Mfv.10555/2009/3 – Kúria

(1)bekezdésében és az Mvt. 54. §

(7)bekezdésében írt rendelkezéseket. A fizetési meghagyást a kötelezett keresettel támadta meg, a munkaügyi bíróság előtt és annak hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a munkavédelmi szabályszegést. A munkaügyi bíróság ítéletével az alperesi fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte és egyben a pervesztes alperest perköltség fizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában értékelte a tanú vallomásában foglaltakat, idézte az alperes által felhívott munkavédelmi szabályokat és arra a megállapításra jutott, hogy nem terheli megtérítési kötelezettség a felperest, mert a lépcső megfelelő, jó állapotú volt, nem volt csúszós a felülete, ugyanakkor a sérültnek korábban is volt problémája a bal bokájával és az éjszakai műszak után fáradtan, figyelmetlenül közlekedve indult hazafelé. A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a Pp. 270. §

(2)bekezdése alapján, jogsértésre hivatkozással. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes vétlenségével kapcsolatban a munkaügyi bíróság téves következtetésre jutott, megsértette a Pp. 206. §

(1)bekezdésében írtakat és így az Ebtv. 67 §-ában írt és a fizetési meghagyásban felhívott jogszabályi rendelkezéseket. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében ítéletének hatályban tartását kérte. a munkaügyi bíróság A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen azt kívánja hangsúlyozni, hogy a felülvizsgálat alapvetően csak jogkérdésekben való döntés, így egyúttal a jogbiztonság és a jog továbbfejlesztését szolgáló fontos jogintézmény, amely a felek jogvitájának törvényes eldöntését is előmozdítja. A felülvizsgálat elsősorban a jogegység megteremtésének eszköze, mint jogintézmény a rendkívüli perorvoslatok körébe tartozik. Ehhez képest csak akkor vezethet eredményre, hogyha az eljárt bíróságok anyagi vagy eljárásjogi jogszabálysértést követnek el. Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő hozza egyébként összhangba. „A jogerő intézménye alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A jogállamiság lényeges eleme, hogy a törvénynek egyértelműen kell meghatároznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes fellebbviteli jogorvoslattal illetve, hogy a jogerőssé vált határozat megtámadására milyen feltételek alapján van lehetőség, s hogy mikor következik be az az állapot, amikor a jogerős határozat már semmiféle jogorvoslattal nem támadható. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat - az eldöntött kérdés - személyi és tárgyi keretei között irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra". Ezt az alkotmányos követelményt rögzítette az Alkotmánybíróság a 9/1992.(I.30.) számú határozatában. Mindebből következően a felülvizsgálat, mint rendkívüli perorvoslat a jogerős ítélet megsemmisítését csak jogszabálysértés esetén teszi lehetővé akkor, ha a döntés nem felel meg a jogszabályoknak - így súlyos eljárási vagy anyagi jogot sért vagy a bíróság összetétele volt törvénysértő, nem állapított meg a bíróság tényállást -, vagy az ítélet megalapozatlansága a bíróság iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó megállapításainak az eredménye. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy a Pp. 206. §-a alapján a bíróság mérlegelése körébe tartozó körülményeket a felülvizsgálati eljárásban nem mérlegeli felül, kizárt a bizonyítás adatainak újabb, ismételt egybevetése, értékelése, feltéve hogy a bíróság által megállapított tényállás nem iratellenes, okszerűtlen vagy logikailag súlyos ellentmondást tartalmazó. A felülvizsgálati eljárás csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Elvi jelleggel mondta ki a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is, hogy a megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a megállapított tényállás iratellenes. Miután a munkaügyi bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével nem sértette sem az anyagi, sem az eljárásjogi szabályokat, döntését megindokolta, az iratellenes megállapításokat és logikátlan jogi következtetéseket nem tartalmaz, ezért a felülvizsgálati eljárásban a felülmérlegelésnek helye nem volt. Mindezen indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárás során felmerült perköltség megfizetésére a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárás illetéke a magyar államot terheli az Ebtv. 75/A. §-a szerint, mert az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével kapcsolatos eljárások illeték- és költségmentesek. Budapest,

1. október
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő