A határozat elvi tartalma: A megállapítási kereset előterjesztésének feltételei. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.021/2012/4.szám A Kúria a dr. Németh Ferenc István ügyvéd által képviselt felperesnek, a Kristonné dr. Dusza Gabriella ügyvéd által képviselt alperes ellen, helytállási kötelezettség megállapítása iránt, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 36.P.89.329/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 41.Pf.638.870/2011/
- számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperes édesanyja és az alperes között „Családi Biztosítás" vagyonbiztosítási szerződés jött létre
- május 26-i kockázatviselési kezdettel. A felelősségbiztosítási elemeket is tartalmazó szerződés különös feltételei értelmében a felperes, mint a kockázatviselés helyének 1/2 arányú tulajdonosa is biztosított. A felperes a vagyonbiztosítási szerződés tárgyát képező ingatlanon
- január 1-jén R.T-nek személyi sérüléssel járó kárt okozott. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a baleset a felelősségbiztosítási szerződés hatálya alá tartozik, ezért R.T. kárigényéért a felperes helyett az alperes helytállni köteles. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a megállapítási keresetnek a feltételei nem állnak fenn. Hivatkozott arra is, hogy a felperes elmulasztotta a szerződési feltételekben meghatározott két napos határidőn belül a káresemény bejelentését, ezzel pedig lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak, így a felperes és a károsult közötti hozzátartozói kapcsolat tisztázása, amelynek fennállása kizárja a helytállási kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperesnek nincs olyan joga, amit az alperessel szemben meg kellene óvnia, ilyet nem is jelölt meg, ezért a megállapításra irányuló keresetnek nem volt helye. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes által
- január 1-jén R.T-nek okozott károkért az alperes a „Családi Biztosítás" Kiegészítő Felelősségbiztosítás Különös Feltételei szerint köteles helytállni. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a perbeli szerződés biztosítottja, a
- január 1-jén bekövetkezett baleset pedig a biztosítási eseménynek minősül. A felperesnek nem volt a baleset idején hozzátartozója R.T., az elsőfokú bíróságnak az e körben kifejtett indokolása téves. A bizonyítási eljárás adatai alapján azt lehetett megállapítani kétséget kizáróan, hogy a felperes és R.T. között a jegyességhez szükséges eljegyzésre a baleset után egy évvel később került sor. A kárt a felperes okozta, akinek a kártérítési felelőssége a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján fennáll. Rámutatott arra az ítélet indokolásában, hogy a vagyonbiztosítási szerződés felelősségbiztosítási elemet is tartalmaz, és a Ptk. 559. §-ának
(2)bekezdése alapján a károsult a kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben nem érvényesítheti, de a felperes mint biztosított követelheti az alperestől, hogy mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért a jogszabály alapján felelős. A felperes megalapozottan terjesztette elő a Pp.
- §-a szerinti megállapítási keresetét, mert a pert megelőzően az alperes elzárkózott a teljesítéstől. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság értékelte helyesen a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésének megfelelően a bizonyítékokat. Arra hivatkozott, hogy a károsult a peres eljárás során úgy nyilatkozott, hogy nem kívánt és nem is kíván a felperessel szemben kártérítési igényt érvényesíteni. A felperessel szembeni kártérítési igény hiányában ezért a felperesnek nincs olyan joga, amelyet az alperessel szemben óvni kellene, ezért a megállapítási kereset feltétele nem áll fenn. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a vagyonbiztosítási szerződésben meghatározott bejelentési kötelezettséget - a tudomásra jutástól számított két napon belül elmulasztotta, emiatt pedig lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak, ezért a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem áll be. A felperes és a károsult között a baleset időpontjában több volt, mint érzelem nélküli kapcsolat, a perben feltárt bizonyítékok ezt támasztották alá, és ez a körülmény a határidőben történt káreset bejelentését követően kideríthető lett volna. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a helytállási kötelezettségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §
(2)bekezdés]. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes megállapításra irányuló keresetét, mert az volt az álláspontja, hogy annak feltételei nem állapíthatóak meg, a másodfokú bíróság azonban eltérő következtetésre jutott és megállapította az alperes helytállási kötelezettségét. Annak nem volt akadálya, hogy a másodfokú bíróság maga is értékelje a rendelkezésre álló bizonyítékokat, mert a kétfokú eljárás szabályai megadják ennek a lehetőségét a számára is. Az adott esetben a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból azt a következtetést vonta le, hogy a károsult és a biztosított felperes között a baleset bekövetkezése idején nem volt hozzátartozói kapcsolat, ezért a biztosítási esemény bekövetkezett, erre figyelemmel a felperes megállapítási keresete is alapos. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet megalapozatlannak tartotta az elsőfokú ítélettel szemben a tekintetben, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a felperes és a károsult közötti hozzátartozói viszony balesetkori fennállása miatt nem állapítható meg. Megalapozatlanság miatt a jogerős ítéletben megállapított tényállás akkor vitatható, ha a bíróság a tényállást a szükséges bizonyítás lefolytatása nélkül, vagy a bizonyítékok Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat sértő értékelésével állapította meg, az adott esetben azonban mindezek nem állnak fenn. Tény, hogy a felperes a vagyonbiztosítási szerződés biztosítottja, és nem volt vitás az sem, hogy
- január 1-jén R.T. személyi sérüléssel járó balesetet szenvedett, ahogy az sem volt vitás, hogy a személyi sérüléssel járó káreseményt a felperes okozta, akinek a kártérítési felelőssége ezért a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján állt fenn. A felperes ezzel bizonyította, hogy a káreset bekövetkezett, ezzel szemben pedig az alperesnek kellett kimentenie magát annak bizonyításával, hogy a családi biztosítás különös feltételeinek a fennállása miatt - a biztosított hozzátartozója volt a károsult a baleset időpontjában - nem áll fenn a helytállási kötelezettsége. A másodfokú bíróság helyesen értékelte az elsőfokú bírósággal szemben a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek a felperes és a károsult közötti, a baleset idején fennálló kapcsolatra vonatkoztak és nem tévedett, amikor a hozzátartozói viszonyt a káresemény idején nem látta megállapíthatónak. Helyesen állapította meg azt is a jogerős ítélet, hogy mivel az alperes a pert megelőzően elzárkózott attól, hogy a felperest mentesítse olyan kár alól, amelyért jogszabály alapján felelős, vele szemben a Pp.
- §-ában megállapított megállapítási kereset előterjesztésének a feltételei fennálltak. Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a károsult nyilatkozata, miszerint a felperessel szemben nincs kárigénye, mentesítené az alperest a felelősségbiztosítási elemet is tartalmazó vagyonbiztosítási szerződés alapján fennálló helytállási kötelezettsége alól, mert ez nem feltétele ennek. Miután a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során a hozzátartozói kapcsolatra vonatkozó adatokat tisztázni lehetett, ezért alaptalan az alperesnek a késedelmes bejelentéssel kapcsolatos álláspontja is. A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül, a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. Budapest,
- február
- Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM