám bizonyítása, hogy a felperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett. Az alperes e bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Tény, hogy a felperes az alperes sérelmére birtokháborítást követett el, e magatartás azonban az alperes kárával nem hozható okozati összefüggésbe. Az alperes kárigényét arra alapítja, hogy a birtokháborító magatartást követően nem tudta folytatni televíziós műsorszolgáltatási tevékenységét. Lényeges, hogy a műsorszolgáltatás az S-06 megjelölésű kábeltelevíziós csatornán történt. A
  2. január
  3. napján kelt szerződés alapján azonban a felperes a csatornahasználat lehetőségét a szerződés fennállásának időtartama alatt biztosította az alperes számára. Az előzőekben írtak szerint a felek szerződése
  4. április
  5. napján megszűnt, így ezen időponttól megszűnt a felperesnek a csatornahasználat biztosítására vonatkozó kötelezettsége is. Nem terheli mulasztás a felperest a tekintetben sem, hogy a megbízási szerződés megszűnését követően az alperessel nem kötött újabb szerződést az alperes által készített műsor elosztására. A rádiózásról és televíziózásról szóló - a felek szerződésének megszűnésekor még hatályos -
  6. évi I. tv.
  7. §
(3)bekezdése akként rendelkezett, hogy a műsorelosztót - kapacitásának legalább 10 %-áig, de legfeljebb három műsorszolgáltatóig - a helyi műsorszolgáltatók szerződéses ajánlatára szerződéskötési kötelezettség terheli. Ezzel megegyező rendelkezést tartalmazott az alperes által a perben érvelésének alátámasztására hivatkozott, a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló - 2007. július 1-től a perbeli időszak alatt hatályban volt - 2007. évi LXXIV. tv. 25. §
(5)bekezdése is. Megállapítható tehát, hogy a műsorelosztó felperest szerződéskötési kötelezettség - az egyéb feltételek fennállása esetén is - a műsorszolgáltató alperes szerződéses ajánlata esetén terhelte volna, az pedig tény, hogy az alperes szerződési ajánlatot a felperesnek a műsorelosztásra nézve nem tett. Ez egyben azt jelenti, hogy a felperes nem tanúsított jogellenes magatartást azzal, hogy nem biztosított csatornát az alperes által készített műsorok elosztására, így kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A perbeli jogvita eldöntése szempontjából közömbös az alperes másodfokú eljárásban tett azon előadása, miszerint a felperes a fogyasztókkal kötött szerződéseiben általa alkalmazott általános szerződési feltételekben feltüntette a jogviszony megszűnését követően is az alperesi műsorszolgáltatást. Az alperes antennaárboc felperes általi használatával kapcsolatos viszontkeresetét elbíráló elsőfokú ítéleti rendelkezést kizárólag a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja tekintetében érintette a fellebbezés. Az elsőfokú bíróság 2009. január 1. napjától ítélt meg késedelmi kamatot az alperesnek, a késedelemmel érintett időszak középarányos időpontja azonban 2008. január 1. napja, így a felperest ekkortól kezdve terheli késedelmi kamatfizetési kötelezettség. Az alperes tehát igényt tarthat 1 380 000 Ft használati díjra, valamint annak 2008. január 1. napjától kezdődően a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatára. Ebbe számítandó be a Ptk. 296. §
(1)bekezdése alapján a felperes javára megítélt 200 000 Ft, amelyet a Ptk.
  1. §-a alapján elsősorban a kamatra kell elszámolni. Ezen összeg az 1 380 000 Ft kamatát
  2. december
  3. - 10 napjáig fedezi. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a felperes által fizetendő marasztalás összegét 1 380 000 Ft-ra, valamint annak
  4. december
  5. napjától járó, az elsőfokú ítélet szerinti mértékű kamatára felemelte. A kifejtettekre tekintettel a felperes keresete csak részben bizonyult megalapozottnak, ezért az ítélőtábla ehhez igazodóan leszállította az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét. Az elsőfokú ítélet illeték viselésére vonatkozó rendelkezését mindez nem érinti, mivel az kizárólag az alperes viszontkeresetének elutasítása folytán felmerült elsőfokú eljárási illeték viselésére vonatkozik. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezését a Pp.
  6. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig helybenhagyta. Az alperes fellebbezése túlnyomó részben alaptalannak bizonyult, ezért az ítélőtábla a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes - jogi képviseletével felmerült 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
  1. és 4/A. §-a szerint megállapított ügyvédi munkadíjból álló - másodfokú perköltségének a megfizetésére. A feljegyzett másodfokú eljárási illetéket a peres felek az Itv.
  2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
  1. (VI.26.) IM. rendelet
  2. §
(2)bekezdése és a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján pervesztességük arányában kötelesek megfizetni az államnak. S z e g e d,
  1. június
  2. Dr.Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.