← Magyarország

Kfv.35167/2012/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bíróság által elrendelt megismételt eljárás határozata alapján nem lehet teljeskörűen újra kezdeni a bírósági felülvizsgálatot. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.167/2012/7.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

  1. október
  2. napján kelt 4.K.20.139/2011/
  3. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.K.20.139/2011/
  5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 alperesnek 40.000 (negyvenezer) felülvizsgálati perköltséget. napon belül fizessen meg forint együttes elsőfokú az és Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 188.400 (száznyolcvannyolcezer-négyszáz) forint kereseti és 314.000 (háromszáztizennégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytattak le, szja és százalékos EHO adónemekben a 2001-
  6. évekre. A vizsgálat során több adójogi tényállást állapítottak meg. Az egyik szerint a felperes
  7. május
  8. és
  9. március
  10. között hét alkalommal, összesen 13.100.000 forint tagi kölcsönt nyújtott az Kft-nek (a továbbiakban: Kft.). A kapcsolódó
  11. számú másodfokú határozatot a felperes keresettel támadta: a tagi kölcsön nyújtásának tényét és összegszerűségét nem vitatta. Az alperes ezen határozatát az elsőfokú bíróság a 4.K.21.045/2008/
  12. számú ítéletével - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint abból a tényből következően, hogy a felperes vallott adóköteles jövedelme nem biztosított fedezetet a tagi kölcsön nyújtására, indokolt és jogszerű volt a becslés alkalmazása. Azonban felperes bizonyíthatja, hogy milyen forrás biztosított lehetőséget a tagi kölcsönt nyújtására. Ezen okból az új eljárásban az adóhatóságnak bizonyítási eljárást kellett lefolytatni a devizaszámlák
  13. január havi egyenlegeire, nagy értékű személygépjármű vásárlásokra, ingatlanszerzésre és annak forgalmi értéknövekedésére. Ki kellett térni arra is, hogy a felperes a
  14. évben nagy értékű kötőgépeket értékesített. A 4.K.21.045/2008/
  15. számú jogerős ítéletben megadott szempontoknak megfelelő bizonyítási eljárást követően a revízió a
  16. január 1-ei állapotban 20.000.000 forint nyitóegyenleggel számolt. A megismételt eljárásban az adóhatóság a Kft. részére nyújtott tagi kölcsönt az alapeljárással egyezően vette figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság a
  17. és
  18. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, míg a
  19. -
  20. évekre szja és EHO adónemekben összesen 3.140.203 forint adókülönbözetet rögzített, az adóhiánynak minősülő rész után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot: vitatta a vállalkozói kivét összegét, hivatkozott a Kft. névváltozásaira, valamint arra, hogy a tagi betétek 5.500.000 forintos összegét igazoló két „fecni”-t talált. A jogerős ítélet az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A vállalkozói kivétnél az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a keresetet, továbbá nem tekintette érdeminek a Kft. névváltozásait. Értékelése szerint relevanciája annak volt, hogy a felperes az alperes által megállapított nagyságrendben és időpontban nyújtott-e kölcsönt a Kft-nek. A felperes nyilatkozatai, a perben csatolt „fecni”-k és az ellenőrzési jegyzőkönyv alapján az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a megállapításra a főkönyvi karton alapján került sor, de annak hitelességét nem vizsgálták. Csak bizonyítási eljárást követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy valóban nyújtott-e a felperes a Kft. részére tagi kölcsönt, mely időpontban, mekkora összegben. Ennek a függvényében dönthető el, hogy a felperes nyújtotta tagi kölcsönről, vagy a Kft. eltitkolt bevételéről van szó. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy az új eljárás lefolytatására az adózás rendjéről szóló
  21. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 140.§

(2)bekezdésének megfelelően az alapeljárás jogerős ítéletében előírtaknak megfelelően került sor, az alapeljárás megállapításai a megismételt eljárásban is kötötték, ennek folytán a határozat nem volt jogszabálysértő. A kölcsön tényét a felperes az alapeljárás során nem vitatta és az új eljárás során is csak a peres eljárásban terjesztette elő kifogásait. További álláspontja szerint érdemben helytálló volt a tagi kölcsönre vonatkozó megállapítás. A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, nem is nyújtott tagi kölcsönt, a valóságos tény az, hogy a Kft. mérlegadatai valótlanok, amit a teljes körű könyveléssel lehet bizonyítani. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 272.§
(2)bekezdés, 275.§
(2)bekezdés, BH
  1. KGD
  2. 262.). Ennek következtében a Kúria a felülvizsgálati eljárást a tagi kölcsönre nézve folytatta le, a jogerős ítélet egyéb érdemi megállapításait nem érintette. A felperes 2001-
  3. évekre vonatkozó adófizetési kötelezettsége két adóigazgatási eljárásnak volt tárgya. A második, a megismételt eljárás szempontjait az elsőfokú bíróság 4.K.21.045/2008/
  4. számú jogerős ítélete határozta meg. Az Art. 140.§
(2)bekezdése folytán az adóhatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja. A 4.K.21.045/2008/7. számú jogerős ítélet az új eljárás szempontjai között a tagi kölcsönt érintő körülményt nem jelölt meg. Az ítéletből megállapítható, hogy abban az eljárásban a felperes további, az új eljárással érintett jövedelmeit éppen az okból tekintette relevánsnak az elsőfokú bíróság, hogy azok fedezetet nyújtanak-e a tagi kölcsön nyújtására. A jogerős ítéletet, így azt, hogy a tagi kölcsön nyújtásának és összegének ténye nem volt tárgya a peres eljárásnak, a felperes felülvizsgálati kérelemmel nem támadta. Ennek következtében az adóhatóság által lefolytatott új eljárás nem terjedhetett ki a tagi kölcsön nyújtását érintő megállapításokra, és a bíróság előtt is csak az Art. 140.§
(2)bekezdése által megadott keretek között, leszűkített tartalommal lett volna lehetőség a bírósági felülvizsgálatra. (Legfelsőbb Bíróság Kfvf.I.35.143/2006/
  1. szám, Kfv.I.35.073/2007/
  2. szám, Kfv.I.35.368/2008/
  3. szám, Kfv.V.35.392/2010/
  4. szám, Kfv.V.35.394/2010/
  5. szám). Az elsőfokú bíróság ezt a korlátozást figyelmen kívül hagyta, ezért a Kúria a Pp. 275.§
(4)bekezdése és 339.§
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a tagi kölcsön körében is elutasította. A Kúria a teljes körűen pervesztes felperest a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes felperes elsőfokú és felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró dr. Oláh

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.