Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Fkf.67/2012/
- szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
- évi június hó
- napján megtartott zárt ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette kísérlete és más bűncselekmények miatt fk. I.rendű vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprémi Törvényszék
- május hó
- napján kihirdetett 1.Fk.681/2009/
- számú ítéletét megváltoztatja, a testi sértés bűntettének kísérletét a Btk.166.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés b./pontja szerinti emberölés bűntette kísérletének, míg a személyi szabadság megsértésének bűntettét a Btk.198.§./1/-/2/ bekezdés a./pontja szerinti szemérem elleni erőszak bűntettének minősíti. Ezért és a vádlott terhére megállapított további bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 7 /hét/ év fegyházra és 7 /hét/ év közügyektől eltiltásra ítéli. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Veszprémi Törvényszék, mint fiatalkorúak tanácsa
- április
- és
- napján, majd
- október
- napján - a tanács összetételében történt változás folytán megismételt, majd
- december
- napján ismét előröl kezdett,
- január 25., március 1., április 25., május
- napján tartott, nyilvános tárgyalások alapján meghozott és az utóbbi napon kihirdetett 1.Fk.681/2009/
- számú ítéletével a más ügyben jogerős büntetését töltő fk. vádlottat bűnösnek mondta ki szemérem elleni erőszak bűntettében /Btk.
- § /1/ bekezdés/ tényállás 1/b. pontja, testi sértés bűntettének kísérletében / Btk.
- § /1/, /6/ bekezdés első tétel tényállás 1/b. pont, személyi szabadság megsértésének bűntettében / Btk.
- § /1/, /3/ bekezdés c.) és e.) pontok, tényállás 1/a. pontja. A tényállás I/2., II., III., IV. pontját érintően 4 rb személyi szabadság megsértésének bűntettében /Btk.
- § /1/ és /3/ bekezdés a.) és e./ pont /, ezért halmazati büntetésül 5 év fiatalkorúak börtönére és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által
- február
- napjától
- január
- napjáig előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A bűnjelként lefoglalt ruhaneműk lefoglalását megszüntette és kiadni rendelte 1.sértett részére. Kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Ez ellen az ítélet ellen a fellebbezés bejelentésére fenntartott három napi határidőn belül vádlott részben enyhítésért, védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítélet kihirdetésekor a vádlott terhére fellebbezést jelentett be súlyosabb jogi minősítések megállapításáért, továbbá a kiszabott büntetés tartamának felemeléséért. A tényállás I/1./b. pontjában foglalt cselekmény vonatkozásában különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete,
- sértett
- őszén
- sértett sérelmére
- őszén illetve
- sértett sérelmére
- nyarán elkövetett cselekmények vonatkozásában szemérem elleni erőszak bűntette, illetve kísérlete megállapításáért. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.279/2009/3.-I. számú átiratában a cselekmények részbeni átminősítése és a büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést indokainál fogva fenntartotta és indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását az ügyészi fellebbezés irányának megfelelően. A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A tényállás korrekcióját annyiban indítványozta, hogy az ítélet
- oldalának
- és
- valamint
- oldalának első három bekezdését a jogi indokolás részének kell tekinteni. Az eredeti váddal és az ügyészi fellebbezéssel egyezően az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete helyett azért indítványozta a cselekmény átminősítését a Btk.
- § /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés d.) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletére, mert álláspontja szerint a vádlott szándéka eshetőlegesen a sértett életének kioltására irányult. Ez ellen a sértett eredményesen védekezett, miközben a vádlott fogásnemeket váltva újra és újra visszamászott a sértettre és folytatta a fojtogatását. A sértettnek hosszabb ideig tartó rettegést, fájdalmat, ezáltal elhúzódóan fizikai és lelki szenvedést okozott.
- sértett,
- sértett és
- sértett vonatkozásában azért indítványozta a cselekmények átminősítését a Btk.
- § /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés a.) pontja szerint minősülő
- életévét be nem töltött személy sérelmére, erőszakkal elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettére, és 2 rb Btk.
- § /1/ bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntettének a kísérletére, mert álláspontja szerint a sértettek sérelmére alkalmazott erőszak, fenyegetés alkalmazása közvetlenül a fajtalanság végrehajtás érdekében történt.
- sértett esetében a szemérem elleni erőszak bűntettének befejezett alakzata valósult meg, a másik két sértett vonatkozásában a vádlott szándékolt fajtalan magatartását a sértettek erőteljes védekezése hárította el, emiatt a bűntett kísérleti szakban rekedt. Az elkövetett cselekmények jelentős tárgyi súlyára, a vádlott személyének fokozott társadalomra veszélyessége miatt, csak hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabásával látta elérhetőnek a büntetés céljait. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásban benyújtott indítványt változatlan tartalommal fenntartotta. A vádlott védője perbeszédében fenntartotta a felmentésért bejelentett fellebbezést és az első fokon elhangzott védőbeszédet. Kifejtette, hogy a törvényszék ítélete megalapozatlansági okokból alkalmatlan védence bűnösségének megállapítására. Másodlagos indítványként az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta. Végső indítványként pedig fenntartotta az enyhítésért bejelentett fellebbezést is. Indítványozta tárgyalás keretében
- sértett tanúként meghallgatását, hogy kérdéseit feltehesse. Kiemelte, melyek azok a bizonyítékok, amelyekre megítélése szerint nem alapítható tényállás, miért tartja ellentmondásosnak a sértettek vallomását.
- sértett és
- sértett szavahihetőségét megkérdőjelezte. Az enyhítés érdekében kérte figyelembe venni védence személyiségét, azt a körülményt, hogy most már elkezdett érdeklődni a családja iránt, fogvatartása alatt elszenvedett atrocitásokat a börtöntársak részéről. Az ítélőtábla az ellentétes irányú fellebbezések alapján, a Veszprémi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.
- § /1/ bekezdése szerint teljes körűen felülbírálta. Ennek eredményeként az ügyész fellebbezését és a fellebbviteli főügyészség indítványát túlnyomórészt alaposnak találta. A védelmi jogorvoslat nem alapos. A felülbirálat során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy megvalósult-e olyan eljárási szabálysértés, amelynek következtében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Ilyen eljárási szabálysértést nem állapított meg. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a releváns tények tekintetében megalapozottan állapította meg, az a perrendszerűen mérlegelt bizonyítékokon alapul. Az ügyet teljes körűen felderítette, tárgyaláson a bizonyítás részévé tette a nyomozás során feltárt bizonyítékokat, ügyészi és védői indítványra további bizonyítást is elrendelt. Értékelte a vádlott vallomását, aki védekezése elfogadtatása érdekében bosszúra, továbbá
- sértettel kapcsolatos cselekmény elkövetésének időpontjára nézve arra is hivatkozott, hogy végig egy sörözőben tartózkodott. Bevonta a bizonyításba és értékelte a vádlott édesanyjának vallomását, aki tényközlésével, mely szerint a vádbeli alkalommal fia otthon tartózkodott, az alibit illetően ellentmondott a vádlotti nyilatkozatnak. Kihallgatta a sértetteket, szüleiket, az események időpontjára és a sértett állapotára nyilatkozni tudó tanúkat, így a családsegítő szolgálat pszichológusát, mentőápolót, bevonta a bizonyításba az igazságügyi orvos-szakértői véleményt, az együttes orvos és nyomszakértői véleményt szerezett be, fk. vádlott kiegészítő igazságügyi elme és pszichiáter szakértői vizsgálatát - igazságügyi pszichológus szakértő bevonásával elrendelte, a szakértőket tárgyaláson meghallgatta, az okirati bizonyítékokat ismertetette, az ellentmondásokat szembesítéssel kísérelte meg tisztázni. A védőnek azzal a felvetésével kapcsolatban, amelyben kifogásolta, hogy
- sértett az elsőfokú tárgyaláson nem volt kihallgatható, ezáltal az ítélet megalapozatlan, az ítélőtábla a sértett meghallgatása érdekében a bizonyítás elrendelésére irányuló indítványnak nem adott helyt. A tényállás felderítetlenségét nem eredményezi, hogy a sértett érzelmi állapota miatt, a tárgyaláson nem volt kihallgatható állapotban és nem kívánta újból elmondani a vele történteket. A
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldalán rögzítésre került, hogy
- sértett a törvényes figyelmeztetések után úgy nyilatkozott, lelki megpróbáltatást okoz neki a történtek felelevenítése, ezért a rendőrségen tett vallomását fenntartja. Nyomozati vallomásának felolvasása után a vádlottal történt szembesítést követően is fenntartotta a rendőrségen tett vallomását. Tekintve, hogy a sértett lelki állapota miatt a tárgyaláson nem volt kihallgatható, a korábbi, fenntartott vallomásának felolvasásával az általa elmondottakat bizonyítás anyagává tette az elsőfokú bíróság, a bizonyításnak ez a módja eljárásjogilag nem kifogásolható. Ami a tényállás megalapozottságát illeti, az elsőfokú bíróság a vádlott terhén jelentkező bizonyítékok között nem önmagában értékelte csak
- sértett által elmondottakat. A nyomozás során az akkor még
- sértettet törvényes képviselő jelenlétében hallgatták ki. A vele történteket élményszerűen, részletesen mondta el. A sértettet vizsgáló igazságügyi pszichológus szakértő a kóros történetszövés lehetőségét kizárta. A nyomozás során tett vallomásai közti kisebb eltérések, pontatlanságok gyermekkorából és az elszenvedett lelki, fizikai gyötrelemből természetszerűen adódhattak. A sértett szavahihetőségét az igazságügyi pszichológiai szakértői vélemény,
- tanú
- tanú,
- tanú,
- tanú,
- tanú,
- tanú tanúk vallomásai alátámasztották. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye az I. tényállásban foglalt cselekmények kapcsán megerősítette, hogy a sértett testén feltalált sérülések keletkezési mechanizmusa beleilleszthető a sértett által elmondott eseményekbe. Megfeleltek a sérülések továbbá az aktuális, elmondott elkövetési körülményeknek is. A sértett elkövetés utáni lelki állapotát, a vele történtekkel kapcsolatban vallomása hitelességét erősítették a kórházi leletek, a rendőri jelentés adatai, a gyermek pszichiátriai vizsgálat eredménye, a helyszíni szemle adatai, valamint a igazságügyi orvosszakértői vélemény. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megalapozottságának ellenőrzése érdekében nem látta szükségesnek a másodfokú tárgyaláson bizonyítás felvételét, mert a sértett szavahihetőségét az értékelt bizonyítékok semmilyen vonatkozásban nem kérdőjelezték meg, a bizonyítékok értékelésének eredménye a tényállásban rögzített megállapításokat minden lényeges ponton alátámasztották. Ugyanezeket a megállapításokat kell tenni a további három sértett sérelmére elkövetett bűncselekmények, így
- sértett,
- sértett,
- sértett vonatkozásában is. A tényállás II., III., IV. pontjai kapcsán is kellő számú terhelő, személyi bizonyíték állt rendelkezésre a vádlott védekezésével szemben. Az ítélőtábla részéről ezekhez annyi hozzáfűzés szükséges, hogy a sértettek vallomásaiban kisebb részmomentumok tekintetében pontatlanságok az időmúlás folytán előfordulhatnak, ezeknek azonban a tényállás megállapítása szempontjából döntő kihatásuk nincs. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése körében részletesen foglalkozott azzal, hogy a sértetti előadásokban fellelhető pontatlanságok mely okokra vezethetők vissza és vallomásaik miért nem tekinthetők aggályosnak. Az ítélőtábla a védőnek a tényállás megalapozottságát vitató érveit tehát nem fogadta el, mert ugyanazon bizonyítási anyagnak az elsőfokú bíróságétól eltérő más értelmezést nem adhat a bizonyítékok felülértékelésének eljárásjogi tilalma folytán. A kifejtettekből következően az ítélőtábla olyan megalapozatlanságot nem észlelt, amelynek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kellett volna eredményeznie, és nem adott helyt a vádlott felmentésére irányuló fellebbezésnek sem, hiszen arra csak a terhelő bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával kerülhetett volna sor. Vádlott elmeállapotát az orvosszakértők vizsgálták, ebben figyelembe vették a pszichológus szakértői vélemény is. A szakértők megállapították, hogy a vádlott személyisége nem olyan jellegű, mely a beszámítási képességét kizárná, vagy korlátozná. Minderre figyelemmel a vádlott beszámítási képessége nem kóros, vele szemben büntethetőséget kizáró ok sem áll fenn. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás összhangban áll az okszerűen értékelt bizonyítékokkal, ezért a felülbírálat során is irányadó volt, határozatát az ítélőtábla - a pontosítását követően - erre alapította. A tényállás csupán az alábbiak tekintetében szorul helyesbítésre: Az ítélőtábla a I/1./b. pontból az ítélet
- oldal
(3)bekezdésétől kezdődő és a 9. oldal
(3)bekezdéséig tartó részeket mellőzte, mert azok az ítélet indokolásába tartozó jogi következtetést tartalmazó megállapítások. A vádlott előző elítéléseit illetően az iratok tartalma alapján annak annyi kiegészítés szükséges, hogy fk. vádlottal szemben a Veszprém Megyei Bíróság, mint fiatalkorúak bírósága
- június
- napján kihirdetett 1.Fk.626/2008/
- számú ítéletét a Győri Ítélőtábla
- január
- napján jogerős Fkf.73/2009/
- számú végzésével helybenhagyta. Ebben a jogerős ítéletben kiszabott 4 év börtönbüntetés végrehajtásának megkezdése szakította félbe az előzetes fogvatartásban töltött időt. A büntetésből feltételesen
- január
- napján, kitöltve 2016.január 18.-án szabadul. A Veszprém Városi Bíróság 13.B.295/2010/
- számú ítéletének száma az erkölcsi bizonyítvány adatai alapján 13.B.2095/2010/
- szám. A Veszprémi Városi Bíróság 15.B.1933/2011/
- számú, illetve a Veszprémi Törvényszék 1.Bf.469/2012/
- számú
- szeptember
- napján jogerős ítéletével 2 év börtönbüntetésre ítélte, elrendelte a 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetés utólagos végrehajtását, és a vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta. E büntetésből
- szeptember 28.-án szabadulhatott. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére okszerűen vont következtetést, a cselekmények jogi minősítése azonban változtatásra szorul. Az ítélőtábla az I/1/b. tényállási pontban rögzített cselekmény minősítésénél a fellebbviteli főügyészség álláspontját fogadta el. Ez a cselekmény emberölés bűntette kísérletének minősül, mert a vádlott szándéka nem testi sértés okozására irányult, hanem élet elleni bűncselekmény elkövetésére, amely az eltérő törvényi tényállást megvalósító cselekményekkel - az elsőfokú bíróság által helytállóan minősített és a tényállás I/1./a. pontjában rögzített személyi szabadság megsértése, valamint I/1./b. ponthoz tartozó szemérem elleni erőszak bűntette - anyagi bűnhalmazatban áll. Adatok állnak rendelkezésre és a tényállás is tartalmazza, hogy a vádlott alkoholos befolyásoltság állapotában cselekedett, így szándékára a tárgyi oldal elemeiből lehet következtetni. A vádlott nemi vágyának első kielégítése során tisztában volt azzal, hogy a nyak megragadása a sértett halála bekövetkezésével járhat, ebbe a lehetőségbe bele is nyugodott, amikor a többszöri fojtogatás módozatait váltva, elhúzódó jelleggel bántalmazta a sértettet. A vádlott állapotánál fogva nem volt képes mérlegelni, hogy a nyak milyen módon, milyen erővel és mennyi ideig történő szorítása vezethet a sértett halálához, éppen ezért csak a véletlenen múlt, hogy a sértettnél nem következett be. A nyak közepes erővel történt megszorításával a fojtogatáshoz használt, változtatott fogások elkövetési módja, alkalmas volt olyan visszafordíthatatlan folyamat bekövetkezésére, amely a sértett halálát eredményezhette. Az igazságügyi orvoszakértő véleményezte azt is, hogy a sértett bántalmazása - a nyak megragadása, fojtogatás - az elszenvedettnél súlyosabb következményekkel, akár az életét közvetlenül veszélyeztető állapot vagy halál bekövetkezésével is járhat. Ennek három mechanizmusát ismertette, vagyis a megfelelő erejű leszorítás a nyaknál azt jelenti, hogy általában a közepesnél nagyobb erejűnek kell érvényesülni, ilyen erő alkalmazása esetén a végleges, vissza nem fordítható elváltozás megjelenése - az agyi vérkeringés és a légzés akadályoztatására által - már 3-4 perc után várható, a kisebb erővel történő megragadásnál pedig hosszabb idő kell. A szakértő a tárgyaláson történt meghallgatásakor kitért arra is, hogy a kis idő meg a nagy idő nem számottevő, hisz mindössze percekről van szó. A bolygóideg kóros reflexműködése folytán életet veszélyeztető állapot, vagyis szívritmuszavar, szívbénulás, szívmegállás következhet be. Az igazságügyi orvosszakértő objektív tényként támasztotta alá, hogy a sértett nyakát megragadták, a külsérelmi nyomokból következően közepes erő érvényesülhetett, ilyen erőnél pedig létrejön az oxigénhiányos agyi keringészavar, részben pedig a kóros reflex jelentkezése. Amennyiben elindul a halálhoz vezető kóros folyamat, a sértett hóval történő felmosdatása annak megállítására nem lett volna alkalmas, a véletlennek és a sértett aktív ellenállásának volt köszönhető, hogy - az időben felhagyott - cselekménye folytán a tényleges életveszélyes állapot, illetve a sértett halála nem következett be. A vádlottnak az a tényállásban rögzített magatartása, miszerint mindig visszatért a sértett nyakának bántalmazásához, kétségtelenné teszi, hogy számolt a halálos következmény lehetőségével, az élet kioltására irányuló eshetőleges szándékát ezért az ítélőtábla megállapította, cselekményét testi sértés bűntettének kísérlete helyett a Btk.166.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés b./ pontja szerinti emberölés bűntette kísérletének minősítette. A meggyötört sértett a kitartó, hosszabb ideig tartó bántalmazás miatt, az átlagost meghaladó fizikai és lelki szenvedést élt át, így a különös kegyetlenséggel elkövetés többlettényállási eleme is megvalósult. Az elsőfokú bíróság a vádlott e cselekményének minősítésekor lényegében az emberölés egyenes szándékkal történt elkövetésének megállapíthatóságára vonatkozóan fejtett ki helyes indokolást, amit az ítélőtábla sem látott megállapíthatónak a vádlott aktuális tudattartamára nézve. Az élet kioltására irányuló eshetőleges szándékát figyelembe véve, a tényállással ellentétes és téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi indokolás körében kifejtett álláspontja, hogy a vád elfogadása esetén azt a jogi következtetést kell levonni, hogy a vádlott önként elállt a bűncselekmény elkövetésétől. Orvosszakértőileg igazoltan közepes erővel, a nyak megragadása a bolygó ideg ingerlése folytán kóros reflexműködést válthat ki, agyi keringési zavar lép fel vagy oxigénhiányos állapotba kerülhetett volna a sértett. Mindebből következően az a körülmény, hogy a vádlott miután végül legyűrte a sértett ellenállását és akadálytalanul egyenes szándékkal meg is fojthatta volna, de nem tette, hanem tovább fajtalankodott vele, majd hóval fellocsolta és ismét fajtalankodásra kényszerítette, az irányadó tényekből az következik, hogy a fajtalanság befejezése után elvesztette az érdeklődését a sértett iránt. A befejezett kísérlet nem folytatása nem jelent vádlotti önkéntes elállást és azt sem, hogy a szándéka csupán életveszély előidézésére alkalmas testi sértés okozására irányult. Ugyanis a halál bekövetkezhetett volna ennél előbb is, ha a nyak elszorítása pár perccel tovább tart, vagy nagyobb erővel, avagy a bolygóideget inger éri. A cselekmény véghezvitelének módja a súlyosabb, életet közvetlenül veszélyeztető, vagy a halál bekövetkezését előidéző elváltozás létrehozására alkalmas volt, függetlenül attól, hogy a sértettnél ténylegesen ez az állapot nem következett be. Minderre tekintettel az ítélőtábla az indokolásból az önkéntes elállásra vonatkozó megállapításokat az ítélet
- oldal első bekezdésének második felétől a bekezdés végéig mellőzte.
- sértett,
- sértett és
- sértett sértettek vonatkozásában az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványának annyiban adott helyt, hogy
- sértett sértett esetében a Btk.
- § /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés a.) pontja szerint minősülő 12 életévét be nem töltött személy sérelmére, erőszakkal elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének befejezett alakzatát valósította meg a vádlott. A I/
- tényállási pontban foglaltak szerint a sértettet akarata ellenére vonszolta a tetthelyre, majd kényszerítette, hogy fajtalankodhasson vele, ennek érdekében lehúzta a nadrágját. Ezzel megkezdte a súlyosan szeméremsértő magatartást, de azt nem eredeti szándékának megfelelően vitte végig. A bűncselekmény befejezett stádiumánál nem releváns, hogy további fajtalan mozzanatokat nem fejtett ki. Az ítélőtábla erre figyelemmel az első fokon meg nem állapított elemekre nézve önkéntes elállás - az ítélet 30 oldal második bekezdését az indokolásból mellőzte. Az ítélőtábla a II., III. és IV. tényállási pontokban foglalt cselekmények vonatkozásában az elsőfokú bíróság jogi minősítésével értett egyet. Kétségtelen, hogy a sértettek sérelmére alkalmazott erőszak, fenyegetés közvetlenül a fajtalanság végrehajtás érdekében történt, azonban a tényállásszerű elkövetést, a szemérem elleni erőszakot nem kezdte meg, a sértetteket nem hozta közvetlenül a szándékolt fajtalan magatartás kivitelezéséhez szükséges helyzetbe, azt a sértettek erőteljes védekezése elhárította. Így a bűntett előkészületi stádiumban rekedt, ami viszont a személyi szabadság megsértése bűntettének törvényi tényállását meríti ki. E cselekményeknek a 2 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének a kísérletére történő átminősítésére irányuló fellebbviteli főügyészségi indítványnak az ítélőtábla nem adott helyt. Az alkalmazott, elkövetéskor hatályos Btk.
- § második fordulata a Btk.
- § /1/ bekezdésében meghatározott, a későbbiekben felderített bűncselekményekre nem kívánja meg a magánindítvány előterjesztését, ha azokkal összefüggően, de nem magánindítványra büntetendő cselekmények miatt indult a nyomozás. Nem mulasztott tehát a nyomozóhatóság e bűncselekmények és a II., III. tényállási pontra vonatkozóan megállapított bűncselekményekre nézve sem, mivel a személyi szabadság megsértésének vétsége miatt indult eljárásban nem kellett magánindítványt beszerezni, a vádhatóság megváltozott jogi álláspontja pedig csak akkor adhatott volna alapot a magánindítvány előterjesztésére való felhívásnak, ha a bíróság osztja a jogi álláspontját. Ehelyett azt állapította meg, hogy csak a szemérem elleni erőszak bűntettének előkészületéig jutott a cselekmény elkövetése, ami önmagában megvalósította a személyi szabadság megsértésének törvényi tényállását. A IV. tényállásban írt cselekményre a gyámhatóság egyébként magánindítványt terjesztett elő. A jelen ügyben tehát a joghatályos magánindítvány kérdésében nem kellett a bíróságnak állást foglalnia, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet
- oldal második bekezdésében a I/2., II., III. és IV. tényállási pontokra vonatkozóan a magánindítvány kapcsán írtakat az indokolásból mellőzte. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel és értékelte. A megváltozott minősítés folytán az ítélőtábla élet elleni bűncselekményben mondta ki bűnösnek a vádlottat, így a többszörös halmazatban álló bűncselekményekért a Btk. 120.§ szerint kiszabható büntetésre, a nagy számú és jelentős nyomatékú súlyosító körülményekre figyelemmel amelyekkel szemben az enyhítő körülmények nyomatéka csekély hatású - annak ellenére indokolt a büntetés súlyosítása, hogy a cselekmény elkövetése óta jelentős az időmúlás és kísérleti szakban maradt az élet elleni cselekmény. Az elkövetés konkrét tárgyi súlyából kiindulva, ezért kisebb mértékben a szabadságvesztés büntetés tartamát felemelte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát arra figyelemmel, hogy a vádlott a huszonegyedik életévét már betöltötte, a Btk.. 111.§ /4/ bekezdése alapján, a Btk. 42.§ /2/ bekezdése szerint fegyházra változtatta meg. A közügyektől eltiltást az elkövetéskor hatályos Btk. 53.§ és 55.§ /1/ rendelkezései szerint tekintette kiszabottnak a felhívott 62.§ és 63.§ helyett. Az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Be.
- § /1/ bekezdése alapján a cselekmény minősítése, a joghátrány, a büntetés végrehajtása vonatkozásában megváltoztatta, egyéb rendelkezéseit - melyek törvényesek és megalapozottak - a Be.
- § /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.
- § /1/ bekezdése alapján az előzetes fogvatartásban eltöltött időt az elsőfokú ítélethirdetésétől a másodfokú ítélet kihirdetésének napjáig a szabadságvesztésbe beszámította. Győr,
- június hó
- napján Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Széplaki László sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Veszprémi Törvényszék
- május hó
- napján kelt 1.Fk.681/2009/
- számú ítéletének meg nem változtatott része, a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
- június hó
- napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó