A határozat elvi tartalma: A kártérítés összegének felemelésére, a járadék növelésére lehetőség van, ha a munkáltatónál bérfejlesztés folytán emelkedtek a munkabérek. A járadék felemelésére önmagában alapot ad az a körülmény, ha a felperessel azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresete emelkedett. Mfv.I.10.501/2012/6.szám A Kúria a dr. Kémeri Kálmán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Epresi Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítési járadék felemelése iránt a Debreceni Munkaügyi Bíróságnál 2.M.26/
- szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.236/2012/4.számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.236/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes 1978-tól állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában gépkocsivezetőként, ténylegesen árokásó gépkezelő munkakörben volt foglalkoztatva. Munkaviszonya az alperesnél
- szeptember 14-én szűnt meg munkáltatói rendes felmondással. A Debreceni Munkaügyi Bíróság 2.M.1041/2000/
- számú ítéletével
- január
- napjától kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek minden hónap
- napjáig 29.325 forint keresetpótló járadékot. Az alperes ezen összeget
- évtől
- évig folyamatosan emelte, végül 45.370 forintot fizetett járadékként. Az alperesnél
- évben bérfejlesztés nem történt,
- április 1-jétől a szakmunkás munkakörben átlag 113,9 %-os bérfejlesztés valósult meg olyan módon, hogy a korábban prémiumként fizetett összeg beépítésre került az alapbérbe. A felperes a keresetében
- április 1-jétől járadékának 51.676 forintra történő felemelését kérte, továbbá 132.426 forint lejárt járadék megfizetését igényelte. A Debreceni Munkaügyi Bíróság 2.M.26/2011/
- számú ítéletével a felperes járadékának összegét
- április
- napjától 51.676 forintra felemelte. Kötelezte az alperest 132.426 forint lejárt járadék, valamint ennek kamata megfizetésére perköltség viselés mellett. Az alperes illeték fizetésére is köteles. A munkaügyi bíróság ítéletében utalt az Mt.
- §-ának
(1)és
(3)bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy - miután az alperes nem rendelkezik a
- -
- évek közötti bérfejlesztési adatokkal a felperest megillető járadék összegét az alperes által a korábbi módon végrehajtott és a felperes által elfogadott számítási mód alapján állapította meg. Ennek során a felperes részére folyósított 45.370 forint járadék összegét
- április
- napjától 6.306 forinttal emelte fel, így az alperes havi 51.676 forint járadék megfizetésére köteles. A bíróság 132.426 forint lejárt járadék megtérítésére is kötelezte az alperest. Kifejtette, hogy a munkáltató prémium fizetésére való hivatkozása nem fogadható el, a KSH „Útmutató a statisztikai adatszolgáltatáshoz" című kiadvány szerint a prémium bérnek minősül, így része a munkavállalók átlagkeresetének. Miután a felperes nem dolgozik, a jogszabály arról rendelkezik, hogy a munkakörében végrehajtott átlagos bérfejlesztés mértékére jogosult, és nincs helye annak bizonyításának, hogy a felperes az egyes bérelemek közül mely tételekben, milyen mértékben részesült volna. A kamatfizetési kötelezettség az Mt.
- §-án alapul, annak mértékét a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján állapította meg a bíróság. A teljes egészében pernyertes felperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült költségeinek megfizetésére a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes, melynek mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2)bekezdés a) pontja alapján 15.000 forint ügyvédi munkadíjban határozta meg a bíróság. Az alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése szerint köteles a Rendelet 3. §
(1)bekezdés f) pontjában biztosított, a tárgyi költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt állam által előlegezett illeték megfizetésére. Az illeték alapját a bíróság a járadék különbözet egy évi összegében - figyelemmel a Pp. 24. §
(2)bekezdésének a) pontjában foglaltakra is - állapította meg, és így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján kötelezte az alperest annak fizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.236/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest fellebbezési eljárási költség, valamint fellebbezési illeték viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítélete szerint nem alapos az alperes arra történő hivatkozása, hogy a prémium feltétele a tényleges munkavégzés, mivel a felperes nem végzett munkát, így nem jogosult a „prémiumbeépítés" következtében a járadék felemelésére. A munkavállaló a munkáltató minden olyan béremelésére alapozottan jogosult a járadékfelemelés érvényesítésére, amely őt is érintette volna ha a munkaviszonyával összefüggésben nem éri egészségkárosodás (MK.111.). A felperest az alperesnél foglalkoztatott szakmunkások körében megvalósult átlagos éves bérfejlesztés illette meg, mivel az alperes kimutatása szerint a felperessel azonos munkakörben dolgozó munkavállaló jelenleg nincs. Az alperes fellebbezésében hivatkozott Mt.
- §
(5)bekezdésének nincs jelentősége, mivel a jelen esetben a munkáltató a prémiumot a bér részévé tette. A másodfokú bíróság nem találta indokoltnak az alperes eltúlzott mértékű perköltségre vonatkozó álláspontját sem. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a felperes csak akkor kérhette volna a járadék felemelését, ha a saját körülményeiben állt volna be változás. A bérfejlesztés a munkáltató körülményeiben következett be, azaz annak intézkedése nyomán megvalósuló állapotváltozás, erre tekintettel a felperes nem jogosult járadékának felemelésére. A járadékfelemelés feltétele, hogy a felperes lényeges körülményeiben változás következzen be. A munkavállaló erre nem hivatkozott és a bíróság sem folytatott bizonyítást ezzel a törvényi feltétellel kapcsolatban. A járadék felemelése erre tekintettel jogellenesen történt. Az Mt. 184. §
(3)bekezdése szerint a munkabér növekedés mértékének meghatározásánál a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók átlagkereset változásának mértéke az irányadó. Iratellenes a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperessel azonos munkakörben dolgozó munkavállaló jelenleg nincs. A gépkocsivezetői munkakör megszűnt, helyette új elnevezés létezik, a közútkezelő kiemelt szakmunkás. A felperes maga is elismerte, hogy ilyen munkakört töltött volna be, ezért legfeljebb 112,9 %-os bérfejlesztésre lett volna jogosult. Az elsőfokú ítélet 15.000 forint, a másodfokú ítélet 6.350 forint perköltséget állapított meg. A felperesi jogi képviselő beadványa semmitmondó, szakmailag értékelhetetlen volt, az ügyvédi munkadíj összegszerűsége pedig azért jogsértő, mert az elsőfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés a) pontja alapján csupán 10.000 forint munkadíjat állapíthatott volna meg. A másodfokú bíróság álláspontja iratellenes, a felperesi képviselő semmilyen számítást nem végzett az ügyben, és a
(6)bekezdés szerinti díjemelést semmi nem indokolta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 184. §-ának
(1)bekezdése szerint ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a sérelmet szenvedett munkavállaló lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a munkáltató, illetőleg felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító a megállapított kártérítés módosítását kérheti. Ugyanezen jogszabály
(3)bekezdése értelmében pedig a kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér növekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztatott szervezeti egységénél a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállaló ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztésének (átlagkeresete változásának) mértéke az irányadó. A jogszabály helyes értelmezése alapján téves az a felülvizsgálati hivatkozás, miszerint kizárólag a munkavállaló körülményeiben bekövetkező változás ad alapot a járadék módosítására. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint is a kártérítés összegének felemelésére, a járadék növelésére lehetőség van, ha a munkáltatónál bérfejlesztés folytán emelkedtek a munkabérek. Helytállóan fejtették ki az eljáró bíróságok, hogy a járadék felemelésére önmagában alapot ad az a körülmény, ha a felperessel azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresete emelkedett. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes korábbi gépkocsivezetői munkakörében jelenleg az alperes munkavállalót nem foglalkoztat. Így a felperesre irányadó bércsoport kategória átlaga 113,9 %-ban volt meghatározható, azt a bíróságok helytállóan fogadták el ítélkezésük alapjául. Az eljáró bíróságok a perköltség összegét nem állapították meg eltúlzott mértékben figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(6)bekezdésére. A felperesi képviselő által végzett munkával és az alacsony pertárgy értékével ez állt arányban (Pp.
- §). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartott a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján. A felperes fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése szerint köteles viselni az
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §
(1)bekezdése alapján. Budapest,
- május
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő