Bhar.75/2011/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.75/2011/

1. szám A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Győrött, a
2. évi június hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az adócsalás bűntette miatt I.rendű vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság
4. évi május hó
5. napján kihirdetett 2.Bf.1015/2010/
6. számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Veszprémi Városi Bíróság a
7. október
8. napján kihirdetett 3.B. 754/2008/75.szám alatti ítéletével I.rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb., a Btk.310.§ /1/ és /2/ bekezdése szerint minősülő adócsalás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 200 napi, napi tételenként 500 Ft, összesen 100.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról meg nem fizetése esetére, valamint kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosabb büntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője felmentésért fellebbeztek. A másodfokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság a
9. május
10. napján kihirdetett 2.Bf.1015/2010/3.szám alatti ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott terhére rótt egyik cselekményt a Btk. 310.§ /1/ és /3/ bekezdése szerint minősítette, egyben a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 276.§-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás vétségében is. Ezért 1 év, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 100.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról meg nem fizetése esetére akként, hogy 2.000 Ft-onként kell egy-egy napi fogházra átváltoztatni. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, melyet a védő írásban is indokolt kérve a vádlott felmentését bizonyítottság hiányában az ellen felhozott vádak alól. Hivatkozott arra, hogy
11. tanú önellentmondásos vallomásain túl semmilyen egyéb bizonyíték nem merült fel arra nézve, hogy a "X." Kft és I.rendű vádlott tevékenysége közt bármilyen kapcsolat lett volna, a kérdéses számlák kézírása bizonyítottan nem I.rendű vádlottól vagy V.B.-tól származik. A védő emellett hivatkozott az eljárás során mindvégig elfoglalt azon álláspontjára is, hogy a még állítólagos termékértékesítés esetén sem tartozott volna I.rendű vádlott az elkövetéskor hatályos ÁFA törvény hatálya alá, ÁFA befizetési kötelezettség adóalanyiság hiányában nem terhelte. A "Y." Kft. pedig a vásárlásai után az ÁfA-t megfizette, így adóhiány nem keletkezett. A magánokirat-hamisítással kapcsolatosan is arra hivatkozott a védő, hogy a kérdéses számlákat nem a vádlott állította ki, így e bűncselekményt nem követe el, utalt ehhez kapcsolódóan arra is, hogy erre nézve a másodfokú ítélet indokolást sem tartalmaz. A fellebbviteli főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen hivatkozott arra, hogy mind az első- mind a másodfokú bíróság eljárása során az eljárási szabályokat betartotta, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletétnek kisebb hiányosságait bizonyítás felvételével kiküszöbölte, a tényállás kiegészítésével a tényállás teljes mértékig megalapozottá vált. A tényállás alapján helyes a bűnösségre vont következtetés valamennyi bűncselekményre, így a magánokirathamisítás vétségére is. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az egyik adócsalási cselekményt eltérően minősítette, és akkor sem, amikor ehhez a súlyosabb minősüléshez igazodóan a pénzbüntetés helyett végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést és pénzmellékbüntetést szabott ki. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.396.§ /1/ bekezdés a/ pontja alapján a másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A másodfokú nyilvános ülésen a védő az írásbeli fellebbezéssel azonosan adta elő perbeszédét, melyhez csatlakozott a jelen lévő I.rendű vádlott is. Személyi körülményeivel kapcsolatosan elmondta, hogy az eljárás pszichésen rendkívül megviselte, nyugtatót szed. Élettársával két kiskorú gyermeket nevelnek, gyermekei krónikus asztmásak, szülei birtokán őstermelőként dolgozik, melyből havi átlagban 120-130 000 Ft jövedelme származik a családnak. Élettársa alkalmi munkát végez bizonytalan jövedelem mellett. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be.387.§ /1/ bekezdésének megfelelően. Ennek során megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul betartották, nem észlelhető olyan hiba, hiányosság az eljárásokban, amely az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. A tényállás
12. pontjában írt cselekmény kapcsán az elsőfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét nem állapította meg részletesen megindokolva, hogy az adott bizonyítékok alapján miért nem látta igazoltnak, hogy a vádlott az adott cselekményekhez köthető.
13. tanú tanúvallomása, a "Z." Kft. könyvelési anyagának hiányában a másodfokú bíróság is csak arra a következtetésre tudott jutni, hogy valóban nem lehet kétséget kizáró módon következtetést vonni arra, hogy a 7 db számlán feltüntetettek szerint a vádlott a termékértékesítést saját gazdasági tevékenysége keretében végezte, illetve arra sem, hogy a "Z." Kft. a számlák áfa tartalmát nem fizette meg. A tényállás
14. pontját illetően a bíróságok ugyancsak megvizsgálták és értékelték a rendelkezésre álló személyi és okirati bizonyítékokat. Ezen belül részletesen foglalkoztak
15. tanú tanúvallomásával is, megindokolva, hogy miért látták elfogadhatónak a vallomást azzal együtt is, hogy az az APEH vizsgálat keretében tett nyilatkozatával nem egyeztethető. Az ítélőtábla a bíróságok bizonyíték értékelésében, mérlegelésében olyan logikai hibát, amely az adott bizonyítékokkal szembe menne, nem észlelt. A bíróságok a bizonyítékok elemzését elvégezve azokból csak az ítéletben rögzített tényadatokra vonhattak okszerű következtetést. Az adott tényállás mellett pedig a vádlott sikerrel nem bújhat ki a büntetőjogi felelősség alól, így felmentésére a harmadfokú eljárásban sem kerülhetett sor. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás megalapozott. Itt kell azonban megjegyezni, hogy a másodfokú bíróság részéről a bizonyítás felvétele Tölgyesi András igazságügyi adó- és könyvszakértő meghallgatása csak részben volt szükséges. Az adóalanyiság kérdéskörét illetően jogértelmezésről van szó, amely nem tartozik a szakértő kompetenciájába. Az
16. évi LXXIV. törvény (áfa törvény) 2.§