Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.417/2012/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- május hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő Í T É L E T E T: A csalás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 12.B.390/2011/
- számú ítéletét a polgári jogi igény és a fizetendő illeték összege tekintetében az alábbiak szerint változtatja meg. A magánfél4nek 3.700.000 (hárommillió-hétszázezer) forintot, a magánfél1-nek 11.640.000 (tizenegymillió-hatszáznegyvenezer) forintot köteles a vádlott kártérítés címén megfizetni. A megítélt kártérítés mellett fizetendő eljárási illeték összege a magánfél2-nél 24.000 (huszonnégyezer) forint, a magánfél3-nál 78.000 (hetvennyolcezer) forint, magánfél6-nál 900.000 (kilencszázezer) forint, a magánfél4-nél 222.000 (kettőszázhuszonkettőezer) forint, a magánfél1-nél 69.840 (hatvankilencezernyolcszáznegyven) forint és a magánfél5-nél 60.000 (hatvanezer) forint. Egyúttal mellőzi a vádlott 4.592.400 (négymillió-ötszázkilencvenkettőezernégyszáz) forint eljárási illeték megfizetésére kötelezését. A vádlottat valamennyi magánfél esetében az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 (tizenöt) napon belül kötelezi a polgári jogi igény megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 6.880 (hatezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Fővárosi Törvényszék a
- október
- napján kelt 12.B.390/2011/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk. 318.§
(1),
(2)bekezdés c) pont és
(7)bekezdés b) pont), 4 rb. csalás bűntettében, melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk. 318.§
(1),
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont), 3 rb. csalás bűntettében, melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk. 318.§
(1),
(2)bekezdés c) pont és
(5)bekezdés b) pont), és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§). Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések tekintetében, így a magánfél2, a magánfél3, magánfél6, a magánfél4, a magánfél1, a magánfel5-nek fizetendő kártérítés összegéről, a kamatról, a fizetendő illetékről, a bűnügyi költségről. A vádlottat az ellene 3 rb. csalás bűntette (Btk. 318.§
(1),
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmentette. Ez a rendelkezés elsőfokon jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbvivteli Főáügyészség a BF.1197/2012/
- számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a bűnösségi köürlmények helyesbítendők, mert a folytatólagos elkövetés nem egy esetben, hanem négy esetben súlyosít, illetőleg a súlyosító körülmények köréből mellőzendő a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetés, mert annak a bűncselekménynek a vádja alól, aminek az elkövetése a próbaidő alá esne (
- vádpont) a Fővárosi Törvényszék felmentette a vádlottat és ezzel összefüggésben mellőzni szükséges az ítélet
- oldal 2 .bekezdésében írtakat is. Egyúttal bejelentette, hogy az esetleg tartandó nyilvános ülésen nem vesz részt. A vádlott a
- december 27-én kelt beadványában nyilvános ülés kitűzését kérte, majd a
- május
- napján kelt beadványában fellebbezését részletesen megindokolta. Elsődlegesen felmentését, másodlagosan a büntetés lényeges enyhítését, végül a nyomozati és bírósági eljárás hibái miatt az télet hatályon kívül helyezését indítványozta. Beadványához csatolta az általa csalás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen a
- május
- napján a Somogy Megyei Rendőrfőkapitánysághoz benyújtott feljelentését és egy
- november 9.-i keltezésű „Nyilatkozat Hitel Elbírálásáról" szóló iratot. A nyilvános ülésen a vádlott bemutatta a beadványához csatolt „Nyilatkozat Hitel Elbírálásáról" szóló irat eredetinek mondott példányát, valamint 2 db Átadás-átvételról szóló iratot, mely szerint
- május 13-án tanú1-nek és magánfél1-nek, mint hitelezőknek 1.000.000-1.000.000 Ft-ot fizetett vissza. A vádlott védője csatlakozott a vádlott beadványában előadottakhoz és annak indítványaihoz. Azt hangsúlyozta, hogy a vádlott mindvégig tagadta a csalási szándékot, a sértettek megtévesztését. A vádlott krónikus betegségére és a sértettek közrehatására tekintettel a büntetés lényeges enyhítését kérte. A vádlott nyilatkozott arról, hogy nyugdíjas, havi nyugdíja 30.500 Ft, vagyona nincs, családjával albérletben lakik. A rokonsága adta össze azt a pénzt, amit kifizetett. Állítása szerint a pénzek visszaadása folyamatos lesz, senkit nem csapott be, mindenkinek fedezetet biztosított. Az ítélőtábla a vádlott és védője fellebbezése folytán a Be. 348§
(1)és
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - kivéve a tényállás 1.,
- pontját és a
- pont I. fordulatát - és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. A vádlott által előterjesztett bizonyítási indítványok elutasítása és annak indokolása a Be. 260.§
(1)bekezdés és 258.§
(3)bekezdésére figyelemmel helytálló, azzal az ítélőtábla is egyetértett. Az elsőfokú bíróság a megfelelő körben, részletesen lefolytatott bizonyítási eljárás során a vád tárgyává tett bűncselekmények megállapítása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességében értékelte, okszerűen, a logika szabályainak ellent nem mondóan mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság túlnyomórészt megalapozott, a Be. 351.§
(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. A megállapított tényállás azonban kis részében kiegészítésre szorul. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata és az iratok tartalma alapján a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az alábbiak szerint egészíti ki és helyesbíti: A vádlott nyugdíjas, havi nyugdíjának összege 30.500 Ft. A vádlottnak vagyona nincs, családjával albérletben lakik. Az ítélet
- oldal
- bekezdését kiegészíti azzal, hogy a vádlott a büntetésből feltételes kedvezménnyel
- május
- napján szabadult. A
- oldal
- bekezdésében átvett összes kölcsön összege összesen 12.640.000 Ft, így a
- oldal
- bekezdés utolsó sorában írt okozott kár összege is helyesen 12.640.000 Ft. Ezen bekezdést kiegészíti azzal, hogy az okozott kárból
- május 13-án 1.000.000 Ft megtérült. Az
- oldal
- bekezdését kiegészíti azzal, hogy az okozott kárból a
- május 13.i átadással 1.000.000 Ft megtérült. A
- oldal
- bekezdését akként helyesbíti, hogy a csalással okozott kár összege 3.700.000 Ft. Az így kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott, következésképp ez a tényállás a Be. 352.§
(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban. Az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Számot adott arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok közü mely bizonyítékokat, mely körben és miért fogadott el, illetve mely bizonyítékokat, mely körben és miért nem tartotta valónak. Az elsőfokú bíróság ítélete
- oldala utolsó bekezdésétől a
- oldal
- bekezdés végéig igen részletesen elemezte a vádlott nyomozás során tett vallomásait, valamint a tárgyaláson tett nyilatkozatait és tételesen kimutatta az azokban rejlő ellentmondásokat. Az okirati bizonyítékok irathű bemutatása és részletes értékelése során megalapozottan vont következtetést arra, hogy a vádlott által a sértettekkel közölt valamennyi kölcsönnyújtási ok valótlan volt. Az elsőfokú bíróság ezen következtetését nem kérdőjelezi meg a vádlott által az írásban megindokolt fellebbezéséhez csatolt és a nyilvános ülésen a vádlott által bemutatott, eredetinek mondott
- november 9.-i keltezésű a Bank Rt. fejléccel ellátott „nyilatkozat" sem. A nyilatkozat tartalma szerint a vádlott által benyújtott hitelkérelem
- október 9-én pozitív elbírálást nyert és a mai naptól (
- november 9.) számított max. 15 munkanapon belül a 235.000.000 Ft-ot a bank átutalja. A nyilatkozat hitelességét azonban - azon felül, hogy csak a másodfokú eljárásban került bemutatásra - számos objektív tény cáfolja. A Nagyatádi Városi Bíróság előtt folyamatban volt büntetőügyben a Bank írásban azt közölte a bírósággal, hogy a vádlott részéről hitelkérelem nem érkezett, így annak elbírálására sem került sor. A
- július 8.-ai dátummal ellátott és a vádlott által felhasznált Bank Rt átirata 2.000.000 Ft önrész befizetésére szóló felhívás - tartalmilag ellentmond a fenti nyilatkozatnak. Ugyanezen
- tényállási pontban foglalt
- július 8.-i dátummal ellátott „nyilatkozat" tartalmában megegyezik a vádlott által becsatolt
- november 9.eivel. A rendes banki ügymenet szerint az önrész befizetésére a hitelkérelem elbírálása előtt kell, hogy sor kerüljön. A bankszámla kivonat nem igazolja a 235.000.000 Ft átutalását és ilyen tényre a vádlott sem hivatkozott. Egyetlen sértett sem vallott arról, hogy a vádlott a fedezet igazolása céljából megmutatta volna a
- november 9.-ei nyilatkozatot, ellenkezőleg, a vádlott nekik a folyamatban levő hitelkérelem elbírálására hivatkozott. A vádlotti állítás szerint a fenti nyilatkozatot tanú2 adta át a részére, a fellebbezés
- oldalán pedig arra hivatkozott, hogy a banki papírokat tanú3-tól kapta meg. A vádlott a meghallgatásai során egyetlen alkalommal sem hivatkozott arra, hogy a banki átiratokban fellelhető ellentmondások tisztázása érdekében személyesen, akár egyetlen alkalommal is, eljárt volna a banknál. E körben pedig alappal nem hivatkozhat a magánfél1 bizonytalan, minden konkrétumot nélkülöző vallomására, mert a tanú által valóban említett banki információ a vádlott büntetőjogi felelősségét nem csökkenti. Az elsőfokú eljárás során a vádlott azt adta elő, hogy az ügyintézésben résztvevő 5 személynek a tevékenységükért kb. 40-50 millió forintot juttatott. Az elsőfokú bíróság helyes számítással kimutatta - figyelembe véve az 1.,
- és
- pontban szereplő összesen 20 millió forintot is -, hogy a vádlott még az általa eszközölt kifizetések megtörténte esetére sem tud 46-56 millió forinttal elszámolni. Ezzel szemben a vádlott az általa becsatolt,
- május 8.-ai keltezésű feljelentésben már 74 millió forint összeg átadását sorolja fel tételesen az 5 személy részére. Így a másodfokú nyilvános ülés határnapja előtti időpontra időzített vádlotti feljelentés - az ítélőtábla megítélése szerint - egyetlen célt szolgált a vádlott részéről, nevezetesen azt, hogy a sértettektől felvett pénzösszegekkel el tudjon számolni, azt megpróbálja legalizálni. Megjegyzendő továbbá az is, hogy az állítása szerint átadott 40-50 millió, illetve 74 millió forintról semmiféle írásos dokumentum nem készült, az 5 személy pontos adatait, elérhetőségét a vádlott nem adta meg. A kölcsönök felvételekor a vádlott által megjelölt más-más okok, így önrész, milliós pályázat, a Bank bécsi fiókjában hiteligénylés, felújítási munkák, stb., valótlannak bizonyultak. Az elsőfokú bíróság a bankszámlakivonatok elemzése kapcsán a bizonyítékokkal összhangban állapította meg azt is, hogy a vádlottnak nem állt rendelkezésére elegendő pénzösszeg a felvett kölcsönök visszafizetésére fedezetként. A vádlott fellebbezésében kifogásolta azt is, hogy az eljárás során a hatóságok nem vizsgálták meg, hogy a sértettek milyen forrásból jutottak ahhoz a pénzösszegekhez, amelyeket részére kölcsönadtak. A Be. 2.§
(3)bekezdése értelmében a bíróság - a vádhoz kötöttség elve alapján csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz. Így a vádlott büntetőjogi felelősségének megítélése szempontjából közömbös, hogy a sértettek a kölcsön összegét milyen forrásból biztosították. A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában is elismerte, hogy magánfél2-től 4 millió forintot (
- tényállás), magánfél1-től - helyesen 12.640.000 Ft-ot (
- tényálás), tanú4-től 1,1 millió forintot (
- tényállás), tanú1-től pedig 4,5 millió forintot (
- tényállás) vett át. Az elsőfokú bíróság a Nagyatádi Városi Bíróság előtt folyamatban volt 13.B.170/
- számú ügy iratainak megvizsgálása után helytálló érveléssel fogadta el magánfél5 vallomását és állapította meg a kölcsön összegét 1 millió forintban (
- tényállás). A
- tényállási ponttal kapcsolatban az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a vádlott magánfél3-nak 1.300.000 Ft kárt okozott, mely kár nem térült meg. A
- tényállási pontot illetően az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló okirati bizonyítékok - 2 db kölcsönszerződés - alapján helytállóan rögzítette, hogy a vádlott magánfél6-nak 52 millió forint kárt okozott. Ezért az ítélet indokolásának ide vonatkozó - az ítélet
- oldal
- bekezdését - a tényállásban megállapítottakkal összhangban az összegszerűség vonatkozásában 52 millió forintra kellett pontosítani. Megjegyzendő, hogy e tényállási ponttal kapcsolatban az összegszerűséget illetően nemcsak a sértett, hanem a vádlott is különböző nyilatkozatokat tett. Amíg a magánfél6-tal történt szembesítésekor (nyomozati iratok
- oldal) 12 millió forint, a tárgyaláson (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal) 8 millió + 2 millió, addig fellebbezése indokolásában márcsak 8 millió forint kölcsön átvételét ismerte el. Ugyanakkor, ha valóban csak ilyen összeg átvételére került sor, a vádlott miért írt alá egy kb. ötször nagyobb összeg átvételét tartalmazó szerződést. A
- tényállási ponttal kapcsolatban a vádlott 2 millió forintot ismert el. Ezzel szemben a elsőfokú bíróság - mérlegelési jogkörében - következetesnek ítélve és elfogadva a sértett vallomását 3.700.000 Ft-ban állapította meg a kölcsön összegét, míg az okozott kár összegét 5.500.000 Ft-ban határozta meg. Az ítélőtábla álláspontja szerint a kölcsön összegén felüli 1.800.000 Ft nem része a vádlott által elkövetett csalásnak, mert ezen összeget tanú5 azért fizette vissza önként tanú6nak, hogy az ingatlanon fennálló tulajdonjogát biztosítsa. Ezért volt indokolt a tényállás módosítása is. A fent kifejtettek alapján a vádlott fellebbezésében foglaltakat az ítélőtábla nem találta megalapozottnak. A vádlotti hivatkozások nem voltak alkalmasak a mérlegeléssel megállapított tényállásban foglaltak megdöntésére, a felmentést célzó fellebbezések így eredményre nem vezettek. Miként az ítélőtábla már hivatkozott a Be. 348.§ának
(2)bekezdésére a vádlott fellebbezésében a tanú7-tel, tanú8-cal és tanú9-cel kapcsolatban előadottakat érdemben nem vizsgálta, mivel a tényállás 1.,
- és
- pont I. fordulata tekintetében a vádlott jogerős felmentésére került sor. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és valamennyi bűncselekményét törvényesen minősítette. A jogi indokolás pedig mindenben megfelel a hatályos bírói gyakorlatnak. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen sorolta fel. A bűnösségi körülmények azonban pontosításra szorulnak. Az ítélőtábla - egyetértve a főügyészi állásponttal - a folytatólagos elkövetést nem egy, hanem négy esetben értékelte súlyosítóként. Mellőzte ugyanakkor a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést, mivel ez a súlyosító körülmény az
- vádpont tekintetében lett volna megállapítható, e vádpont alól azonban a vádlott jogerősen felmentésre került. Ehhez kapcsolódoan mellőzte az indokolásból az ítélet
- oldal
- bekezdésében kifejtetteket. A büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés annyi pontosításra szorul, hogy a vádlott a 2., 3., 5., 6., 7., 8.,
- 10.,
- alatti cselekményeit a
- pont alatt feltüntetett, míg az
- alatti cselekményét részben a
- pont alatt feltüntetett elítéléshez kapcsolódó büntetőeljárás hatálya alatt követte el. További enyhítőként értékelte az ítélőtábla a jelentős sértetti közrehatást, amit az elsőfokú byíróság az enyhítő szakasz alkalmazásánál vett figyelembe, és azt a körülményt, hogy a vádlott a tényállás
- és
- pontja szerinti sértetteknek részben kártérítést fizetett. A kiszabott büntetést illetően az enyhítő szakasz alkalmazása indokolt volt, de a bünteőeljárás hatálya alatt sorozatcselekményt elkövető vádlottal szemben a büntetés tartama méltányos, inkább enyhe büntetés, így az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget a büntetés további lényeges enyhítésére. A járulékos kérdéseket illetően - bár határidő megállapítása nélkül - törvényesen kötelezte az elsőfokú bíróság a vádlottat a kártérítési igénnyel fellépő magánfelek részére kártérítés és annak törvényes kamata megfizetésére. E körben az elsőfokú bíróság rendelkezését annyiban volt indokolt megváltoztatni, amennyiben sor került a tényállás megváltoztatására, így a tényállás
- és
- pontjánál a kártérítés összegénél figyelembe kellett venni a részben kártérítésként átadott 1-1 millió forintot, a tényállás
- pontjánál pedig azt, hogy a csalással okozott kár összege 3.700.000 Ft-ban került megállapításra. A megítélt polgári jogi igény tekintetében 15 napban határozta meg a teljesítést. Törvényes a vádlott kötelezése az Illetékhivatal javára történő illeték megfizetése tekintetében. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor a fizetendő illeték összegét összevontan, egy összegben állapította meg és téves az a hivatkozása is, hogy a csökkentett illeték nem alkalmazható, mert a vádlott vitatta a büntetőjogi felelősségét. A vádlott ténybeli beismerő vallomást tett. Az összegszerűséget magánfél2 és magánfél1 sértettek tekintetében nem vitatta. Az Itv. 58.§ának
(1)bekezdés c) pontja alkalmazható azon esetekben, ahol nem vitatta sem a ténybeli alapot, sem az összegszerűséget, a büntetőjogi felelősség elismerése pedig nem feltétel (BH. 2001. 512.). Az illeték megfizetésére kötelezésre sértettenként került sor és az illeték mértékét helyesen az Itv. 42.§-ának
(1)bekezdés a) pontja alapján határozta meg. Törvényes a vádlott kötelezése a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.§
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb - törvényes rendelezéseit a Be. 371.§
(1)bekezdés alapján helybenhagyta. A vádlott védelmét a másodfokú eljárásban kirendelt védő látta el. Az ennek folytán felmerült bűnügyi költség összegét a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján állapította meg az ítélőtábla és mivel a fellebbezések nem vezettek eredményre akként rendelkezett, hogy ennek megfizetésére a vádlott köteles. Budapest,
- év május hó
- napján Máziné dr. Szepes i Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Halász Irén sk. bíró A Fővárosi Törvényszékg 12.B.390/2011/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.417/2012/
- számú ítéletében írt változtatással
- év május hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
- év május hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Czibere Éva tisztviselő