A határozat elvi tartalma: Vámtartozás keletkezésének helye az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik. Az áru fuvarozójával szembeni kötelezettség megállapításának nem feltétele a vámáru jogellenes elvonásában való szándékos közreműködés. Felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet jogszabálysértését lehet kifogásolni. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.389/2012/7.szám A Kúria a dr. Elek Zsolt ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Hernádi Anikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Győri Törvényszék
- január 24-én kelt 30.K.27.178/2011/
- sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Győri Törvényszék hatályában fenntartja. 30.K.27.178/2011/
- számú ítéletét Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 883.900 (nyolcszáznyolcvanháromezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A ... Ltd. (Dél-Korea) Ausztrián (bécsi repülőtér) keresztül küldött televízió alkatrészeket az ... Zrtnek (...megye). Az áru
- június 6-án érkezett Bécsbe, ahol a repülőtéri vámhivatal külső árutovábbítási eljárás alá vonta (TI). Ezen TI okmányok szerint tehát az áru feladója a dél-koreai cég, a címzett a magyar cég volt, rendeltetési helye pedig a V. Kft., érkezési ideje
- június 12-e. A CMR okmányok szerint az áru fuvarozója az ... Transport GmbH. és a felperes voltak. A felperes az eljárás során előadta, hogy 3 nyerges vontatóval rendelkezik, ezt, valamint sofőrt biztosított a fuvarhoz. Ő az osztrák... GmbH (továbbiakban GmbH.) cégével áll megbízásos viszonyban, aki viszont ún. félpótkocsikkal rendelkezik. A megbízás ezen félpótkocsik vontatására jogosította. Jelen esetben a ... GT forgalmi rendszámú félpótkocsi szállítása során június 8-án lopás történt, egy ... melletti Shell benzinkút parkolójából hajnalban elvitték a félpótkocsit. A tettes kiléte ismeretlen, az áru a rendeltetési vámhivatalhoz nem érkezett meg. A NAV Győr-Moson-Sopron megyei Vám-és Pénzügyőri Igazgatósága 6180041A004968 számú (
- április 15.) határozatával a felperest 868.171 Ft ipari vám és 5.024.616 Ft áfa megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy ténykérdés, miszerint az áru fuvarozását a felperes végezte, ezért - figyelemmel a Közösségi Vámkódexről szóló, a Tanács
- október 12-i 2913/92/EGK rendelete (továbbiakban Vámkódex)
- cikk
(1)bekezdés, 92. cikk
(1)bekezdés, 96. cikk
(2)bekezdés, 203. cikk
(1)-
(3)bekezdés, 214. cikk
(1)bekezdés, 215. cikk
(1)bekezdés, valamint a
- cikk rendelkezéseire - egyetemlegesen felel a főkötelezettel, azaz megfelel az adós fogalmának. A jogellenes elvonás helye Magyarországon történt, így az illetékes eljáró vámhatóság is a magyar hatóság. Az első fokú határozattal szembeni fellebbezésében a felperes azzal érvelt, hogy ő csak a GmbH-val állt jogviszonyban, és a határozat
- oldal utolsó bekezdése és
- oldal első bekezdésében foglaltak szerint a felelősségéhez jogellenes magatartásra, tehát szándékosságra, illetőleg tevőleges közreműködésre lett volna szükség, ami viszont felperes esetében kizárt. A másodfokú adóhatóság 1009-6/
- NAV NYDRVPF (
- május 19.) határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, lényegében ugyanazon jogszabályok felsorakoztatásával, hogy a felperes adósnak minősül, azaz főkötelezett. A tényleges birtoklás és szállítás megalapozza az adósi minőségét, és egyáltalán nem bír jelentőséggel, hogy a felperes kivel állt jogviszonyban. Egyébként egyetemlegesen felel a vámtartozásért még az ... Transport is. A felperes a határozattal szembeni keresetében ugyancsak idézte az összes felemlített jogszabályt, valamint az árutovábbítási kézikönyv
- december 7-i kiegészítését azon kérdésekre nézve, hogy mikor és hol keletkezik a vámtartozás és ki az adós. Ebből a felperes azt a következtetést vonta le, hogy a vámtartozás már a bécsi repülőtéren létrejött, és a főkötelezett nem a felperes, hanem ..., mint a vámáru fuvarozója, neki kell tehát helytállnia méghozzá az osztrák vámszervek felé. Keresetében a felperes a jogszabálysértést a Vámkódex
- cikk
(2)-
(4)bekezdésében jelölte meg, és a kézikönyv
- számú kiegészítésében, valamint hivatkozott még a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.)
- §
(1)bekezdés, 2. §
(3)bekezdés, és 50. §
(1),
(4),
(6)bekezdéseit is, amelyek a tényállás tisztázása miatt bírnak jelentőséggel, és minderre tekintettel kérte törölni a kötelezettséget. Megjegyzendő, hogy a felperes már ebben a keresetében is vitatta az utóbb kiszabandó adóbírságot, noha arra nézve még jogerős határozat nem állt rendelkezésére. A vámigazgatási bírságot
- július 6-án szabta ki az adóhatóság 61801210000029 számú határozatával 2.946.394 Ft összegben. Meghivatkozta jogalapjaként a Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló
- évi CXXVI. törvényt (továbbiakban: Vtv.) 61/A. § 1/a. pontját, és rögzítette, hogy a bírság összegét a vámhiány 50%-ában határozta meg. Ezen határozattal szemben is fellebbezéssel élt a felperes, amelynek tartalma gyakorlatilag megegyezik az alap határozat ellen benyújtott fellebbezés és keresetlevél tartalmával olyannyira, hogy ezekre a fellebbezés hivatkozik is. Továbbra is a vámtartozás helyét, az adós személyét és a tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztását kifogásolta a felperes. Álláspontja szerint nem keletkezett a terhére róható olyan vámhiány, amely a bírságot megalapozhatta volna. A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú hatóság lényegében kibővítve, de kifejtette a korábbi álláspontját és hivatkozott a Vámkódex
- cikk
(1)bekezdésére, mely szerint a felperes főkötelezetti státuszban van, a kézikönyv pedig nem jogszabály, nem lehet belőle részeket kiragadni. Az áru Magyarországon tűnt el, ezért a Vámkódex 215. cikk
(1)bekezdés alapján ez az elvonás helye. Megállapítható tehát, hogy lényegében a fellebbezés - de az arra született másodfokú határozat is - abban az alap jogalapi kérdésben fejti ki álláspontját, amely egyébként az alapeljárás tárgya volt. A vámigazgatási bírságot jogerősen megállapító másodfokú határozattal szemben is keresetet nyújtott be a felperes
- szeptember 26-án, amelynek tartalma szintén megegyezik a korábbi keresettel, lényegében jelentős részében szövegszerűen is azonos. Egyébként a bírság jogalapját és annak összegszerűségét is vitatta a felperes, bár ez utóbbi vonatkozásában nem fejtette ki részletesen álláspontját. Az alperes mindkét kereset elutasítását kérte. A kereseteket a bíróság egyesítette, majd a Győri Törvényszék számú 30.K.27.178/2011/
- ítéletével mindkét keresetet elutasította. A törvényszék szerint három fő kérdésben kellett állást foglalni: hol keletkezett a vámtartozás, a főkötelezetten kívül más személyek adósi pozíciójához kell-e szándékos magatartás fennállása, és sérültek-e a Ket. szabályai. Rögzítette az ítélet indokolásában, hogy kétségtelen tény, hogy a vámtartozás keletkezésének helyét a Vámkódex
- cikk
(1)bekezdése egyértelműen rögzíti, azaz a vámtartozás keletkezésének helye az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik. Konkrét esetben a rendeltetési vámhivatalban történő bemutatás elmulasztását eredményező esemény - a félpótkocsi eltulajdonítása - Magyarország területén történt. A felperes keresete tehát e vonatkozásban alaptalan. Tény, hogy a Vámkódex 203. cikk
(1)bekezdése értelmében vámtartozás keletkezik a behozatali vámáruköteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetében. Az így keletkezett vámtartozás adósának meghatározását a Vámkódex 203. cikk
(3)bekezdése tartalmazza. A bíróság a releváns jogszabályok alapján levezette, hogy a vámtartozás adósa adott esetben az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy. Ez a személy kétségtelenül elsősorban a főkötelezett. Neki kell betartania a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, de a főkötelezetten kívül más személyek is adósnak minősülhetnek, ugyanis rajta kívül egyéb résztvevőkkel szemben is előírhatja a jogszabály az eljárással kapcsolatos kötelezettségek teljesítését. Ilyen a Vámkódex 96. cikk
(2)bekezdése szerint a főkötelezett kötelezettségeitől függetlenül az áru fuvarozója vagy címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árut, hogy azokat a közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felelős azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával a rendeltetési vámhivatalnál bemutassák. Mindezen felelősségi szabályok a fuvarozó szempontjából nem támasztanak olyan feltételt, hogy a vámáru jogellenes elvonása kapcsán szándékosságnak vagy az elvonásban való közreműködésnek, ezzel kapcsolatban bármely tudattartalomnak fenn kellene állnia. A felperes tehát vámjogi szempontból adósnak minősült figyelemmel a Vámkódex 38. cikk
(2)bekezdésére, 96. cikk
(2)bekezdésére. Mivel ezen kötelezettségének nem tett eleget, így a 203. cikk
(3)bekezdés 4. francia bekezdése alapján a vámtartozás szempontjából adós. A felperes határozati kötelezése tehát nem volt jogszabálysértő, és mivel fennállt a tartozás jogalapja, így a kiszabott bírság sem jogsértő figyelemmel a Vtv. 61/A. §
(6)bekezdésére, és az összegszerűség megállapításánál sem állapítható meg jogszabálysértés. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, lényegében tartalma szerint az egész ítéletet támadta, bár kétségtelen, hogy konkrétan csak az egyik határozatot említette. Felülvizsgálati kérelmében gyakorlatilag megismételte a kereseteiben előterjesztett jogi érveit. Az ítélet jogszabálysértő voltát a felperes arra alapozta, hogy a feltárt és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytelen és okszerűtlen, valamint iratellenes következtetésekre jutott a törvényszék, ezáltal megsértette a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltakat. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott. A Vámkódex 38. cikk
(1)bekezdés a) pontja szerint: „A Közösség vámterületére beléptetett árut az azt a Közösségbe behozó személy haladéktalanul továbbszállítja ha van ilyen - a vámhatóság által kijelölt útvonalon és utasításainak megfelelően: a vámhatóság által kijelölt vámhivatalhoz vagy bármely más olyan helyre, amit e hatóságok kijelöltek vagy jóváhagytak." A
(2)bekezdés alapján: „Az a személy, aki a többek között átrakás eredményeként a Közösség vámterületére történő beléptetést követően vállalja az áru fuvarozását, felel az
(1)bekezdésben megállapított kötelezettség teljesítéséért." A 96. cikk
(1)bekezdése értelmében: „A főkötelezett a közösségi külső árutovábbítási eljárás jogosultja, akinek:az előírt határidőn belül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával sértetlenül be kell mutatnia az árut a rendeltetési vámhivatalnál; be kell tartania a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket." A
(2)bekezdés alapján: „A főkötelezett
(1)bekezdésben rögzített kötelezettségeitől függetlenül, az áru fuvarozója vagy címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árukat, hogy azokat közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felelős azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával, a rendeltetési vámhivatalnál bemutassák." A 203. cikk
(1)bekezdése alapján: „A behozatalkor vámtartozás keletkezik a behozatalivámköteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén." A
(3)bekezdés szerint: „Adós: az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól, bármely személy, aki részt vett az előbb említett elvonásban, és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól, bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt elvonták a vámfelügyelet alól, és adott esetben, az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy." A 215. cikk
(1)bekezdés alapján: „A vámtartozás keletkezésének helye az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik." A Vtv. 61/A. §
(1)b. pontja értelmében: „A vámkódexben, valamint az EK végrehajtási rendeletében, illetve e törvényben és e törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletben meghatározott, átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vámeljárásra vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki." A Kúria megállapította, hogy az első fokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. A felperes nem tudta azt igazolni, hogy a bíróság iratellenesen megállapított tényállásból okszerűtlen, helytelen vagy logikátlan következtetést vont le és ezzel megsértette volna a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltakat. A felperes harmadszor megismételte lényegében szövegszerű azonossággal - az első fokú határozatokkal szemben előterjesztett fellebbezéseiben, valamint a másodfokú határozatokkal szemben előterjesztett keresetleveleiben foglalt jogi érveket. Az első fokú bíróság valamennyi, a keresetlevélben felemlített felperesi hivatkozásra reagált. Helyesen tette fel az első fokú bíróság az ítéletében a megválaszolandó kérdéseket, és azokra a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával okszerű, logikus választ adott. A jogszabály teljesen egyértelműen határozza meg a kötelezettség keletkezésének helyét, az adós személyét illetően pedig a vonatkozó jogszabályok helyes együtt-értelmezése alapján jutott arra a következtetésre a bíróság, hogy a felperes megfelelt a fuvarozó kategóriájának és a fuvarozóval szembeni kötelezettség érvényesítése nem követeli meg a vétkesség fennállását. A Kúria következetesen alkalmazott gyakorlatában már elvi éllel fejtette ki, hogy a Kúria előtti eljárásban nincs lehetőség az alperesi, illetőleg az első fokú határozattal összefüggésben előadott jogszabálysértések vizsgálatára. A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélettel szemben előterjesztett azon kérelem vizsgálata, amely adott esetben a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát kifogásolja. Mindezek következtében a kereseti indokokat többszörösen ismétlő felülvizsgálati kérelem nyomán nem állapítható meg a Pp. 206. §
(1)bekezdésének sérelme (Kfv.I.35.095/2012/7.). Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest,
- május
- Dr. Darák Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró sk.