Pf.20178/2007/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.178/2007/

1. Záradék: Az ítélet csak a 6.Pf.20.178/2007/
2. számú kiegészítő ítélettel érvényes. Budapest,
3. december
4. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Takács Tibor ügyvéd (képviselő címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Rausch Anikó ügyvéd (képviselő címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, érvénytelenségből származtatott polgári jogi igény érvényesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
5. október
6. napján meghozott, 9.G.40.382/2006/
7. számú ítélete ellen, az alperes részéről
8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 4.500.000 (négymillió-ötszázezer) forint első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesi autókereskedelemmel foglalkozó cég együttműködési megállapodásnak címzett szerződést kötött az alperessel. A szerződő felek abban állapodtak meg, hogy az alperes kölcsönt nyújt a felperestől gépkocsit vásárló vevőknek. A felperes a kölcsönszerződések megkötésében közreműködik, intézkedik a jelzálogjognak és a vételi jognak a forgalmi engedélybe való bejegyzése iránt. A felperes vállalta, hogy a vételi vagy a jelzálogjog alperes által történt érvényesítését követően az alperes birtokába került gépkocsikat 30 napig a telephelyén őrzi. Ha az alperesnek 30 nap alatt ezeket a gépkocsikat nem sikerül értékesíteni, ő kísérli meg az eladásukat. Ha pedig 30 nap alatt az eladás így sem történik meg, a gépkocsikat a még fennálló kölcsöntartozásának megfelelő áron megveszi. A peres felek
9. március 13-án engedményezési szerződést kötöttek. Az alperes ezzel a felperesre ruházta át az engedményezési szerződésben meghatározott adósaival szemben fennálló, összesen 39.777.375 forint követelését, 27.000.000 forint ellenében. A szerződésben a felek kikötötték, hogy az átruházott követelések bizonytalan követelések, azok behajthatóságáért az alperes felelősséget nem vállal. A szerződésben az együttműködési megállapodásnak nevezett szerződésüket megszüntették. Az alperes kijelentette, hogy a vevőkkel kötött kölcsön és egyéb ügyletekből eredő igényt sem a felperessel, sem annak vezető tisztségviselőivel szemben, az engedményezett követelések ellenértékének megfizetése esetén nem érvényesít; nem tesz feljelentést és a büntetőeljárásban polgári jogi igényt sem érvényesít. A felperes a szerződés bármely jogcímen való megtámadásának jogáról lemondott. A felperes N. A. kölcsönadóssal szemben a Nagykanizsai Városi Bíróságon keresetet indított 2.833.511 forint engedményezett, hátralékos kölcsöntartozás és kamatai iránt. A keresetet a Nagykanizsai Városi Bíróság 10.P.20.477/2002/
10. számú ítéletével elutasította lényegében azzal az indokolással, hogy a kölcsönadós által megvásárolt gépkocsira a felperes újabb lízingszerződést kötött, hamis okiratokkal, s az adóstól a gépkocsit a lízingbe adó Rt. elvitte. A felperes tisztségviselői, illetve alkalmazottai cselekménye idézte elő, hogy a gépkocsit az adós elvesztette, így nem várható el tőle, hogy az engedményezett kölcsönösszeget, melyet a gépkocsi vételárának kiegyenlítése céljából vett fel, a felperesnek megfizesse. Az első fokú ítéletet a Zala Megyei Bíróság a 3.Pf.20.060/2003/
11. számú ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy meggyőződése szerint a peres felek közötti engedményezési szerződés a jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis, s a kölcsönadóssal szembeni követelést a felperes meg sem szerezte. Az engedményezési szerződés azért ellentétes a jó erkölccsel, mert azt a felperes azért kötötte meg, hogy az alperes tisztségviselői és alkalmazottai ellen feljelentést ne tegyen. Az alperes az engedményezési szerződés megkötésére a szerződésben foglalt szóban lévő ígérettel vette rá. A felperes a keresetében az engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítását, s az eredeti állapot helyreállítása címén az alperes 27.000.000 forint, valamint annak
12. április 16-tól járó kamatai megfizetésére való kötelezését kérte. Az engedményezési szerződést a Zala Megyei Bíróság ítéletében kifejtettekkel azonos okokból tartotta érvénytelennek. A per során a keresetét 24.846.673 forintra leszállította, mert a kölcsönadóstól az engedményezési szerződés alapján 5.371.161 forintot beszedett. Az igényérvényesítés azonban 3.217.834 forint költséggel járt, így csak a különbség csökkentette a követelését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra az esetre, ha a bíróság az engedményezési szerződés érvénytelenségét állapítaná meg, 20.048.000 forint kárának erejéig beszámítási kifogással élt. Előadta, hogy a kártérítési követeléssel azonos kölcsönösszeg a felperes mulasztása folytán behajthatatlanná vált. Viszontkeresetet is indított annak megállapítása iránt, hogy a felperes az adósoktól köteles visszavásárolni a gépkocsikat, tehát annak megállapítását kérte, hogy a felperes köteles teljesíteni az engedményezési szerződésben megszüntetett együttműködési megállapodást. Az elsőfokú bíróság az alperest a leszállított keresetnek megfelelően marasztalta, indokolásul csupán a Zala Megyei Bíróság 3.Pf.20.060/2003/
13. számú ítéletének indokaira utalt. Kiemelte, hogy „a Zala Megyei Bíróság által megállapított ténnyel ellentétben álló módon az engedményezési szerződést minősíteni nem lehetett, … közokiratokkal szemben álló módon való tényként megállapítani e perben nem indokolták újabb bizonyítékok". Az elsőfokú bíróság az ítéletének hatályon kívül helyezését követően meghozott újabb ítéletével az alperest ismét a keresetnek megfelelően marasztalta. A megismételt eljárás idején a Zalaegerszegi Városi Bíróság 17.B.1202/2002/
14. számú ítéletével a hamis tartalmú kölcsönszerződések elkészítésében közreműködő felperesi alkalmazottak bűnösségét megállapította és az alperest a kártérítési igényével a törvény egyéb útjára utasította. A felperesi cég ügyvezetője volt házastársának a büntethetőségét a beszámítási képességének hiánya kizárta, ezért az ellene folyó büntetőeljárást erre tekintettel a bíróság megszüntette. Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés alapos. Az anyagi ellenszolgáltatás fejében a feljelentéstől való eltekintés vagy feljelentés visszavonása csak akkor tekinthető a jó erkölcsbe ütközőnek, ha a feljelentés teljesen alaptalan és a kikötött ellenszolgáltatásnak nincs semmiféle jogos alapja. Jogerős büntető ítélet állapította meg, hogy a felperesi cég alkalmazottai valótlan tartalmú hitelkérelmek elkészítésével, egyebek mellett az alperes sérelmére, csalás bűntettét követték el. Az alperes jogszerű kártérítési igényének szerzett az engedményezési szerződés megkötésével érvényt. A felperes a valótlan tartalmú szerződések megkötésénél nevében eljáró személyek által az alperesnek bűncselekménnyel okozott károk megtérítését vállalta magára. Az engedményezési szerződés így nyilvánvalóan nem irányult erkölcstelen célra. Minthogy a felperes a visszakövetelt összeget érvényes szerződés teljesítésére adta át az alperesnek, a visszakövetelésnek nem volt jogalapja, az ítélőtábla ezért a Pp.
15. §