← Magyarország

Kfv.35443/2012/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A vámáru-nyilatkozat módosítása esetén csökkentett mértékű bírság alkalmazásának lehet helye. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.443/2012/4.szám A Kúria a dr. Höfler Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vám ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2012.április

  1. napján kelt 12.K.27.020/2012/
  2. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
  3. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Szolnoki Törvényszék 12.K.27.020/2012/
  4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint elsőfokú és 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 17.300 (tizenhétezer-háromszáz) forint kereseti és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A
  5. július 25-én indítványozott vámeljárás alá vonás alkalmával a felperes a vámárúnyilatkozat
  6. rovatában a tételsor árát 18.145,18 euróban jelölt meg. A szabad forgalomba bocsátás a kérelemnek megfelelően megtörtént. A felperes
  7. július 26-án a bejelentett vámérték módosítását kérte, mert az áru tényleges értéke a
  8. július 22-én kelt számla szerint 48.145,18 euró. Az elsőfokú adóhatóság korrigálta a bevallott vám értéket; áfa, illetőleg vámkülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest, ugyanakkor azt is megállapította, hogy vámhiány keletkezett, amely miatt 288.129 forint vámigazgatási bírságot szabott ki. Az alperes a 9460-1/2011.NAV.ÉARVPF számú határozattal, az indokolás részbeni, jogszabályi helyre vonatkozó módosításával, helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Határozatát a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló
  9. évi CXXVI. tv. (a továbbiakban: Vámtv.) 61/A.§

(1)a) pontjára,
(6)és
(9)bekezdésére alapította. A bírságot a 61/A.§
(6)bekezdése szerint alkalmazható, a vámhiány 50%-a (1.152.515 forint) helyett, a
(9)bekezdés alapján annak 25%ában szabta ki. A felperes a vámigazgatási bírság határozat bírósági felülvizsgálatát. körében kérte az alperesi Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Rögzítette, hogy a módosításra elírás alatt került sor. A felperes már a vámeljárást követő napon módosította a bejelentett vámértéket, méghozzá azon számla birtokában, amely már a bejelentés alkalmával is rendelkezésre állt. A felperesnek a Vámtv. 61/A.§
(9)bekezdése következtében 15 napja volt a Tanács
  1. október 12-i, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelete (a továbbiakban: Vámkódex)
  2. cikk, illetőleg
  3. cikk
(1)bekezdés szerinti módosításra. A Vámtv. nem tartalmaz olyan feltételt, hogy a bírság kiszabása nélkül csak akkor kérhető a módosítás, ha a kereskedelmi számlát a bejelentést követően állították ki, vagy azt követően jutott a vámeljárást kezdeményező tudomására. A Vám.tv. 61/A.§ fő szabályként a vámigazgatási bírság előírásáról rendelkezik, de a Vámkódex
  1. és
  2. cikke tartalmazza a kiszabás mellőzésének eseteit is. Ez utóbbi jogszabályhely szerinti feltételek teljesültek, a vámigazgatási bírság kiszabásának nem volt helye. A Vám.tv. 61/A.§ szerinti „korrekcióra okot adó okmány” megfogalmazásból nem következik az az alperesi állítás, hogy a módosításra csak akkor kerülhet sor, ha ez az okmány az eredeti bejelentés nyilatkozat megtételét követően jutott a felperes birtokába. A jogszabályok megalkotásakor a törvényhozó célja nyilván az lehetett, hogy az ügyfelek jogkövető magatartását elősegítse. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, a felperes nem megfelelően töltöttek ki a vámáru nyilatkozatot, vámhiány keletkezett, ezekben az esetekben pedig a Vám.tv. 61/A.§
(1)bekezdés a) pontja alapján vámigazgatási bírságot kell kiszabni. Az elsőfokú bíróság által irányadónak tekintett Vám.tv. 61/A.§
(9)bekezdése csak arra az esetre vonatkozik, ha a módosítást a nyilatkozattevő még a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat meghozatala előtt, a vámeljárás során kéri. A felperes által benyújtott számla azonban ennek nem felelt meg. Az intézmény célja, hogy az ügyfeleket indokolatlanul ne érje hátrány abban az esetben, pl. ha a külföldi exportőr a javításra okot adó okmányt kiállítja, azonban az csak jelentős késéssel kerül az importőr birtokába. Azt, hogy az árunyilatkozat utólagos ellenőrzés alávonása előtt kezdeményezte a felperes a korrekciót, a bírság összegének megállapítása során vették figyelembe. A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte, mert az megfelel az irányadó jogszabályoknak. Kiemelte, hogy a korrekcióra okot adó okmány nem csak a határozathozatal követően kerülhet az ügyfél birtokába. A rendelkezés határidőt állapít meg a módosítás lehetőségére, nem pedig különbséget tesz az okmányok felhasználhatósága szempontjából. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Vámtv. eredeti szabályozása nem tartalmazta a vámigazgatási bírság intézményét.
  1. január 1-ével történő bevezetésére az egyes adótörvények módosításáról szóló
  2. évi CXXVI. törvény 128.§-ával került sor, figyelemmel arra, hogy ekkor már folyamatban voltak az Európai Parlament és a Tanács a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló későbbi 450/2008/EK rendeletének (a továbbiakban: Modernizált Vámkódex) előkészítő tárgyalásai, amelyek tanúsága szerint a közösségi és nemzeti vámjogszabályokban foglalt kötelezettségek elmulasztása, megszegése esetére önálló szankció kialakítása a tagállamok saját hatáskörébe tartozik. A Modernizált Vámkódexnek a szankciók alkalmazásának lehetőségéről szóló
  3. cikke ennek megfelelő szabályozást tartalmaz. A felperes esetében a vámigazgatási bírság kiszabására a Vámtv. 61/A.§
(1)bekezdésének a) pontja alapján, gyűjtő vámárunyilatkozat benyújtási, vám elé állítási, vámáru-nyilatkozat benyújtási kötelezettségek megszegése, miatt került sor . A Vámtv. 61/A.§
(9)bekezdés első fordulata szerint, ha az ügyfél a gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy a vámáru-nyilatkozat adatainak a Vámkódex 65. cikke vagy 78. cikkének
(1)bekezdése szerinti módosítását a korrekcióra okot adó okmány kiállítását követő hónap
  1. napjáig a vámhatóságnál kérelmezi, a vámhatóság a módosítás elfogadásakor a vámigazgatási bírság kiszabását mellőzi. A Vámkódex
  2. cikk szabályozza azt, amikor a nyilatkozattevő, kérelmére, engedélyt kap a bejelentés egy vagy több adatának módosítására, miután azt a vámhatóság már elfogadta. Kizárt a módosítás engedélyezése a
  3. cikk c) pontja alapján akkor, ha a vámhatóság már kiadta az árut. A Vámkódex
  4. cikke alapján az árú kiadása után a vámhatóság módosítja a vámárú-nyilatkozatot, saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére. A Vámtv. 61/A.§
(9)bekezdése nem a módosítás megengedhetőségét, hanem a módosításhoz kapcsolódó jogkövetkezményt szabályozza. Alkalmazása során tehát nem az a releváns, hogy milyen eljárás – a Vámkódex
  1. cikk szerinti normál eljárásban, vagy a
  2. cikknek megfelelően a vámárú-nyilatkozatok utólagos ellenőrzése – keretében kerül sor a módosításra, hanem az, hogy milyen adatok, okiratok alapozzák meg a módosítást. A fogalom meghatározásához a Kúria a szabad forgalomba helyezés lefolytatásához szükséges okmányokat vizsgálta. A Közösségen kívüli országból behozott termék vámjogi szabadforgalomba helyezésének alapokirata a vámárú-nyilatkozat. Ennek kitöltése a Vámkódex
  3. cikk
(2)bekezdés szerint, a bejelentéshez mellékelendő iratok alapján történik. A 42. rovat adata a vámkezeléskor rendelkezésre álló számla szerinti adat: ez az okirat tehát a vámkezelésnek és nem egy majdani korrekciónak az alapja. Ennek következtében a vámkezelés során felhasznált okirat nem tekinthető a későbbiekben „korrekcióra okot adó okmány”-nak: a vámkezelés alapjául szolgáló okiratra alapított formai (elíráson alapuló) módosítás nem zárja ki a bírság kiszabását. A Vámtv. 61/A.§
(9)bekezdésének második fordulata szerint, ha az ügyfél a korrekciót a fenti időponton túl, de még a vámhatóságnak a vámkódex 78. cikkének
(2)bekezdése szerinti vagy utólagos ellenőrzése előtt kérelmezi, és ha az általa elmulasztott, vámhiányt okozó kötelezettséget pótlólagosan, még a vámhatóság intézkedése előtt teljesíti, a vámigazgatási bírság mértéke a
(6)bekezdés szerint kiszabható bírság huszonöt százaléka. Amennyiben a vámárú-nyilatkozat kitöltése nem a vámkezelés alapjául szolgáló okiratoknak megfelelően történik, akkor az a vámhatóság intézkedésére okot adó körülmény. A Vámtv. 61/A.§
(9)bekezdés azt az esetet támogatja a kedvezményes bírság mérték alkalmazásával, amikor ezt a mulasztást maga az ügyfél észleli, és a korrekciót a vámhatóság észlelése előtt kezdeményezi. A Vámtv. a vámárúnyilatkozat helytálló kitöltését részesíti mindennel szemben előnyben, annak elmulasztása estén csak a csökkentett bírság mérték alkalmazására ad feltételekhez kötött lehetőséget. A felperes a vámárú-nyilatkozat kitöltése iránti kötelezettségét nem teljesítette, de mulasztását a Vámtv. adta keretek között még korrigálhatta. Ehhez azonban a Vámtv. már az alperes által alkalmazott jogkövetkezményt, a csökkentett mértékű mulasztási bírság kiszabását rendelte. Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A pervesztes felperest a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes elsőfokú és felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró dr. Oláh

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.