Mfv.III.10.031/2010/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Ozvári-Lukács Ádám egyéni ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győri Munkaügyi Bíróságon 5.M.769/
- számon indított és a Győri Munkaügyi Bíróság
- október
- napján hozott 6.M.769/2008/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Győri Munkaügyi Bíróság 6.M.769/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja azzal a kiegészítéssel, hogy az alperes 10-0148162008/
- számú határozatát is hatályon kívül helyezi. A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása tárgyában
- március 5-én előterjesztett igényét a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 10-01481/2008/
- számú elsőfokú határozatával elutasította. Az indokolás azt tartalmazza, hogy a Szakértői Intézet szakvéleménye szerint az igénylő egészségkárosodásának a mértéke 40%, amely nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tny.) 36/A. §-ában meghatározott legalább 50%-os mértéket. Az igénylő fellebbezése alapján eljárt nyugdíjbiztosítási szerv igazgatója a
- alszámú másodfokú határozatával a fellebbezést elutasította arra hivatkozással, hogy az ORSZSZI másodfokú orvosi bizottságának szakvéleménye szerint felperes egészségkárosodásának a mértéke 40%, tehát az igénylő nem rokkant. Felperes a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében az alperes által megállapított egészségkárosodás mértékét vitatta, míg az alperes a határozatok jogszerűségére hivatkozással a kereset elutasítását kérte. A Győri Munkaügyi Bíróság a 6.M. 769/2008/
- számú ítéletével a 10-01481/2008/
- számú másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. A munkaügyi bíróság az ítélet indokolásában a Tny.36/A. §-ára, illetve a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.)
- §
(1)bekezdésére, továbbá a Pp. 339. §
(1)bekezdésére és 182. §-ára továbbá 183.§
(1)bekezdésére és a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának
- számú állásfoglalására hivatkozással megállapította, hogy a perben kirendelt két igazságügyi orvosszakértő szakvéleményei és azok kiegészítései szerint a felperes egészségkárosodásának a mértéke a másodfokú SZI bizottság vizsgálata időpontjában (
- május 8.) 50-79%-os mértékű volt, tehát elérte a jogszabályban meghatározott mértéket. Az alperes által előterjesztett és a Tudományos Tanács kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt arra hivatkozással utasította el, hogy a Pp. hivatkozott rendelkezése alapján a szakértői testület kirendelése nem kötelező a bíróság számára, mindössze az egyik lehetőség az ellentmondások feloldására. Ebből következően a szakvélemények közötti ellentmondások feloldására egyetlen szakértő egy személyben is jogosult lehet. A munkaügyi bíróság a perben rendelkezésre álló és egybehangzó két szakértői véleményt aggálytalannak találta és a második szakvélemény alapján feloldottnak tekintette a ORSZSZI szakvéleményei és a perbeli szakvélemény közötti ellentmondásokat. A rehabilitálhatóság vizsgálata tekintetében új eljárás lefolytatására kötelezte az alperest. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezésével a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozatra való utasítását kérte. A Pp.
- §
(2)bekezdésének, 164. §
(2)bekezdésének, 182. §
(3)bekezdésének, 183. §
(2)bekezdésének a megszegésére azért hivatkozott, mert álláspontja szerint a Tny.
- §-ára figyelemmel a SZI bizottságai által készített szakvéleménynek -
- január 1- jétől szakhatósági állásfoglalásnak - a perben ugyanolyan bizonyító ereje van, mint az igazságügyi orvosszakértői véleménynek. Ezzel összefüggésben több Legfelsőbb Bírósági eseti döntésre is hivatkozott, melyek szerint a szakvélemények közötti ellenmondások feloldása az ETT kirendelésével biztosítható. A munkaügyi bíróság e kötelezettségének nem tett eleget, mert kirendelése helyett, kellő szakértelem és a peres felek indítványának hiányában új (negyedik) szakvéleményt szerzett be és az érdemi döntést kizárólag a perben kirendelt szakértők véleményére alapította. Az alperes sérelmezte továbbá, hogy a munkaügyi bíróság a SZI "szakhatósági állásfoglalásainak" jogszerűtlenül nem tulajdonított bizonyító erőt, nem adott számot az ítélet indokolásában arról, hogy azok miért aggályosak, a közigazgatási eljárás során lefolytatott bizonyítás anyagát nem értékelte és nem vetette össze a bíróság által lefolytatott bizonyítás anyagával, nem oldotta fel a kettő közötti ellentmondásokat, mindezzel megszegve a Pp.
- §
(1)bekezdésében, illetve a 221. §
(1)bekezdésében foglaltakat. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak jogszerűségére hivatkozással. Kifejtette, hogy a Pp. szakértőkre vonatkozó rendelkezéseiből nem következik, hogy a szakvélemények közötti ellenmondás kizárólag szakértői testület útján oldható fel. A perben kirendelt igazságügyi szakértők a SZI bizottságainál részletesebben és alaposan értékelték a felperes betegségeit, szakkonzultáns bevonásával, ezért szakvéleményük alapján a munkaügyi bíróság jogszerűen állapította meg a felperes 50-79%-os mértékű egészségkárosodását. Az alperes által hivatkozott eseti döntéseket illetően vitatta azok jelen perben történő alkalmazhatóságát. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül - bírálta el. A felülvizsgálati megalapozott. kérelem az alábbi indokok szerint nem A kirendelésével összefüggésben a
- évi XLVIII. törvény
- január 1-jei hatállyal megszüntette a szakértői vélemények felülvéleményezésének a lehetőségét, a szakértői testületek által készített szakvéleményt a perben beszerzett szakértői véleménnyel egyenrangúvá tette. Erre figyelemmel nem sértett eljárási szabályt a munkaügyi bíróság, amikor az alperes további orvosszakértői bizonyításra vonatkozó indítványa alapján újabb orvosszakértőt és nem rendelte ki és a Pp.
- §
(2)bekezdésének helytálló értelmezésével rögzítette az ítélet indokolásában, hogy egyetlen szakértő véleménye is alkalmas lehet az ellentétek feloldására. Erre tekintettel a legfelsőbb Bíróság mellőzte az ezzel összefüggő és az alperes által hivatkozott eseti döntések részletes értékelését. Az Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló - a perbeli határozatok meghozatalakor hatályban volt - 213/2007.(VIII.7.) Korm. rendelet 4. §
(1)bekezdésének és 16. §
(6)bekezdésének a helyes értelmezése szerint a
- évben lefolytatott első- és másodfokú közigazgatási eljárás során az SZI orvosi bizottságainak az egészségkárosodásra vonatkozó véleményeit szakvéleménynek kell tekinteni. E szakvélemények legfeljebb egy
- október 1-je után megismételt eljárásban minősülhetnek szakhatósági állásfoglalásnak. Ez alapján a Legfelsőbb Bíróság mellőzte azon alperes által hivatkozott eseti döntések értékelését, amelyek a szakhatósági állásfoglalások bírósági eljárás során történő értékelésére vonatkoznak. A fentiekből következően a Legfelsőbb Bíróság az alapján vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, hogy a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perben a munkaügyi bíróságnak az SZI szakvéleményeit kellett egybevetnie a perben kirendelt orvosszakértői véleménnyel. A szakvélemények közötti ellentmondások feloldására tett bírói intézkedés következtében az SZI szakértője írásban, a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő a tárgyaláson szóban fenntartotta a szakvéleményében foglaltakat. Ezt követően a munkaügyi bíróság a fentebb hivatkozottak szerint az eljárási szabályoknak megfelelően járt el, amikor újabb szakértő kirendelésével kísérelte meg feloldani az ellentéteket. Az a körülmény, hogy a bíróság az alperesi bizonyítási indítványban foglaltaktól eltérve, nem, hanem újabb igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki, nem sértette a hivatalból történő bizonyítás tilalmára vonatkozó és a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási szabályokat, mivel a Pp.
- §
(5)bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítás meghatározott módjához, illetve meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul kérte az alperes az egészségkárosodás mértékére vonatkozó bizonyítás körében felhozott eljárási szabálysértésre hivatkozva a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Nem sértette továbbá a munkaügyi bíróság ítélete - az érdemi döntés jogszerűségét befolyásoló mértékben - a Pp.
- §-ában, továbbá a
- §-ában foglaltakat, mivel a bíróság indokát adta annak, hogy az egymásnak ellentmondó ORSZI bizottsági szakvélemények és a perben kirendelt szakértő (dr. L. Gy. I.) szakvéleménye közötti ellentmondás nem volt feloldható, ezért vált szükségessé újabb szakértő kirendelése. A bíróság rögzítette továbbá, hogy ezen újabb orvosszakértő által készített szakvélemény alapján feloldottnak tekintette az ellentmondásokat és az igazságügyi szakértők szakvéleménye alapján állapította meg a felperes egészségkárosodásának a mértékét. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem értékelte az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező hiányosságnak, hogy az ítélet indokolása részletesen nem tér ki a közigazgatási és a bírósági eljárásban történt bizonyítás elemeinek összehasonlítására. A munkaügyi bíróság ítélete nem sértett az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabályt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta azzal, hogy korrigálta azt a nyilvánvalóan értelemzavaró hibát, miszerint a munkaügyi bíróság nem tett különbséget az alperes mint elsőfokúés az igazgató, mint másodfokú társadalombiztosítási szerv, illetve határozatai között. A felülvizsgálati eljárásban a felek nem igényeltek eljárási költséget, ezért e tárgyban a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a határozat hozatalt a Pp.78. §
(2)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli a Tny.
- §-a értelmében. Budapest,
- február
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok