Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.074/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Hári Tibor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Bánáti János (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Zalaegerszegi Törvényszéken indított perében a
- október
- napján kelt 6.P.20.518/2012/
- számú ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott és
- sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 80.000 (nyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes
- december
- napjáig, míg a felperes
- május
- napjától P. község polgármestere volt. A
- évben megtartott helyhatósági választásokon mindkét fél polgármester jelöltként indult. Az alperes a
- július
- napján kelt „P. lakosságának!" kezdetű levelében a település lakóit tájékoztatta arról, hogy az ellene hűtlen kezelés vétsége és más bűncselekmények miatt indult büntetőeljárást a Z. Városi Ügyészség megszüntette. A levélben reményét fejezte ki, hogy a névtelen feljelentők, illetőleg segítőik valamilyen formában tettükért bűnhődni fognak, utalt arra, hogy a családja becsületén aljas indokból ejtett folt letöröltetéséről gondoskodnia kell, továbbá hivatkozott arra, hogy a folyamatban volt eljárásban igazolni tudta a névtelen feljelentők állításainak valótlanságát. A felperes
- szeptember
- napján maga is levélben fordult a község lakosságához, amelyben az alperes tevékenységét és annak eredményét ismertette. Az alperes
- október
- napján rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett a felperessel szemben. Ebben kifejezésre juttatta, hogy a
- szeptember
- napján kelt levél valótlan állításokat tartalmaz, melyek lejáratására alkalmasak, őt rossz színben tüntetik fel. Utalt arra is, hogy a 2007-től induló lejárató és névtelen feljelentő sorozatnak a része. A büntetőeljárás során,
- február
- napján az alperes magánvádlóként beadványt intézett a bírósághoz. Ebben kitért arra, hogy a felperes a termálfürdő építésébe bevont beruházótól az általa építtetett létesítmények víz, gáz és központi fűtés szerelési munkáira kapott megbízást. Ezt követően minősíthetetlen magatartást tanúsított, a testületi üléseken az elképzelésekkel szembehelyezkedett, ott támadólag és elszámoltatóként lépett fel, amely odavezetett, hogy 2007-ben névtelen levelekkel jelentették fel különböző helyeken. A levél további részében beszámolt arról, hogy a felperes válaszlevele folytán milyen lépéseket tett. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a
- július
- napján kelt levélben szereplő egyes tényállításokkal, a büntetőeljárás kezdeményezésével, valamint az annak alapjául szolgáló feljelentésben és a bírósághoz intézett,
- február
- napján kelt beadványában foglalt egyes tényállításokkal megsértette a jó hírnevét. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a büntetőeljárás során olyan kijelentést nem tett, amellyel a felperes jó hírnevét megsértette volna, míg a
- július
- napján kelt levélben a felperes neve nem szerepel, abban személyére, tevékenységére utalás nincsen. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest marasztalta az eljárás költségeiben. Határozatának indokolása szerint a
- július
- napján kelt alperesi levél kapcsán a felperesnek kereshetőségi joga nincsen. A levél tartalmából ugyanis a felperes személyére következtetni nem lehet, abból a felperes nem azonosítható. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a büntetőeljárás kezdeményezésével az alperes ugyancsak nem sértette meg a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. A
- szeptember
- napján kelt felperesi levél tartalma, annak nyilvánosságra hozatala miatt tett feljelentést anélkül, hogy abban a felperes személyét sértő és valótlan tényt közölt vagy híresztelt volna. A
- február
- napján kelt beadvánnyal kapcsolatosan úgy foglalt állást, hogy az részben olyan tényállításokat tartalmaz, amelyeknek sértő tartalma nincsen, másrészt véleményt, értékítéletet fejtett ki az alperes, amely ugyancsak nem alkalmas a jó hírnév megsértésére, egyebekben pedig a levélben foglaltak a valóságnak megfelelő tényállításokat tartalmaznak. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. A fellebbezésben foglaltak szerint a
- július 25-ei levél egyértelmű, nyílt utalást tartalmaz arra, hogy ő volt a névtelen feljelentő, másrészt azt a hamis látszatot kelti, hogy az alperesről hamis és becsületsértő híreket terjesztett. A büntetőeljárást megindító feljelentés, valamint a büntetőeljárásban tett alperesi nyilatkozatok és írásbeli beadványok szintén azt a hamis állítást tartalmazzák, hogy az alperesről valótlanságokat terjesztett, és sérelmére bűncselekményt követett el. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, és a keresetet elutasító érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. A Ptk.75.§-ának
(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk.76.§-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti - többek között - a becsület megsértése is. A Ptk.78.§-ának
(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A Ptk.78.§-ának
(2)bekezdése értelmében a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. E rendelkezések alapján a hírnévrontás megállapítására az olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. Az ember méltóságát, becsületét pedig az a vélemény, bírálat, illetve értékítélet sérti, amely kifejezésmódjában indokolatlanul sértő, bántó vagy lealázó. A per adatai szerint az alperes
- december
- napjáig volt P. község polgármestere,
- május
- napján pedig a felperes követte őt a tisztségben. A perbeli időszakban tehát mindkét fél közszereplő volt. Ennek azért van jelentősége, mert a bírói gyakorlat szerint a közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha túlzó vagy felfokozott érzelmeket tükröz. A közéletben résztvevő személyeknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik (különösen választási időszakban) tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik, és erről a közvéleményt tájékoztatják. A közélet szereplőinek pedig el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető, és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt, kritikát (BH.2004.104). Hírnevének tiszteletben tartását azt követelheti, akire a hírnévrontó közlés vonatkozik, akit ezáltal személyiségi jogaiban sért. A jogsértés megállapításának azonban nem feltétele, hogy az érintett személyt név szerint megjelöljék. A jogsértés akkor is megállapítható, ha a közlés a sértett személyt név szerint ugyan nem említi, de a körülményekből felismerhető. Nem ért egyet ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga a
- július 25.-én kelt alperesi levél kapcsán. A
- július
- napján kelt levélben a felperes név szerint valóban nem szerepel, azonban
- sorszámú előkészítő iratában az alperes maga is utalt rá, hogy a névtelen levelek, vagy legalábbis jelentős részük írójának a felperest tartja. Kettejük rendkívül rossz viszonya, konfliktusaik, a folyamatban lévő eljárások a község lakossága előtt ismertek voltak, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes szűkebb környezete számára egyértelmű volt, hogy a levél írója elsősorban reá utalt. Ezen túlmenően azonban a felperesre vonatkozó valótlan és sértő tényállítást a levél nem tartalmaz. Utal a folyamatban volt büntetőeljárásra, annak eredményére, kifejezi reményét, hogy a feljelentők és segítőik a neki okozott anyagi és erkölcsi kárért megbűnhődnek, kitér a névtelen feljelentésekre, és kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy a feljelentők állításai hazugok és valótlanok. Ezek alapján sem a jóhírnév, sem pedig a becsület sérelme nem állapítható meg, ezért érdemben helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet e levél tekintetében is elutasította. A büntetőfeljelentés tárgyát a felperes
- szeptember
- napján kelt válaszlevele képezte. Ennek kapcsán az alperes azt az álláspontját fejtette ki, hogy a levélben foglaltak az ő személyére vonatkozó valótlan tényállításokat, becsületét sértő kijelentéseket tartalmaznak. A feljelentésben indokolatlanul sértő, lejárató kijelentéseket nem használt. Ezzel összefüggésben helyesen utalt az elsőfokú bíróság a következetes bírói gyakorlatra, amely szerint a hatóság előtti eljárás kezdeményezése, így per megindítása vagy büntetőfeljelentés megtétele önmagában nem valósítja meg a személyiségi jogsértést. A peres eljárás során tett nyilatkozatok akkor sem alkalmasak a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására, ha ezek a bizonyítási eljárás ismeretében nem minősülnek valónak, feltéve, hogy a tényállítások indokolatlanul nem sértőek, bántóak, illetve durván sértő kifejezést nem tartalmaznak. Az érvényesített jog alapossága vagy alaptalansága ugyanis csak a megindult eljárás keretében dönthető el. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság az alperes
- február
- napján kelt beadványa kapcsán is. Az alperes részben tényszerűen ismertette a kialakult helyzetet, az általa kezdeményezett büntetőeljárást, másrészt véleményt formált a felperes eljárásával és magatartásával kapcsolatosan, amely azonban a szabad véleménynyilvánítás keretein belül maradt, továbbá olyan kijelentéseket tett, amelyeknek sértő jellege nincsen. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság is úgy foglalt állást, hogy a felperes személyhez fűződő jogainak megsértése nem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság keresetet elutasító érdemi döntését - az indokok fentiek szerinti részbeni megváltoztatásával - a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése sikertelen volt, az alperesnek azonban a másodfokú eljárásban a Pp.75.§-ának
(1)-
(3)bekezdése szerint megtérítendő költsége nem merült fel. A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az államnak megfizetni. Pécs,
- június
- Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Dr. Kutasi Tünde s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró A kiadmány hiteléül: