← Magyarország

Pf.20608/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.608/2012/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tuller Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek - dr. Dunai Sándor ügyvéd átal képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen kezesi helytállási kötelezettség teljesítése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt 62.P.27.807/2010/
  4. számú ítélete ellen, a felperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 46.594,14 euró (negyvenhatezer-ötszázkilencvennégy euró és tizennégy cent) tőkét, és ezen összeg után
  6. június
  7. napjától a kifizetés napjáig az Európai Központi Bank által a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon lebonyolított refinanszírozási műveleteknél alkalmazott kamatláb hét százalékponttal növelt összegének megfelelő mértékű, de legfeljebb a mindenkori MNB jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatot. Mellőzi a felperes alperes javára perköltségben marasztaló rendelkezését, ehelyett kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 1.486.400 (egymillió-négyszáznyolcvanhatezernégyszáz) forint perköltséget. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.390.500 (egymillió-háromszázkilencvenezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes, mint jogosult kérelmére K.né dr. K. M. T. közjegyző
  8. augusztus 27-én fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes, mint kötelezett ellen, melyben meghagyta, hogy fizessen meg 15 nap alatt 52.754,23 eurót és ezen összeg
  9. szeptember
  10. napjától a kifizetés napjáig járó szerződéses késedelmi kamatát, valamint 400.000 forint eljárási díjat, melyből a 14.743.752,20 forintban megállapított illetékalapra számolt eljárási illeték 300.000 forint. A kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárás során a felperes végleges keresetében 52.350,26 euró tőke és ezen összeg után
  11. június
  12. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat, továbbá 91.250 forint tőke és ezen összeg után
  13. október
  14. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk.
  15. §

(2)bekezdése alapján. A kereset ténybeli alapjául előadta, hogy
  1. április
  2. napján ... szerződésszámon nyíltvégű pénzügyi lízingszerződést kötött a K. Kft. (későbbi neve: K-C. F. és Fu. Kft.) lízingbevevővel. Az alperes ugyanezen a napon a lízingbevevő szerződés alapján keletkező fizetési kötelezettségeiért készfizető kezességet vállalt. A felek a nyíltvégű pénzügyi lízingszerződést közös megegyezéssel ... szerződésszámon
  3. január 2án módosították. Az alperes megismerte a módosított szerződés tartalmát, a hozzá tartozó általános szerződési feltételeket (a továbbiakban: ÁSZF), valamint a lízingbeadó üzletszabályzatát, és a
  4. január 2-án kelt készfizető kezességvállalási szerződéssel a lízingbevevő módosított szerződés alapján keletkező fizetési kötelezettségeiért sortartás nélküli kezességet vállalt azzal, hogy a feltétel nélküli azonnali helytállási kötelezettsége kiterjed a módosított szerződésből fakadó valamennyi fizetési kötelezettségre, így a szerződésszegésből fakadó kötelezettségekre (pl. késedelmi kamat, árfolyam-különbözet, kártérítés stb.) is. A lízingszerződéssel a lízingbevevő egy billencs tehergépkocsit vett lízingbe a szerződés egyedi feltételei és az ÁSZF szerint. Az egyedi szerződési feltételek között kikötésre került, hogy a díjak a törlesztő terv részletezése szerint euróban fizetendők, a finanszírozott összeg 63.940 euró, a lízingdíj havonta fizetendő
  5. február 1-től
  6. május 1-ig. A lízingbevevő az ÁSZF
  7. pontjában foglaltak alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy megfizeti a lízingdíjat és a szerződésben kikötött egyéb fizetési kötelezettségének is eleget tesz, így különösen megfizeti a késedelmi kamatokat, egyéb költségeket, az esetlegesen felmerülő kárt, fizetési kötelezettségeit azonban nem teljesítette, ezért a pénzügyi lízingszerződés
  8. szeptember
  9. napján a lízingbeadó által azonnali hatállyal felmondásra került az ÁSZF 51.4 pontja alapján. A lízingbevevő fizetési kötelezettségei a szerződés megszűnésével egy összegben esedékessé váltak (ÁSZF
  10. pont). A szerződés megszűnésekor a lízingbeadó elszámolást készített, melyben megállapításra került a felek egymással szembeni követeléseinek egyenlege. A szerződésben foglaltak szerint a lízingbeadó jogosult a lízingbevevővel szemben érvényesített kártérítés összegében a futamidő végére prognosztizált eszközértéket követelni, így köteles a lízingbevevő tartozásába beszámítani a lízingtárgy értékesítéséből elért adótartalom nélküli összeget. A
  11. október 16-án visszavett lízingtárgy
  12. június 29-én 6.300.000 forintért került értékesítésre, ezért a lízingbeevő javára elszámolható összeg 21.991,06 euró. A lízingszerződés felmondásakor a lízingbevevő tőketartozása 64.621,73 euró volt. A felmondást követően 8.339,43 euró és 176,93 euró kamat, valamint 1.203,23 euró lezárási díj, azaz összesen 9.719,59 euró további tartozás merült fel, mely az ÁSZF 62.5 pontjának megfelelően a Ptk.
  13. § szerint került elszámolásra, ezért a 21.991,06 euró értékesítési összegből 12.271,47 euróval volt csökkenthető a felmondáskori tőketartozás összege. A felperes előadta, hogy a 176,93 euró késedelmi kamat az ÁSZF
  14. pontja alapján a felmondásig került felszámolásra, a lezárási díjat az ÁSZF Hirdetmény alapján volt jogosult felszámítani, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatra az ÁSZF
  15. pontja alapján tart igényt a kifizetés napjáig. A 91.250 forintból 75.000 forint behajtási költséget az ÁSZF
  16. pontja alapján, 16.250 forint értékbecslési költséget az ÁSZF
  17. §-a alapján köteles a lízingbeadó megfizetni. A felperes hivatkozott továbbá a Ptk. 205/B. §-ára, valamint az ÁSZF
  18. pontjára, mely szerint a forinttól eltérő pénznemben való teljesítés is lehetőséges, ha erről a felek külön megállapodnak. A keresetét a 16/F/
  19. sorszám alatti elszámolásra alapította. Álláspontja szerint a beadványaiban előadta a kereset alapjául szolgáló tényeket és a mellékelt okiratokkal bizonyította is azokat. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes kötelezését kérte a perköltség megfizetésére. A követelés jogalapját nem vitatta. Kifogásolta, hogy a felperes nem küldött fizetési felszólítást, melynek a kezesi szerződés
  20. pontjában foglaltak szerint meg kellett volna előznie a fizetési meghagyás kibocsátását. Az összegszerűség körében az ÁSZF
  21. pontjában foglaltak ellenére vitatta a követelt késedelmi kamat mértékét. Hivatkozott a 2000/35/EK irányelvre és az azt módosító 2011/7/EU irányelvre, amely a saját nemzeti bank által meghatározott referencia kamatláb alapul vételét írja elő. Hivatkozott továbbá az EBH
  22. 195 eseti döntésre is, mely szerint a Ptk.
  23. §
(1)bekezdésének alkalmazása során idegen pénznemben fennálló, meghatározott kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a nemzetközi pénzpiaci kamatlábat kell figyelembe venni. A felperes ehhez képest nem jelölte meg, hogy mely jogszabály vagy szerződéses rendelkezés alapján tart igényt az euróban meghatározott tőketartozás után az MNB által megállapított jegybanki alapkamat kétszeresére. A kereset összegszerűségét egyebekben azért vitatta, mert a felperes a követelés összegét nem vezette le. A
  1. sorszámú beadványban az alperes 45.537,16 euró összegű
  2. november 29-én fennálló tartozást vezetett le, oly módon, hogy a
  3. május 18., május 26.,június 23., június
  4. napján teljesített, összesen 2.956,98 euró törlesztésre figyelemmel, a tartozás összegét 67.528,16 euróban állapította meg és ebből levonásba helyezte a 21.991,00 euró összegű eszközértékesítést. Álláspontja szerint időpont megjelölése nélkül értelmezhetetlen az a felperesi állítás, hogy 64.621,73 euró tőketartozás áll fenn. A felperes nem jelölte meg, hogy a lezárási díj összege, pénzneme az ÁSZF mely rendelkezése alapján állapítható meg, figyelemmel arra, hogy a Hirdetményben forintban szerepel. Az ÁSZF
  5. pontja szerint a lízingbevevő forint pénznemben volt köteles teljesíteni, így az ÁSZF
  6. pontja szerinti jegybanki alapkamat is forint összegre számítható. A 8.339,43 euró összegű követelés a tőkeösszeg, a kamatmérték, a kamat kezdő és záró időpontja megjelölése hiányában értelmezhetetlen. Nem állapítható meg, hogy a felperes milyen időpontra, hogyan számította ki az 52.350,26 euró összegű tartozást. A kereset nem felel meg a Pp.
  7. §
(1)bekezdés c) pontjának, és az összegszerűség bizonyítatlansága miatt elutasítandó. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 864.815 forint perköltséget. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tényként állapította meg: a felperes mint lízingbeadó és a K. Kft. mint lízingbevevő között ... számon nyíltvégű pénzügyi lízingszerződés jött létre, melyet közös megegyezéssel
  1. január
  2. napától módosítottak, mely új, módosított megállapodást a felperes ... szerződésszámon tartott nyilván. A szerződés tárgyát az ... forgalmi rendszámú billencs tehergépkocsi képezte. Az eszköz beszerzési értéke 63.940 euró volt, és a lízingbevevő 52 hónapra vállalta havi lízingdíj megfizetését.
  3. január 2-án az alperes készfizető kezesként a lízingbevevőnek a lízingszerződés alapján keletkező fizetési kötelezettségeiért sortartás nélküli készfizető kezességet vállalt. A lízingbevevő nem teljesítette a fizetési kötelezettségét, ezért a felperes a
  4. szeptember
  5. napján kelt jognyilatkozatával a szerződést azonnali hatállyal felmondta és felhívta a lízingbevevőt az eszköz haladéktalan visszaszolgáltatására. A felmondást megküldte az alperes részére is, és felhívta helytállási kötelezettsége teljesítésére. A felperes az eszközt
  6. október
  7. napján birtokba vette, majd
  8. június 29-én 6.300.000 forint vételáron értékesítette. Felszólította az alperest kezesi kötelezettsége alapján a teljesítésére, ennek azonban az alperes nem tett eleget. Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. A felperes a tárgyalás berekesztését megelőzően vállalta, hogy követelése összegszerűségét részletesen levezeti, indítványa azonban mellőzendő volt, az ítélet a rendelkezésre álló adatok alapján került meghozatalra. A felperes követelése összegszerűségét - az alperes többszöri kifejezett vitatása és a bíróság többszöri mellőzés terhével történt felhívása ellenére, többszöri részletes tájékoztatást és figyelmeztetést követően - nem bizonyította. A
  9. sorszámú beadványában csupán megjelölte, hogy követelése milyen tételekből áll, azonban a követelés összegszerűségét nem vezette le és azt jogi képviselője a
  10. sorszámú jegyzőkönyvben sem tudta megtenni, hanem ismételten határidő engedélyezését kérte. Nem került levezetésre jogi, ténybeli és számszaki indokolással ellátva, hogy a felmondáskor ilyen okból és tények alapján állt fenn a lízingbevevő tőketartozása 64.621,73 euró összegben. A felperes ezt az összeget a
  11. sorszámú beadványában csak megjelölte, de nem indokolta, az azzal kapcsolatos okirati bizonyítékokat nem csatolta. A lezárási díj összegszerűségét is csak megjelölte, de nem indokolta, hogy mi a jogalapja és min alapul az összegszerűsége, figyelemmel arra is, hogy két Hirdetményt csatolt, de nem adta elő, hogy melyik Hirdetmény, mely pontja alapján, milyen tények és bizonyítékok alapján állapította meg a megjelölt összegű lezárási díjat. Nem jelölte meg a tényeket és bizonyítékokat a 176,93 euró kamatkövetelés vonatkozásában sem. Nem állapítható meg az elszámolásából a vételár elszámolásának módja, az eszközt ugyanis a csatolt okirat szerint
  12. június 29-én értékesítették 6.300.000 forint vételárért, a vételár euróösszegét viszont a felperes a 17/F/
  13. sorszámú irata szerint
  14. decemberi árfolyamon számolta el. A felperes elszámolásából nem állapítható meg, hogy a felmondástól mely időpontig, milyen tények és bizonyítékok alapján merültek fel azok az összegek, melyeket a
  15. sorszám alatti beadvány
  16. oldal
  17. bekezdése tartalmaz. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindezek alapján nem lehetett megállapítani, hogy az 52.350,56 euró tőkekövetelés megalapozott-e. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes 91.250 forint igényérvényesítési költséget érvényesített, annak ellenére, hogy a 14/F/1-I. és a 17/F/
  18. sorszám alatt csatolt számlák összege 84.517 forint. Fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezés indokolásában kifejtette: a kereseti követelést jogilag, ténybelileg a készfizető kezességvállalási szerződés, a pénzügyi lízingszerződés, valamint a Hirdetmény csatolásával, számszakilag pedig a pontosított jogi elszámolással, az eszközértékesítés és az igényérvényesítési költség, valamint szakértői díj számlájával, továbbá az ÁSZF rendelkezéseinek megfelelő árfolyamtáblázat csatolásával igazolta. A pertárgyértéket az ÁSZF
  19. pontjába foglaltakkal összhangban, a
  20. december
  21. napi UniCredit középárfolyamon számolta. Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a keresetmódosításban pontosan megjelölte, hogy a lízingbevevő felmondáskori tartozása 64.621,73 euró volt, melyből az értékesítés tétele, 21.991,06 euró került levonásra, az igényérvényesítési költség pedig a tartozást 91.250 forinttal növelte. Álláspontja szerint viszonylag egyszerű tényállás alapján kérte az alperes marasztalását. A tőkeösszeg az alperes által sem volt vitás. A lízingszerződés atipikus szerződés, így a felek - a Ptk.-ban írt korlátok között - szabadon állapíthatják meg a szerződési feltételeket. Az adott esetben az ÁSZF rögzíti, hogy a változásokat Hirdetményben kell meghatározni. A Hirdetményt becsatolta, annak alapján a kereset jogalapja és az összegszerűsége is előterjesztésre került. Az elsőfokú bíróság az előterjesztett kamatelszámolást nem fogadta el, az elszámolás módját nem tudta megállapítani, pedig az elszámolás az ÁSZF rendelkezésein, illetőleg a Ptk.
  22. §-án alapul. Nem fogadta el a 91.250 forint igényérvényesítési költséget, de az ítélet indokolásában nem tért ki arra, hogy a számlák 84.
  23. forint összegben miért kerültek elutasításra. Minden olyan bizonyítékot az elsőfokú bíróság elé terjesztett, melyből a keresetnek teljes egészében, vagy részben helyt adó ítélet születhet. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során téves jogi következtetésre jutott, illetőleg „nem kívánt foglalkozni az elszámolás helyességének, elfogadása vagy elvetése soráni részletes indokolással". Az alperes fellebbezési ellenérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a keresetlevél nem felel meg a Pp.
  24. §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Kifogásolta, hogy a felperes sem a keresetlevélben, sem a fellebbezésében nem tért ki arra, mi az oka a vételár és az eladási ár közötti jelentős különbségnek, a mindössze 287 napi használat utáni rohamos értékcsökkenésnek. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelemben bírálta felül, mert annak fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt [Pp. 228. §
(4)bekezdés]. A felperes fellebbezése részben alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felperes kétségbe nem volt előadása és a csatolt okiratok alapján azzal egészíti ki, hogy a lízingbevevő K. Kft. a pénzügyi lízingszerződés egyedi feltételeinek mellékletét képező általános szerződési feltételeket megismerte, elfogadta és tudomásul vette, hogy azok a lízingszerződés részét képezik. Az ÁFSZ
  1. pontjában foglaltak szerint a pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbevevő kötelezettsége a lízingdíj és az esedékes tőkerészre jutó általános forgalmi adó, valamint a szerződésben kikötött egyéb fizetési kötelezettségek teljesítése, így különösen a késedelmi kamatok, egyéb költségek megfizetése, valamint az esetlegesen felmerülő kár megtérítése. Az ÁSZF
  2. pontjában kikötésre került, hogy devizabázisú finanszírozás esetén a lízingdíjak a mértékadó árfolyam - és kamatláb (ÁSZF
  3. pont) változásával korrigálva fizetendők, a lízingbevevő fizetési kötelezettségei a mértékadó devizabázishoz igazodnak, de HUFban teljesítendők, ettől eltérő pénznemben való teljesítéshez külön megállapodás szükséges. Az ÁSZF
  4. pontjában foglaltak szerint a lízingbevevő lízingszerződésen alapuló fizetési kötelezettségei késedelmes teljesítése esetén (ideértve a lejárt késedelmi kamatok késedelmes megfizetését is) a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére köteles. Az ÁSZF
  5. pontjának kikötése, hogy a lízingbeadó mindenkor hatályos Hirdetménye rendelkezik a lízingszerzőedéshez kapcsolódó díjak, kezelési költségek, vagy a lízingszerződésben nem jogcím szerint meghatározott fizetési kötelezettségek mértékéről. A lízingbevevő a lízingszerződés aláírásával kifejezetten elfogadja, hogy felek közötti elszámolás során a kikötések jogcíme és összegszerűsége tekintetében a mindenkor hatályos Hirdetményben foglaltak az irányadóak. Az ÁFSZ 51.4 pontja lehetővé teszi, hogy a lízingbeadó a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondja, ha a lízingbevevő lízingdíj fizetési, vagy bármely egyéb, a lízingszerződés teljesítésével kapcsolatos fizetési késedelme a 30 naptári napot meghaladja. A 62.2 pont szerint a lízingbevevő valamennyi szerződésből eredő kötelezettsége egy összegben esedékessé válik a szerződés megszűnésének napján. A 62.
  6. pont szerint pedig köteles a lízingbeadó minden, a szerződés futamidő előtti megszűnésével kapcsolatos kárát és igazolt költségét megtéríteni. A 62.
  7. pontban foglalt kikötés alapján a lízingbeadó, figyelemmel arra, hogy a kártérítés összegében a futamidő végére prognosztizált eszközértéket is érvényesíti, köteles a lízingbevevő tartozásába beszámítani az értékesítésből származó adótartalom nélküli összeget, mint megtérülést. A 62.
  8. pont szerint a lízingbeadó a lízingbevevő befizetéseit, vagy a javára elszámolható bármely összeget a Ptk.-ban meghatározott kötelező kielégítési sorrend szerint számolja el. Amennyiben az elszámolás alapján a lízingbeadó kára teljes egészében nem térült meg, úgy a lízingbevevő köteles haladéktalanul a különbözetet megfizetni. A perbeli esetben a módosított lízingszerződés egyedi feltételei szerint a devizabázis euró volt, és a lízingdíjakat a törlesztő tervnek megfelelően euróban kellett fizetni. A K. Kft. lízingbevevő teljes tartozása a lízingszerződés
  9. szeptember 29-én hatályosult felmondásakor 64.621,73 euró volt, mely tartozás
  10. június 28-ig 3.963,47 euró késedelmi kamattal növekedett. A
  11. október 16-án visszavett eszköz
  12. június 29-i értékesítésekor befolyt vételár az ÁSZF
  13. pontja alapján mértékadó kamatláb figyelembe vételével 21.991,06 euróval csökkenti a késedelmi kamatot és a tőkét, így a fennmaradó tőketartozás összege 46.594,14 euró. Az alperes a készfizető kezességvállalási szerződésben feltétel nélküli azonnali helytállási kötelezettséget vállalt a módosított pénzügyi lízingszerződésből fakadó valamennyi fizetési kötelezettségre, így a szerződésszegésből fakadó kötelezettségekre (késedelmi kamat, árfolyam különbözet, kártérítés stb.) is. Az elsőfokú bíróság egyebekben a tényállást helyesen állapította meg, döntésével és jogi indokaival azonban az ítélőtábla csak kisebb részben értett egyet. Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben az ítélőtábla következőkben kifejtendő álláspontja szerint a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható, hogy túlnyomó részben megalapozott és bizonyított is a felperes kereseti követelése. Az elsőfokú eljárás során a felperes előadta az érvényesíteni kívánt jogot és az annak alapjául szolgáló tényeket, valamint azok bizonyítékait. Az elsőfokú bíróság a
  14. sorszámú idéző végzés toldatában felhívta az alperest, hogy érdemi ellenkérelmének előterjesztésekor jelölje meg, melyek az általa vitatott felperesi tényállítások, a felperes követelését miért, mennyiben és milyen bizonyítékokra hivatkozással vitatja. A Pp.
  15. §
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett a bíróság bizonyítást rendel el. A
(2)bekezdés értelmében azonban nem kel bizonyítani a felek között nem vitás tényeket, a bíróság ugyanis az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező, vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [Pp. 141. §
(2)bekezdés] ellenére kétségbe nem volt előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes és a lízingbevevő között az egyedi szerződésben, valamint az ÁSZF-ben rögzített tartalommal pénzügyi lízingszerződés jött létre, melyből fakadó valamennyi fizetési kötelezettségre, így a szerződésszegésből eredő kötelezettségekre is kiterjedően készfizető kezességet vállalt. A felperes a követelés összegszerűségét a
  1. sorszámú beadványban és annak mellékleteként csatolt táblázatban foglalt elszámolásra alapította, és megjelölte azokat a szerződési feltételeket is, amelyek alapján az elszámolás egyes tételei szerint követelést támasztott. A
  2. és a
  3. sorszámú beadványban egyaránt 64.621,73 euróban határozta meg a lízingbevevő felmondással egy összegben esedékessé vált tartozását. Az alperes a
  4. sorszámú észrevételeiből és elszámolásából következően nem vonta kétségbe, hogy a lízingbevevőnek legalább ilyen összegű fizetési kötelezettsége keletkezett, vitássá a további fizetési kötelezettségeit tette. Az eszközértékesítés 21.991 euró összegét is elfogadta, ugyanis elszámolásából kitűnően ezzel csökkentette az álláspontja szerint 67.528,16 euró összegű tartozást, és így állapította meg, hogy a
  5. november 29-i tartozás összege 45.537,16 euró. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a pénzügyi lízing a Ptk.-ban nem nevesített, atipikus szerződés, melynek tartalmát - a Ptk.
  6. §
(1)bekezdésében foglaltak figyelembe vételével - a felek maguk állapíthatják meg. Nem vitásan az adott esetben a lízingbevevő nem tett eleget szerződésszerűen a lízingdíj fizetési kötelezettségének, ezért a felperes jogszerűen mondta fel a lízingszerződést az ÁSZF 51.4 pontjában foglaltak alapján. A felmondás jogszerűségét az alperes nem kérdőjelezte meg, hatályosulását sem vitatta, melynek időpontja a felperes által 1/F/4. sorszám alatt csatolt tértivevény igazolása szerint 2009. szeptember 29. napja. A felmondással a lízingszerződés megszűnt [Ptk. 319. §
(2)bekezdés], az ÁSZF 62.1 pontja alapján pedig a megszűnés napján a lízingbevevő valamennyi szerződésből eredő kötelezettsége egy összegben esedékessé vált. A szerződés idő előtti megszűnése esetén a lízingbevevőt az ÁSZF
  1. pontja alapján a lízingtárgy visszaszolgáltatásának kötelezettsége terhelte, az
  2. pont pedig feljogosította a felperest arra, hogy a lízingbevevő költségére birtokba vegye, illetve elszállítsa a lízingtárgyat. Az ÁSZF 62.3 pontja tartalmazza, hogy a lízingbevevő köteles a lízingbeadó minden, a szerződés futamidő előtti megszűnésével kapcsolatos kárát (így különösen a vagyonában beálló kárt, elmaradó hasznot, használati díjat) és igazolt költségeit (köztük az eszköz visszavételével kapcsolatosan felmerülő szállítási és szolgáltatási díjakat) megtéríteni. A felek egyező nyilatkozatot tettek a lízingtárgy visszavétele vonatkozásában, és a felperes okirattal igazolta, hogy élt az ÁSZF
  3. pontjában számára biztosított újraértékesítési lehetőséggel. Nem volt vitás, hogy a felperes az ÁSZF
  4. pontjába foglaltaknak megfelelően eljárva elkészítette a szerződés megszűnésekor az elszámolást, melyben megállapította a felek egymással szembeni követeléseinek egyenlegét. A felperes keresetében a szerződés megszűnésével egy összegben esedékessé vált követelés megfizetésén túl az állítása szerint
  5. szeptember 17-én esedékessé vált 1.203,23 euró szerződéslezárási díjra és 176,93 euró időarányos kamatra, a
  6. október 16-án valamint december 23-án esedékessé vált 75.000 forint behajtási költségre és 16.250 forint értékbecslési díjra, továbbá valamennyi követelés tekintetében az MNB alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatra tartott igényt. Az alperes a felmondást követő felperesi követelések felmerültét és összegszerűségét is vitatta, a késedelmi kamatot illetően pedig annak mértékét kifogásolta. A lezárási díj és a 176,93 euró kamat, a behajtási költség és az értékbecslési költség vonatkozásában az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróság elutasító döntésével. A felperes a lezárási díjat az ÁSZF
  7. pontja és a 17/F/
  8. alatt csatolt Hirdetmények alapján kérte megfizetni, azonban a Hirdetmények egyike sem tartalmaz az adott esetre ilyen jogcímen fizetési kötelezettséget. A Hirdetmények
  9. pontjában szerződésmódosítási díj szerepel, melyet a felperes alaptalanul érvényesít a szerződés felmondása kapcsán, hiszen a felmondással a szerződés megszüntetésére, nem pedig a felek közös megegyezésével történő módosítására került sor, a módosított pénzügyi lízingszerződés III.1 pontjában foglaltak szerint pedig a szerződésmódosítás díját annak idején a lízingbevevő megfizette a felperesnek. Az elszámolás 176,93 euró összegű „időarányos kamat utolsó elszámolástól" tétele vonatkozásában a felperes nem adta elő a követelés konkrét ténybeli, jogi alapjait és az a rendelkezésre álló peradatok alapján sem állapítható meg. A behajtási, valamint az értékbecslési költség kapcsán a felperes az ÁSZF általa megjelölt kikötései (54., 62.3,
  10. pont) alapján jogosult lenne igényt érvényesíteni, azonban nem bizonyította e költségek felmerültét. A Pp.
  11. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte e körben a bizonyítás, melyre az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §
(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatta. A felperes által csatolt okirati bizonyítékok alapján, csak az volt megállapítható, hogy e költségeket a felperes felé leszámlázták, az azonban nem, hogy az átutalással fizetendő számlákat a felperes kiegyenlítette volna. A saját könyvelésének iratai a teljesítés igazolására nem alkalmasak. A lízingbevevő nem vitásan késedelembe esett a felmondással egy összegben esedékessé vált fizetési kötelezettségének teljesítésével, az ÁSZF
  1. pontja pedig késedelmes teljesítés esetére késedelmi kamatfizetési kötelezettséget ír elő, és meghatározza annak mértékét is. Az ÁSZF
  2. pontjában foglaltakra figyelemmel vizsgálni kellett azonban, hogy vonatkozik-e a késedelmi kamat mértékét megállapító általános szerződési feltétel arra az esetre, amikor a felek külön megállapodása szerint nem forintban, hanem attól eltérő pénznemben teljesítendő a fizetési kötelezettség. Az ÁSZF
  3. és
  4. pontjában foglaltak egybevetése és az egyedi lízingszerződés alapján azt kellett megállapítani, hogy a per tárgyát képező pénzügyi lízingszerződésre nem vonatkozik az ÁSZF
  5. pontjában megállapított késedelmi kamatmérték, az ugyanis a forintban teljesítendő fizetési kötelezettségekre irányadó. Az eltérő pénznemben történő teljesítéshez külön megállapodás volt szükséges, melyben a felek megállapodhattak volna a késedelmi kamat mértékéről, a felperes azonban nem állította, hogy az adott esetben e tárgyban létrejött volna a felek között külön megállapodás, ezért a törvényes késedelmi kamat az, amit érvényesíthet a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése alapján azzal, hogy mivel a fizetést euróban kell teljesíteni, az irányadó kamatláb a 2000/35/EK irányelv 3. cikk
(1)bekezdés d) pontjában foglaltakból következően és a bírói gyakorlat (BDT
  1. 1814) szerint is az Európai Központi Bank által alkalmazott kamatláb. Az Európai Központi Bank által az adott félév első naptári napja előtt lebonyolított legutóbbi fő refinanszírozási műveleteknél alkalmazott kamatláb
  2. május
  3. és
  4. április
  5. között évi 1% volt. A felperes az ÁSZF 62.
  6. pontja alapján köteles beszámítani a lízingbevevő tartozásába az eszköz értékesítéséből származó adótartalom nélküli összeget, mint megtérülést és az ÁSZF 62.
  7. pontja szerinti - lényegében a Ptk.
  8. §-ában foglaltakkal egyező elszámolásra köteles. A megtérült 21.991,06 eurót ezért először a felmondással egy összegben esedékessé vált 64.621,73 euró után
  9. szeptember 29-től
  10. június 28-ig tejredő időszakra (276 nap) járó évi 1 + 7%, összegszerűen 3.963,47 euró késedelmi kamatra kell elszámolni, így a tőketartozás 18.027,59 euróval csökkenthető. A lízingbevevő fennálló tartozása mindezekre tekintettel 46,594,14 euró és annak
  11. június
  12. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata. Az alperes kezességi szerződéssel arra vállalt kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog a jogosultnak teljesíteni [Ptk.
  13. §
(1)bekezdés], és mivel készfizető kezességet vállalt, nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be [Ptk. 274. §
(1)bekezdés a) pont]. A Ptk. 273. §
(1)bekezdése szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A Fővárosi Ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest - a Pp. 215. §
(1)bekezdése szerinti kereseti kérelemhez kötöttségre is figyelemmel - 46.594,14 euró és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása kihatással volt az alperes javára megítélt perköltségre is. Az elsőfokú eljárás során a pertárgyértéket a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben 14.743.752 forintban jelölte meg, melyet az alperes nem tett vitássá, és mert a fizetési meghagyásos eljárásban követelt összeghez képest nem történt keresetfelemelés, a felperes szükségtelenül, ráadásul tévesen határozta meg a pertárgyértéke és az elsőfokú eljárás során több alkalommal is. Az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 71. §-ában foglaltaknak megfelelően az illeték alapját az illetékkötelezettség keletkezésekor a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamának alapul vételével kell forintra átszámolni. A felperes a szükséges 884.600 forint kereseti illetéknél 15.400 forinttal több kereseti illetéket rótt le. A részleges pernyertesség folytán a perköltség felől a pernyertesség arányának figyelembe vételével, a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kellett rendelkezni. A felperes 88%-ban tekintendő pernyertesnek. A perköltség részét képezi az adott esetben a fizetési meghagyásos eljárás 100.000 forint díja is [Pp. 317. §
(1)bekezdése]. Az ügyvédi munkadíjat az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése alapján a felperes javára 565.235 forint + áfa, az alperes javára 77.077 forint + áfa összegben állapította meg. A lerótt kereseti illeték, a fizetési meghagyásos eljárás díja és az ügyvédi munkadíj figyelembe vételével az alperest összesen 1.486.400 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése csak részben vezetett eredményre, ezért a másodfokú perköltségről is a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kellett dönteni. A felperes az Itv.
  1. §-ában foglaltakra figyelemmel lerovandó 1.229.000 forint fellebbezési illetékhez képest csak 1.222.800 forint illetéket rótt le. Az illetéktöbblet és az illetékhiány figyelembe vételével 9.200 forint visszatérítését kérheti az állami adóhatóságtól az Itv.
  2. §
(1)bekezdés f) pontja alapján. Az ítélőtábla a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján a felperes javára 358.000 forint, az alperes javára 49.000 forint ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget állapított meg. A felperes által lerótt fellebbezési illetékre is tekintettel az alperest a felperes részére 1.081.500 forint fellebbezési illetékből és 309.000 forint ügyvédi munkadíjból álló, összesen 1.309.500 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Budapest, 2013. április 5. . Pestovics Ilona s.k. a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő . Senyei György s.k.. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.