Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.137/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felpereseknek - a dr. Boda Pál ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kamarai tagdíj és járulékai megfizetése iránt indított perében a Törvényszék
- február
- napján kelt .... számú ítélete ellen az alperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és mellőzi az alperesnek 83.000,- (nyolcvanháromezer), 75.000,- (hetvenötezer), 109.000,(százkilencezer), 115.000,- (száztizenötezer), 90.000,- (kilencvenezer) és 79.000,(hetvenkilencezer) forint után késedelmi kamatban való marasztalásra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést, ehelyett kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 83.000,- (nyolcvanháromezer), forint után
- augusztus 1-től, 75.000,- (hetvenötezer) forint után
- augusztus 1-től, 91.000,- (kilencvenegyezer) forint után
- augusztus 1-től, 97.000,- (kilencvenhétezer) forint után
- augusztus 1-től, 72.000,- (hetvenkettőezer) forint után
- augusztus 1-től, míg 61.000,- (hatvanegyezer) forint után
- augusztus 1-től a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Ezen felüli részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes gazdasági társaság
- március 12-én kérte a felperes tagjai közé való felvételét. Az alperes, mint kamarai tag, az általa elfogadott felperesi alapszabály
- pontja szerint évente két részletben tagdíj fizetésére volt köteles. A tagdíj mértéke az alapszabály
- pontja értelmében a már működő vállalkozásoknál az előző évi korrigált nettó árbevétel 2 ezreléke volt. Az alapszabály
- pontja alapján a tagdíj megállapítása önbevallás útján történt, a működő társasvállalkozások minden év május
- napjáig voltak kötelesek a bevallási kötelezettségüket teljesíteni. A
- pontja szerint a működő vállalkozások a tagdíjat évi két részletben a felperes számlája alapján voltak kötelesek megfizetni úgy, hogy az első részlet minden év március 15.napjáig 18.000,- forint volt, ezt követően július
- napjáig a bevallás szerinti éves tagdíj és az első részlet különbözetét kellett megfizetniük. Az alapszabály
- pontja rögzítette a tagdíj késedelmes teljesítése esetére a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részében meghatározott késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget. A felperes
- július
- napján kelt levelével felszólította az alperest a 2006-
- évekre vonatkozóan, valamint a
- évre az előírt adatlap kitöltésére és megküldésére, valamint a 2008-
- évekre esedékes összesen 54.000,- forint tagdíjelőleg, továbbá a
- évi tagdíj megfizetésére. Felszólította az alperest, hogy az említett évekre vonatkozóan a kitöltött adatlapot a tagdíjhátralékának megállapítása érdekében 8 napon belül küldje meg, ellenkező esetben az alperes tagságát a felperes kizárással megszünteti. Az alperes
- augusztus 15-én kelt válaszlevelében arra hivatkozott, hogy
- december
- napján kelt levelével
- december 1-jei hatállyal a kamarából kilépett, ezt követően díjfizetési kötelezettsége nincs, és a kamarai szolgáltatásokat nem is vette igénybe. Mivel az alperes a felperes fizetési felszólításának nem tett eleget, a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben a
- január 1-től
- július 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan hátralékos, összesen 551.000,forint kamarai tagdíj, valamint
- évre 83.000,-.,
- évre 75.000,-,
- évre 109.000,-,
- évre 115.000,-,
- évre 90.000,- és
- évre 79.000,- forint után az alapszabályban rögzített mértékű késedelmi kamat megfizetése iránt. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult. A perben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel egyezően kérte keresetében a felperes az alperes marasztalását. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy
- december 20-án kelt levelével a felperesi kamarából kilépett. Elismerte, hogy
- és
- évben ennek ellenére a minimum tagdíjat megfizette, állította azonban, hogy ez részéről tévedés volt. Hivatkozott arra, hogy ezt követően sem az alaptagdíjat, sem a bevalláson alapuló tagdíjat nem fizette meg, ennek ellenére a felperes semmilyen intézkedést nem tett, számlát, felszólítást a felperestől nem kapott. Hivatkozott arra is, hogy a
- és
- évi Széchenyi Kártya igénylési lapon arról nyilatkozott, hogy érdekvédelmi és társult szervezetnek nem tagja. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 551.000,- forint kamarai tagdíjat, valamint 83.000,forintnak
- július 31-től, 75.000,- forintnak
- július 31-től, 109.000,forintnak
- július 31-től, 115.000,- forintnak
- július 31-től, 90.000,- forintnak
- július 31-től míg 79.000,- forintnak
- július 31-től a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatát és 36.500,- forint perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest az állam javára 16.500,forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság ítéleti döntését a gazdasági kamarákról szóló
- évi CXXI. tv. (továbbiakban Gkt.)
- §
(3)bekezdés a) pontjára, valamint 8. §
(4)bekezdésére, illetve az alperesi alapszabály rendelkezéseire alapította. Megállapította, hogy a perben a felperes állítása ellenére nem bizonyította, hogy az alperes részére 2005. évben a tagsági jogviszony megszüntetéséhez a kilépésre vonatkozó nyilatkozatát megküldte volna, így a perrel érintett időszakra az alapszabály szerinti tagdíj fizetésére köteles. Miután az alperes 2006. évtől az alapszabályban rögzített önbevallási kötelezettségének nem tett eleget, így a felperes a tagdíj mértékét a cégnyilvántartás nyilvános mérlegadatai alapján állapította meg, amelyet összegszerűségében az alperes maga sem vitatott. Rögzítette, hogy az alapszabály szerint a felperesnek a tagdíjfizetés elmulasztása esetén fizetési felszólítási kötelezettsége nem volt, a tagdíjat az alapszabályban rögzített határozott időpontban kellett volna az alperesnek teljesíteni, amelynek az alperes nem tett eleget, ezért az alapszabályban rögzített teljesítési időponthoz képest az alperes késedelembe esett a Ptk. 298. §
- a)pontja alapján, így ettől az időponttól kötelezte az alperest az alapszabály szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében változatlanul állította, hogy az alperes a tagsági jogviszonyát 2005. december 31-jével megszüntette, erről a felperest nem ajánlott, hanem egyszerű levélküldeménnyel értesítette. Arra hivatkozott, hogy a felperes alapszabályának 18. §
- b)pontja a tagsági jogviszony megszűnése körében a kilépés módjáról nem rendelkezik, nem rögzíti, hogy a kilépést milyen módon kell a kamarával közölni, erre tekintettel a kilépés közlésének tényét nemcsak ajánlott levéllel, hanem egyéb bizonyítékokkal is bizonyíthatja a perben. Ilyen bizonyítéknak tekintette az alperes 2005. decemberi taggyűlési határozatát, amellyel az alperes úgy döntött, hogy nem kíván a felperesi kamara tagja lenni. Azt, hogy 2000. és 2005. év között, amikor az alperes a felperesi kamara tagja volt, minden évben rendszeresen eleget tett a bevallási és díjfizetési kötelezettségének, 2006. és 2007. évben pedig csak tévedésből fizette meg a 18.000,- forintos alaptagdíjat, ezt követően azonban sem az alaptagdíjat, sem az bevallási kötelezettség alapján fizetendő éves tagdíjat nem fizette meg. Azt, hogy a Széchenyi Kártya igénylésekor az igénylési lapon úgy nyilatkozott, hogy nem tagja a kamarának, és erre tekintettel a nem tagok részéről fizetendő regisztrációs díjat is megfizette, s az igényléskor a kamara hivatalos helyiségében az ügyintézővel szóban is közölte, hogy a kamarából kilépett, valamint a tagoknak járó kamattámogatást nem kérte. A kamarától semmilyen szolgáltatást nem vett igénybe. Utalt arra, hogy a felperes iktatása, annak pontatlansága és hiányossága miatt nem szolgálhat kellő bizonyítékul arra nézve, hogy az alperes a kilépési nyilatkozatát a felperes részére nem küldte meg. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az alapszabály 127. §-a ellenére a 30 napon túli kintlevőségek tekintetében a felperes felszólítást nem küldött, és nem küldött értesítést a kedvezmények megvonásáról sem az alperes részére. Megítélése szerint a felperes magatartása a Ptk. 4. §-ába ütközött, mert elvárható lett volna a felperestől, hogy az alperest nem teljesítése esetén a fizetésre felszólítsa, ne csak az elévülési időt megelőző két héttel küldjön fizetési felszólítást. Az alperes ennek hiányában 2005. év végétől abban a tudatban volt, hogy nem tagja a felperesi kamarának, és a felperes felróható magatartása folytán nem szerzett tudomást arról, hogy a felperes továbbra is tagként tartja nyilván. Kifejtette, hogy az alapszabály 26. §-a értelmében az alperes a felperes számlája alapján volt köteles fizetni a tagdíjat, miután pedig a felperes az alperes részére sem az alaptagdíj, sem az éves tagdíj megfizetésére a keresettel érintett időszakban - a 2006. és 2007. évi alaptagdíj kivételével - számlát nem küldött, így az alperes a tagdíj megfizetésével késedelembe nem esett. Álláspontja szerint a március 15-éig esedékes alaptagdíj tekintetében az alperes adatközlésére sem volt szükség, bevallás hiányában pedig a Céginformációs Szolgálat adatai alapján bocsáthatta volna ki számláját a felperes az éves tagdíjak tekintetében. Számla kibocsátás hiányában ezért kamatfizetési kötelezettsége akkor sem áll fenn, amennyiben tagdíjfizetési kötelezettsége lenne. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés kisebb részben megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyebekben helyesen megállapított tényállást kiegészíti azzal, hogy a felperes alapszabálya a kamarai tagság megszűnése körében a 18. pont
- b)pontjában rögzítette, hogy megszűnik a kamarai tagság, ha a gazdálkodó szervezet a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal a tagsági jogviszonyt kilépéssel megszünteti. Az alapszabály 19. pont
- b)pontja szerint a kamarai tagság megszűnésének időpontja kilépés esetén az év utolsó napja, míg az alapszabály 20. pontja szerint a tagság megszűnése estén az arra alapot adó határozatnak a kamara részéről történő kézhezvételétől számított 30 napon belül a tagot a kamarai nyilvántartásból törölni kell. Az így kiegészített tényállás alapján is helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a keresettel érintett időszakban az alperes tagja volt a felperesi kamarának, és tagságából eredően tagdíjfizetési kötelezettség terhelte. A Gkt 8. §
(4)bekezdése és az ennek megfelelő alapszabály 18.,
- és
- pontjai rendelkeznek a tagsági jogviszony megszüntetéséről. A Gkt.
- §
(4)bekezdés
- b)pontjával összhangban álló felperesi alapszabály 18.
- b)pont, 19.
- b)pont és 20. pontja értelmében a tagsági jogviszony tag általi megszüntetésének a kilépésnek kettős feltétele van. A kettős feltétel közül az egyik a tagot, a másik a felperest kötelezi. Nevezetesen a kilépés felperes felé történő bejelentése a tagot, míg ennek alapján a tagnyilvántartásból törlés a felperest kötelezi. A tagsági jogviszony létesítése önkéntes, így a tagsági viszony tag általi megszüntetése is. Amennyiben a tag igazolható módon bejelentette a felperes felé kilépési szándékát, amely az alapszabály szerinti az év utolsó napjára szóló hatállyal tehető meg, akkor a felperesnek törölnie kell az év végével a kilépő tagok a tagnyilvántartásból. A Pp. 166. §
(1)bekezdése szerinti szabad bizonyítási rendszerből következően arra alappal hivatkozott fellebbezésében az alperes, hogy nemcsak a kilépést tartalmazó nyilatkozat ajánlott levélként történő feladásával, hanem egyéb bizonyítékokkal is bizonyíthatta volna a perben, hogy tagsági jogviszonyát kilépéssel megszüntette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelte a bizonyítékokat úgy, hogy a perben az alperesnek a felperes ezt vitató álláspontjával szemben nem sikerült bizonyítania, hogy kilépési szándékát igazolható módon bejelentette a felperes felé. A fellebbezésben hivatkozott közvetett bizonyítékok közül az alperesi
- decemberi taggyűlési határozat, amely a felperesi kamarából való kilépésről határozott, nyilvánvalóan nem tekinthető olyan bizonyítéknak, amely egyben azt is alátámasztaná, hogy ezt a döntést az alperes a felperes tudomására hozta. Nem tekinthető a tagsági jogviszony megszűnése közvetett bizonyítékának a tagdíj nem fizetése sem, az e körben kialakult bírói gyakorlat alapján ugyanis a tagdíj nem fizetésben megnyilvánuló ráutaló magatartással a tagsági jogviszonyt nem lehet megszüntetni (....Ítélőtábla ....., .... Ítélőtábla .....) A Széchenyi Kártya igényléskor az alperes által tett az a nyilatkozat, hogy az alperes nem tagja a kamarának, ugyancsak nem jelenti a kamarából való kilépésnek a felperes tudomására hozását, hiszen, ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg, ennek a nyilatkozatnak a címzettje nem a felperesi kamara volt, e nyilatkozat megtétele nem a kilépési szándéknak a felperessel való közlését jelentette, pusztán annak bizonyítéka, hogy az alperes nem tekintette magát kamarai tagnak. Az alperesnek az a tényállítása, hogy a Széchenyi Kártya igényléskor az alperesi ügyintéző részére szóban is bejelentette, hogy a kamarából kilépett, a perben nem nyert bizonyítást. A fellebbezésnek azzal a hivatkozásával kapcsolatban, hogy a felperes iktatása nem a jogszabályoknak megfelelően történt, így nem fogadható el annak a felperesi tényállításnak a bizonyítására, hogy nem kapta meg a kilépésre vonatkozó alperesi levelet - a bíróság arra utal, hogy a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján nem a felperesnek kellett a perben bizonyítania azt, hogy a kilépésre vonatkozó alperesi nyilatkozatot nem kapta meg, hanem az alperesnek kellett volna a perben bizonyítani azt, hogy a felperes az alperes kilépésre vonatkozó nyilatkozatot megkapta. A felperes részéről az adatszolgáltatási kötelezettségre, illetőleg fizetésre történő felszólítás több éves elmaradása a másodfokú bíróság megítélése szerint nem ütközik a Pp. 4. §
(1)bekezdésébe. A Ptk. 324. §
(1)bekezdése és 325.§
(1)bekezdése alapján az igény az esedékességet követő öt éven belül bírósági úton érvényesíthető, az elévülési időn belüli igényérvényesítés ezért a felperes részéről nem tekinthető a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétes, együttműködési kötelezettséget nem teljesítő magatartásként. Részben téves azonban az elsőfokú bíróság ítéleti döntése a késedelmi kamatfizetési kezdő időpontja és a késedelemmel érintett tagdíjtartozás összegének meghatározása tekintetében. Az elsőfokú bíróság a keresettel érintett időszak minden éve tekintetében július 31-étől kezdődően kötelezte az alperest késedelmi kamat fizetésére az alapszabály
- pontjában meghatározott mértékben. Az alapszabály
- pontja szerint a tagdíjfizetési kötelezettség minden év március
- napjáig 18.000,-forintban vált esedékessé, július
- napjáig pedig a tárgyévi bevallás szerinti éves tagdíj és az alaptagdíj különbözete tekintetében, azzal, hogy az alperes a felperes számlája alapján volt köteles a tagdíjat megfizetni. A fentiekből levonható helyes következtetés az, hogy a március 15-ei minimum tagdíj tekintetében bevallási kötelezettség az alperest nem terhelte, ezért a felperes e tekintetben a
- évtől kezdődően számla kiállítási kötelezettségének alapos ok nélkül nem tett eleget, a jogosult késedelme e körben a kötelezett késedelmét a Ptk. 302.§-a és 303.§
(3)bekezdése alapján kizárta, így a minimum tagdíj összege után
- évtől kezdődően sem köteles az alperes késedelmi kamat fizetésére. A július 31-én fizetendő, a tárgyévi bevallás szerinti éves tagdíj és a tagdíj első részlete közötti különbözet tekintetében azonban helytállóan hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a felperes számla kibocsátásának előfeltétele az alperes adatszolgáltatása, azaz az önbevallás volt, amely kötelezettségének az alperes a tagsági jogviszonya fennállása alatt a keresettel érintett időszakban nem tett eleget, így e tekintetben az ő késedelembe esése a felperes számla kibocsátási kötelezettségét zárta ki (Ptk. 302.§ b) pont). Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság amikor e körben a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját július 31-ében határozta meg, hiszen az alapszabály
- pontja szerint július
- napjáig a tagdíj második részlete tekintetében a tag fizetési kötelezettségének eleget tehetett, késedelembe esés tehát csak minden év augusztus 1-től állapítható meg az alperes terhére. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kamatfizetés kezdő időpontja és a kamatfizetési kötelezettség alapjául szolgáló, a keresettel érintett időszak egyes éveiben esedékessé vált kötelezettség összegszerűsége tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a per főtárgya tekintetében helybenhagyta a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. A per főtárgya tekintetében sikertelenül fellebbező felperes perköltséget nem igényelhet, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján viselni tartozik a fellebbezésére lerótt másodfokú fellebbezési eljárási illetéket. Egyéb megtérítendő perköltség a másodfokú eljárásban nem merült fel, ezért arról a másodfokú bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. P é c s,
- július
- . Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró