A határozat elvi tartalma: A kártérítési perben a kárt állító felperesnek kell bizonyítani, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.083/2013/8.szám A Kúria a dr. Bízik Zsófia pártfogó ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Várszegi Ernő ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Paksi Városi Bíróságnál 3.P.20.420/
- szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék előtt 3.Pf.20.491/2012/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről
- és Pfv.
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A felülvizsgálati eljárásban a felperesek pervesztesek. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperesek elbirtoklás jogcímén tulajdonjogot szereztek az alperes tulajdonában volt ... hrsz. alatti ingatlanon egymás közt 1/2-1/2-ed arányban a Tolna Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság jogerős ítélete alapján. Időközben az ingatlant kisajátították, a 747.500 forint kisajátítási kártalanítási összeget a bíróság teljesítési letétként elfogadta, figyelemmel arra, hogy a tulajdonosok személye bizonytalan volt. Utóbb a felperesek felvették ezt az összeget. A felperesek módosított keresetükben 500.000-500.000 forint vagyoni és 250.000-250.000 forint nem vagyoni kártérítés, és ezek után
- március
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A vagyoni káruk a késedelmesen megkapott kisajátítási kártalanítási összeg miatt felmerült különböző költségekből állt, így a felperesek által előlegezett postai, utazási, fénymásolási, telefonálási, tanú utazási költségekből. A nem vagyoni kártérítést az évek óta elhúzódó peren kívüli és peres ügyek okozta egészségkárosodásuk következményeként követelték. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert a felperesek kioktatásuk ellenére sem bizonyították a kártérítési követelésüket. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás feltárása érdekében a felpereseket többször, kellő részletességgel kioktatta, a felperesek azonban a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, amikor a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a bíróságok helytelenül mérlegelték a bizonyítékokat, a tényállást hiányosan és tévesen állapították meg, a felperesek által benyújtott bizonyítékokat nem értékelték, illetve figyelmen kívül hagyták a döntés meghozatalánál. Az ítélet önmagával is ellentmondásos, mert egyrészt megállapítja, hogy a felperesek többszöri tájékoztatás ellenére nem ajánlottak fel bizonyítást, ugyanakkor hivatkozik bizonyítékként a korábbi eljárásokra, a perben becsatolt okiratokra. A felperesek állították, hogy eleget tettek a bizonyítási kötelezettségüknek, mert becsatoltak okirati bizonyítékokat és a tárgyalásokon is felmutatták az eredeti bizonylatokat, számlákat. A hosszú bírósági eljárás jelentős összegű anyagi terhet jelentett a felperesek számára, és a húsz éve tartó pereskedés miatt jelentősen megromlott az egészségi állapotuk. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperesek káruk megtérítése iránti keresetének elbírálására a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése volt irányadó. A bíróságnak e szabály figyelembevételével azt kellett vizsgálni, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett-e a felpereseknek a keresetben megjelölt vagyoni és nem vagyoni káruk. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a felpereseket terhelte. A kereset alapján ezért a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése szerint a perben a felpereseknek kellett bizonyítaniuk, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben vagyoni és nem vagyoni káruk keletkezett. A bizonyítási teher általános szabályából következően a felperesek terhére esik, ha a per eldöntése szempontjából jelentős tényeket - adott esetben a kártérítési felelősségnek a felperesek bizonyítási kötelezettségi körébe eső bármelyik feltételének fennállását - nem bizonyították. A Pp. 3. §-ának
(3)bekezdése szerint - összhangban a Pp.
- és
- §-ában meghatározott alapelvekkel - a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A bizonyítással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség nem általában, mindentől függetlenül és minden esetben terheli a bíróságot, hanem csak akkor, ha arra vitás, és a követelés szempontjából lényeges körülmények eldöntése érdekében szükség van. Ennek szükségessége akkor merül fel, ha a kereset eredményessége bizonyítástól függ és csak e bizonyítás eredményeként, vagy annak sikertelensége következtében dönthető el a jogvita. A perbeli esetben indokolt és szükséges volt a felperesek Pp.
- §-ának
(3)bekezdésében írt tájékoztatása, amely az elsőfokú bíróság részéről megtörtént. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása részletesen tartalmazza, hogy a felpereseket a peres eljárásban a bizonyítási kötelezettségéről és a bizonyítás elmulasztásának jogkövetkezményeiről miként tájékoztatta. Megállapítható volt, hogy ennek ellenére a felperesek a kereseti követelésükre vonatkozó, így az alperes jogellenes magatartását alátámasztó bizonyítási indítványokat nem terjesztettek elő. Tévesen állítják a felperesek, hogy önmagában az a körülmény, hogy az alperes nem ismerte el a tulajdonjogukat és emiatt perben kellett érvényesíteni a követelésüket, ez jogellenes magatartás lenne. Az alperesnek jogában állt vitatni a felperesek korábbi perben érvényesített keresetét, annak alaposságáról a jogerős ítélet döntött, miként a pervesztességből eredő következményekről. A letétben lévő kisajátítási kártalanítási összeg kiutalására pedig az alperes elismerő és a kifizetéshez való hozzájárulást tartalmazó nyilatkozatára figyelemmel időközben sor került. Az alperesnek a korábbi perben való részvétele, nyilatkozatai, még abban az esetben is, ha nem ismerte el a felperesek jogerős ítéletben utóbb megállapított jogos követelését, jogellenes magatartásnak nem tekinthető, ezért az előzményi perrel kapcsolatos költségek - még ha ténylegesen fel is merültek volna a felperesek oldalán, amelyet egyébként ténylegesen nem is bizonyítottak - az alperes jogellenes magatartásának hiányában nem alapozná meg a felperesek keresetét. Ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesek keresetének jogalapja hiányzik, mert sem a kár felmerültét, sem az alperes jogellenes magatartását nem bizonyították. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesek a Pp. 3. §-ának
(3)bekezdésében írt tájékoztatás ellenére sem bizonyították a keresetük alaposságát igazoló tényeket, ezért a bizonyítási teher szabályai szerint viselik a bizonyítatlanság következményeit. A felperesek tévesen hivatkoznak a felülvizsgálati kérelmükben a bíróság eljárási hibáira; a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján megállapított tényállásból helyesen következtetett arra, hogy a felperesek nem bizonyították az alperes jogellenes magatartását, ahogy az ezzel összefüggésben felmerülő kárukat sem, ezért a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése szerinti feltételek nem állapíthatók meg és kártérítésre kötelezésének nincs helye. A felperesek benyújtottak ugyan olyan beadványt, amelyben részletezték a vagyoni káruk egy részét - azok a korábbi perrel kapcsolatban merültek fel -, de a kártérítés általános feltételeként szükséges jogellenes magatartás és az okozati összefüggés hiányában a megjelölt kár, még bizonyítottsága esetén sem lehet alapja az alperes marasztalásának. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint - tárgyaláson kívül hozott határozatával - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A felülvizsgálati eljárásban a felpereseket a jogi segítségnyújtó szolgálat által kirendelt pártfogó ügyvéd képviselte, ezért a Kúria Pp. 87. §-ának
(1)bekezdése alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperes pervesztes, a díj összegéről és viseléséről a jogi segítségnyújtó szolgálat rendelkezik. A felperesek költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM