A határozat elvi tartalma:

adóelőleg,

elévülés és a túlfizetés átvezetésének kérdése.

adóigazgatási eljárásban

elévülésre a Ptk. szabályai nem alkalmazhatók. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.539/2012/3.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. május 22. napján kelt 26.K.31.196/2012/5. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta

alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 26.K.31.196/2012/5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes

1. július 18-án átvezetési és kiutalás iránti kérelmet terjesztett elő a különböző adónemekben mutatkozó túlfizetésekre. Egyes átvezetésekre sor került, míg a
2. személyi jövedelemadó számláról a
3. EVA adószámlára átvezetni kért 1.021.117 forintból csak 20.100 forintét engedélyezte

elsőfokú adóhatóság, és 1.001.017 forint kérelem szerinti történő átvezetését, elévülésre hivatkozva, megtagadta. Ezzel egyidejűleg hivatalból elvégezte a

1. február
2. és
3. február
4. között esedékessé vált, különböző adónemekben fennálló tartozások összevetését, amellyel további 75.941 forint átvezetésére került sor. A véglegesen át nem vezetett összeg 925.076 forint.

alperes a 2888070753. számú határozatával

elsőfokú határozatot egy-,

elévülés szempontjából releváns időpontot illetően megváltoztatta, a változtatással nem érintett rendelkezéseket „hatályában" továbbra is fenntartotta. Határozatának indokolásában

adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 43.§

elsőfokú adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy

elévülési időpontokban tartozások álltak fenn, ezért jogszerűen döntött akkor, amikor

elévült összegek tekintetében

elévülés időpontjában fennálló tartozásokra történő átvezetésről rendelkezett, adótartozás hiányában jogszerűen törölte a túlfizetést. és ilyen

elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Indokolása szerint nem fogadható el a felperesnek a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényre (a továbbiakban: Ptk.) történő hivatkozása, mert

adójogi jogviszonyokban elsődlegesen

Art.

irányadó; annak 164.§ és 164/A.§-ai pedig egyértelmű rendelkezést tartalmaznak

elévülésre. Ugyanezen okból nem fogadható el a tulajdonjog védelmére, mint alkotmányos alapelvre való hivatkozás sem. Nem helytálló a felperesnek

a véleménye, hogy a túlfizetést mutató adófolyószámlával

alperes megtévesztette, ezzel szemben

állapítható meg, hogy a felperesnek 2002-től minden évben postázták

értesítést

adófolyószámla egyenlegéről.

önadózás rendszerében alapvető elvárás, hogy

adózó tisztában legyen mind bevallott kötelezettségeivel, mind

okra teljesített befizetésekkel és ennek ismeretében rendelkezzen a kötelezettségénél nagyobb mértékben teljesített befizetésről.

alperes egyébként EVA adónemben is vizsgálta a felperes adó folyószámláját.

Art. 4.§

elévülés tekintetében

Art. konkrét szabályozást tartalmaz, amelyben

adóelőleg fizetési kötelezettséget nem értelmezi adóelőleg-hiányként.

állapítható meg, hogy a túlfizetés elévült, ezért

t fennálló adótartozás hiányában törölni kellett.

alperes a határozat meghozatala során nem méltányossági jogkörben járt el, ezért

Art. vonatkozó rendelkezéseit sem kellett alkalmaznia. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint

elsőfokú bíróság nem derítette fel teljes körűen a tényállást. A jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206.§

Art. csak a visszaigényléshez való jogot korlátozza,

átvezetésre lehetőséget biztosít, hiszen a tényleges kötelezettségnél magasabb összegű befizetés vitathatatlanul

adózóé, a Ptk. 115.§

Alkotmány alapján a tulajdonjogi igények nem évülnek el.

adófolyószámla ugyan minden évben postázásra kerül, de abban nem hívták a figyelmet

elévülés lehetőségére,

adóhatóság gyakorlata jogszabálysértő volt. Ezt igazolja

, hogy

újabb, 2012. július 20-át követő időszakban levelet is küldenek annak, akinek legalább 1.000 forintnyi túlfizetése vagy elmaradása van, és ennek alapján van egyeztetési lehetőség

adóhatósággal. Hivatkozott arra is, hogy

adóelőleg intézménye következtében csak minden év február 20-ától, minden év április 12-ig mutat valós helyzetet a folyószámla, ezt a körülményt pedig figyelmen kívül hagyták.

alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Pp. 73/A.§

onban a 73/C.§

ügyvéd státuszú felperest úgy kell tekinteni, mintha jogi képviselővel járna el. A felperes felülvizsgálati kérelemében foglaltakkal szemben Kúria

t állapította meg, hogy

elsőfokú bíróság

irányadó tényállást feltárta, pontosan rögzítette, részletezte a felperes kereseti kérelmét, annak megfelelően kitért mind a Ptk., mind

Alkotmány vonatkozó szabályaira, mind

EVA adóelőleg folyószámlán való megjelenítésének kérdésére, a folyószámla kivonat adataira,

elévülésről való tájékoztatásra vonatkozó kereseti előadásra. Álláspontját részletesen kidolgozta, indokait okszerűen közölte. A jogerős ítélet tükrében

elsőfokú bíróság eljárása megfelelt a Pp. 206.§

adóelőleg kérdését érintő előadása kapcsán a Kúria tételesen a következőket emeli ki.

Art. hatályáról szóló törvényi rendelkezések között szereplő 4.§

e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra, ha annak megállapítása, beszerzése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása, ellenőrzése

adóhatóság hatáskörébe tartozik a Ptk. tulajdonjogra vonatkozó szabályai

adójogviszonyok - és így

adófolyószámla - tekintetében nem alkalmazhatók (Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.215/2005/7.szám és Kfv.I.35.261/2009/6.szám).

Art. ezen szabályaiból következően a befizetésekkel kapcsolatos adóigazgatási eljárásokban, ideértve,

elévülés kérdését is, csak

Art. szabályait lehet alkalmazni.

Art. 43.§

adózó, vagy

adó megfizetésére kötelezett személy

adóra, adótartozásánál nagyobb összeget fizet be

adóhatósághoz (túlfizetés),

adóhatóság a túlfizetés összegét

adózó kérelmére

általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően

adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból

általa nyilvántartott,

adózót terhelő más adó tartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában

t hivatalból törli.

Art. 4.§

Art. másként nem rendelkezik, a)

adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében

adóra, b)

adó-visszaigénylés és

adóvisszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

elsőfokú bíróság

elévülésnek

Art. 164.§

adó bevallására, bejelentésére és megfizetésére alapít - , helytállóan következtetett arra, hogy

Art. 4.§

adóelőlegre vonatkozó a) pont szerinti előírásai a túlfizetés átvezetése kapcsán nem alkalmazhatók, ebben a körben meg kell különböztetni

„adót" és

„adóelőleget". A felülvizsgálati kérelem kapcsán

is hangsúlyozandó, hogy

Art.4.§

Art. másként nem rendelkezik:

Art. 43.§

adóelőleg értékelését.

adóhatóságnak a kérelem benyújtásának időpontjához képest kellett vizsgálni a törvényi feltételek fennálltát, nem várhatta be a következő-,

adóelőleggel már érintett bevallási időszak végleges adatait, nem végezhette el aszerint

összevezetést. Megállapítható, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelyet

elsőfokú bíróság megsértett volna, ezért a Kúria

elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275.§

alperes javára felülvizsgálati perköltség nem merült fel. A felperes a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor illetékbélyeg formájában már lerótta

őt

illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§