Bf.309/2012/13 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (tényállás I. pontja); 1. rb. a Btk.310.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (tényállás IV/a-c-d) és V. pontjai); 2 rb. a Btk.310.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette (tényállás II/a) és b) pontja); 1 rb. a Btk.318.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés

1. b)pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (tényállás IV/a-b-
2. d)pontjai); 1 rb. a Btk.289.§

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjaiban meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette (tényállás III. pontja); és 2 rb. a Btk.276.§-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétsége (tényállás I., IV. és V. pontjai), melyek közül 1 rb. cselekmény folytatólagosan elkövetett (tényállás IV-V. pontjai); - a vádlott szabadságvesztés büntetését 3 (három) év börtönre enyhíti; - a vagyonelkobzás elrendelését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 88.977 (nyolcvannyolcezerkilencszázhetvenhét) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítása végett, míg a vádlott és védője részben felmentés, illetve - ahhoz kapcsolódóan - enyhítés céljából jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn és megalapozatlanság okából az ítélet hatályon kívül helyezésére, majd a bizonyítás lefolytatása után - a tárgyaláson jelen lévő képviselője útján - súlyosbításra tett indítványt. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.351.§

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban írtak szerint megalapozatlannak találta: az a társasági adó alapját és összegét érintően nincs felderítve, illetve kisebb mértékben - bár több vonatkozásban - ellentétes az iratok tartalmával. A megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság a Be.353.§

(1)bekezdése keretében - a tényállás II/

1. a)és
2. b)részeinek tisztázása érdekében - bizonyítás felvételét rendelte el, elsőként szakértő1 igazságügyi mezőgazdasági szakértő bevonásával, majd azzal, hogy az ügyben eljárt szakértő2 igazságügyi könyvszakértőt szakvéleményének a kiegészítésére hívta fel. A felvett bizonyítás, valamint az iratok tartalma alapján a másodfokú bíróság - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés

1. a)pontjában írtakra - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - A bt1. az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Somogy Megyei Igazgatóságához 2007. április 26-án benyújtott adóbevallásában 286.035.000 forint bruttó és 245.641.000 forint nettó árbevétel különbözeteként - helyesen 40.394.000 forint fizetendő általános forgalmi adót szerepeltetett, míg az előzetesen felszámított és visszaigényelhető általános forgalmi adó összege helyesen 39.726.000 forint volt. Ezek különbözete a 4. oldal 7. bekezdésében írt 668.000 forint, mely a 2006. évre vonatkozóan befizetendő általános forgalmi adóként jelent meg. A végelszámolás kezdő időpontjáig, a 2007. évi március hó 26. napjáig kibocsátott és az 5. oldal 2. bekezdésében hivatkozott számlák összesített általános forgalmi adó tartalma helyesen 23.674.000 forint volt. A 2006. és a 2007. esztendőkben a vádlott - általános forgalmi adónemben együttesen 52.012.000 forinttal csökkentette az állami adóbevételt. - A vádlott a tényállás IV/a), IV/
2. b)és a IV/
3. d)pontjaiban részletezettek szerint 138.000, 765.000 és 1.012.000 forint, együttesen tehát - szemben a 10. oldal 7. bekezdésében írtakkal - helyesen 1.915.000 forint általános forgalmi adót tüntetett fel jogosulatlanul visszaigényelhető adóként. - A bt1. - 4%-os fedezeti hányad mellett - a 2006. évben 158.236.870 forint árbevételt ért el, ekként az értékesítés után 6.329.475 forint haszonra tett szert. Miután a költsége 2.107.665 forintot tett ki, a társasági adó alapjaként 4.221.810 forintot kellett figyelembe venni. A következő esztendőben az árbevétel 203.963.000 forintra növekedett, melyből 8.158.520 forint haszon származott. Ez alkalommal pedig 382.068 forint költség merült fel, így a társaság adó alapja 7.776.452 forint lett. Mindez azt jelentette, hogy a bt1. a 2007. évi május hó 31. napjáig 675.490 forint társasági adó-, míg a 2008. évi május hó 31. napjáig 1.244.232 forint társasági adó bevallását és befizetését mulasztotta el (szakértő2 igazságügyi könyvszakértő 11. sorszám alatti szakvéleménye). ------------------------ Az ekként helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul. Az ügy alapvető sajátossága a vádlott által képviselt gazdasági társaságok - a Bt.1, valamint a kft1 - könyvelési anyagának a hiányában foglalható össze. Emiatt a szóban forgó cégek gazdasági tevékenységét korlátozottan lehetett rekonstruálni, megnyugtató bizonyossággal csak abban a körben, amit a nyomozó hatóság által felkutatott számlák lehetővé tettek. Tisztázható volt, hogy a vádlott döntően mezőgazdasági termékértékesítést végzett, terményeket vásárolt fel, illetve adott tovább. Ezt a rendelkezésre álló bizonyítékok maradéktalanul megerősítették, a nagy számban kihallgatott tanúk mellett elsősorban a fentebb említett okiratok, melyek egyben tartalmilag hitelesnek, valónak bizonyultak. Ekként a számlák összegyűjtését és rendszerezését követően igazságügyi könyvszakértő bevonásával meg lehetett állapítani a forgalmazáshoz kapcsolódó bevételeket és kifizetéseket, mindazokat az adatokat tehát, melyek az általános forgalmi adó mértékének a kiszámításakor meghatározó jelentőséggel bírtak. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfatv.) 16.§-a értelmében az adófizetési kötelezettség termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés időpontjában keletkezik, olyképpen, hogy az adó alapja a teljesítés ellenértéke (Áfatv.22.§). E rendelkezések egybevetéséből következően ezen adónem tekintetében a tényleges eladási ár, illetve a forgalmi érték után számított áfa-kulcs alapján határozható meg az általános forgalmi adó összege, akkor is, ha az adózó önadózás keretében nem tett eleget a bevallási kötelezettségének, a bizonylatait nem őrizte meg. A társasági adó tekintetében azonban - bizonylatok, ún. költségszámlák hiányában az adózás előtti eredmény megállapítása érdekében már becslésnek lehet helye. Az adózás előtti eredmény meghatározása során ugyanis az értékesítés nettó árbevételét csökkenteni kell a ráfordításokkal, így értelemszerűen a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során szükségképpen felmerülő költségekkel. A Be.75.§

(1)bekezdése értelmében a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, melyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. Ezért a tényleges gazdasági tevékenységet végző adóalany esetében a teljesítéssel kapcsolatosan bizonyosan felmerült, de bizonylatok hiányában ismeretlenül maradt költségek megállapítása és bevételből történő levonása - miután a tényállás alapos és hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni - a büntetőeljárásban nem tagadható meg. Amennyiben tehát az ügyész az adóbevétel csökkentését a társasági adó vonatkozásában is a vád tárgyává teszi, úgy a költségek meghatározása céljából - a Be.4.§

(2)bekezdésében írt rendelkezést szem előtt tartó - becslés nem mellőzhető. A termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során felmerülő költségek megállapítása különleges szakértelmet igényel, így annak tisztázásához az adott gazdasági tevékenység területén jártas szakértőt szükséges igénybe venni. Ezért került sor - bizonyítás felvételének keretében - szakértő1 igazságügyi mezőgazdasági szakértő kirendelésére, majd arra, hogy a fedezeti hányad és a költségek együttes ismeretében szakértő2 igazságügyi könyvszakértő is kiegészítette a véleményét. Ezen túlmenően helyesbíteni kellett az elírásból, illetve számítási hibából eredő pontatlanságokat is. Köztük a 10. oldal 7. bekezdésében a IV/a), a IV/b) és a IV/c) pontokban írt elkövetési értékek összeadásával megállapított jogosulatlan visszaigénylés összegét, melynél a helyes adat feltüntetése egyben e cselekmény minősítésének a megváltoztatását is eredményezte. E kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság tényállása megalapozottá vált, így az - a Be.352.§

(2)bekezdése értelmében - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság - valamennyi pont esetében - okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezések eredménytelennek bizonyultak. A cselekmények minősítése ugyanakkor maradéktalanul nem felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. Az elkövetés és az elbírálás között a büntető törvénykönyv rendelkezései több alkalommal is megváltoztak, elsőként azzal, hogy a 2010. évi július hó 23. napjával kezdődő hatállyal a büntetés kiszabásakor ismét az ún. középmérték vált irányadóvá. Ezen túlmenően - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is rámutatott - a 2011. évi LXIII. törvénnyel bevezetett módosítás folytán az üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás - a 2012. évi január hó 1. napjától kezdődően - már öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Mindezek nyilvánvalóan szigorúbb elbírálást eredményeznének, ezért a Btk.2.§-ában írt feltételek hiányában - az új törvény alkalmazására nem kerülhetett sor. A Bt.1 vonatkozásában a vádlott a 2006. évben 19.946.000 forint, a 2007. évben további 32.066.000 forint általános forgalmi adó bevallását és befizetését mulasztotta el, a két esztendőben együttesen tehát 52.012.000 forint adóhiányt okozott (tényállás I. pont). Ugyanezen gazdasági társaság tekintetében a bevallani és befizetni elmulasztott társasági adó összege 2006-ban 675.490 forint (tényállás II/

1. a)pont), míg 2007-ben 1.244.232 forint (tényállás II/
2. b)pont) volt. A Kft1. vonatkozásában a vádlott a 2007. évi II. negyedévben 739.000 forint, a 2007. évi III. negyedévben 1.863.000 forint, a 2007. évi IV. negyedévben 17.230.000 forint, míg a 2008. évi I. negyedévben 2.281.000 forint, együttesen 22.113.000 forint általános forgalmi adó bevallását és befizetését mulasztotta el (tényállás IV/a-c-
3. d)és V. pontjai). Ugyanezen gazdasági társaságot érintően a jogosulatlan visszaigénylésként feltüntetett általános forgalmi adó összege a 2007. évi II. negyedévben 138.000 forint, a 2007. évi III. negyedévben 765.000 forint, míg a 2007. évi IV. negyedévben 1.012.000 forint, együttesen tehát 1.915.000 forint volt (tényállás IV/a-b-
4. d)pontjai). A Btk.137.§ 9. pontja értelmében üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A fenti rendelkezés helyes értelmezését érintően a 39/2007. BK vélemény ad iránymutatást, egyfelől azzal, hogy öt csoportba szerkesztetten feltünteti azokat a bűncselekményeket, melyeket egymáshoz viszonyítottan hasonló jellegűnek kell tekinteni. Ugyanakkor ezen túlmenően is vannak olyan törvényi tényállások, ahol az elkövetés konkrét körülményeiben testet öltő hasonlóság alapozhatja meg az üzletszerű elkövetés megállapítását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ide sorolható a jelen ügyben vizsgált adócsalás (Btk.310.§) és csalás (Btk.318.§) is. Ugyanakkor a hozzávetőlegesen egy esztendőn keresztül pénzügyi és vagyon elleni bűncselekményeket megvalósító vádlott vonatkozásában a rendszeres haszonszerzésre törekvést is tetten lehetett érni. Ekként az üzletszerű elkövetés megállapításának mindkét feltétele adott volt. Az egymással homogén anyagi halmazatot alkotó („többrendbeli”) bűncselekmények tekintetében - amennyiben a megvalósításukra eltérő módon, különböző stádiumokban vagy különböző elkövetői alakzatokban kerül sor - nem elégséges a „részbeni” folytatólagosságra, kísérletre vagy felbujtói, bűnsegédi bűnrészességre utalás, azok rendbeliségét mindenkor pontosan meg kell jelölni. Noha a cselekmények jogi értékelése több vonatkozásban helyesnek bizonyult, az egyértelműség és az átláthatóság érdekében a másodfokú bíróság szükségesnek tartotta valamennyi bűncselekmény ismételt felsorolását. Azok tehát a következőképpen minősülnek: 1 rb. a Btk.310.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (tényállás I. pontja); 1. rb. a Btk.310.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (tényállás IV/a-c-d) és V. pontjai); 2 rb. a Btk.310.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette (tényállás II/a) és b) pontja); 1 rb. a Btk.318.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés

1. b)pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (tényállás IV/a-b-
2. d)pontjai); 1 rb. a Btk.289.§

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjaiban meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette (tényállás III. pontja); és 2 rb. a Btk.276.§-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétsége (tényállás I., IV. és V. pontjai), melyek közül 1 rb. cselekmény folytatólagosan elkövetett (tényállás IV-V. pontjai). -----------------------Az elsőfokú bíróság a büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezőket hiányosan és tévesen tárta fel, ezért szükségessé vált azok ismételt áttekintése. A vádlott büntetett előéletű: visszaesőnek nem tekinthető különös bűnismétlő. Ezt nyilvánvalóan a terhére kellett értékelni, éppúgy, mint a kettőt meghaladó bűnhalmazatot, illetve az adócsalás tekintetében az üzletszerű elkövetést. Ugyanakkor nincs súlyosító hatása a folytatólagosságnak, miután az a fentebb említett üzletszerűség keretében már értékelést nyert. Ezzel szemben nyomatékos enyhítő körülmény a jelentős időmúlás, valamint kisebb súllyal az, hogy a tényállás I. pontjában írt bűncselekmény tekintetében az elkövetési érték kevéssel haladta meg a legsúlyosabb minősítéshez szükséges értékhatárt. Mindezen körülményekre és a társasági adót érintően a bűnösség körének a szűkebbé válására tekintettel a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát - a közügyektől eltiltás érintetlenül hagyása mellett - három évre enyhítette. Álláspontja szerint a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok így is elérhetőek. A büntetőjogi jogkövetkezményeket sérelmező jogorvoslati kérelmek közül tehát a vádlott és védő enyhítést célzó fellebbezése vezetett eredményre. A Legfelsőbb Bíróság 95. számú kollégiumi véleményének III. pontja értelmében az adócsalás elkövetésével összefüggésben az adóbevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni akkor, ha a kiesett adóbevétel megfizetésére az adók kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott, még nem kötelezte. Ez utóbbi körülmény tisztázása elmaradt, így nem ismert, hogy az adóhatósági gyakorlatnak megfelelően a Bt1., vagy a Kft1. vonatkozásában történt-e kötelezés. Ez okból a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás elrendelését mellőzte. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmények minősítésére, a szabadságvesztés tartamára és a vagyonelkobzás alkalmazására vonatkozó részét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. május
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.344/2010/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.309/2012/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi május hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke