A határozat elvi tartalma: A jogalap nélkül kifizetett rendszeres szociális járadék visszaköveteléséről az 1997. évi LXXXI. tv. 84. §
(1)bekezdése és a 168/
- Korm. rend.
- §
(1)bekezdése, nem pedig a
- évi CXL. tv.
- §
(1)bekezdése és 128. §
(5)bekezdése alkalmazásával kell határozni. 1997. LXXXI. Tv. 84. §
(5)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.448/2012/4.szám A Kúria a dr. Sós Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a főosztáyvezető-jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 32.M.5233/
- szám alatt indított és a
- február
- napján hozott 32.M.5233/2011/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- február
- napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Munkaügyi ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 32.M.5233/2011/
- A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. számú és a I n d o k o l á s A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben a
- március
- és május
- közötti időszakra folyósított 81.000 forint rendszeres szociális járadék visszafizetéséről rendelkező másodfokú társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát kérte. Az ítéleti tényállás szerint a felperes rendszeres szociális járadékra való jogosultságát az Észak-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
- december 9-én kelt,
- április 19-én jogerőre emelkedett határozatával
- január
- napjával megszüntette, az ellátást az alperes
- május végéig folyósította. Az alperes
- május 6-án kelt elsőfokú határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.)
- §
(1)bekezdése alapján - a
- február és május hónapok között kifizetett 108.000 forint visszafizetésére kötelezte a felperest. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta. A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes a
- január
- és május
- közötti időben folyósított 135.000 forint ellátást jogalap nélkül vette fel, ebből, tekintettel arra is, hogy az elsőfokú szerv a
- február 11-én történt kifizetés visszaköveteléséről 90 napon túl rendelkezett, csupán a
- március
- és május
- közötti időre kifizetett 81.000 forint összegű ellátás követelhető vissza. A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesnek a jogosultságot
- január 1-jétől megszüntető határozatot (amely
- április 19-én emelkedett jogerőre) kellett végrehajtania, a kifizetésről pedig a másodfokú szerv a Tny.
- §
(1)bekezdése helyes alkalmazásával jogszerűen határozott. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként döntött a keresete elutasításáról. Álláspontja szerint az alperes - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 101. §
(1)bekezdése, 128. §
(5)bekezdése, a Tny. 84. §
(1)-
(2)bekezdése helyes alkalmazása esetén csupán a
- április 19-től április 30-ig kifizetett időarányos ellátás, 10.800 forint visszafizetéséről rendelkezhetett volna jogszerűen. Ezen álláspontját a felperes a következő érveléssel kívánta alátámasztani. A végrehajthatóság az ellátásra való jogosultságot megszüntető másodfokú határozat jogerőre emelkedésével, azaz
- április 19én „jött létre". A halasztó hatályra vonatkozó alperesi jogértelmezés ellentétes a Ket.
- §
(1)bekezdésével, amelynek főszabálya szerint a megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. A Ket. a végrehajtható döntések cím alatti 128. §
(5)bekezdése szerint a másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé, ennek alapján a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésének időpontja egyben annak végrehajthatóságát is jelenti. Az alperes által hivatkozott 101. §
(3)bekezdése a halasztó hatály fogalmi meghatározása az azonnali végrehajthatóságra terjed ki, amelyet a rendelkezés tételesen felsorol, ez azonban nem azonos fogalmi meghatározás a végrehajtható döntések vonatkozásában, azt nem is egy címszó alatt szabályozza a törvény. A felperes kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során nem vizsgálta a Tny. 84. §
(2)bekezdésében foglalt feltétel fennállását, amely szabály értelmében 90 nap elteltével csak attól lehet a jogalap nélküli ellátást visszakövetelni, akinek a felvétel felróható. Nem számítási kérdés, hogy „90 napon belül milyen pénzösszeg fizetendő vissza, vagy 90 napon túl azt visszakövetelni nem lehet"; a felperes jóhiszemű eljárását nem lehet megkérdőjelezni. A másodfokú szerv három havi ellátást annak ellenére követelt vissza a felperestől, hogy a jogszabály nem arról rendelkezik, hogy a 90 napon túl felvett ellátást visszakövetelni nem lehet. A felperes érvelése szerint a Ket. és a Tny. rendelkezéseit az eljárás egyes szakaszaiban, az eljárási cselekmények és a meghozott döntések vonatkozásában külön-külön kell értelmezni. A visszafizetésre kötelezés
- május 6-án történt,
- január
- és május
- között azonban több mint 90 nap telt el, és 90 napon túl történt az írásban kötelezés még a
- februártól május 31éig terjedő időre tekintettel is. A felperes szerint az ellátás nem tekinthető kölcsönnek, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog nem korlátozható. A felperes előadta azt is, hogy az önkormányzattól bérpótló támogatást a jogosultság megszüntetéséről hozott társadalombiztosítási határozat jogerőre emelkedését követően igényelhetett, a kiutalt járadék visszafizetése ezért kétszeresen károsítaná meg. Végül - utalva a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény
- §
(1)bekezdésére és
- §-ára - kifejtette, hogy a Ket. és a Tny. felhívott rendelkezései összhangban állnak azzal, hogy a
- április 19-i jogerőre emelkedés és az ellátás visszakövetelésének 90 napon belüli írásban való kötelezése
- április
- és május 6-i időpontok közötti, amely időponttól lehetőség van a bérpótló támogatás igénylésére is. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Ellenkérelmében rögzítette, hogy a felperes az ellátásra a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság jogosultságot megszüntető határozata alapján
- január 1-jétől nem volt jogosult. Az erről szóló jogerős határozat az alpereshez
- április 29-én érkezett meg, az alperes az ellátás folyósítását
- június 1-jétől szüntette be, a
- június 30-án kelt, az elsőfokú határozatot megváltoztató másodfokú határozatban pedig - a Tny.
- §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően - a
- március
- és május
- között jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetéséről rendelkezett. Döntése meghozatala során az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés d) pontja és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (Kr.) 80. §
(3)bekezdése alkalmazásával rendelkezett a visszafizetésről. A felperes érvelésével ellentétben a határozat jogerőre emelkedésének időpontja nincs összefüggésben a jogosultság megszűnésének időpontjával. A határozat végrehajthatósága azt jelenti, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a határozatot kizárólag a jogerőre emelkedését követően továbbíthatja az alperesnek, az abban foglaltak végrehajtása, jelen esetben a folyósítás megszüntetése érdekében. A felperes a 2011. március 1. és május 31. közötti időszakban felvett 81.000 forint ellátás visszafizetésére nem a Tny. 84. §
(2)bekezdése, hanem az
(1)bekezdése, objektív felelőssége alapján volt köteles. A bíróságnak a felróhatóság kérdését azért sem kellett vizsgálnia, mert a visszafizetés tárgyában hozott másodfokú határozat 90 napon túli ellátásról nem rendelkezett. A bérpótló támogatás igénybe vételének körülményei a jelen határozat jogszerűsége szempontjából nem bírnak jelentőséggel; mindezek alapján a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül döntött a felperes keresetéről. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján - tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. meghatározott keretek között vizsgálta felül. §
(2)bekezdésében A Tny. 84. §
(1)bekezdése szerint az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték. A Kr-nek a fenti rendelkezés végrehajtására megalkotott 80. §
(1)bekezdése a következőképpen rendelkezik: a Tny. 84. §-ának
(1)bekezdése szerinti visszafizetési kötelezettség az arról szóló elsőfokú határozat meghozatalától visszamenőleg számított kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátásra vonatkozik. A Ket. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 101. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak nyilvánította, a 128. §
(5)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé. A peradatok szerint az alperes - a jogosultság megszüntetéséről szóló jogerős határozat birtokában -
- május 6-án hozta meg visszafizetésre kötelező határozatát, amelyet a másodfokú szerv
- június 30-án azért változtatott meg, mert a folyósítást - a jogosultságot megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezés halasztó hatálya folytán - csak
- június 1-től lehetett beszüntetni, így a február 11-én felvett ellátás visszafizetésére az elsőfokú szerv 90 napon túl, jogszabálysértően kötelezte a felperest. Az eljárt társadalombiztosítási szervek helytállóan indultak ki abból, hogy a felperes az ellátásra az egészségkárosodási mértékre vonatkozó feltétel hiányában, a jogosultságot megszüntető határozatnak megfelelően
- január 1-től nem volt jogosult, az ezen időponttól felvett ellátás jogalap nélkül került kifizetésre. Ettől eltérő kérdés a jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelhetősége, amelyről a Tny. és a Kr. fent idézett rendelkezései alkalmazásával kell dönteni. A felperes tévesen hivatkozott a Tny.
- §
(2)bekezdése, a Ket. 101. §
(1)bekezdése, 128. §
(1)bekezdése és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt joga megsértésére is. A másodfokú szerv 90 napon túli időre vonatkozóan visszafizetésről nem rendelkezett, ezért a munkaügyi bíróságnak a Tny. 80. §
(2)bekezdését alkalmaznia, az abban foglalt feltételt vizsgálnia nem kellett. A jogalap nélkül kifizetett ellátások visszakövetelésének feltételeit a Tny. és a Kr. speciális rendelkezései - a fentiek szerint - egyértelműen szabályozzák, a felperes visszafizetésre való kötelezéséről a társadalombiztosítási szerveknek e szabályok, nem pedig a Ket. felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései alapján kellett határozniuk. Az a körülmény, hogy a felperes a jogosultságot megszüntető határozattal szemben fellebbezéssel élt, a jogosultság megszűnési időpontját nem befolyásolta, a 2011. január 1-jétől jogalap nélkülinek minősülő visszafizetéséről pedig a másodfokú szerv a Tny. 84. §
(1)bekezdése és a Kr. 80. §
(1)bekezdése megsértése nélkül rendelkezett. A Ket. 1. §
(4)bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezése alapján a hatóság köteles védelemben részesíteni az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait. E rendelkezésből nem következik, hogy a kötelező társadalombiztosítás rendszerében folyósított ellátásokat az abban részesülő személyek korlátlanul, a jogosultsági feltételek megszűnésétől függetlenül igénybe vehetnék. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadott további kifogások kapcsán rámutat: azt, hogy a felperes a jogosultsági feltétel (egészségkárosodási mérték) hiányában az ellátásra mely időponttól nem jogosult, az ennek folytán jogalap nélkül kifizetett összeget pedig 90 napon belül az alperes határozata alapján köteles visszafizetni, továbbá hogy a 90 napon túli ellátás visszafizetésére felróhatóság esetén köteles, a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság által hozott, a jogosultság megszüntetéséről rendelkező elsőfokú határozat is tartalmazta. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt - az indokolás fenti módosításával - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. A pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.
- §-a alapján a magyar állam viseli. Budapest,
- február
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő