Mfv.10589/2012/6 – Kúria

(3)bekezdése szerinti bizonyítás sikertelensége esetén rendelhető el. 1952. III. Tv. 177. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(2),

1. III. Tv.
2. § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.589/2012/6.szám A Kúria a dr. Kocsisné dr. László Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a főosztályvezető jogtanácsos által képviselt Kormányhivatala Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 32.M.5732/
3. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság
4. május 16-án kelt 18.M.4967/2009/
5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
6. február
7. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Munkaügyi ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 18.M.4967/2009/
8. számú Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31.M.4560/2006/
9. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét, amely a
10. novemberben, decemberben, valamint
11. január és november hónapban Angliában igénybe vett egészségügyi ellátások költségeinek megtérítésére irányuló kérelmét elutasító társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatára irányult. A Legfelsőbb Bíróság az Mfv.K.10.641/2007/
12. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a perben felmerült azon szakkérdés megítélése érdekében, hogy az elvégzett orvosi beavatkozást sürgős szükség indokolttá tette-e, a műtét elmaradása a felperesnél maradandó egészségkárosodáshoz vezetett volna, vagy sem, a felperes indítványa ellenére nem rendelt el szakértői bizonyítást, ami lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. A megismételt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a fenti kérdések tisztázása érdekében igazságügyi orvosszakértő bevonását rendelte el. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a megismételt eljárásban hozott 18.M.4967/2009/
13. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét. A bíróság a szociális biztonsági rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, a Tanács
14. június 11-i 1408/
15. EGK rendelet (Rendelet)
16. cikk

(1)bekezdés

1. a)pont
2. i)alpontban írt feltételek fennállását, a természetbeni ellátásnak az igénybevétel helye szerinti tagállam biztosítottaival azonos módon történő igénybevétele lehetőségét igazságügyi orvosszakértői bizonyítás útján vizsgálta. Az igazságügyi orvosszakértő és a szakvélemény elkészítésébe bevont szakkonzulens egybehangzó véleményét, amely szerint a 2004. november 27-én elvégzett műtétnek nem volt sürgősségi indoka, azonnali orvosi beavatkozás nem volt indokolt, a műtét elvégzésének elmaradása maradandó testi fogyatékosságot nem eredményezett volna, a bíróság elfogadta ítélete alapjául. A bíróság döntése meghozatala során figyelemmel volt a felperes tárgyaláson tett nyilatkozatára is, amely szerint a műtétet elvégző orvos egy éves várakozási időről tájékoztatta, annak azonnali elvégzésére, miután erős fájdalmai voltak, saját kérésére került sor, ami egybehangzott a perben eljárt szakértők azon véleményével, hogy a felperesen elvégzett műtét Magyarországon várólista köteles, azt a várakozási idő letelte előtt csak saját költségre lehet kérni. A bíróság a felperes szakvéleménnyel kapcsolatos kifogásait nem osztotta. Ítéletében rögzítette, hogy a szakvélemény elkészítésébe bevont szakkonzulens traumatológus számos hasonló műtétet végez, így teljes körűen rendelkezett a megalapozott szakvélemény adásához szükséges ismeretekkel. A szakértő a műtétet elvégző orvos által adott nyilatkozatok ismeretében, az orvosi adatokra alapítottan készítette el véleményét, a szakértők a felperes kifogásainak ismeretében nem tartották szükségesnek a szakvélemény kiegészítését, a szakkonzulens véleményét változatlan formában fenntartotta. A bíróság elfogadta a szakértő álláspontját, miszerint a szükséges azonnali indokoltság megállapításához nem elegendő a fájdalom hirtelen megnövekedése, illetve a műtét elvégzéséig való megmaradása, a műtéti beavatkozásra Magyarországon és Angliában is várólista alapján került volna sor, ezért a Rendelet 22. cikk

(1)bekezdés

1. a)pont
2. i)alpontban írt feltételek a felperes esetében nem teljesültek. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 3. §

(3)és

(5)bekezdése, 166. §

(1)bekezdése,

1. §-a,
2. §

(1)-

(3)bekezdése,

1. §-a és
2. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozva. A felperes kifogásolta, hogy a bíróság a szakkonzulens véleményét csupán kifejezett kérelmére, a

1. szeptember 5-én megtartott tárgyaláson kézbesítette, majd az erre vonatkozó részletes észrevételeit és a felperes ellátását és a műtétet elvégző ortopéd sebész szakorvos, tanácsadó és igazságügyi szakértő (Dr. K. J. D.) írásbeli orvosi véleménye, nyilatkozatai ismételt becsatolását követően beszerzett szakértői nyilatkozatokat is csak kifejezett kérelmére, a
2. április 24-én tartott tárgyaláson adta át a felperesnek. A bíróság a szakértői nyilatkozattételre felhívó végzést szintén nem kézbesítette a felperesnek, annak tartalmát csupán a szakkonzulens
3. április 24-én kelt beadványából ismerhette meg. A felperes kiemelte, hogy az igazságügyi orvosszakértő és a szakkonzulens
4. májusában, illetve áprilisában kelt nyilatkozatában nem a
5. október 25-én kelt, hanem az azt megelőző,
6. szeptember 18-án kelt felperesi észrevételt jelölte meg a nyilatkozattétel alapját képező észrevételként, az október 25-i észrevételekben foglaltakra vonatkozó megállapítás, utalás a szakértők nyilatkozatában nem szerepel. A bíróság a szakvélemény előterjesztését követően törvénysértő kérdéseket intézett a szakértőkhöz, elmulasztotta felhívni a szakértőket szakvéleményük kiegészítésére, arra, hogy a felperes október 25-i észrevételeiben foglalt kérdéseket válaszolják meg, és az abban foglaltakra érdemben nyilatkozzanak. A felperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróságnak - a Pp.
7. §

(1)bekezdése, 182. §

(3)bekezdése és

1. §-a alkalmazásával további szakértői bizonyítást kellett volna elrendelnie, figyelemmel arra, hogy a perben eljárt szakértők önmaguknak is ellentmondó és a felperest kezelő, műtétjét is elvégző orvos
2. december 14-én kelt nyilatkozatával, mint a felperes által beszerzett összefoglaló magánszakértői véleménnyel is ellentétes szakvélemények alapján a perben vizsgálandó szakkérdésben megalapozott döntés nem volt hozható. A felperes által csatolt magánszakértői vélemény megállapításai önmagukban is alkalmasak voltak arra, hogy a bíróság által kirendelt szakértők álláspontját megdöntsék, az ellentmondások feloldására irányuló bizonyítási indítványok teljesítését azonban a bíróság mellőzte. A bíróság a szakvélemények felülmérlegelésével megalapozatlanul foglalt állást szakkérdésekben és nem indokolta meg a szakkonzulens által is kezdeményezett, az Egészségügyi Tudományos Tanács Mellett Működő Igazságügyi Szakértői Testület (ETT ISZT) kirendelésére tett bizonyítási indítványa elutasítását sem. A felsorolt eljárási szabályok lényeges megsértése következtében a bíróság megalapozatlan döntést hozott, amely indokolja a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság a tényállás kellő tisztázásával megalapozott ítéletet hozott, az egyértelmű igazságügyi orvosszakértői vélemények alapján nem volt indokolt további bizonyítás elrendelésre. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A peradatok szerint a munkaügyi bíróság az igazságügyi szakértői vélemény elkészítésébe bevont szakkonzulens

1. július 21-én előterjesztett véleményét a felperes részére csupán megismételt kérelmére, a
2. szeptember 15-i tárgyaláson kézbesítette. A felperes a szakkonzulensi véleményre vonatkozó részletes észrevételeit
3. október 27-én érkezett
4. szám alatti beadványában adta elő, amelyet a bíróság az igazságügyi orvosszakértői véleményre tett
5. szám alatt előterjesztett észrevétellel együtt azzal a felhívással küldött meg az Igazságügyi Szakértői Kutató Intézetének (ISZKI), hogy az abban foglaltakra a név szerint is megjelölt - szakértő és szakkonzulens 15 napon belül nyilatkozzon. A bíróság a végzésben felhívta az eljárt szakértőket arra is, határozottan nyilatkozzanak, hogy a felperes által kifogásolt körülményeket, iratokat a szakvélemény elkészítésekor figyelembe vették-e, a szakvéleményben foglaltakat fenntartják-e, illetve szükségesnek tartják-e kiegészítő szakvélemény adását. A szakértő és a szakkonzulens az ISZKI által
6. szám alatt előterjesztett beadványban külön-külön nyilatkoztak a felhívásra, amelyből - a jogerős ítéletben rögzítettek szerint - egyértelműen kitűnt, hogy véleményüket a felperes korábbi külföldi kezelését végző, a perbeli műtétet végző orvos véleményének ismeretében alakították ki, amelyet a felperes észrevételeinek ismeretében is változatlanul fenntartottak. A fentiekből megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során követett el az eljárás elhúzódását eredményező eljárási szabálysértéseket, ezek azonban az ügy érdemi elbírálására nem voltak kihatással. A bíróság a feleknek a Pp.
7. §

(3)bekezdésében foglaltakról a tárgyaláson tájékoztatást adott, és bár a jegyzőkönyvből a tájékoztatás pontos tartalma nem derül ki, a felperes perviteléből, az általa előterjesztett észrevételekből, bizonyítási indítványokból kitűnik, hogy a bizonyításra szoruló tényekkel, a bizonyítási terherrel és a bizonyítás sikertelenségeinek jogkövetkezményeivel is tisztában volt, eljárási jogai gyakorlásában a bíróság mulasztása nem akadályozta. A felperest a szakkonzulensi vélemény késedelmes kézbesítéséből fakadóan sem érte hátrány: észrevételei előterjesztésére a bíróság megfelelő határidőt adott, a szakértőket pedig nyilatkoztatta arról, hogy véleményüket az észrevételekben foglaltak ismeretében is fenntartják-e. Ugyanakkor a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a szakvélemény kiegészítése szükségességének, a további szakértői bizonyítás Pp. 182. §

(3)bekezdésében foglalt feltételei fennállásának megítélése a bíróság, nem pedig a szakértő feladata. A jelen esetben azonban a bíróság nem csupán azért mellőzte a szakvélemény kiegészítését, mert a szakértők azt nem tartották indokoltnak, hanem mert véleményüket - az ítéletben részletesen kifejtetteknek megfelelően aggálymentesnek találta. A felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban a Kúria utal arra is, hogy a Pp. 182. §

(3)bekezdésének második mondata a bíróságot nem köti, a szakvélemény aggályainak felszámolására alkalmas eszközt a konkrét ügy sajátosságai, a felmerülő hiányok, ellentmondások jellegét figyelembe véve szabadon választja meg. Ez a választás nem jelenti azt, hogy a bíróság valamely szakkérdésben a jogszabályok figyelmen kívül hagyásával, mérlegelés útján dönthet. A perben eljárt szakértők véleménye nem volt aggályos, azokban - a felülvizsgálati érveléssel ellentétben - nem volt kimutatható ellentmondás. A szakértők a felperest kezelő, operáló orvos által adott nyilatkozatok, vélemények ismeretében alakították ki álláspontjukat, a bíróság pedig, értékelve azt is, hogy a kezelőorvos véleménye ellentétben állt a felperes jogerős ítéletben idézett nyilatkozatával, helytállóan döntött további szakértői bizonyítás elrendelésének mellőzéséről. A Kúria utal arra is, hogy a szakkonzulens az ETT ISZT kirendelését a 31/1. számú szakvélemény-kiegészítésben kizárólag a következő indokok alapján javasolta: "a felperes határozottan felszólított, hogy mint szakértő, az ő álláspontjának megfelelően módosítsam a szakvéleményemet, amely kérésnek a teljes szakmai megalapozatlansága miatt, magam is kérem" az ETT ISZT felkérését. A felperes bizonyítási indítványai elutasítását a bíróság megsértve a Pp. 221. §

(1)bekezdését - nem indokolta, az ítéletből ugyanakkor kikövetkeztethető, hogy az indítványokat azért mellőzte, mert a tényállás további bizonyítás elrendelése nélkül is tisztázható volt. A Kúria korábbi határozataiban rögzítette: a Pp. 183. §

(2)bekezdése értelmében a szakvélemény aggályosságát a bíróságnak - a szakértő felvilágosítás adása sikertelensége esetén - elsődlegesen más szakértő kirendelésével kell feloldania. A felperes által kért bizonyítás elrendelésére, azaz szakértői testület kirendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a perben felmerülő szakkérdés a

1. § alapján, két egymástól független szakvélemény előterjesztése után, a kirendelt szakértők személyes meghallgatása során sem tisztázható. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem tudott rámutatni olyan okra, amely a Pp.
2. §

(2)bekezdés szerinti további bizonyítás elrendelését szükségessé tette volna. A hivatkozott eljárási szabályszegések a döntés érdemére nem hatottak ki, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére nem adtak alapot. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére a felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a Budapest,
2. február
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő