A határozat elvi tartalma: Tényleges gazdasági kapcsolat hiányában az Európai Unió Bíróságának ítéletei alapján sincs lehetőség. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.591/2012/5.szám A Kúria a dr. Stiptáné dr. Csontos Mária egyéni ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Zámboriné dr. Királdi Klára jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Regionális Adó Főigazgatóság alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- június
- napján kelt 2.K.26.219/2012/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.26.219/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 142.000 (száznegyvenkétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes – egyéb tevékenységei között – üzletviteli tanácsadást, tanulmánykészítést, mérnöki tanácsadást számlázott vevői részére. A szolgáltatás nyújtásokat felperes a vele
- óta kapcsolatban álló (a továbbiakban: M.Kft.) és (a továbbiakban: P.Kft.) alvállalkozók bevonásával teljesítette. A két Kft. által kiállított számlák alapján a felperes
- decemberében levonható adót vallott. Az elsőfokú adóhatóság
- december hónapra áfa adónemben folytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést. A Kft-k ügyvezetőjének, illetőleg volt ügyvezetőjének a nyilatkozata, tanuk meghallgatása, kapcsolódó vizsgálat lefolytatása, illetőleg lefolytathatatlansága, a bevallások elmaradása alapján, különös tekintettel arra, hogy az alvállalkozók a saját maguk által igény bevett alvállalkozók kilétére vonatkozóan információval nem tudtak szolgálni, azt állapította meg, hogy a számlák szerinti szolgáltatásnyújtásokat nem végezték el, a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között és nem is a számlák szerinti tartalommal jött létre. Az elsőfokú adóhatóság
- december hónapra áfa adónemben 14.200.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes
- számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az általános forgalmi adóról szóló
- évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa.tv.) 120.§ a) pontjára, 127.§ a) pontjára, valamint a számvitelről szóló
- C. tv. (a továbbiakban: Szám.tv.) 15.§
(3)bekezdésére, 164.§
(2)bekezdésére és 166.§
(2)bekezdésére alapította. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az irányadó jogszabályok részletes ismertetését követően az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a perben az alperes bizonyítékokon alapuló megállapításával szemben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§
(1)bekezdése alapján a felperesnek kellett igazolnia, hogy az általa befogadott számla alakilag és tartalmilag hiteles, helytálló. Az alperes által részletesen feltárt tényállásból az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az alvállalkozókkal első sorban a felperes ügyvezetőjének testvérén keresztül tartották a kapcsolatot, akinek azonban nincs informatikai végzettsége. Az M.Kft. képviselője úgy nyilatkozott, hogy a végzettség hiányában a munkát alvállalkozóknak adta ki, azonban a főbb alvállalkozókat megnevezni nem tudta. A P.Kft-ét 2009-ben adták el Jaskó Jánosnak, az alkalmazottak kilétét nem sikerült feltárni, az alvállalkozó pedig az M.Kft. volt. A felperes által bemutatott adathordozók csak a munkát tartalmazták, az alvállalkozók elérhetősége nem szerepelt rajtuk. A számlák tartalmi hitelessége megdőlt, figyelemmel arra is, hogy az alvállalkozók nem rendelkezhettek a vonatkozó időszakban a szolgáltatások teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetve nem tudták az ennek megfelelő alvállalkozókat megjelölni. A perbeli számla szerinti munkálatok természetes személy (személyek) fizikai tevékenysége(i), amelyet egy számlakibocsátó gazdasági tevékenységeként akkor lehet megállapíthatni, ha az ő személyük konkrétan beazonosítható. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, „a jogszabályoknak megfelelő új határozatot” hozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperesi határozatok, és ennél fogva a bírósági ítélet is jogszabálysértők, mivel az alperes nem tett eleget sem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 97.§
(4)bekezdésében-, sem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§
(1)bekezdésében foglaltaknak. Az alperes nem megfelelő személyeket hallgatott meg, illetve nem kereste meg a szlovákiai illetőségű ügyvezetőt. Előadta, a kérdéses munkák egyértelműen és bizonyíthatóan elkészültek, azt a felperes saját megrendelői részére prezentálta, a nagy volumen miatt volt szükséges alvállalkozók igénybevétele. A jogerős ítéletnek az a megállapítása, amely szerint az, hogy ki teljesíti a gazdasági eseményt, beletartozna a felperes érdekkörébe, szöges ellentétben áll az Európai Bíróság magyar áfa ügyben meghozott
- július 21-ei döntésével. Az adóhatóság feladata lett volna annak bizonyítása, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet során az alvállalkozói, valamint annak alvállalkozói milyen szabálytalanságokat követtek el, de ilyet a vizsgálat nem bizonyított. Az alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet. A Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú bíróságnak a felperes
- október havi levonásait érintő 2.K.26.218/2012/
- számú ítéletéhez kapcsolódó felülvizsgálati eljárás Kfv.V.35.586/
- számon van folyamatban. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Pp. 272.§
(1)és
(2)bekezdéséből következően a felülvizsgálati eljárás a jogerős ítélet hibáinak rendkívüli jogorvoslati eszköze, nem pedig a közigazgatási határozat felperes által hivatkozott jogsértéseinek közvetlen orvoslását célozza. A felperes felülvizsgálati kérelme csak a jogerős ítélettel összefüggésben bírálható el. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Pp. 221.§
(1)bekezdésének megfelelően részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukra – a tényállással való összevetés alapján – pontos és helytálló magyarázatot adott, döntését részletesen megindokolta. A jogerős ítéletben számot adott a bizonyítékok összességében való értékeléséről, eljárása a Pp. 206.§
(1)bekezdésének is megfelelt. A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor lenne megállapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, téves, okszerűtlen lenne, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzítene. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. Erre tekintettel a Kúria nem látott lehetőséget sem eltérő tényállás megállapítására, sem a bizonyítékok felülmérlegelésére. A felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz olyan jogszabályi hivatkozást, amit a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogerős ítélet megsértett volna. A Kúria kiemeli, hogy az alvállalkozókkal a felperes saját előadása szerint 2007. óta kapcsolatban áll, ennek ellenére a kapcsolatnak csak formális jegyei vannak, a gazdasági események tényleges megvalósulását bizonyíték nem támasztotta alá. Ennek következménye, hogy az Európai Bíróság időközi, áfa körben keletkezett ítéleteiben megfogalmazott szempontok alkalmazására a Kúria a rendelkezésre álló, felül nem mérlegelhető bizonyítékok alapján nem látott lehetőséget. Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes javára felülvizsgálati költség nem merült fel, így arról külön rendelkezni nem kellett. A felperes felülvizsgálati kérelemében arról nyilatkozott, hogy a pótlólag lerója a felülvizsgálati eljárási illetéket, erre azonban nem került sor. Ezért a Kúria kötelezte a felperest a le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdésének megfelelően. Budapest,
- július
- Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró dr. Oláh