Bfv.721/2012/5 – Kúria

(1)bekezdés II. fordulat] állapított meg, ezért őt 30 napi tétel pénzbüntetésre és 1 évi „B" kategóriás közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3000,- forintban állapította meg, a pénzbüntetés összege így 90.000,- forint. A Békés Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a

1. november
2. napján megtartott tanácsülésen meghozott 9.Bf.364/2011/
3. számú végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítéletben rögzített tényállás szerint a terhelt tulajdonát képezi a személygépkocsi. A terhelt
4. február hó
5. napján a délutáni órákban fenti gépjárművel, valamint az R T T nevű gyermekével a D, A úton közlekedett, amikor útközben D külterületén a gépjármű vezetését átengedte a vezetői engedéllyel nem rendelkező, és ezen túl koránál fogva a gépjármű vezetésére alkalmatlan R T T nevű gyermeknek. R T T a járművet a D, A úton vezette, amely során 14 óra 30 perckor a 30-as kilométer szelvénynél a járművet, annak vezetőjét és utasát közúti ellenőrzés alá vonták. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványát a védő a Be.
6. §.

(1)bekezdés a.) és b.) pontjaira alapította, és a terhelt bűnössége törvénysértő megállapítására, törvénysértő büntetés kiszabására hivatkozott. A védő nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy a 9 éves gyermek a gépjármű vezetésére a koránál fogva alkalmatlan, álláspontja szerint indokolt lett volna az alkalmasság személyre szóló vizsgálata. Enélkül a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog szabályait sérti. A büntetés kiszabása körében a védő a járművezetéstől eltiltás alkalmazását sérelmezte még a „B" kategóriára korlátozott formában is, álláspontja szerint a joggyakorlat egységes abban, hogy pusztán a szeszesitaltól befolyásolt személynek történő átengedés indokolja e mellékbüntetés alkalmazását. A Legfőbb Ügyészség BF.1703/

1. számú átiratában a terhelt védője felülvizsgálati indítványát a törvényben kizártnak tartotta. A legfőbb ügyészi álláspont szerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadja, amikor a kk. gyermek gépjárművezetésre alkalmasságát állítja, és a járművezetéstől eltiltás alkalmazása is az irányadó tényálláson alapuló. A Kúria nyilvános ülésén a terhelt védője felszólalásában a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. A legfőbb ügyészi átiratban foglaltra reflektálva utalt arra, hogy ő nem a tényállást, hanem a terhelt bűnössége megállapításának helyességét támadja akkor, amikor a terhelt gyermeke jármű vezetésre alkalmatlanságát vitatja. Továbbra is kétségbe vonta a mellékbüntetés alkalmazásának jogalapját. Elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan a mellékbüntetés alkalmazásának mellőzését kérte. A Legfőbb Ügyész képviselője az átiratban foglaltakkal egyezően szólalt fel, és emellett a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire is hivatkozva a jogerős határozat törvényes volta mellett érvelt. Összességében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be.
2. §.

(4)és

(5)bekezdései értelmében a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból, valamint a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. §.

(1)bekezdés c.) pontjában felsorolt eljárásjogi okokból bírálta felül. A védői állásponttal egyezően az indítványt nem tekintette törvényben kizártnak, mivel azt a kérdést, hogy a ténylegesen nyolc és fél éves életkorú gyermeket a koránál fogva alkalmatlannak kell-e tekintetni a jármű vezetésre, nem a Be. 423. §.

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó ténykérdésnek, hanem a Be. 416. §.

(1)bekezdés a.) pontjának alkalmazását felvető jogkérdésnek tekintette. A védő e kérdésben kialakított érdemi álláspontjával viszont a Kúria már nem értett egyet. A védő a Legfelsőbb Bíróság BH19982.407 és BH1987.296-os számú eseti döntéseiben foglaltakra is hivatkozva hangsúlyozta, hogy a járművezetés tiltott átengedése szempontjából önmagában a járművezetői engedély hiánya nem elegendő a járművezetésre alkalmatlanság megállapításához, ahhoz az alkalmasság tényleges vizsgálata szükséges. A Kúria álláspontja szerint a jogerős határozatot hozó bíróságok a hivatkozott eseti döntésekben meghatározott követelményeknek eleget tettek. A terhelt marasztalásának alapjaként nem pusztán azt jelölték meg, hogy a gépjárműve vezetését olyan személynek engedte át, aki vezetői engedéllyel nem rendelkezik, hanem olyan személynek, aki a vezetésre koránál fogva alkalmatlan. Az adott esetben ez az ügy egyéniesítését, specifikus jellemzőjének vizsgálatát jelenti, és a kérdésben elfoglalt bírói álláspont is helyes. A Kúria álláspontja szerint is a nyolc és fél éves korú gyermek pusztán korából, szellemi fejlettségéből fakadóan minden korábbi körülmény vizsgálata nélkül az adott jogszabályi rendelkezések szempontjából gépjármű vezetésére alkalmatlannak tekintendő, így a Btk. 189. §.

(1)bekezdése szóhasználatában a gépjármű vezetésére egyéb okból alkalmatlan (itt utal a Kúria arra, hogy a védő által egyébként hivatkozott BH1982.407 számon közzétett eseti döntés is kiemeli, hogy a Btk.

1. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnően egyebek mellett a gyermekkort is ilyen állapotnak kell tekinteni). A terhelt bűnösség megállapítása ekként a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló. Ugyancsak alaptalan a felülvizsgálati indítvány a közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazásának jogalapját vitató részében. A védő álláspontja szerint egységes a joggyakorlat abban, hogy pusztán a szeszesitaltól befolyásolt személynek való átengedéssel valósíthat meg bárki olyan bűncselekményt, hogy indokolt legyen a járművezetéstől eltiltás, a védő azonban konkrét ilyen tartalmú döntésre nem hivatkozik, és ilyen a Kúria előtt sem ismert. Ellenkezőleg: miként arra a Legfőbb Ügyész nyilvános ülésen részt vett képviselője is rámutatott felszólalásában a Legfelsőbb Bíróság ezen álláspontot helytelenítette, a BH1980.458 számon közzétett eseti döntésében, amikor kifejtette, hogy a Btk.
2. §-ának

(1)bekezdése szerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani - többek között - , aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályai megszegésével követi el a bűncselekményt, az engedélyhez kötött járművezetés szabályai közé tartozik a KRESZ 4. §.

(2)bekezdésének az a rendelkezése, hogy a járművezetést az üzemben tartó nem engedheti meg, illetve a vezető nem engedheti át olyan személynek, aki járművezetés személyi feltételeinek nem felel meg. A jármű vezetésének tiltott átengedése megvalósítja az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegését, és ehhez képest a Btk.

1. §-ába ütköző bűncselekmény elkövetése minden esetben megteremti a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásának törvényi előfeltételét. A kifejtettekből következően a járművezetéstől eltiltás alkalmazása nem jelenti a Be.
2. §.

(1)bekezdés b.) pontjában felülvizsgálati okként megkívánt anyagi jogszabály sértést, ennek hiányában a Kúriának további lehetősége (mellőzés, mérték vagy alkalmazási kör változtatás) nincs. A Kúria a kifejtettek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3.§-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418.§-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421.§-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival, azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest, 2013. március 14. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Surdy Miklós s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM