A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.113/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi július hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a hivatali vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.132/2012/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy - a hivatali vesztegetés bűntettének minősítése helyesen a Btk.293.§
(1)és
(2)bekezdése; - a szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti; mellőzi a alkalmazását. közügyektől eltiltás mellékbüntetés és a vagyonelkobzás Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.132/2012/
- számú,
- január
- napján kelt ítéletével a vádlottat hivatali vesztegetés bűntette miatt 1 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a vádlottal szemben 100.000 forint vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítására tett indítványt. A védelem a másodfokú eljárásban elsősorban bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában a vádlott felmentését indítványozta. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. A megállapított tényállást a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára - mindössze az alábbiakkal egészíti ki. A vádlott gondoskodik élettársáról és annak tizennyolc éves gyermekéről is. A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul és irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A törvényszék a vádlott tagadásával szemben a tényállást elsősorban tanú1 tanúvallomása alapján állapította meg. Részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlott védekezésével szemben miért tanú1 vallomását fogadta el. Ennek a mérlegelésnek a helyességét támasztja alá az a körülmény, hogy tanú1 és az ő vallomását megerősítő tanú2 a vádlott szempontjából teljességgel érdektelennek tekinthető. A vádlott a tanúkkal a vádbeli esetet megelőzően nem találkozott, őket nem ismerte, így egyik tanúnak sem állt érdekében az, hogy a vádlottra valótlan tartalmú terhelő vallomást tegyen. A tanúk vallomásában foglaltakat megerősíti az a körülmény is, hogy a ....... diszkóban tanúsított magatartását megelőzően a vádlott már ismerősének, tanú3nak a lakásán is érdeklődött afelől, hogy ki rendőr a társaságban. A fenti bizonyítékokra és az elsőfokú bíróság által is hivatkozott körülményekre tekintettel aggálytalanul elfogadható az elsőfokú bíróság által megállapított tény, hogy a vádlott pénzt ajánlott tanú1nek arra az esetre, ha az általa megjelölt személyekről olyan adatokat szolgáltat, melyekhez a rendőrség számítógépes rendszeréből fér hozzá. A bizonyítékok logikai hibáktól mentes értékelése alapján a megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, így a védelemnek a bűnösséget támadó fellebbezése nem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét ítéletének meghozatalakor az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. 2013. július 1. napján hatályba lépett a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, tehát a cselekmény jogerős elbírálásakor már más büntető jogszabály hatályos, mint a bűncselekmény elkövetésekor, illetve annak elsőfokú elbírálásakor volt. A Btk.2. §
(1)bekezdése értelmében „A bűncselekményt - a
(2)-
(3)bekezdésben foglalt kivételekkel - az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. A
(2)bekezdés szerint „Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.” A fellebbviteli bíróságnak ezért állást kellett foglalni a Btk.2.§-a alapján abban a kérdésben, hogy melyik törvényt kell alkalmazni. A vádlott által elkövetett bűncselekmény különös részi törvényi tényállása a hatályos és a korábbi büntető jogszabályban lényegében azonos, mint ahogy a büntetési tételkeret is. Az alkalmazandó jogszabály eldöntéséhez azonban nem elegendő a különös részi rendelkezések összevetése, szükséges az általános részi rendelkezések összehasonlítása, a bírói gyakorlat értelmében az enyhébb elbírálás kifejezés minden büntetőjogi jogkövetkezményt magában foglal. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezésekre figyelemmel a vádlott esetében a 2012. évi C. törvény enyhébb elbírálást eredményez, ezért a fellebbviteli bíróság az elbírálás idején hatályos új jogszabályt alkalmazta. Az új büntető törvény alkalmazására figyelemmel pontosítani kellett a vádlott által elkövetett bűncselekmény különös részi megjelölését, amely a hatályos Btk.293.§
(1)bekezdésébe ütközik, és a
(2)bekezdés szerint minősül. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott és tanú1 között lezajlott beszélgetés számos bizonytalan körülményt tartalmazott. Nem mondta el a vádlott, hogy kiről és milyen adatokra kíváncsi, és nem közölte azt sem, hogy ezeket az adatokat tanú1nak mikor kell beszereznie, milyen körülmények között kell átadni a vádlottnak. Mindez azonban a bűnösség megállapítását, a cselekmény minősítését nem érinti. Önmagában az a magatartás, hogy a vádlott pénzt kínált azért, hogy tanú1 a rendőrség számítógépes rendszeréből bizonyos adatokat szolgáltasson neki, megvalósította a vesztegetés bűntettét. A további bizonytalan körülményeket pedig nem a cselekmény minősítése, illetve a bűnösség megállapítása körében, hanem kizárólag a büntetés kiszabása során lehet figyelembe venni. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlott által elkövetett cselekmény megítélésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy sem a jogtalan előny átadására, sem pedig a vádlott által kért adatok törvénytelen megszerzésére nem került sor. A bűnösségi körülmények értékelése alapján nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben szabadságvesztés-büntetést szabott ki. A fentiekben írt körülmények azonban az elkövetett bűncselekmény konkrét társadalomra veszélyességét olyan mértékben csökkentik, hogy a vádlottal szemben a büntetési célok a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nélkül elérhetők. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott büntetését a rendelkező részben írtak szerint akként enyhítette, hogy a büntetés végrehajtását a Btk.85.§
(1)és
(2)bekezdése alapján 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben mellőzte a közügyektől eltiltást. Az új Btk. tükrében is irányadónak tekinthető 95. számú Büntető kollégiumi vélemény IV. pontja szerint a vagyonelkobzás elrendelésének csak akkor van helye, ha az ígért vagyoni előny tárgya az elkövetést megelőzően az elkövető rendelkezésére állt és azt bizonyítottan arra szánta, hogy vagyoni előnyként a passzív vesztegetőnek juttassa. Jelen ügyben csak annyi állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a vádlott pénzt ígért tanú1nek. Nem bizonyított, hogy ez a 100.000 Ft a vádlott rendelkezésére is állt, bár az összeg nagyságára és a vádlott jövedelmi viszonyaira tekintettel ez valószínűsíthető. Arra azonban, hogy a vádlottnak szándékában is állt a pénz átadása, egyáltalán nincs bizonyíték. Így a vádlottal szemben a vagyoni jellegű intézkedés alkalmazásának nincs helye, ezért a másodfokú bíróság a terhelttel szemben a vagyonelkobzást mellőzte. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- július
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.132/2012/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.113/2013/
- számú ítéletében írt változtatással
- július
- napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke