Mfv.10645/2012/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az átszervezés nemcsak a munkáltató szervezeti felépítésében bekövetkező változásokat jelenti, hanem fogalmi körébe tartozik az is, amikor a szervezeti felépítést nem érintő, azonban a korábbi munkaköri feladatmegosztás megváltozását eredményező olyan munkáltatói intézkedésre kerül sor, amely alapján az érintett munkavállaló feladatait a továbbiakban más munkavállaló látja el. Mfv.II.10.645/2012/4.szám A Kúria a dr. Bálint Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Sulyok Tamás ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, és III. rendű alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróság előtt 8.M.561/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.947/2012/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.947/2012/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-III. rendű alpereseknek - mint egyetemleges jogosultaknak - 10.000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
4. március 1-jétől állt munkaviszonyban az I. rendű alperesnél segédmunkás munkakörben 78.000,- Ft személyi alapbérrel. A munkáltató a felperesen kívül ugyanilyen tevékenységre foglalkoztatott további öt munkavállalót. A felperes
5. augusztus 8-tól keresőképtelen állományban volt,
6. szeptember 14-én vált keresőképessé. Az I. rendű alperes
7. szeptember 14-én kelt és e napon közölt okirattal a felperes munkaviszonyát
8. október
9. napjától kezdődő 30 nap felmondási idővel
10. november
11. napjával rendes felmondással megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy az I. rendű alperesnél
12. szeptember 1-jétől átszervezésre került sor, amely folytán a felperes munkaköre megszűnt. A munkáltató a felmondással egyidejűleg munkaköri alkalmassági vizsgálatra szóló beutalót kívánt átadni a felperesnek, melyet nem vett át, a vele közölt rendes felmondás átvételét is megtagadta, amelynek a tényét a munkáltató írásban rögzítette. Az I. rendű alperes az egészségbiztosítási ellátás megállapításához kiállított jövedelemigazoláson a
13. szeptember 14-től
14. október 31-ig terjedő időszakot igazolatlan távollétként tüntette fel. A felmondás közlését követően a munkáltató munkabér címén 35.405,- Ft-ot, míg szabadságmegváltásként 7.091,- Ft-ot fizetett ki. A felperes munkaviszonyának megszűnését követően további egy fő munkaviszonya szűnt meg, így segédmunkás munkakörben a továbbiakban négy munkavállaló dolgozott az I. rendű alperesnél. A munkáltató intézkedését sérelmezve a felperes keresetet nyújtott be az alperesek ellen a munkaügyi bíróságon, melyben annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonya megszüntetésére jogellenesen került sor, valótlan tartalommal állította ki a munkáltató a jövedelemigazolást és jogalap nélkül került levonásra munkabéréből 39.996,- Ft. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás indoka nem valós és okszerű, az I. rendű alperesnél nem történt átszervezés, a munkaköre nem szűnt meg, a felmondás indoka tartalmatlan, közhelyszerű és nem felel meg az MK
15. számú állásfoglalásban foglaltaknak. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, elismerték azonban, hogy a felperes munkabéréből két alkalommal jogellenesen vontak le, esetenként 19.998,- Ft-ot. A felmondás indoka azonban valós és okszerű volt, az átszervezés következtében az I. rendű alperesnél foglalkoztatott munkavállalói létszám két fővel csökkent. A Szegedi Munkaügyi Bíróság 8.M.561/2011/
16. számú ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, kártérítés és átalány-kártérítés megfizetésére, továbbá a jövedelemigazolás olyan tartalommal történő kiadására kötelezte, hogy abból az „igazolatlan távollét" kitételt törölje. Megállapította, hogy amennyiben az I. rendű alperes elleni végrehajtás eredménytelen, úgy e kötelezettségek a II-III. rendű alpereseket egyetemlegesen terhelik. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperesek elismerő nyilatkozata alapján állapította meg, hogy a felperes munkabéréből jogellenesen került levonásra 39.996,- Ft, amelynek megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A rendes felmondás jogszerűségének a felülvizsgálata körében arra a következtetésre jutott, hogy annak indokolása nem valós. A meghallgatott tanú vallomása alapján megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetését megelőzően mind a hat munkavállaló ugyanazon munkakörben dolgozott, a felperes munkaviszonyának megszűnését követően a megmaradt munkavállalók szintén ugyanazt a tevékenységet folytatták, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes által betöltött munkakör nem került megszüntetésre. Az I. rendű alperes által kiállított jövedelemigazoláson feltüntetett adatok vonatkozásában nem találta bizonyítottnak azt, hogy a felperes
17. szeptember 14-től október 31-ig igazolatlanul tartózkodott volna távol a munkahelyétől. Értékelte, hogy
18. szeptember 15-én és szeptember 16-án munkavégzési céllal megjelent munkahelyén, a II. rendű alperes utasítására azonban megtiltották számára a munkavégzést. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.947/2012/
19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy a felperes javára fizetendő felmondási időre járó átlagkereset összegét 3.345,Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy az I. rendű alperes a felmondással egyidejűleg munkaköri alkalmassági vizsgálatra szóló beutalót kívánt átadni a felperesnek, melyet nem vett át és a rendes felmondás átvételét is megtagadta. Az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott, ezért ítéletét túlnyomórészt megváltoztatta. Álláspontja szerint a felmondás indokolása megfelelt az MK
20. számú kollégiumi állásfoglalás II. pontjában foglaltaknak, mert tartalmazta azokat a konkrét tényeket, amelyre a munkáltató az intézkedését alapította, az ok összefoglaló megjelölése mellett nem volt szükség annak részletes leírására. A munkáltató a
21. szeptember 1-jétől elhatározott átszervezést megelőzően hat munkavállalót segédmunkás munkakörben alkalmazott, majd az átszervezés eredményeként egy segédmunkás munkakör megszüntetésre került, s a meglévő feladatokat az alperesnél a megmaradt öt fő - valamint további egy fő távozása miatt - végül négy fő munkavállaló végezte, új segédmunkás alkalmazására nem került sor. Az átszervezés tehát a felperes munkakörét érintette, azzal szoros összefüggésben volt. Az átszervezés létszámcsökkentéssel járt, ennek a körülménynek a felmondás indokolásában való részletezése hiánya önmagában nem tette a felmondást jogellenessé és a megjelölt indokot valótlanná. Ítélete alátámasztására több eseti döntésre is hivatkozott. Megállapította, hogy a felperest keresőképessé válásától,
22. szeptember 14-től munkavégzési kötelezettség terhelte felmentési idejéig,
23. október 31-ig. A munkaköri alkalmassági vizsgálatra szóló beutalót annak ellenére nem vette át, hogy tudomással bírt arról, hogy a 30 napot meghaladó időtartamú keresőképtelenségére tekintettel időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzése nélkül nem állítható munkába. Ennek megfelelően az I. rendű alperes jogszerűen járt el, amikor
24. szeptember 15-én 16-án nem engedélyezte a felperes munkába lépését és igazolatlan távollétnek minősítette a
25. szeptember 14-től október 31-ig terjedő időszakot.
26. november 1-jétől 15 napra felmondási időre járó átlagkereset illette meg, amelynek egy részét a munkáltató megfizette és rendelkezett. így a különbözet, 3.545,- Ft megfizetéséről A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a Kúria hozzon a jogszabályoknak megfelelő új ítéletet a kereseti kérelmének megfelelőt tartalommal. Álláspontja szerint a munkáltató intézkedése a Munka törvénykönyvéről szóló
27. évi XXII. törvény (Mt.)
28. § és
29. §-ába, illetve a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma
30. számú állásfoglalásába ütközött, továbbá hivatkozott több eseti döntésre is. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felmondás indoka nem volt valós és okszerű, valamint világos. Korábban a munkáltató szóban kívánta megszüntetni munkaviszonyát, így a több, mint egy hónappal később közölt felmondás átszervezésre történő hivatkozása nem lehetett valós. Hivatkozott arra, hogy a II. rendű alperes utasítása alapján nem állhatott munkába, a munkavégzést ő maga akadályozta meg, így kellő alap nélkül hivatkozott igazolatlan távollétére. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, s a felperes költségekben való marasztalását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felmondás indoka valós és okszerű volt, az átszervezés kihatott a felperes munkakörére. A felperes által megjelölt eseti döntések vonatkozásában kifejtette, hogy azok a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat nem támasztják alá, illetve eltérő tényálláson alapulnak. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
31. §