Gf.30557/2012/5 – Debreceni Ítélőtábla

Gf.IV.30.557/2012/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Palotás Miklós jogtanácsos (CÍME) által képviselt felperes neve (FELPERES CÍME; Cg..; adószáma:.) felperesnek, a Dr. Palatinusné Dr. Gál Anna jogtanácsos által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME; ügyintézés helye: CÍM 2) alperes ellen, finanszírozási szerződésből eredő igény érvényesítése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
2. június 14-én meghozott 10.G.21.261/2009/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15 000 (Tizenötezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
5. június
6. napján,
7. sorszámon meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperest arra kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 174 092 Ft perköltséget. Az ítéletben megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás a következő volt:
8. július 4-én az alperes jogelődje finanszírozási szerződést kötött a felperessel a felnőtt és a 14 év feletti gyermek lakosság háziorvosi ellátására, - K - település területére vonatkozó ellátási kötelezettséggel. Az alperes jogelődje
9. június
10. és
11. augusztus
12. között ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek eredményeként megállapította, hogy a
13. január
14. és április
15. közötti időszakban a felperes 170 esetben indokolatlanul, a jogszabályban előírt feltételek hiányában nyújtott eseti ellátást a hozzá be nem jelentkezett betegek részére és igényelt azok után finanszírozási összeget az Egészségbiztosítási Alapból. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvben az alperes jogelődje a felperes részéről jogosulatlanul elszámolt finanszírozás kamattal növelt összegét 106 586 Ft-ban határozta meg és azt a felperes
16. október hónapra járó finanszírozásának összegéből levonásba helyezte. A felperes az elsőfokú bírósághoz
17. október 14-én benyújtott eredeti keresetében egyebek mellett - annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes jogelődje által az ambuláns ellátások szabálytalanságára hivatkozással vele szemben alkalmazott szankció jogalap nélküli és a felperesnek valójában nincs tartozása az alperessel szemben. A
18. november 17-én megtartott tárgyaláson az ambuláns ellátások tekintetében a felperes a keresetét akként módosította, hogy az alperes jogelődjét az általa visszatartott 106 586 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes jogelődje a felperes valamennyi kereseti kérelmének az elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a
19. december 13-án meghozott ÜGYSZÁM
20. számú ítéletében a felperes teljes keresetét elutasította, amely ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezést elbíráló Debreceni Ítélőtábla a
21. november 18-án meghozott ÜGYSZÁM 2 számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes megállapításra irányuló kereseti kérelmét elutasító - fellebbezett - rendelkezését helybenhagyta, a felperes marasztalásra irányuló keresetét elutasító és az elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit pedig hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot - ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A részítélete indokolásában az ítélőtábla - egyebek mellett - megállapította, hogy a felperes marasztalásra (az ambuláns ellátások elszámolásának jogszerűtlenségére hivatkozással visszatartott 106 586 Ft megfizetésére) irányuló kereseti kérelme tekintetében az elsőfokú bíróság a feleket tévesen tájékoztatta az őket terhelő bizonyítási kötelezettségről, ezáltal pedig a bizonyítatlanság jogkövetkezményét jogszerűtlenül alkalmazta a felperessel szemben. A felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelme kapcsán ugyanis az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa korábban alkalmazott szankció jogszerű volt, mivel az ellenőrzéssel érintett időszakban a felperes 170 esetben a jogszabályban előírt feltételek hiányában igényelt finanszírozást a hozzá be nem jelentkezett betegek eseti ellátásáért. Ezért a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásában az ítélőtábla azt írta elő az elsőfokú bíróság számára, hogy egyrészt a fentiek szerint tájékoztassa a feleket az őket terhelő bizonyítási kötelezettségről, másrészt a felek részéről ennek ismeretében indítványozott, szükséges bizonyítást folytassa le és az annak eredményeként beszerzett újabb bizonyítékok alapján döntsön a felek vitájában. A megismételt eljárásban a felperes - a részítélettel még el nem bírált - keresetét akként módosította, hogy az ambuláns ellátások elszámolásával kapcsolatban a marasztalásra (a visszatartott finanszírozási összeg megfizetésére) irányuló keresetét nem tartotta fenn, hanem ahelyett a
22. március 16-án keltezett beadványában megjelölt - az elsőfokú bíróság által az ítélete
23. és
24. oldalán a-j) pontokban részletesen ismertetett kérdésekben kérte a bíróság állásfoglalását (megállapítását). Az alperes a felperes módosított keresetének is az elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes módosított - részítélettel még el nem bírált - keresetét alaptalannak találta. A
25. sorszámon meghozott újabb ítéletében megállapította, hogy a felperesnek a megismételt eljárásban előterjesztett keresete kizárólag megállapításra irányult, ezért a bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a jelen esetben a megállapítási kereset előterjesztésének „A polgári perrendtartásról" szóló
26. évi III. törvény (Pp.) 123.§-ában megállapított feltételei fennállnak-e. Ennek eredményeként pedig az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a módosított keresetében olyan általános jellegű, a konkrét jogvita kereteit meghaladó jogértelmezési kérdésekben kérte a bíróság állásfoglalását, amely kérdések megválaszolására a Pp. 123.§-ában foglaltak alapján a bíróságnak nem volt lehetősége. Rámutatott, hogy az ambuláns ellátások elszámolása tekintetében az alperes által megjelölt 170 eset kapcsán konkrét jogvita keletkezett a felek között. E konkrét jogvita vonatkozásában a felperesnek lehetősége lett volna teljesítést (a véleménye szerint jogosulatlanul visszatartott finanszírozási összeg megtérítését) követelni az alperestől, a bíróságnak pedig ezen igény előterjesztése esetén lett volna lehetősége arra, hogy állást foglaljon a feleknek az ambuláns ellátások elszámolásával kapcsolatos vitájában. A Pp. 123.§-ában foglaltak helyes értelmezése szerint azonban a bíróságnak arra nem volt lehetősége, hogy a felek konkrét jogvitájának elbírálása nélkül, általános jelleggel adjon tájékoztatást a felek számára a közöttük vitás jogértelmezési kérdésben. Mindezekből pedig az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felperes módosított kereseti kérelme tekintetében a megállapítási kereset előterjesztésének a jogszabályban megállapított feltételei nem álltak fenn, ezért a felperes módosított keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a módosított kereset előterjesztésével az volt a célja, hogy választ kapjon arra a kérdésre, hogy a felek között létrejött finanszírozási szerződés konkrét esetében elláthat-e ambuláns beteget a felperes és ha igen, azt milyen körülmények között teheti meg, illetve azért jár-e számára eseti ellátási díj. Véleménye szerint e kereseti kérelem előterjesztésére a Pp. 123.§-a alapján lehetősége volt, mivel a fenti kérdés megválaszolása a felperes jogainak megóvása, a későbbi viták elkerülése érdekében szükséges. Az elsőfokú bíróság azonban „még csak érintőlegesen sem adott választ az felperes neve kérdésére azzal kapcsolatban, hogy a jövőre nézve a gazdasági társaság hogyan lássa el az ambuláns betegeket a felek között létrejött finanszírozási szerződés konkrét esetében", amivel lényeges eljárási szabálysértést követett el. A felperes állítása szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg az ítéletében, hogy a felek között „valós jogvita" ne lenne, mivel a felperes a nála végzett ellenőrzés során kimutatott 170 esetre hivatkozással levont finanszírozási díjjal kapcsolatban semmilyen „folyamatban lévő kérelmet, vagy kifogást" nem adott be. A felperes állítása szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az eredetileg megállapításra irányuló keresetét a felperes utóbb módosította, mivel a keresete - szerinte - valójában mindvégig megállapításra irányult. Ezzel összefüggésben előadta, hogy az ítélőtábla „éppen azért helyezte hatályon kívül a korábbi elsőfokú határozatot, hogy az új eljárásban a Szolnoki Törvényszék a tényleges megállapítási per vonatkozásában folytassa le a tárgyalást", azonban az elsőfokú bíróság az ítélőtábla utasításait figyelmen kívül hagyta. Hivatkozott arra is, hogy bár az ítélőtábla a részítéletében egyértelműen kimondta, hogy a bizonyítási teher „az alperest illeti", az új eljárásban az alperes a saját álláspontját semmivel nem bizonyította. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú eljárás során a közte és az alperes jogelődje között létrejött finanszírozási szerződés részleges semmisségére is hivatkozott és annak megállapítását is kérte, azonban az elsőfokú bíróság ezen kereseti kérelme vizsgálatát elmulasztotta. Sérelmezte a felperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság - nyomatékos kérése ellenére - elmulasztotta megküldeni számára a
27. június 14-i tárgyalásról készült jegyzőkönyvet, amellyel - véleménye szerint - ugyancsak jogsértést követett el. Mindemellett hivatkozott arra is a felperes a fellebbezésében, hogy a per során meghozott elsőfokú döntések ellen a felperes minden esetben eredményesen fellebbezett, amely fellebbezések kapcsán az ítélőtábla perköltséget állapított meg a felperes részére. Az elsőfokú bíróság azonban a fellebbezéssel támadott újabb ítéletében elmulasztott ezen összegekről rendelkezni, amelynek pótlását a felperes a másodfokú bíróságtól kérte a fellebbezésében. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokai alapján történő helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a felperes - részítélettel még el nem bírált - keresetének elbírálásához szükséges jelentős tényeket illetően a tényállást teljes körűen feltárta, azt helyesen állapította meg. Az így megállapított tényállásból pedig helytálló jogi következtetéseket levonva, érdemben helyes döntést hozott, amelynek jogi indokaival az ítélőtábla mindenben egyetértett. A felperes fellebbezésében előadottak ugyanakkor nem szolgálhattak alapul az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül meghozott, kellően megindokolt, megalapozott ítélete hatályon kívül helyezéséhez, vagy megváltoztatásához. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának