Mfv.10516/2012/4 – Kúria

(2), 387/

1. Korm. rend.
2. §

(3), 387/

1. Korm. rend.
2. §, 168/
3. Korm. rend.
4. § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.516/2012/4.szám A Kúria a Nagyné Dr. Márton Veronika pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen rendszeres szociális járadék iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságon 4.M.29/
5. szám alatt indított és
6. április
7. napján kelt
8. számú ítéletével befejezett perében a jogerős határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Miskolci Munkaügyi Bíróság 4.M.29/2012/
9. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás során felmerült illetéket a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
10. június 15-ig keresőtevékenységet folytatott,
11. június 15-től
12. július 29-ig munkanélküli ellátásban, míg
13. szeptember 1-jétől
14. augusztus 1-jéig rokkantsági nyugdíjban részesült. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 4.M.293/2011/
15. számú ítéletében megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 40%-ot meghaladja és
16. június
17. napjától áll fenn. A felperes
18. szeptember 1-jén előterjesztett rendszeres szociális járadék megállapítása iránti igényét a megismételt eljárás során az alperes
19. október
20. napján kelt határozatában elutasította, mivel az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet (Kr.)
21. §

(2)bekezdése alapján a kérelmét elkésetten - 24 hónap elteltével - terjesztette elő. Az alperes Jogorvoslati Főosztálya

1. december
2. napján kelt másodfokú határozatával az alperes elsőfokú határozatát helybenhagyta. A felperes keresetében társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában idézte a Kr.
3. §

(2)-

(3)bekezdésében írt rendelkezéseket és megállapította, hogy a felperes

1. szeptember
2. napján nyújtotta be a kérelmét, így fentebb hivatkozott jogszabály vonatkozik rá. Ezért a Kr. 10.§

(2)bekezdés szerint a felperesnek a keresőtevékenység megszűnésétől számított 24 hónapon belül kellett volna kérelmét előterjeszteni. A 10. §

(2)bekezdésében meghatározott határidő jogvesztő. A felperes keresőtevékenysége

1. július 29-én szűnt meg, egészségkárosodása
2. június 15-től állt fenn, ezt követően pedig több mint 24 hónap telt el. A fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen utasította el a felperes kérelmét. A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte, törvénysértésre hivatkozva. Felülvizsgálati kérelmének indokai szerint a munkaügyi bíróság jogszabálysértően járt el, mikor egy
3. évben megjelent jogszabályhely (Kr.) alapján utasította el kérelmét. Hivatkozott arra, hogy
4. június
5. napjától kezdődően rendelkezik 40%-ot meghaladó egészségkárosodással, amikor a Kr. még hatályos nem lehetett. Álláspontja szerint a Kr-nek és a 168/
6. (X.6.) Kormányrendeletnek visszamenőleges hatálya
7. június
8. napjára nem lehet. A releváns időszakban (
9. június 15-től -
10. szeptember 1-ig) a később meghozott jogszabály mellékleteként rendszeresített nyomtatványok, elektronikus űrlap még nem álltak az igénylők rendelkezésre, így a bíróság ítéletében hivatkozott jogszabályokat alkalmazni vele szemben nem lehet. A felperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a rokkantsági nyugdíj megszűnését követően 1 hónapon belül benyújtotta rendszeres szociális járadék megállapítására vonatkozó igényét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a
11. január 1-jétől hatályos Kr.
12. §

(1)bekezdésére és 10. §

(2)bekezdésére hivatkozva előadta, hogy az ügyfélnek az ellátásra vonatkozó igény benyújtásakor az igény érvényesítésére a keresőtevékenység megszűnésétől számított 24 hónapos jogvesztő határidő áll rendelkezésre. A Kr. 22.§

(1)bekezdése értelmében a

1. január 1-je után benyújtott igények esetén a Kr. vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A
2. december
3. napjáig hatályos megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/
4. (VI.29.) Eüm-PM együttes rendelete szerint az ellátást kizárólag azon személyek részére lehetett megállapítani, akik munkaképesség-csökkenése munkaviszony jellegű jogviszony alatt következett be, ugyanakkor az ellátás iránti igény időkorlát nélkül érvényesíthető volt. A
5. január 1-jén hatályba lépett Kr.
6. §

(2)bekezdésének alkalmazását előíró 22. §

(3)bekezdése a 24 hónapos jogvesztő határidőnek az alkalmazását vezette be. Az alperes szerint a felperes esetében az egészségkárosodáson alapuló igény érvényesítése a Kr. 10. §

(2)bekezdésében rögzített jogvesztő határidőn belül nem történt meg, mivel

1. június 15től (az össz-szervezeti egészségkárosodás időpontja)
2. szeptember 1-jéig (rendszeres szociális járadék iránti igény benyújtásának időpontja) között 794 nap telt el, így a felperes igényét a bíróság jogszerűen utasította el. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kr. 10. §

(2)bekezdése alapján a rendszeres szociális járadék iránti kérelmet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló

1. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (R.)
2. §-a szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz az erre rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani annak a keresőtevékenységnek az időtartama alatt vagy a megszűnésétől számított 24 hónapon belül, amelynek során az egészségkárosodás bekövetkezett. A határidő jogvesztő. A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes
3. szeptember 1-je, vagyis az igénybejelentés napja előtt rendszeres szociális járadékot a Kr.
4. §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem igényelt. Az össz-szervezeti egészségkárosodása - a törvényi feltételekben meghatározott mértékben már 1993. júniusától fennállott. A Kr. 5. §

(1)bekezdése és a 10. §

(2)bekezdése tartalmazza a rendszeres szociális járadékra való jogosultság feltételeit. Nem vitás, hogy a felperes egészségkárosodása alapján erre jogosultságot szerezhetett volna, ha csak ez a törvényi feltétel. Azonban a 10. §

(2)bekezdése szerint az igényérvényesítésre annak a kereső tevékenységnek az időtartama alatt, vagy megszűnésétől számított 24 hónapon belül kell hogy sor kerüljön, amelynek során az egészségkárosodás bekövetkezett és ez a határidő jogvesztő. Vagyis önmagában az egészségkárosodás a jogosultság megállapításához nem elegendő, az igény érvényesítéséhez pontos határidőt (jogvesztő határidőt) szab a törvény. A felperes egészségkárosodása már

1. júniusától fennállt és ezt követően több mint két év telt el a rokkantsági nyugdíj ellátás igénybevételéig. Ezen idő alatt nyilvánvalóan az utóbb hatályba lépett törvény előírásainak alkalmazására nem kerülhetett sor, vagyis a felperes esetében ezen rendelkezés alapján a szociális járadék megállapítása sem történhetett meg. Az R.
2. §

(1)bekezdése a rendszeres szociális járadékra való jogosultság elsődleges feltételeként írja elő, hogy erre az ellátásra az a személy jogosult, akinek a legalább 40 %-os mértékű egészségkárosodása a keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt keletkezett. A jogszabály e jogosultsági feltétel tekintetében időbeli korlátozást nem tartalmaz, tehát ebből a szempontból bármely időpontban, azaz a rendelet hatályba lépése előtt fennállt keresőtevékenység idején bekövetkezett egészségromlás is megalapozhatja a járadékra való jogosultságot. Mindezek figyelembevételével megállapítható, hogy a felperes téves jogértelmezéssel tekintette visszamenőleges hatályú alkalmazásnak a jogosultság elbírálásánál irányadó tények megállapítását, amennyiben azok az R. hatályba lépése előtti időpontra estek. Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes egészségkárosodása 1993. júniustól folyamatosan fennállt a perbeli igényérvényesítés idején 40 %-ot meghaladó mértékben. Mivel a perben az nem képezte vita tárgyát, hogy felperes 1995. szeptemberéig keresőtevékenységet nem folytatott, a támadott társadalombiztosítási határozatok az akkor bekövetkezett egészségkárosodásra tekintettel a járadékra való jogosultság hiányát jogszabálysértés nélkül állapították meg. A Kr. nem visszamenő hatályú alkalmazásáról, hanem egy ellátás törvényi feltételeinek meghatározásáról van szó. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati eljárási költsége tárgyában a Pp. 78. §

(2)bekezdése értelmében rendelkezni nem kellett. A felülvizsgálati eljárás illetékét - figyelemmel az R. 10. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Tny.

1. §-án alapuló tárgyi illetékmentességre - a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
2. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
3. március
4. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő