A határozat elvi tartalma: Tisztességtelen az a biztosító által alkalmazott általános szerződési feltétel, mellyel a biztosító új érték biztosítását vállalja, a 60 % avultság elérése esetén azonban csak az avult érték megtérítésére vállalt kötelezettséget. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.813/2012/7.szám A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Legfőbb Ügyészség (1055 Budapest, Markó u.16.) által képviselt Ügyész felperesnek dr. Péterfi Éva jogtanácsos által képviselt alperes ellen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságon 15.G.40.451/
- számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.574/2011/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság
- sorszámú, kijavított ítéletét helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy az ítéletben szereplő 3.1.
- pont a Különös Biztosítási Feltételek Ingóbiztosításhoz megnevezésű szabályzatra vonatkozik. Az elsőfokú ítéletben szereplő közleményt ugyanezzel a tartalommal pontosítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000,- (hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes által több szerződés megkötése céljából egyoldalúan és előre meghatározott biztosítási szabályzata (továbbiakban: Otthonbiztosítási Szabályzat) 3.1.
- pontja értelmében, valamint a Különös Biztosítási Feltételek Ingóbiztosításhoz megnevezésű szabályzatának (továbbiakban: Ingóbiztosítási Szabályzat) 3.1.
- pontja szerint ha az épület, az építmény, a károsodott vagyontárgy avultsága a kár időpontjában meghaladja a 60 %-ot, a térítés összege az avultság mértékével arányosan csökken. A felperes keresetében - többek között - ezen általános szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítását kérte a Ptk.
- § /1/ bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a vitatott kikötések azért tisztességtelenek, mert a biztosított ellenszolgáltatásával szemben nem áll biztosítói szolgáltatás a 60 %-ot meghaladó avultság esetén. Mivel a biztosítási díj a biztosított vagyontárgy új értékéhez igazodik, évenként indexálásra kerül, a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétes ha a vagyontárgy avultságát a térítés megállapításánál figyelembe veszik. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a vitatott kikötések a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányára vonatkoznak, ezért azoknak a tisztességtelenségét a bíróság a Ptk.
- § /4/ bekezdése alapján nem vizsgálhatja. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az Otthonbiztosítási Szabályzat 3.1.
- pontja, valamint az Ingóbiztosítási Szabályzat 3.1.
- pontja az alperessel fogyasztói szerződést kötő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen, a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Megítélése szerint a Ptk.
- § /4/ bekezdését azért nem kellett alkalmazni, mert a vitatott kikötések nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát határozzák meg. A kikötésekben rögzített korlátozó rendelkezések a 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet
- § e) pontja alapján tisztességtelennek minősülnek, valamint ellentétesek a szerződést kötő felek jogegyenlőségének és a fogyasztói érdekek védelmének elveivel is. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: mindkét támadott kikötés az alperes térítési kötelezettségének terjedelmét, főszolgáltatásának mértékét határozza meg. A másodfokú bíróság utalt arra: a felperes maga is azzal érvelt a tisztességtelenség körében, hogy a 60 %-ot meghaladó avultság esetén olyan mértékű ellenszolgáltatásra köteles a fogyasztó, amellyel szemben nem áll alperesi szolgáltatás. A Ptk.
- § /5/ bekezdése alapján a bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy a biztosítási szerződésben a biztosító szolgáltatásának terjedelmét meghatározó általános szerződési feltétel tisztességtelenségét érdemben vizsgálja. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Ptk.
- § /5/ bekezdésébe ütközően jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a keresettel támadott kikötések tisztességtelensége nem vizsgálható. Arra hivatkozott, hogy a szerződéskötéskor az alperes a vagyontárgy új értékét veszi alapul és ennek az értéknek a figyelembevételével állapítja meg a fizetendő díj mértékét, a térítés megállapításakor azonban a vagyontárgy káreseménykori avult értékét veszi alapul. Az új érték és a kárkori avult érték különbségből adódó díjtöbblet a fogyasztó számára elvész, azzal szemben biztosítói szolgáltatás nincs. Ezek a kikötések a szabályzat többi részével együtt vizsgálva sem világosak, illetve érthetőek. Hivatkozott a Ptk.
- § /1/ bekezdésére is, amely a biztosító fizetési kötelezettsége alóli mentesítés eseteit tartalmazza. A Ptk.
- § /1/ bekezdésének második fordulata szerint a biztosító szabályzata kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles teljesíteni. Ehhez képest a vagyontárgyaknak az idő előrehaladtával bekövetkező természetszerű avulása nem tekinthető olyan rendkívüli körülménynek, amely a biztosító mentesülését indokolná. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értelmezte és alkalmazta a Ptk.
- § /5/ bekezdését és jutott az alapján arra a következtetésre, hogy a keresettel támadott kikötés tisztességtelenségét nem vizsgálhatja. Álláspontja szerint a felperes tévesen értelmezi a biztosítási szerződésre irányadó Ptk.
- § /1/ bekezdését és a Ptk.
- § /1/ és /2/ bekezdéseit. A perbeli biztosítási szerződés szolgáltatási rendszert alkot, melyben a díj számos tényező figyelembevételével került kialakításra. E rendszerből a keresetben egy-egy elem került kiemelésre, azok összefüggésének vizsgálata nélkül. A szerződésben világosan került megfogalmazásra, hogy a biztosított milyen szolgáltatásra számíthat és egyértelmű a díj számításának módja is. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta. A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia: bírósági vizsgálat tárgyát képezhetik-e a vitatott általános szerződési feltételek azon rendelkezései, melyek szerint ha az ingó vagy ingatlan vagyontárgy avultsága meghaladja a kár időpontjában a 60 %-ot, a térítés összege az avultság mértékével csökken. A felülvizsgálati eljárásban tehát legelőször azt kellet meghatározni, hogy ezen rendelkezések a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás, ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésnek tekinthetők-e, mivel ez utóbbi esetben a hivatkozott rendelkezések bíróság általi vizsgálatának lehetőségét a Ptk. 209. §
(5)bekezdése kizárja. Biztosítási szerződésben főszolgáltatásnak a biztosító részéről - a biztosítási esemény bekövetkeztétől függően fizetendő biztosítási összeg (esetleg más szolgáltatás teljesítése), a biztosított, vagy a más szerződő fél részéről pedig a biztosítási díj megfizetése minősül. A Kúria megítélése szerint a Ptk. 209. §
(5)bekezdése a biztosítási összeg és a biztosítási díj mértékének, illetve ezek egymással arányban állása tisztességtelenségének vizsgálatát zárja ki. A perben a vizsgálat tárgya az alperes díjképzése egy rendelkezésének tisztességtelensége volt. Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy a támadott ÁSZF rendelkezések olyan szerződéses kikötések, melyekben az alperes saját teljesítésének feltételeit határozta meg, ezért nem irányadó a Ptk. 209. §
(5)bekezdésének korlátozása. A Kúria megítélése szerint a támadott kikötések tisztességtelennek minősülnek, mert az alperes azok alapján úgy vállalt korlátozott teljesítést a 60%-t meghaladó avultság esetére, hogy a fogyasztó díjfizetési kötelezettsége ezt nem követi, nem csökken annak megfelelően. A periratokból az is megállapítható, hogy a fogyasztó a szerződéskötéskor az avultság %-ról nem kap tájékoztatást, ahogy arról sem, hogy évente az avultság milyen %ban emelkedik. Ezek a kikötések tehát egyoldalúan és indokolatlanul, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével, a fogyasztóra hátrányosan állapítják meg az alperes főkötelezettsége teljesítésének korlátait, oly módon, hogy a teljesítés mértékéről a fogyasztó csak a káresemény bekövetkezésekor szerez tudomást. Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletet - pontosítással - helybenhagyta. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte - figyelemmel az Itv. 50. §
(1)bekezdésére - a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,
- április
- Dr.Vezekényi Ursula sk.a tanács elnöke, Dr.Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr.Szabó Péter sk.bíró