A határozat elvi tartalma: Amennyiben egy tartósan fennálló üzleti kapcsolatban a partner képviseletében nyilvánvaló változás történik, ennek kontrollálása alapvető követelmény. Elmulasztása esetén a kellő körültekintésre hivatkozni nem lehet. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.483/2012/6.szám A Kúria a dr. Técsy Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mónus László jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Szegedi Törvényszék
- március 28-án kelt 3.K.20.091/2012/
- sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Szegedi Törvényszék 3.K.20.091/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 495.800 (négyszázkilencvenötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperesi cégnél - amely vezetékes távközlés és internet szolgáltatás tevékenységet folytat - az adóhivatal 2006-2007 évre áfa bevallások utólagos vizsgálatát végezte. A felperes
- II., III. negyedévben befogadta a T. Kft. (továbbiakban: Kft.) nevében L. Z. ügyvezető által kiállított 4 db számlát, és annak áfatartalmát levonásba helyezte. A számlakibocsátó építőipari cég, akivel a felperes már korábban is üzleti kapcsolatban állt. Az adóhivatal a számlákat nem fogadta el az áfalevonás alapjául szolgáló hiteles dokumentumnak, ugyanis megállapította, hogy a gazdasági esemény valójában nem az abban írt felek között ment végbe. L. Z.
- május
- napjától nem tulajdonosa és nem ügyvezetője a cégnek, a céget eladták, az új tulajdonos és ügyvezető D. T.
- július 26-ától még a cég neve is megváltozott, D. Kft-re. A tényállás tisztázása során a számlakibocsátó új ügyvezetője semmire nem emlékezett, sem a cégeladás körülményeire, sem a számlák keletkezésére. A régi ügyvezető azt állította, hogy neki továbbra is joga volt kiállítani a számlákat, mert azután is közreműködött a kft. tevékenységében, amikor már nem volt tulajdonos. Azt viszont semmivel nem tudta igazolni, hogy milyen jogviszony keretében jogosult eljárni. Mivel a számlakiállító volt ügyvezetője a számla kiállításakor a Kft. nevében nem volt jogosult ügyleti képviseletre, ezért a számla hiteltelen, nem felel meg az Áfa tv.
- §
(1)bekezdésének, de a 44. §
(5)bekezdése alapján sem lehet levonni az áfát, mert a felperes nem tanúsított kellő körültekintést. Ennél fogva az első fokú hatóság
- augusztus 11-én kelt határozatával 4.958.000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, melyből 866.000 Ft volt az adóhiány, és kiszabta járulékait is (adóbírság, késedelmi pótlék). A felperes az eljárásban arra hivatkozott, hogy
- május 10-től írásbeli meghatalmazás alapján járt el a régi ügyvezető, melyet már az újtól kapott, és amely az ügyek teljes körű vitelére kiterjedt. Ezt a meghatalmazást azonban az első fokú hatóság hiteles bizonyítékként nem vette figyelembe, mert a benne foglaltak az eljárás egyéb adataival teljesen ellentmondtak, így: D. T. korábbi nyilatkozata szerint „nem adott meghatalmazást senkinek", illetve L. Z. foglalkoztatására vonatkozó bizonyítékok nem álltak rendelkezésre. számú A másodfokú hatóság
- november 28-án 2969746827 határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A releváns jogszabályok feltüntetését követően kifejtette, hogy azt a bizonyos meghatalmazást - melyre a felperes hivatkozik - a felperes csak a vizsgálati jegyzőkönyv elkészülte után csatolta. A meghatalmazást adó új ügyvezető pedig az eredeti tagadó tartalmú nyilatkozata után 3 hónappal állította mégis azt, hogy ő adott meghatalmazást L. Znak. Egyébiránt az első fokú határozat megalapozott. A másodfokú határozattal szembeni keresetében a felperes kérte mindkét fokú határozat hatályon kívül helyezését és alapvetően az Áfa tv.
- §
(5)bekezdésére hivatkozással adólevonási joga biztosítását. Kifejtette, hogy őt nem tájékoztatták, hogy tulajdonos- és ügyvezetőváltás történt, de ugyanattól a naptól kezdve L. Z-nak meghatalmazása volt (
- május 10.). A névváltozás csak a számla javítását eredményezhette volna, nem érvénytelenséget. Felperesnek nem volt oka L. Z. eljárási jogosultságát kétségbe vonni. Egyébként pedig a cégadatokban történt változást a Cégközlöny csak 2006 augusztusában közölte le. Nem volt ráhatása a felperesnek arra, hogy a számlakibocsátó fizete adót, illetőleg bejelentette-e dolgozóit. A Szegedi Törvényszék 3.K.20.091/2012/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy helyesen állapította meg a tényállást az alperes. Külön kiemelte a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(1),
(2)bekezdését a gazdasági társaságok képviseletére vonatkozóan és kifejtette, hogy csak a vezető tisztségviselők és a meghatározott ügyekben az alkalmazottak, munkavállalók képviselhetnek. Ezek a szabályok 2006. július 1-jétől érvényesek, de a régi Gt. 39. §
(1),
(2)bekezdése ugyanígy rendelkezett. L. Z. május 10-től nem ilyen személy volt, őt meghatalmazni nem lehetett, a számlát tehát nem az arra jogosult állította ki, semmilyen jogviszonyt igazolni nem tudott. Mindezek alapján a számlában foglalt ellenértéket sem az arra jogosult vette át, nem az abban foglalt felek között ment végbe az ügylet. Így a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, a partnert ellenőriznie kellett volna akkor is, hogyha nem új üzletfélről volt szó. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet és a határozatok hatályon kívül helyezését lényegében megismételve a korábbi álláspontját. Kifejtette, hogy továbbra is állítja, hogy az Áfa tv. 44. §
(5)bekezdése alapján megilleti az adólevonás joga. A bizonyítékok köréből nem lehetett volna kirekeszteni a teljes bizonyító erejű magánokiratot, amely igazolta a számlakibocsátó eljárási jogosultságát. A gazdasági esemény pedig tényszerűen megtörtént. Az ügy megítélése szempontjából minden más körülmény irreleváns (névváltozás, adófizetés, fekete munkások). Ezekre ugyanis a felperesnek ráhatása nem volt, rajta számon kérni nem lehet. Felülvizsgálati kérelmét utóbb azzal egészítette ki, hogy álláspontja szerint az időközben született európai bírósági ítéletek is az ő nézetét támasztják alá. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Áfa tv. 35. §
(1)bekezdése szerint: „Az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla [a 32. §
(1)bekezdésének
- a)és
- g)pontja esetében];" A 44. §
(5)bekezdés alapján: „A számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el." A fentiekben rögzített tényállást és az idézett jogszabályokat is figyelembe véve a Kúria megállapította, hogy amennyiben az adózó az eredeti kapcsolatfelvételkor mindent rendben talált és menet közben nincs arra utaló adat, esemény, hogy a körülmények megváltoztak, akkor valóban nincs ok a cégadatok irreális gyakorisággal történő, folyamatos figyelésére. Életszerűtlen elvárást nem lehet a számlabefogadóval szemben támasztani, el kell fogadni, hogy egy bejáratott kapcsolatban létezik üzleti bizalom. Azt sem lehet a számlabefogadó terhére róni, hogy a számlakiállító bejelentés nélkül alkalmazott dolgozókat, tehát úgymond „feketemunkásokat", illetve, hogy nem fizetett adót. A bíróságok által kötelezően alkalmazandó és hivatalból figyelembe veendő európai bírósági ítéletek szerint is, ha a számlabefogadó kellő körültekintéssel járt el, nem tudta és nem is tudhatta, hogy - az egyébként valójában végbe ment gazdasági esemény kapcsán - a számlakiállító szabálytalanságot követett el, akkor ez nem befolyásolhatja az adólevonási jogát (C-439/04., C-324-/11., C80/11., C-142/11.). Önmagában egy semmilyen tartalmi módosítást nem jelentő névváltoztatás sem releváns körülmény, mert adott esetben egy javítást vonhat maga után. Jelen eset azonban annyiban speciális, hogy a szóban forgó számlák kiállítása idején a cégnek már nem az volt az ügyvezetője, aki a számlákat aláírta. Cégjogi értelemben tehát a számlákat nem a törvényes képviselő állította ki. A felperes viszont állítja, hogy ettől a számlák nem hiteltelenek, mert az aláíró (volt ügyvezető) teljes körű meghatalmazással rendelkezett az új cégvezetés által kiállított teljes bizonyító erejű magánokirat szerint (csatolta a meghatalmazást). Ennek a meghatalmazásnak ugyanakkor jelen perben elsődlegesen nem is azon okból van relevanciája, hogy a meghatalmazott a társasági jog szabályai szerint lehetett-e „érvényesen" meghatalmazott, azaz legalább a cég alkalmazottja volt-e, hanem mindenekelőtt azon okból, hogy a felperes kellő körültekintés mellett meg kellett volna vizsgálja, hogy egy bejáratott kapcsolatban miért volt szükség az eddigi üzleti partner részére egy meghatalmazásra ahhoz, hogy eljárhasson, számlázhasson a továbbiakban. Ez egy olyan körülményváltozás, ami indokolttá tette a partner cégjogi státuszának újbóli ellenőrzését legalább egy rákérdezés erejéig, és ennek keretében másodsorban a meghatalmazás szabályosságának a vizsgálatát. Ilyen új helyzetben a számlát változatlan tartalommal, kontroll nélkül befogadni nem lehetett volna, mert az nem elégíti ki az elvárható körültekintés fogalmát. A felperes nem azzal érvelt, hogy nem tudott semmiről, hanem, hogy volt egy joghatályos meghatalmazás, melynek alapján nem volt kétsége az üzleti partner kilétében. A Kúria rögzíti, hogy jelen körülmények között a meghatalmazást a felperesnek ellenőriznie kellett volna, a meghatalmazott személyének kontrollálása olyan alapelvárás az üzleti kapcsolatokban, melynek elmulasztása a kellő körültekintésre való hivatkozást kizárja. Erre való tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján az első fokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest,
- május
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró sk.