Bf.140/2013/14 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, azonban a másodfokú bíróság a sértett sérüléseiről készült orvosszakértői véleményre tekintettel szükségesnek találta a védelem által indítványozott tanúk meghallgatását. A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés b) pontjára - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki, illetve pontosítja. Az ítélet második oldalának második bekezdésében írt, a Tolna Megyei Rendőrkapitányság előtt 42/2012.bü. szám alatt a vádlottal szemben súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt indult eljárást a Dombóvári Városi Ügyészség megszüntette. A másodfokú bíróság mellőzi az ítélet negyedik oldalának első bekezdéséből az utolsó mondatot, mely szerint: „A vádlott ekkor közvetlenül a sértett feje mellett állt és jobb lábát hátralendítve nagy erővel a hanyatt, kissé féloldalasan fekvő sértett fejét megrúgta.” A fenti kiegészítéssel és pontosítással az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.140/2013/14.szám -3- A másodfokú bíróságnak alapvetően abban kellett állást foglalnia, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárást követően lehetséges-e az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi felülbírálata. Mind az ügyész, mind pedig a védelem egyetértett ugyanis abban, hogy a másodfokú eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás tanú1 és tanú2 tanúk kihallgatását követően a bizonyítékok olyan átfogó átértékelésére és összevetésére van szükség, mely a másodfokú eljárás kereteit meghaladja. Ezen túlmenően mind a vád, mind a védelem további szembesítések lefolytatását, illetve további tanúk kihallgatását is szükségesnek találta. A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezésre irányuló indítvánnyal nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság ítélete alapvetően megalapozott volt, a másodfokú eljárásban a bizonyítás elrendelésére kizárólag az a körülmény adott okot, hogy az orvosszakértő véleményében egyetlen, a sértett tarkótáját ért erőbehatásról beszélt, míg az ítéleti tényállásban az elsőfokú bíróság két - egy a fej földnek csapódásával kapcsolatos sérülést, illetve egy rúgástól származó - erőbehatást állapított meg. A másodfokú bíróság által kihallgatott tanú2 és tanú1 vallomása nem tisztázta, hogy a sértett fejsérülését pontosan mi okozta, de megerősítették az ítéleti tényállás azon megállapítását, hogy a sértett a vádbeli helyen és időben szóváltásba keveredett a vádlottal és a vádlott magatartása következtében került a földre. A másodfokú tárgyaláson tett észrevételeiben és vallomásában e tényeket - korábbi tagadásával szemben - már a vádlott is elismerte. Vallomásában a vádlott elmondta, hogy a sértettet a fején kézzel „meglökte”, amitől az elesett. Tanú2 és tanú1 tanúk vallomása, valamint vádlottészrevételei alapján helytálló volt az elsőfokú bíróságnak a vallomásokat értékelő tevékenysége, okkal nem fogadta el tanú3, tanú4 és tanú5 tanúk vallomását, akik mind a nyomozás során, mind pedig a bírósági szakban azt állították, hogy a vádlott csupán azt követően találkozott a sértettel, amikor az már megsérült, a vádlott és a sértett között semmiféle tetlegesség nem volt. E három tanú tehát a vádlottnak, valamint tanú1 és tanú2 tanúknak a vallomása tükrében hamis vallomást tett a nyomozás és az elsőfokú eljárás során. Nem fogadta el ugyanakkor a másodfokú bíróság tanú2 és tanú1 tanúvallomását abban a körben, hogy a vádlott a feléje támadó mozdulatokkal közelítő sértettet csupán meglökte. E körben a sértett az eljárás során, annak kezdeti szakaszában úgy nyilatkozott, hogy őt a vádlott bántalmazta, megütötte. Ezt a vallomását A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.140/2013/14.szám -4megerősítette a Dombóvári Rendőrkapitányságra tett bejelentése, mely szerint őt a ............i strandon, az építkezésen a cégtulajdonos megtámadta és megütötte. Ugyanakkor nem látta a másodfokú bíróság megállapíthatónak azt, hogy a vádlott a sértettet a földre kerülése után fejbe is rúgta. E körben alapvetően az orvosszakértői véleményt tekintette a másodfokú bíróság irányadónak A szakértő a bírósági tárgyaláson tett nyilatkozatában határozottan állította, hogy a sértett tarkótáját egyetlen tompa erőbehatás érte, ez lehetett akár rúgás, akár a fej földnek csapódása. Kétségtelen, hogy a sértett és az élettársa is beszámoltak arról, hogy a vádlott a sértett földre kerülését követően tovább bántalmazta őt, és állítottak többek között fejet ért rúgást, sőt rúgásokat is. E körben mind a sértett, mind pedig élettársának vallomása ellentmondásos. Az orvosszakértői vélemény alapján alapvetően aggályos, hogy a sértett - miután a feje a földnek csapódott emlékezhetett-e a további történésekre. Az orvosszakértői vélemény szerinti, a sérülést okozó egyetlen erőbehatás alapvetően megkérdőjelezi a sértett ütést követő elesése utáni további bántalmazását. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéleti tényállásból mellőzte azt a megállapítást, hogy a vádlott a sértettet a földre kerülése után jobb lábbal nagy erővel fejbe rúgta. Ezen túlmenően a rendőrségi bejelentés pillanatában a sértettet még senki nem próbálta befolyásolni abban, hogy milyen jellegű vallomást tegyen, egyáltalán elmondja-e, hogy őt a vádlott bántalmazta. Egyebekben az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta, hogy miért a sértett és az ő vallomását alátámasztó tanú6 vallomását fogadta el a tényállás megállapításának alapjául. A logikai hibától mentes mérlegeléssel megállapított tényállást így a másodfokú bíróság a pontosításokat követően irányadónak tekintette a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a helyesen rögzített tényállásból alappal következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményét is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. A védő indítványa elsősorban a vádlott felmentésére irányult, mégpedig büntethetőséget kizáró ok, jogos védelem címén. A védelmi érvelést nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság. Az irányadó tényállás szerint a vádlott akkor bántalmazta és ütötte arcon a sértettet, amikor a sértett kissé oldalra fordult és már fel akarta venni a szemüvegét. A korábban már kifejtettek miatt a másodfokú bíróság nem látta megalapozottnak azt a védelmi A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.140/2013/14.szám -5- indítványt, hogy a tényállást a sértett támadó magatartásával ki kell egészíteni. Tanú2 és tanú1 tanúk vallomása alapján sem látta megállapíthatónak a másodfokú bíróság azt, hogy miután a sértett azt mondta a vádlottnak „gyere játsszuk le, ha valami nem oké”, ezt követően felemelte volna a kezét és elindult volna a vádlott irányába. Kétségtelen, hogy a két tanú és a vádlott is ilyen tartalmú vallomást tett a másodfokú eljárásban, azonban a jogos védelmi helyzetet megalapozó tényállásmódosítást a másodfokú bíróság nem látta elfogadhatónak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott bántalmazásának időpontjában a sértett semmiféle támadó magatartást nem tanúsított, nem tett olyan mozdulatot, amelyből a vádlott alapos okkal az őt ért támadásra vagy annak közvetlen veszélyére következtethetett. A vádlottal szemben követelőzve fellépő és őt verekedésre felhívó, indulatos és szeszes italtól némileg befolyásolt állapotban levő sértett maga sem gondolhatta komolyan, hogy az építkezés területén a kollégái, ismerősei körében a vádlottal szemben valóban erőszakot alkalmazhat. Az irányadó tényállás egyetlen eleme sem tartalmaz tehát arra utalást, hogy a sértett a verekedésre történő szóbeli kihíváson túl bármilyen jellegű valós fizikai támadást intézett, vagy kívánt intézni a vádlott ellen. Ennek hiányában a Btk.22.§ f) pontjában írt jogos védelmi helyzet megállapítására sincs lehetőség. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság hiányosan tárta fel, és azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság egyetértett a vád és a védelem azon érvelésével, hogy a közvetett életveszély a vádlott terhére megállapított bűncselekmény esetében súlyosító körülményként nem értékelhető. Nem osztotta ugyanakkor a védelemnek azt az álláspontját, hogy a vádlott terhére súlyosító körülményként nem értékelhető az ellene indult két különböző büntetőeljárás. Az 56/2002. számú Büntető kollégiumi vélemény szerint ezek a büntetőeljárások a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelhetők. Miután a vádlott elleni büntetőeljárások tárgya az elbírált büntetőügytől eltér, és ezeknek az eljárásoknak a megindítása is jóval korábban történt, ezért ezen büntetőeljárások alatti elkövetés csupán kis mértékben értékelhető a vádlott terhére. Ezzel szemben további enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a jelentős időmúlást, hiszen a bűncselekmény elkövetésétől az ügy elbírálásáig több mint három év telt el. A vádlott beismerő vallomását a másodfokú bíróság kisebb mértékben értékelte enyhítő körülményként. Ez a beismerés nem volt teljes körű, részben ellentétes volt a megállapított tényállással, csupán az események kisebb részére terjedt ki. Kétségtelen, hogy ebből a beismerő vallomásból a vádlott megbánására is következtetést lehet vonni, A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.140/2013/14.szám -6ezt a vádlott maga is többször kifejezte az eljárás során, így ez a javára enyhítő körülményként értékelendő. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a vádlott pozitív életvezetését, a köz javára végzett munkáját és adakozását. További és rendkívül jelentős enyhítő körülménynek tekintette a másodfokú bíróság a sértetti közrehatást. A sértett indulatosan, szeszes ital fogyasztása után, durva hangnemben kérte számon a vádlottat egy olyan tartozásért, melyért a polgári jog szabályai szerint a vádlottat nem terheli felelősség. E szóváltás során a sértett verekedésre is felhívta a vádlottat. E körülmények a vádlott büntetőjogi felelősségét nem negligálják, de cselekményének konkrét társadalomra veszélyességét jelentős mértékben csökkentik. A sértett provokáló magatartása meghatározó szerepet játszott a bűncselekmény elkövetésében, ezért ezt nagy nyomatékkal értékelte a másodfokú bíróság a vádlott javára. A rendkívül nagyszámú és jelentős súlyú enyhítő körülmény nem csupán a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés enyhítését, de a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését is indokolttá tették. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottal szemben - egyébként törvényesen - kiszabott szabadságvesztés tartamát a büntetési tételkeret alsó határára enyhítette, és annak végrehajtását a Btk.89.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint próbaidőre felfüggesztette. A fentiek szerint a fellebbviteli bíróság a törvényszék ítéletét a büntetés kiszabása tekintetében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. P é c s,

1. július
2. napján Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 12.B.122/2011/92.számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.140/2013/
3. számú ítéletében írt változtatásokkal
4. július
5. napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajthatóvá vált. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke