Bf.82/2013/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(4)bekezdés I. fordulat). Ezért őt 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselésre tekintetében. A vádlottat 2 rb. testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Ezen rendelkezés elsőfokon jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság íétlete ellen a vádlott és védője a nyilatközattételre fenntartott három napon belül a cselekmény eltérő minősítése és a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.133/2012/

1. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta azon bejelentéssel, hogy az esetleg tartandó nyilvános ülésen az ügyész nem kíván részt venni. A vádlott meghatalmazott védője a
2. március
3. napján kelt beadványában az ítélőtábla tájékoztatására nem kérte nyilvános ülés tartását, fellebbezése tanácsülésen történő elbírálását indítványozta. Fellebbezése részletes indokolásában elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elvetette a vádlott védekezését és ennek okát nem indokolta meg. Érvelése szerint nem lehet kizárni a vádlott azon védekezését, hogy nem szándékosan szúrta meg ittas öccsét arra figyelemmel, hogy a jelenlévő személyek megtagadták a vallomástételt, így vallomásukat a bíróság nem vehette figyelembe, az intézkedő rendőrök a szándékosság, illetve gondatlanság tárgyában nyilatkozni nem tudtak. Az igazságügyi orvosszakértő egyértelműen nem tudta kizárni, hogy a sérülések nem keletkezhettek a vádlott által elmondottak szerint, csak valószínűségének arányát tette kisőbb mértékre, mint a szándékos elkövetést. A bizonyítás során nem sikerült beazonosítani az elkövetés eszközét sem. Mindezek miatt nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy a sérülést szándékosan okozta a vádlott, a kísérlet megállapításának pedig törvényi feltétele a szándékosság, a vádlott felmentését indítványozta. Másodlagosan a vádlott büntetlen előélete, törvénytisztelő életmódja, a nyolc napon belüli tényleges sérülések, az alkoholizáló életmódot folytató, ittas sértett tevőleges közreható magatartása, az egyenes szándék hiánya és a nagymértékű időmúlás miatt az enyhítő szakasz, a kétszeres enyhítés alkalmazását, elsődlegesen közérdekű munka, vagy önálló büntetés alkalmazását, másodlagosan 1 évnél rövidebb, a törvényi minimumhoz közeli szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Az ítélőtábla a Be. 360.§-ának

(3)bekezdése szerinti tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)és

(2)bekezdése alapján bírálta felül. Felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lehetséges és szükséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás során a perrendi szabályokat betartotta. Törvényesen járt el, amikor a mentességi jogával élő, a vallomástételt megtagadó sértett1 és a sértett2 korábbi tanúvallomását nem vette figyelembe, a helyszínen intézkedő rendőrök vallomását pedig csak az általuk tapasztaltak tekintetében értékelte. A vád tárgyává tett, 2011. szeptember 5. napján elkövetett cselekmény (III/1.) kapcsán a releváns bizonyítékokat feltárta, azokat okszerűen értékelte, mérlegelte és tényből tényre is helyesen következtetett. A lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás (III/1. pont) lényegében megalapozott, mentes a Be. 351§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól. E tényállás csak annyiban szorul pontosításra, hogy az ítélet

1. oldalának
2. bekezdését, mivel az a jogi minősítés indokolása körébe tartozik, az ítélet
3. oldala
4. bekezdéséhez emelte át. Ezzel a pontosítással az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, következésképp ez a tényállás a Be. 354.§-ának

(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság részletesen eleget tett indokolási kötelezettségének. Az értékelhető, figyelembe vehető bizonyítékokat iratszerűen ismertette, egyenként és összességében értékelte, a logika szabályainak ellent nem mondóan mérlegelte. Számot adott arról, hogy a vádlott védekezését miért vetette el és miért alapította a tényállást elsődlegesen a sértett sérüléseit rögzítő testszemle jegyzőkönyvére, az orvosi dokumentáció adataira és az igazságügyi orvosszakértői véleményre. Kétségtelen, hogy az igazságügyi orvosszakértő csak valószínűségi alapon tudta csoportba sorolni a lefoglalt kések közül azokat, amelyek a sértett sérüléseinek okozására alkalmasak lehettek. Nem zárta ki, hogy a sérülések létrejöhettek heggyel rendelkező eszközzel történő szúrás során. E körbe pedig beletartozik az a piros nyelű kés is, amely a vádlott vallomásában szerepel, így nem iratellenes annak megállapítása, hogy a szúrás ezzel a kb. 10 cm pengehosszúságú piros nyelű késsel történt. Az igazságügyi orvosszakértő véleményében bár nem zárta ki, de nem tartotta valószínűnek a szemen levő sérülés kaszáló jellegű mozdulattal okozását, metszett jellegét, a sebzés - véleménye szerint - nagy valószínűséggel közepes erejű szúrás eredménye. Mindezekre tekintettel az irányadó tényállás alapján megalapozottan vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és nem tévedett akkor sem, amikor a cselekményt a Btk. 170.§

(1)és

(4)bekezdés I. fordulata szerinti testi sértés bűntette kísérletének minősítette. A védői fellebbezés a vádlott védekezésének elfogadását, a bizonyítékok mérlegelését támadja, ami a tényállás megalapozottsága folytán a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel a sértett sérülésének keletkezési mechanizmusát a vádlott védekezése szerinti megállapítását szorgalmazó védői érveléssel szemben, ami átvezet a vádlott tudattartalmának elkövetéskori vizsgálatához. Az elsőfokú bíróság az előzmények, az elkövetés eszköze, az alkalmazott közepes erejű szúrás, a sérülés helye alapján meggyőző érveléssel megalapozottan vont következtetést arra, hogy a vádlott nem gondatlanul cselekedett, hanem eshetőleges szándékkal azért, hogy testvérének sérülést okozva, tudata átfogta a nyolc napon túl gyógyuló, maradanó fogyatékosságot, szemsérülést eredményező sérülés kialakulásának reális veszélyét és ebbe belenyugodva követte el cselekményét. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen sorolta fel. Az ítélőtábla további enyhítőként értékelte az eshetőleges szándékot. Ugyanakkor a védő által szorgalmazott nagymértékű tevőleges közreható magatartást a tényállásban megállapítottak alapján nem értékelhette enyhítőként a másodfokú bíróság a vádlott javára. Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére szóló helyesen megállapított súlyosító körülmények mellett kellő mértékben vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, az időmúlást, ami jelentősnek vagy nagymértékűnek nem tekinthető, valamint a cselekmény kísérleti szakban maradását, amikor a vádlottat 1 év, a végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Ez a büntetés eltúlzottan súlyos büntetésnek nem tekinthető, egy további enyhítő körülmény a meglévők mellett nem indokolja más büntetési nem, nevezetesen közérdekű munka vagy 1 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabását, mert az elkövetés körülményei, a kellő visszatartás, a megelőzés érdekében az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés arányos és megfelelő büntetés. Az elsőfokú bíróságnak a járulékos kérdések tekintetében hozott rendelkezései törvényesel Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év június hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró . Halász Irén sk. bíró A Székesfehérvári Törvényszék 14.B.82/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.82/2013/
4. számú végzése folytán
5. év június hó
6. napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
7. év június hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő