Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.706/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla dr. Pusztai Ildikó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - P.L.-né (címe) hozzátartozó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés semmisségének megállapítása iránt indított perében a Megyei Bíróság
- május hó
- napján kelt .....számú ítélete ellen a felperesek részéről
- és 6 sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesek által - a
- május hó
- napján megkötött kölcsönszerződés, és a
- február
- napján kelt adásvételi szerződés semmisségének megállapítása, másodlagosan az adásvételi szerződés teljesítése iránt - előterjesztett keresetet elutasította. Megállapította, hogy a
- május hó
- napján létrejött kölcsönszerződés alapján az alperes 14.000.000,- forint kölcsönt nyújtott felpereseknek 4 havi időtartamra, havi 1.400.000,- forint kamat kikötése mellett. Álláspontja szerinti a szerződés - az abban kikötött kamat - nem ütközik jó erkölcsbe, mivel felperesek nem kényszerhelyzetben, hanem komoly mérlegelést követően, üzleti haszonszerzés céljából döntöttek a kölcsön felvételéről, úgy ítélték meg, hogy havi 10 % kamat mellet is megtérül a befektetés. Utalt arra, hogy az alperest is az üzleti haszonszerzés motiválta, és számára is nagy kockázatot jelentett a szerződés. Kifejtette, hogy a magasabb kamat kikötése nem tisztességtelen, ha az rövid futamidőre történik. Megállapította, hogy az adásvételi szerződés sem ütközik a felperesek által megjelölt okból jóerkölcsbe, mivel jogszabály nem zárja ki, hogy a kölcsönszerződés biztosítékául a felek adásvételi szerződést kössenek, és önmagában a kölcsönösszeg vételárként feltüntetése sem eredményez érvénytelenséget. Álláspontja szerint a szerződések nem ütköznek a Hpt.
- §
(1)bekezdés b) pontjába sem, mivel az alperes magatartása nem minősül jogosulatlan pénzügyi tevékenységnek. A rövid futamidőre, és a kölcsön nagy kockázatára hivatkozással alaptalannak találta az ügyleti kamat mérséklése iránt előtejesített kérelmet is. Az adásvételi szerződés teljesítésére irányuló keresetet - az alperes elévülési kifogását elutasítva - érdemben vizsgálta, és megállapította, hogy az alperes a felperesek kölcsönszerződésből eredő tartozása beszámításával 9.085.000,- forint hátralékos vételár fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Kifejtette azonban, hogy az alperesek a felperes által kölcsönadott pénzt - a már teljesített vételárrészt - ingyenesen használják, ezért az általuk reálisnak tartott évi 20 % mértékű kamat, valamint a szerződéskötéskor már levont összegek figyelembevételével az alperes a vételárat kiegyenlítette. Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, elsődlegesen az érvénytelenség megállapítását kérték hivatkozással arra, hogy a szerződés megkötésekor nem volt mérlegelési lehetőségük, eladósodott helyzetben voltak, az üzleti haszonszerzés fel sem merült. Álláspontjuk szerint az értékes ingatlanfedezet folytán az alperesnek a kölcsönnyújtás nem jelentett kockázatott, és a kikötött kamat tisztességtelen, jóerkölcsbe ütköző. Kifejtették, hogy az alperes több alkalommal, üzletszerűen nyújtott kölcsönt, jogszabályba ütköző tevékenységet folytatott. Hivatkoztak arra, hogy alperes az ingatlan tulajdonjogát
- évben megszerezte, ezért a teljesített vételárrész után kamat nem illeti meg, vételárral azonban tartozik. Másodlagosan kérték, hogy a másodfokú bíróság az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével 15.238.577,- forint vételár megfizetésére kötelezze az alperest. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a megállapított tényállásból helyes jogkövetkeztetést vont le a kölcsönszerződés és az adásvételi szerződés semmissége iránt előterjesztett kereset tekintetében, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által e körben kifejtett jogi indokokkal egyetért. Felperesek a 14.000.000,- forint összegű kölcsönt rövid futamidőre - 4 hónapi időtartamra - üzleti vállalkozás céljára vették fel, személyes előadásuk szerint kamionos vállalkozást kívántak indítani, eladósodott helyzetükből vállalkozás révén kívántak kilépni ( Megyei Bíróság ...... számú jegyzőkönyv,...... szám alatt csatolt feljelentés, Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya .....bü. iratok
- oldal). A szerződés megkötését maguk kezdeményezték, módjuk és lehetőségük volt a kölcsönszerződés feltételeinek - így a 10 % mértékű kamat kikötésnek mérlegelésére is. A szerződéskötés körülményeire tekintettel a szerződés által elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, a szerződés tárgya nem sérti nyilvánvalóan az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat. Utal a másodfokú bíróság arra, hogy az EBH.2007/
- szám alatt közzétett Elvi Bírósági Határozat, a rövid időre kölcsönadott összegnél a magasabb - havi 10 % mértékű kamat kikötést nem tekintette tisztességtelennek. Egyetért a másodfokú bíróság azzal is, hogy a kikötött kamat mérséklése sem indokolt. A kölcsönszerződés megkötése időpontjában hatályos Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a szerződéses kapcsolatokban, ha jogszabály kivételt nem tesz, kamat jár. Magánszemélyek egymás közötti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár, míg a
(3)bekezdés szerint a felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti. A Ptk.
- § -a az ügyleti kamat mértékének megállapítását ezen időszakban a felekre bízta. A Ptk.
- §
(3)bekezdése nem utal arra, hogy mikor lehet a kamatot túlzott mértékűnek tekinteni, és a mérséklés szempontjait sem határozta meg, ebből következik, hogy a törvény a bíróság belátására bízza, hogy él-e a kamat mérséklésének lehetőségével, és mely körülmények alapján határozza meg a mérséklés mértékét. A Ptk. indokolása szerint nincs olyan általános érvényű iránymutatás, amely meghatározza azokat a feltételeket vagy mértéket, amelyek mellett a bíróság a kikötött kamatmérték túlzott voltát megállapíthatná. Ennek az is az indoka, hogy a szerződéskötést megelőző egyeztetés során elhangzottak, a felek körülményei minden egyes ügyeknél egyedi jellegűek. Ezért a bíróság ilyen igény érvényesítése esetén mindig a konkrét ügylet minden sajátosságának együttes mérlegelésével dönthet a fél által előterjesztett kamat mérséklése iránti igényről. A konkrét, perbeli ügyletnek a semmisség körében már értékelt sajátosságai a kamat mérséklését nem teszik indokolttá, mivel felpereseknek üzleti célból volt szükségük a kölcsönre, a kamatterhet a jövendő vállalkozásra tekintettel vállalták, bízva abban, hogy az üzleti haszon a kamatot kitermeli. A kölcsön felvétele felperesek gazdasági döntése volt, annak kockázatát, hogy döntésük megalapozatlan volt, maguk viselik. Egyetért a másodfokú bíróság azzal is, hogy az adásvételi szerződés nem ütközik a jó erkölcsbe. A
- február hó
- napján megkötött adásvételi szerződés célja az alperes vételárfizetési kötelezettségének, és a felperesek kölcsönszerződésből eredő kötelezettségének kölcsönös elszámolása volt. A kötelezettségek beszámítással rendezése nem tisztességtelen, nem ütközik a társadalom általános értékítéletébe. Amennyiben pedig a felek által elérni kívánt cél nem teljesült, a tartozások nem egyenlítik ki egymást, ez nem a szerződés semmisségét eredményezi, hanem a felek elszámolására ad alapot. Tévesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy az alperes jogszabályba ütköző üzletszerű tevékenysége miatt megállapítható a szerződések érvénytelensége. A bírósági gyakorlat szerint (BDT.2007/1643., BDT.2006/155., BH.2002/
- szám alatt közzétett eseti döntések) a más jogágak (pénzügyi, közigazgatási) kötelező szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha a más jogági törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza, vagy pedig a törvény értelmezéséből, az összes körülményből nyilvánvaló módon megállapítható, hogy a külön jogszabály az egyéb, más jogági szankciók mellett - a szerződés érvényességét sem kívánja megengedni. A szerződéskötéskor hatályos, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. tv. (Hpt.) értelmében pénzügyi szolgáltatásról van szó, ha a polgári jogi pénzkötelmek a felek üzletszerű tevékenysége során jönnek létre. Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt.
- számú mellékletének II/
- pontja akként határozza meg, hogy ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. A pénzkölcsön üzletszerű nyújtása, mint pénzügyi szolgáltatás a Hpt.
- §
(4)bekezdése értelmében kizárólag engedéllyel végezhető. A szerződés érvényességét illetően annak van érdemi jelentősége, hogy az engedély nem a szerződés - így a kölcsönszerződés megkötéséhez, hanem a tevékenység üzletszerű folytatásához szükséges, és a felhívott törvény nem rögzíti külön szankcióként az engedély hiányában kötött megállapodás semmisségét. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek szerződés teljesítésére, hátralékos vételár megfizetésére irányuló keresete alaptalan, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság e körben kifejtett jogi indokolásával nem ért egyet, ezért azt mellőzi, és az ítéletet az alábbiak szerint indokolja: A felperesek adásvételi szerződésből eredő vételár-követelése az adásvételi szerződés megkötésével
- február
- napjával esedékessé vált. Az alperes elévülési kifogására tekintettel az elsőfokú bíróság az elévülés nyugvását, illetve megszakadását állapította meg, mely megállapítással a másodfokú bíróság nem ért egyet. Az elévülés lényegében a mulasztás folytán éri a károsultat, az elévülés nyugvásának lényege pedig az, hogy a követelés érvényesítésének azokat az akadályait, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a károsult magatartásával, ne lehessen az ő terhére róni. Az elévülés nyugvása meghosszabbítja az elévülési időt, és a hatályos jogi szabályozás mellett bekövetkezhet már az elévülési idő alatt, de akkor is, amikor az igény érvényesítés akadálya az elévülés megkezdésének időpontjában már fennállott (BH.2005/
- szám alatt közzétett eseti döntés). A bírói gyakorlat menthető oknak, és az elévülés nyugvására okot adó körülménynek azt tekinti, ha a jogosult az igénye érvényesítéséhez szükséges tényekre vonatkozóan nem rendelkezik ismerettel, nincs birtokában az igényérvényesítéshez szükséges információ. Felperesek a perben támadott megállapodásukat ismerték, a vételár-követelés iránti per megindításához szükséges információval, tények ismeretével rendelkeztek, részükről az igényérvényesítése iránti per megindításának, vagy annak, hogy az érvénytelenségi perben másodlagosan a vételár megfizetését kérjék, nem volt akadálya. Az, hogy a felperesek téves jogi álláspontjuk folytán érvénytelenségi keresetet terjesztettek elő, az alperes marasztalását nem kérték, és a jogerős döntésből értesültek arról, hogy jogi álláspontjuk téves, nem jelenti azt, hogy hibájukon kívül akadályozva voltak abban, hogy a követelést határidőben érvényesítsék, ezért az érvénytelenségi per nem eredményezte a felperesi követelés elévülésének nyugvását. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által tett bűntető feljelentésben megfogalmazott polgárjogi igény az elévülést megszakította. A Ptk.
- §-a tételesen felsorolja azokat a tényeket, amelyek az elévülést megszakítják, ezek: a teljesítésre irányuló írásba foglalt felszólítás, a követelés bírósági úton érvényesítése, megegyezéssel módosítása, vagy a kötelezett részéről a tartozás elismerése. Felperesek részéről a feljelentésben nem történt bíróság előtti igényérvényesítés, nem terjesztettek elő határozott kérelmet, csak jelezték, hogy a bűntető eljárás során polgárjogi igényüket érvényesíteni kívánják. A követelés bírósági úton érvényesítése, vagy perindítás, vagy ezzel azonos megítélés alá eső jogcselekményt jelent, igényérvényesítés kilátásba helyezése főleg, hogy a nyilatkozatot nem is az ellenérdekű féllel intézték, azonban nem tekinthető elévülést megszakító ténynek. Mindennek alapján a felperesek vételárfizetés iránti igénye
- február hó
- napján elévült, felperesek a felek közötti elszámolás iránt
- június
- napján előterjesztett keresete az elévülés folytán érdemben nem vizsgálható, ezért a másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a vételár megfizetésével, az elszámolásával kapcsolatos megállapításokat. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti módosított indokokkal a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperesek költségmentessége folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. A felperesek fellebbezése alaptalan volt, az alperesnek a fellebbezési eljárás során költsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróság költség viseléséről nem rendelkezett. P é c s,
- május
- . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné Dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró