Pf.20552/2012/12 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.552/2012/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Molnár Péter ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. V.jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Hadnagy Emese ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Pécsi Törvényszék
2. július
3. napján kelt 11.P.20.328/2011/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. és az alperes által
6. és Pf.
7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben, az alábbiak szerint változtatja meg: Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül a
8. július 1-től
9. június 30-ig terjedő időszakra 1.953.148 (egymillió-kilencszázötvenháromezer-száznegyvennyolc) forint lejárt jövedelempótló kártérítési járadékot. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek
10. július 1-től
11. december 31-ig havonta előre, minden hónap
12. napjáig havi 90.568 (kilencvenezer-ötszázhatvannyolc) forint, míg
13. január 1-től havi 123.118 (százhuszonháromezer-száztizennyolc) forint folyamatos jövedelempótló kártérítési járadékot. A keresetet ezen felüli részében tekinti elutasítottnak. Az alperest terhelő, a Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására fizetendő állam által előlegezett szakértői költséget 303.267 (háromszázháromezer-kettőszázhatvanhét) forintra felemeli. Az alperest terhelő, a felperesnek fizetendő elsőfokú eljárásban felmerült perköltség összegét 329.500 (háromszázhuszonkilencezer-ötszáz) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 108.000 (száznyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, ezt meghaladóan a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 47.600 (negyvenhétezer-hatszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes P.
14. április 19-én közúti balesetet szenvedett. A balesetet követően a alperes neve nála jobb radius típusos darabos jellegű ferde törését diagnosztizálták, jobb karját begipszelték, majd
15. április 27-én megműtötték. A műtét során felhelyezett támasztólemezt rögzítő két csavar a radiocarpalis izületbe került, amely az ízület mozgását nagy mértékben akadályozta. A műtétet követően a felperes észlelte, hogy ujjai duzzadtak, jobb keze a singcsont felé hajlott és a kisujján, valamint a gyűrűsujján érzéskiesés jelentkezett, ugyanakkor a többi ujját sem tudta mozgatni. A felperest panaszainak rögzítése mellett
16. április 29-én otthonába bocsátották, majd a
17. május 7-ei varratszedéskor már érzéskiesést dokumentáltak.
18. június 23-án a traumatológiai ambulancián kontrollon, majd
19. július 1-jén az orthopédián jelentkezett, ahol a felperesnél Sudeck-syndromát diagnosztizáltak. A
20. augusztus 12-ei kontrollon a felperes változatlan panaszokkal jelentkezett,
21. szeptember 15-17-ig traumatológiai kórházi ellátásban részesült és újabb műtéten esett át, majd
22. november 19-én ismételten megműtötték. E műtétek során a felperes karjába a korábbi műtét során felhelyezett lemezt eltávolították, egy másik lemezt helyzetek fel, valamint az ulnaris ideget szabadították ki a hegből. A felperes a fenti műtéteket követően kialakult jobb kezét érintő mozgáskorlátozottsága miatt nem tud dolgozni, jobb kezének szorítóereje csökkent, mozgása beszűkült, a jobb kezének kisujjánál és a gyűrűsujjánál érzéskiesés jelentkezett, nem tudja az ujjait megfelelően hajlítani, fogni, szorítani, erőt kifejteni. Hosszú ujjainak terpesztése gyenge, a V. ujj zárása aktívan nem kivihető, a VIII., X. ujján teljes érzéskiesés tapasztalható, csakúgy mint az alkar ulnaris részén. A hiányzó mozgásokat vállból végzi. E mozgáskorlátozottság a felperest háztartási munkájában és az autóvezetésben is korlátozza. Mozgáskorlátozottsága és sérült végtagja miatt a felperes lelki hátrányokat is szenvedett, depresszív és szorongásos tünetek jelentkeztek nála, amelyet a munkahelyének elvesztése és férjének betegsége tovább súlyosbított. A felperes a táppénzes idejének kimerítését követően rokkantsági nyugdíjaztatása iránti kérelmet terjesztett elő. A Ny. a
23. június 7-én kelt határozatával igényét elutasította, megállapítva, hogy össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%, amelynek oka a kar törésének következményei, a nervus ulnaris károsodása, a Sudeck atrophia, valamint hepatomegalia diffúz májlaesioval. A N. Bizottsága
24. február 20-án a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 47%-ban állapította meg azzal, hogy abból 25% neurológiai, 18% mozgásszervi, 10% légzőszervi és 5% pszichiátriai károsodás. A felperes részére a Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Kirendeltsége és Szolgáltató Központja
25. november 9-étől
26. november 9-ig bruttó 613.870 forint álláskeresési járadékot folyósított, majd a Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 22-14-467/2011/
27. számú határozatával
28. december 5-től
29. december 31-ig havi 27.000 forint rendszeres szociális járadékot,
30. január 1-től 36 hónapra havi 32.550 forint rehabilitációs ellátást állapított meg. A felperes
31. szeptember 5-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, annak radiológiai klinikáján dolgozott röntgenasszisztensként. A felperes a műtétet követően kialakult egészségi állapotában tanult foglalkozását nem képes elvégezni, ha olyan munkahelyen dolgozik, ahol röntgenkazettákat kell a beteg alá tenni és a kéz aktív használatára szüksége van, s a hétköznapi tevékenységében, a háztartásban is segítségre szorul a munka elvégzéséhez. A felperes munkaviszonya az alperessel
32. június 30-án közös megegyezéssel csoportos létszámleépítés keretében szűnt meg, ekkor a felperes 8 havi végkielégítésben részesült. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes kötelezését 3.500.000 forint nem vagyoni kártérítés, utazási és gyógyszerköltség címén 210.956 forint vagyoni kártérítés, valamint
33. július 1-től havi 151.056 forint jövedelempótló kártérítési járadék lejárt és folyamatos összegének, és a lejárt összegek után a törvényes mértékű késedelmi kamatnak a megfizetésére kötelezni az alperest. Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a
34. április 27-én végzett műtétet követően készült röntgenfelvételeken látható szövődmény ellenére nem végzett haladéktalanul újabb műtétet, emiatt a felperesnél a Sudeck-syndroma korábban lépett fel, illetve fokozódott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3.500.000 forint nem vagyoni kártérítést és annak
35. április 27től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 210.956 forint vagyoni kártérítést és annak
36. március 12-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a jövedelempótló kártérítési járadék tekintetében - a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 216.159 forint állam által előlegezett költség, és a felperes javára 276.181 forint elsőfokú perköltség megfizetésére. A beavatkozót 75.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára. Az elsőfokú bíróság a felperes vagyoni kártérítési igényei közül az utazási és gyógyszerköltség tekintetében előterjesztett kereseti kérelmet, valamint a nem vagyoni kártérítés iránti kereseti kérelmet maradéktalanul teljesítette. A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározása során a károkozás idején fennállt ár- és értékviszonyokból indult ki és a felperest ért nem vagyoni hátrányok körében figyelembe vette azt is, hogy a felperes javára a jövedelempótló kártérítési járadékot nem tudta megítélni. A jövedelempótló kártérítési járadék iránt előterjesztett kereseti kérelmet azért utasította el, mert a perben a felperes nem bizonyította, hogy közalkalmazotti jogviszonyának megszűnése az alperesi felróható beavatkozásból eredő munkaképtelensége miatt következett be. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az ítéletet részben változtassa meg, és a jövedelempótló kártérítési járadék iránti kereseti kérelemnek adjon helyt. A fellebbezésében előadta, hogy közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére kizárólag azért kényszerült, mert megváltozott egészségi állapota miatt a munkáját már nem tudta és nem tudja ellátni. A másodfokú eljárásban a bizonyítandó tényekre történt kioktatását követően hivatkozott arra is, hogy munkaviszonyának megszűnését követően a munkaügyi központnál álláskeresőként regisztrálták, munkavállalása céljából megjelenési és együttműködési kötelezettségének eleget tett. Csatolta ennek okirati bizonyítékait, illetőleg előadta azt is, hogy a munkaügyi központ segítéségén kívül saját maga is próbált elhelyezkedni, ez azonban a káreseményből eredő mozgáskorlátozottsága miatt nem vezetett sikerre. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegének 2.000.000 forintra történő leszállítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperesnek az alperesi magatartással okozati összefüggésben kialakult mozgáskorlátozottsága nem zárja ki a háztartási munkák elvégzését, a szabadidős tevékenységek folytatását, illetőleg a gépjárművezetést sem, a felperesnek csupán bizonyos, korábban kialakult, megszokottá vált tevékenységeken kell változtatnia annak érdekében, hogy e tevékenységeket elvégezhesse, így egészségkárosodása miatt a felperes nem kényszerül minden téren korábbi életének feladására. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a felperest ért lelki hátrányoknak túlzott jelentőséget tulajdonított, valótlanul rögzítette az elsőfokú ítélet, hogy a felperes az alperesi beavatkozást megelőzően mentálisan egészséges volt. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a felperes munkahelyének megszűnése miatti jövedelemkiesést a nem vagyoni hátrányok körében. A felperes fellebbezése nagyobb részen megalapozott, az alperes fellebbezése nem megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás adatai alapján az alábbiakkal egészíti ki illetve pontosítja: A felperes össz-egészségállapot károsodása 40%-os, a sérült végtagot érintő munkaképesség-csökkenés tekintettel arra, hogy a felperesnek ez a domináns keze és munkavégzéséhez finom, összehangolt mozgás szükséges a kézen - a végtagot érintően 60%-os, állapotában rosszabbodás nem várható, de kevés remény van a javulásra is. Az ulnaris ideg sérülését illetően teljes a kiesés, ott változás nem várható. (16.sz. szakértői vélemény
37. oldal). A felperesnek a káreseményt megelőző egy évben elért havi átlagkeresete 151.065 forint volt (24/F/1.sz. irat). A felperest a Munkaügyi Központ ... Kirendeltség és Szolgáltató Központ álláskeresőként
38. november
39. napján vette nyilvántartásba. A felperes ugyanezen a napon álláskeresési megállapodást kötött a Munkaügyi Központ ... Kirendeltségével, amelyben vállalta, hogy munkahelyet önállóan is keres, és annak eredményéről a kirendeltséget jelentkezése alkalmával tájékoztatja. A megállapodás keretében a felperes vállalta, hogy elfogadja a számára felajánlott megfelelő munkahelyet, valamint a térítési kötelezettséggel nem járó képzési lehetőséget és figyelemmel kíséri a ....kirendeltség és szolgáltató központ állásajánlatait, valamint átképzést is vállalt, továbbá azt, hogy az álláskeresési tanácsadáson megjelenik. E kötelezettségét a felperes az előírt időpontokban teljesítette, mindez idáig azonban nem sikerült munkát vállalnia. A felperes
40. november
41. napjától
42. november
43. napjáig összesen bruttó 779.619 forint álláskeresési járadékban, illetve álláskeresési segélyben részesült. Az így kiegészített, egyébként helyesen megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel a másodfokú bíróság részben, az alábbiak szerint értett egyet: Az alperes fellebbezése a felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítés jogalapját nem, csak összegszerűségét támadta. A nem vagyoni károsodás vagyoni mércével mérve mérhetetlen, így a polgári jogi védelem módja - a kártérítés - a sérelemhez képest valójában inadekvát. A nem vagyoni károknak pénzbeli egyenértékük voltaképpen nincs, így azok szoros értelemben vett megtérítéséről nem is lehet szó. A pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjék, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt nyújt. A bíróságnak a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál arra kell törekednie, hogy a károkozás idején fennálló értékviszonyoknak megfelelő, olyan mértékű pénzbeli ellentételezést állapítson meg, amely alkalmas a károsult által elszenvedett károsodás megközelítő kompenzálására. Annyiban egyetértett a másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében írtakkal, hogy tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperest ért nem vagyoni hátrányok körében az a felperes jövedelemveszteségét, amely bizonyítottsága esetén, mint vagyoni kár jövedelempótló kártérítési járadék alapjául szolgálhat, ezért az elsőfokú ítélet indokolásának erre vonatkozó részét a másodfokú bíróság mellőzi. Ezzel együtt azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a káresemény bekövetkeztekor fennállt ár- és értékviszonyokra, a hasonló ügyekben megítélt nem vagyoni kártérítések összegeire, és a felperest ért, az elsőfokú bíróság által egyebekben helyesen és kellő súllyal figyelembe vett nem vagyoni hátrányokra figyelemmel az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés összege nem eltúlzott, ezért annak leszállítására a másodfokú bíróság nem látott indokot. A felperes fellebbezésével összefüggésben a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú ítéletnek a jövedelempótló kártérítési járadék elutasítására vonatkozó indokaival. A Ptk.356.§