Pfv.I.20.049/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Györe Lászlóné dr. ügyvéd által képviselt felperesnek az Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen hagyatéki hitelezői igény érvényesítése iránt a Fonyódi Városi Bíróságon 2.P.20.270/
- számon indított perében, majd a Somogy Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság
- október
- napján meghozott 2.Pf.21.131/2009/
- számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- szeptember 1-jén megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 2.Pf.21.131/2009/
- számú jogerős közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az alperesnek 40.000 (Negyvenezer) forint másodfokú eljárási költséget és - felhívásra - az államnak 72.000 (Hetvenkettőezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az örökhagyó
- június 16-án a Kórház Intenzív Osztályán végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Törvényes örökösei (öt gyermeke) az örökséget visszautasították, ezért a hagyatékot a közjegyző a 4311.Kjő.391/2007/
- számú hagyatékátadó végzésével a törvényes öröklés rendje szerint az alperes részére adta át. Az örökhagyó hagyatékába tartozott a perbeli lakóház, a Takarékszövetkezet Kirendeltségén vezetett számlán elhelyezett 1.181.789 forint, a Kórház értéktárában lévő 2.020 euro készpénz, továbbá 24.620 forint készpénz és bankkártya. A alperessel szemben hagyatéki hitelezői igényt a Kórház és a felperes érvényesített. A felperes az örökhagyóval az 1990-es évek közepén ismerkedett meg, akit
- májusától kezdődően gondozott, majd betegsége alatt napi rendszerességgel haláláig ápolt, munkálataiért ellenszolgáltatásban nem részesült. A felperes keresetében az alperest 1.200.000 forint, továbbá
- június 16-tól a kifizetésig esedékes törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni hagyatéki tartozás címén a Ptk.
- §
(1)bekezdésére alapított hagyatéki hitelezői igényként. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az örökhagyó részére a szolgáltatásokat a hagyatékból való részesítés ígérete ellenében végezte. Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, majd ítéletével a felperes keresetét a Ptk. 677. §
(1)bekezdés c) pontjában és 679. §
(1)bekezdésében foglaltakra alapítottan elutasította. A Legfelsőbb Bíróság által irányított egységes és töretlen bírói gyakorlatra - a PK
- számú állásfoglalás b) pontjára - hivatkozással úgy foglalt állást: a felperes az eljárás során kétséget kizáróan nem bizonyította, hogy a gondozási, ápolási tevékenységet öröklési juttatás ígérete ellenében végezte. A kihallgatott tanúk közül kívülálló, elfogulatlan a polgármestert, a falugondnokot és a háziorvost tekintette, akik azonban nem támasztották alá a felperes állítását, ők csupán közvetett módon, szóbeszédből hallottak néhai ígéretéről, amely önmagában nem bizonyíték arra, hogy az örökhagyó konkrét ígéretet tett a hagyatékból való részesítésre vonatkozóan. A felperes testvérét és barátnőjét nem tekintette elfogulatlan, érdektelen tanúnak, annál is inkább, mert a felperes maga is ellentmondásosan nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó a testvére előtt vagy jelenlegi élettársa előtt tett-e ígéretet. A tolmácsként M.F.Sz. közreműködő tanúvallomását sem fogadta el. A tanú ugyanis nyilatkozata szerint az örökhagyó kijelentéséből: „majd juttat a felperesnek valamit, ha valami lesz”, csupán gondolt arra, hogy az örökhagyó a halála esetéről beszél. Ezért a bizonyítási eljárás adatai alapján egyértelműen nem látta megállapíthatónak azt, hogy a nyújtott szolgáltatást örökségi juttatás ígérete ellenében végezte a felperes. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását, a keresete teljesítését kérte. Fellebbezésében újabb tanúbizonyítási indítványt terjesztett elő: főnökének a kihallgatását kérte arra vonatkozóan, hogy
- májusában ő tolmácsolt, amikor az örökhagyó részéről elhangzott az örökségi juttatás ígérete. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, közbenső ítéletével megállapította, hogy néhai örökhagyó hagyatéki tartozásáért az alperes a felperes felé helytállni tartozik. Utasította az elsőfokú bíróságot az összegszerűség tekintetében az eljárás lefolytatására. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően felderítette, de abból téves jogi következtetést vont le. Az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból, a bizonyítékok újbóli mérlegelésével megállapította, hogy a polgármester, a falugondnok, S.B. és S.Bné, M.F.Sz., valamint a felperes barátnője tanúvallomása is alátámasztotta a felperes állítását, mely szerint örökségi juttatás ígérete ellenében végezte a gondozást, ápolást. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntéseket kiegészítette a BH
- évi 25., valamint a
- évi
- számú eseti döntéssel. A felperes bizonyítási indítványát a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 235. §
(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 141. §
(6)bekezdésében foglaltakra is - elutasította. Az alperes csatlakozó fellebbezése érdemi elbírálását mellőzte, figyelemmel arra, hogy az összegszerűség tárgyában az eljárás folytatódik és a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként lesz megállapítható, hogy a felperes milyen módon és mértékben nyújtott szolgáltatást az örökhagyó részére. A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felvett bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, ezért a tanúvallomások alapján nem juthatott arra a következtetésre, hogy a felperes állítását bizonyította. A kihallgatott tanúk egyike sem igazolta, hogy az örökhagyó a felperesnek konkrét öröklési ígéretet tett volna. Az irányadó egységes bírói gyakorlat szerint csak az örökhagyó konkrét ígérete alapozhat meg hagyatéki hitelezői igényt. A másodfokú bíróság határozata megalapozatlan és ekként jogszabálysértő. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Pp. 270. §
(2)bekezdése és a 275. §
(3)bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állástfoglalnia, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályok értelmezésével helyesen jutott-e arra a következtetésre: a felperes jogosult az örökhagyó részére nyújtott szolgáltatásokon alapuló hagyatéki hitelezői igényét érvényesíteni a törvényes örökössel szemben. A Pp. 275. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az előzőek értelmében a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Eljárási szabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket, körülményeket: döntését kellően megindokolta, a tanúvallomásokat helyesen értékelte [Pp. 206. §
(1)bekezdés, Pp. 221. §
(1)bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalását a bírói gyakorlat kiterjesztette a tartásra kötelezett hozzátartozók körén kívüli más személyekre is. Ennek megfelelően az örökhagyó részére más személy által nyújtott tartási jellegű szolgáltatások ellenértéke csak akkor minősül hagyatéki tartozásnak, ha a per adatai alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt (BH 1997.25., BH 2001.476.). Az elsőfokú bíróság által kifejtettek szerint a per adatai alapján nem állapítható meg, hogy az örökhagyó a gondozásért, segítségért a felperesnek tett ígéretet a hagyatékból való részesítésre. Ebből következően a felperes szolgáltatásának ellenértéke a Ptk.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerint nem minősíthető hagyatéki tartozásnak. Ebben a vonatkozásban az örökhagyó - kinyilvánított akarata a meghatározó, és ezen nem változtat az a körülmény sem, ha a felperes a tartásért, gondozásért ellenszolgáltatást remélt, mert örökségi juttatás ígéretének hiányában ez a várakozása nem volt megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, a per adataiból azonban megalapozottan nem juthatott arra a következtetésre, hogy az örökségi juttatás ígérete aggálytalanul bizonyítást nyert az eljárás során. Az érdektelen tanúk szóbeszéden, illetve saját feltételezéseiken alapuló vallomásai nem támasztották alá a felperes állítását. M.F.Sz. tanú - aki a bútorboltban tolmácsolt az örökhagyónak - előtt ugyanis az örökségi juttatás ígéretére vonatkozóan konkrét ígéret nem hangzott el, s a tanú azt sem állította, hogy erről bármilyen megjegyzést tett volna a felperes barátnőjének (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). Az elsőfokú bíróság helyesen figyelmen kívül hagyta az érdektelennek nem minősülő tanúk vallomását, továbbá a felperessel haragos viszonyban álló F.Jné és F.M., valamint K.R. tanúk vallomását. A felperes testvére élettársának szülei ugyancsak nem tudták érdemben alátámasztani az örökhagyó ígéretének megtörténtét. S.B. tanú kizárólag a felperestől szerzett tudomást az örökségi ígéretről. S.Bné tanú pedig, bár információját az örökhagyótól szerezte, hangsúlyozta: hiányos német nyelvtudásából adódóan nem biztos, hogy jól értette az örökhagyó által elmondottakat (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). Következésképpen a másodfokú bíróság megalapozatlanul foglalt állást atekintetben, hogy a felperes az örökhagyó vagyonát terhelő tartozásokkal kapcsolatos ígéretének fennállását bizonyította. Az örökségi juttatás ígérete a peradatok alapján kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást. Aggálytalanul nem állapítható meg, hogy az örökhagyó a részére nyújtott szolgáltatások fejében a felperesnek részesítést ígért a hagyatékából. A felperes állított szolgáltatásainak ellenértéke ezért nem minősíthető a Ptk.
- §-a szerinti hagyatéki tartozásnak (BH 1991.20.). Erre vonatkozóan a tényállást az elsőfokú bíróság kellően feltárta, az nem okszerűtlen és logikai ellentmondást sem tartalmaz. Jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy örökségi juttatás ígéretének hiányában hiányzik a kereset jogalapja. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat sértő közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és ítéletet hozott, melyben a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett. A Legfelsőbb Bíróság a felek közötti jogvitát véglegesen elbírálta, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes részére másodfokú eljárási költség megfizetésére. Az alperes illetékmentessége - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés a) pontja - folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján az államnak köteles megfizetni. Budapest,
- szeptember
- Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Julia s.k. bíró K.Gyné A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselõ