Pf.20017/2013/9 – Pécsi Ítélőtábla

(Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.532/2011/

1. számú közbenső ítélete és Pf.III.20.017/2013/
2. számú ítélete) Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.532/2011/
3. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű, kk. III.rendű felperes neve III. rendű, kk. IV.rendű felperes neve IV. rendű, kk. V.rendű felperes neve V. rendű, kk. VI.rendű felperes neve VI. rendű és kk. VII.rendű felperes neve VII. rendű (I-VII. rendű felperesek címe) felpereseknek - a dr. Sándor Attila ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróságon indított perében a
4. június
5. napján kelt 10.P.20.558/2009/
6. számú részítélet ellen a felperesek részéről
7. sorszám, az alperes részéről
8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő közbenső ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja az alperes kártérítési felelősségét a III. rendű felperes
9. augusztus
10. napján egészségkárosodással történt megszületése miatt az I.-VII. rendű felpereseknek okozott károkért. Az elsőfokú ítéletet a III-VII. rendű felpereseknek a
11. augusztus
12. napján elhunyt B. M. halálával összefüggésben érvényesített kártérítési igényét elutasító részében, míg a II. rendű felperes javára nem vagyoni kártérítésben marasztaló részében - az elsőfokú perköltségre is kihatóan - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a követelések összege tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felpereseknek együttesen 18.750 (tizennyolcezer-hétszázötven) forint, az alperesnek 46.875 (negyvenhatezernyolcszázhetvenöt) forint költsége merült fel. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperesnél ötödik terhessége hetedik hetében,
13. április
14. napján ikerterhességet állapítottak meg és kóros méhszáj állapotot rögzítettek. Erre figyelemmel terhesgondozása veszélyeztetett terhesként folyt. A
15. augusztus
16. napján elvégzett vizsgálat megállapította, hogy a méhszáj minimálisan nyitott, ezért fenyegető vetélés miatt az I. rendű felperest kórházba utalták. Az alperesi kórház
17. augusztus
18. napján 7.42 órakor fekvőbeteg ellátásba vette. A gyógykezelés során oralis tokolysist (méhtevékenység gátlást) és megfigyelést rendeltek el, gyógyszeres kezelést alkalmaztak és ágynyugalmat biztosítottak.
19. augusztus
20. napján 16.00 óra körül az I. rendű felperesnél görcsök és hasfájás jelentkezett. A vizsgálat méhösszehúzódást mutatott, a méhszáj négy ujjnyira kitágult és a magzatburok a hüvelybe boltosult. A szülés nem indult meg, ezért infúziót kötöttek be, a magzatok szívhangját monitorral ellenőrizték. A szülés hüvelyi úton való levezetése mellett döntöttek, anélkül, hogy a magzatok elhelyezkedéséről akár ultrahang vizsgálattal, akár Leopold-féle műfogás alkalmazásával meggyőződtek volna. 18.00 órakor az ügyeletes orvos megrepesztette az egyik magzatburkot, majd fél óra múlva a másik magzatburkot. Az első magzati koponya 19.10 órakor rögzült, ekkor Oxitocin infúziót indítottak. Az éretlen „A" magzat (III. rendű felperes) 20.30 órakor született meg 820 gramm tömeggel, rossz általános állapotban, 3/6-os Apgar értékkel. Az első koponyavégű szülést követően a második magzat harántfekvése miatt császármetszés mellett döntöttek. A műtéti előkészítést követően az éretlen „B" magzat, (néhai B. M.) 21.57 órakor született meg rossz általános állapotban, 860 gramm tömeggel. B. M.
21. augusztus
22. napján meghalt, a boncolás során az éretlenség jelei mellett a tüdő légtelenségét és agyi ödémát állapítottak meg. A III. rendű felperes
23. szeptemberi vizsgálatakor, kettő éves korában testileg gyengébben fejlett volt, nagy mozgása életkori szintjének megfelelő, finom motorikája fejlesztést igényelt. Lélegzése tracheakanüllel biztosított, emiatt állandó gégészeti ellenőrzésre szorul, beszéde elmaradt, hangképzése gátolt. A gyermek sajátos nevelésű igényű. Keresetükben az I-II. rendű felperesek személyenként 5.000.000 forint, a III. rendű felperes 6.000.000 forint, a IV-VII. rendű felperesek személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek késedelmi kamata, továbbá az I-II. rendű felperesek egyetemleges jogosultként 3.000.000 forint vagyoni kártérítés és késedelmi kamata, valamint
24. január
25. napjától havi 50.000 forint kártérítési járadék megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Álláspontjuk szerint az alperes a magzatok méhen belüli elhelyezkedését tisztázó vizsgálatot nem végzett, így nem volt lehetősége felismerni a profilaktikus császármetszés indokoltságát. E mulasztásának következménye, hogy a neki felróható okból nem ismert magzati fekvések alapján hüvelyi szülésbe bocsátotta az I. rendű felperest, ezzel elvette az esélyét B. M. életben maradásának és a III. rendű felperes károsodástól mentes megszületésének. Az alperes elmulasztotta az I. rendű felperes felvételekor a szakmai szabályok által előírt, a bakteriális fertőzés diagnosztizálásához szükséges nyakcsatorna váladék bakteriális vizsgálatát is, emiatt az I. rendű felperesnél fennálló fertőzést idejében nem észlelte, a megfelelő antibiotikus kezelést nem kezdte meg, amely a káros eredmény (magzati halál, illetve egészségkárosodás) elkerülésének esélyétől fosztotta meg a felpereseket. Hivatkoztak arra is, hogy a III. rendű felperes károsodásának mértéke csökkenthető, illetve B. M. halála elkerülhető lett volna, ha az alperes az I. rendű felperes felvétele után nyomban megkezdi a magzati tüdő érését segítő megelőző szteroid kezelést (szteroid profilaxis). Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az alperes mind a terhesség megtartása érdekében, mind a szülés levezetése során a szakmai szabályokat megtartotta, gondos és körültekintő ellátást biztosított az I. rendű felperes számára. A szülés megkezdésekor megfelelő információk birtokában volt mind a magzatok, mind az anya vonatkozásában, és a szakmai szabályoknak megfelelő döntést hozott a hüvelyi szülésbe engedéssel. A császármetszés során levett anyai mintából ugyan Streptococcus agalactiae kórokozó tenyészett ki, ettől függetlenül azonban számos más oka lehetett a szülés idő előtti megindulásának. A baktériumleoltás eredménye egyébként is csak 2-3 nap elteltével válik ismertté, az ekkor megkezdett célzott antibiotikus kezelés pedig a koraszülés megakadályozására nem lett volna alkalmas. A szteroid alkalmazása az RDS (respiratoricus distress syndroma) megelőzés céljából szükséges, de az RDS-re gyakorolt legkedvezőbb hatása 28-
26. terhességi hét között érhető el, a 24-
27. terhességi hét közötti időszakban nincs jelentősen kimutatott RDS előfordulást csökkentő hatása. Ikerterhesség esetén a szteroid egyébként sem jut át hatásos adagban a magzatba, így bizonyossággal megállapítható, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodása, illetve B. M. halála a négynapos szteroid kezelés esetén sem lett volna elkerülhető. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott részítéletével az I. és II. rendű felperesek vagyoni kártérítés iránti keresetét, továbbá a III.-VII. rendű felperesek nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította, míg az alperest a II. rendű felperes részére 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítés, és ennek
28. augusztus
29. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a szülés megindítását megelőzően akár ultrahang vizsgálattal, akár pedig az ún. Leopold-féle műfogás alkalmazásával meggyőződött volna a magzatok méhen belüli elhelyezkedéséről, így megfelelő információk birtokában döntött volna a hüvelyi szülésbe bocsátásról. B. M. esetében az azonnali császármetszés növelte volna az életben maradás esélyét, ezért az alperest B. M. életben maradási esélyének csökkenése miatt kártérítési felelősség terheli. Úgy ítélte meg, hogy a szülést vezető dr. P. T. ismételt tanúkénti kihallgatásához szükséges orvosi titoktartás alóli felmentés felperesek részéről történt megtagadása a kereset érdemi elbírálását nem akadályozta. A hatályon kívül helyezést megelőző eljárásban történt kihallgatásakor a tanú ugyanis kizárólag a hosszfekvés tényének ismeretéről számolt be, és határozott kérdésre sem tudott nyilatkozni arra, hogy a hosszfekvésről milyen módon győződött meg. Tanúvallomásában a szakmai előírások szerinti, úgynevezett Leopold-féle műfogás alkalmazásáról nem tett említést. A III. rendű felperes tekintetében az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a szülés levezetése során a szakmai szabályoknak megfelelően járt el. A bakteriális fertőzéssel kapcsolatosan kifejtette, hogy a fertőzés fennállására utaló tünet, laboratóriumi eltérés az I. rendű felperes esetében nem volt. Amennyiben kórházba kerülése után nyomban elvégzik a leoltást, annak eredménye
30. augusztus
31. napján vált volna ismertté. Az antibiotikus kezelés hatóideje öt nap, a koraszülés augusztus
32. napján lezajlott, így minden kétséget kizáróan igazolt, hogy a koraszülés bekövetkeztével a bakteriális vizsgálat elmaradása és a gyógyszeres kezelés hiánya oksági összefüggésben nincsen. Álláspontja szerint ítéleti bizonyossággal a szteroid profilaxis elmaradása és a III. rendű felperes egészségkárosodása közötti oksági kapcsolat sem állapítható meg. Ikermagzatoknál a szteroid nem csökkenti jelentősen az RDS előfordulását, mert a szteroid nem jut át hatásos adagokban az ikermagzatokba. A terhesség
33. hetéig egyébként egyes terhesség esetén is tudományosan igazolt az átvivő szteroid receptorok alacsony szintje. A III. rendű felperes egészségkárosodása miatt érvényesített vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényeket ezért teljes egészében elutasította. A III.- VII. rendű felperesek, mint testvérek B. M. halála miatt érvényesített nem vagyoni kártérítés iránti igényét szintén alaptalannak találta. Álláspontja szerint a nevezett felpereseknek testvérük halála miatt ugyan sérült a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi joga, azonban személyiségfejlődésükben ezzel összefüggésben olyan hátrányos változás nem jelent meg, amely a nem vagyoni kártérítés alapjául szolgálhatna. A II. rendű felperes esetében viszont kimutatható volt a nagycsaládban élésre törekvő, ezt az életszemléletet elfogadó életforma vállalása, amelyre figyelemmel az elsőfokú bíróság 1.500.000 forintban nem vagyoni kárigényét alaposnak találta. Az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítési igénye tárgyában további bizonyítást tartott szükségesnek. Az elsőfokú részítélet ellen valamennyi peres fél fellebbezett. A felperesek elsődleges fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét részben változtassa meg, és közbenső ítélettel állapítsa meg az alperes teljes kártérítési felelősségét néhai kk. B. M. haláláért és a III. rendű felperes egészségkárosodásáért, valamint az ezekből eredően az I-VII. rendű felpereseket ért károkért. A felperesek megalapozatlannak találták az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a magzatok méhen belüli fekvésének megítélését szolgáló vizsgálatok elmaradása, és ezzel összefüggésben a szülésvezetés módjának megválasztása, valamint a III. rendű felperes károsodása között az okozati összefüggés hiányzik. Az ikerterhesség, a koraszülés, a magzatok várhatóan kis súlyának és éretlenségének ténye mellett - amelyek az alperes előtt ismertek voltak - a hüvelyi szülés feltételei egyik magzat esetében sem álltak fenn. Tévesnek találták az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását is, hogy a bakteriális vizsgálat elvégzésének elmulasztása, és ennek hiányában a gyógyszeres kezelés megkezdésének elmaradása nincs okozati összefüggésben a károsodás bekövetkezésével. Álláspontjuk szerint a szakértői véleménynek abból a megállapításából, hogy az antibiotikus terápia teljes időtartama 5-7 napra tehető, nem következik, hogy a gyógyszeres terápia első négy napja ne lehetne jótékony hatású, és ne lenne alkalmas a koraszülés feltartóztatására. Ugyancsak megalapozatlannak találták azt a megállapítást, hogy a szteroid profilaxis elmaradása és a III. rendű felperes egészségkárosodása, illetve annak mértéke tekintetében az okozati összefüggés nem állapítható meg. Abból a szakértői megállapításból, hogy a 24-
34. terhességi hét között alkalmazott szteroid profilaxis nem csökkentette jelentősen az RDS előfordulását, nem következik, hogy az alkalmazott terápia alkalmatlan lett volna az RDS bekövetkezésének kivédésére. Ha az átlagosság kisebb mértékben is, de esélyt teremtett volna arra, hogy az RDS egyáltalán ne következzen be. A felperesek másodlagosan felvetették az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének indokoltságát is, mert az elsőfokú bíróság ítélkezésének alapjául olyan szakvéleményt fogadott el, amely hiányos és ellentmondásos, az új szakérő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványukat nem teljesítette, és ítéletében ennek indokát sem adta. Harmadlagos fellebbezési kérelmük arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a II. rendű felperes részére járó nem vagyoni kártérítés összegét 3.000.000 forintra, és annak késedelmi kamataira emelje fel, és az alperest a III-VII. rendű felperesek javára - hozzátartozó jogán felperesenként 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezze. Úgy ítélték meg, hogy az elsőfokú bíróság a néhai ikergyermek halála folytán a felpereseket ért hátrányokat nem megfelelően értékelte. A II. rendű felperes esetében nem vette figyelembe, hogy a házastársak közötti viszony jelentősen megromlott a káresemény nyomán, amely nem kizárólag a III. rendű felperes egészségkárosodására vezethető vissza. A II. rendű felperes a mai napig nehezen tudja feldolgozni elhunyt gyermeke látványát - akit kizárólag neki mutattak meg -, az ezzel kapcsolatos kijelentései is arra utalnak, hogy a haláleset számára maradandó eseményként van jelen a mindennapokban. Az ikergyermek elvesztése a családon belül rendszeresen visszatérő beszédtéma, az ezzel kapcsolatos kérdések megválaszolása nagy lelki megpróbáltatást jelent a II. rendű felperesnek. A testvér elvesztésével összefüggésben a III-VII. rendű felperesek esetében is kimutathatók a nem vagyoni kártérítést megalapozó hátrányok. A mai napig sokat kérdeznek elvesztett testvérükről, halálának körülményeiről, mely visszatérően jelentkező érdeklődés önmagában is azt bizonyítja, hogy bennük hiányérzet alakult ki, amely a hátrány kategóriájába tartozó elemek megnyilvánulási formája. A gyermekek azt is érzékelik, hogy a családban több a feszültség, szüleik között több a súrlódás és vita, amelyek elkerülhetetlenül hátrányos kihatással vannak mindennapjaikra. Az alperes az elsőfokú részítélet részbeni megváltoztatását, és a II. rendű felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte. A fellebbezésben foglaltak szerint a szakértői vélemény egyértelmű abban, hogy a Leopold-fél műfogás alkalmas a magzatok méhen belüli fekvésének meghatározására. Az alperes indítványozta dr. P. T. ismételt kihallgatását a Leopold-féle műfogás alkalmazásával kapcsolatban. A felperesek a bizonyítási indítvány teljesítését az orvosi titoktartás alóli felmentés megtagadásával megakadályozták, és ezzel az alperest megfosztották annak bizonyítási lehetőségétől, hogy az előírt szakmai protokollnak megfelelően járt el, eljárása az elvárható a legnagyobb gondosság követelményének megfelelt. A bizonyítatlanság következménye viszont nem vezethet a felperesek pernyertességéhez. Az elsőfokú bíróság a tanú kihallgatásával tudott volna eleget tenni a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatásnak, amelynek a felperesek hibájából történő meghiúsulása az elsőfokú határozatot egyúttal jogszabálysértővé is teszi. A felperesek fellebbezése részben alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállásból mellőzi annak megállapítását, hogy a fenyegető koraszülés ellátásakor a terhesség megtartása érdekében az alperes mindent megtett, a terhesség megtartása során terhére mulasztás nem állapítható meg. Ugyancsak mellőzi azt a megállapítást, hogy a koraszülés bekövetkezte és a bakteriális vaginózis között közvetlen és kizárólagos oksági kapcsolat nincs, a bakteriális vizsgálat elmaradása és a gyógyszeres kezelés megkezdésének elmaradása kártérítési felelősséget megalapozó okként nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ugyanakkor kiegészíti az alábbiakkal: A császármetszés során biztosított anyai mintából Streptococcos agalactiae kórokozó tenyészett ki. Az I. rendű felperes kórházi felvételekor az alperes a nyakcsatorna váladék bakteriális vizsgálatát nem végezte el, célzott antibiotikumos kezelést, szteroid profilaxist nem alkalmazott (P.20.009/2007/14.számú szakvélemény). A baktérium fajtájának és antibiotikum érzékenységének megállapítása általában kettő napot vesz igénybe, az antibiotikus terápia időtartama öt nap (P.20.558/2009/11.számú szakvélemény). A III. rendű felperest négy és fél éves korában is az értelmi képességek, a beszéd és finommotorika területén nagymértékű elmaradás jellemezte. Mentális képességei az enyhe fokú értelmi fogyatékosság övezetében mérhetők, a továbbiakban is speciális nevelésre szorul. Jelenleg is tracheakanülje van, amely miatt csak néhány szót használ, többnyire torokhangokat hallat (Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság
35. március
36. napján kelt szakértői véleménye P.20.558/23.szám alatt, illetve P.20.558/
37. számú szakvélemény). Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság következtetéssekkel a másodfokú bíróság csak részben értett egyet. által levont I. A megismételt eljárásban tisztázódott, hogy a szülés időpontjában irányadó szakmai szabályok szerint a
38. terhességi hét előtti ikerszülésnél a magzatok méhen belüli elhelyezkedésétől függetlenül császármetszést nem kellett végezni. Az viszont már a hatályon kívül helyezés előtti eljárásban is megállapításra került, hogy amennyiben a szülés előtt a „B" magzat (az elhunyt B. M.) medencevégű vagy harántfekvésben volt, akkor az ő érdekében eleve császármetszést kellett volna végezni, amely életben maradási esélyeit növelte volna. Az is egyértelmű volt, hogy a szülés megindítását megelőzően a magzatok méhen belüli elhelyezkedésének megállapítására alkalmas ultrahang vizsgálatot nem végeztek. Az „A" magzat (III. rendű felperes) koponyavégű fekvéséről ultrahang vizsgálat nélkül, hüvelyi vizsgálattal is meg lehetett győződni, míg a „B" magzat (B. M.) helyzetének megismerésére - az „A" magzat (III. rendű felperes) megszületése előtt, amikor adottá vált a hüvelyi vizsgálat lehetősége is - csak az ultrahangvizsgálat, illetve a megismételt eljárásban kiegészített szakértői vélemény szerint az ún. Leopold-féle műfogás lett volna alkalmas. A kórlapon a Leopold-féle műfogás alkalmazására, annak elvégzésére nincsen adat. A hatályon kívül helyezést megelőző eljárásban a bíróság tanúként hallgatta ki a szülést vezető dr. P. T.-t, aki szintén nem tett említést a Leopold-féle műfogás alkalmazásáról, vallomásában arra sem tudott választ adni, hogy a magzatok hosszfekvéséről milyen módon győződött meg. A kórlap egyébként a „B" magzat (B. M.) olyan helyzetét rögzítette (medencevégű fekvésből haránt fordulás), amely szintén azonnali császármetszést indokolt volna. Helyesen jutott ezért az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy eltérő tényállás megállapítására a tanú ismételt kihallgatása sem vezethetett volna. A másodfokú bíróság egyébként a hatályon kívül helyező végzésében nem írta elő a tanú ismételt kihallgatását, ezért e bizonyítás hiánya az elsőfokú határozatot jogszabálysértővé nem teszi. Helyes tehát az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes saját mulasztása folytán nem ismerhette fel a császármetszés indokoltságát, ennek következtében hüvelyi szülésbe bocsátotta az I. rendű felperest, csökkentve ezzel a „B" magzat (B. M.) életben maradásának esélyét. Ebből következően felel mindazért a kárért, amely az I.-VII. rendű felpereseket B. M.
39. augusztus
40. napján bekövetkezett halála folytán érte. Az „A" magzat (III. rendű felperes) méhen belüli elhelyezkedése (koponyavégű fekvése) ultrahangvizsgálat és műfogás alkalmazása nélkül is, hüvelyi vizsgálattal megállapítható volt. Károsodásának oka nem a szülés módjának helytelen megválasztása, hanem éretlensége volt, önmagában a császármetszés elvégzése számára nem jelentett volna előnyt. Ennek elmulasztása tehát a III. rendű felperes esetében az alperes kártérítési felelősségét nem alapozza meg. II. A megismételt eljárásban beszerzett szakértői vélemény kiegészítés megerősítette, hogy a
41. és
42. terhességi kor között a fenyegető koraszülés esetében az RDS megelőzése céljából a magzati tüdőérést elősegítő szteroid profilaxis alkalmazása szükséges. Legkedvezőbb hatása a szteroid profilaxisnak a 28-
43. terhességi hét között van, a
44. és
45. terhességi hét között jelentősen nem csökkenti az RDS előfordulását, annak súlyosságát viszont igen. Eltérő szakmai protokoll ikermagzatok esetében sincs, bár ilyen esetben a szteroid jelentősen nem csökkenti az RDS előfordulását. Az I. rendű felperes kórházi felvételekor a szteroid profilaxis alkalmazásának kontraindikációja - órák alatt lezajló koraszülés, cukorbetegség, lepényelégtelenség - nem volt, a kezelés megkezdése esetében indokolt lett volna. A szteroid profilaxis hatása - az igazságügyi orvos-szakértők másodfokú eljárásban kiegészített szakvéleménye szerint - az „A" magzatnál (III. rendű felperesnél) abban jelentkezett volna, hogy rövidebb ideig szorul gépi lélegeztetésre, illetve gyógyszeres kezelésre. A tracheakanül alkalmazását szükségessé tevő légúti szűkület azonban rövidebb ideig tartó gépi lélegeztetés esetén is kialakult volna, vagyis a szteroid profilaxis alkalmazása esetén sem csökkent volna az egészségkárosodás bekövetkezésének lehetősége. Mindebből következően az alperes mulasztott, amikor szteroid profilaxist nem alkalmazott, azonban a tőle elvárható magatartás tanúsítása esetén sem lett volna esély a III. rendű felperes egészségkárosodásának elkerülésére. Bekövetkezéséért tehát az alperes nem felelős. III. A hatályon kívül helyezést megelőző eljárásban sem volt vitatott, hogy a császármetszés során biztosított anyai mintából kitenyészett Streptococus agalactiae kórokozónak a hüvelyváladékban való jelenléte koraszülést okozhat. A szakértői vélemény másodfokú eljárásban történt kiegészítésével az is tisztázódott, hogy az idő előtti burokrepedés hiánya a baktériumnak a koraszülés megindulásában való közrehatását nem zárja ki. A kórokozó ugyanis enzimatikus úton fájástevékenységet válthat ki, amely burokrepedés nélkül is a koraszülés megindulásához vezethet. Nincs jelentősége annak sem, hogy az újszülöttekből a kórokozót nem mutatták ki, mert pozitív hüvelyváladék lelet esetén is csak az újszülöttek 60%-a fertőződik. Koraszülés fenyegetettsége esetén a bakteriális vaginózis diagnosztizálására indokolt a nyakcsatornából levett váladék bakteriális vizsgálata. Ezt a vizsgálatot az alperes nem vitásan elmulasztotta. Kétségtelen tény, hogy az I. rendű felperes esetében a fertőzésnek tünetei nem mutatkoztak. A szakértői vélemény szerint azonban a bakteriális vaginózis az esetek 50%-ában tünetmentes, így a cervix leoltást önmagában a tünetek hiánya nem tette szükségtelenné. A bakteriális vaginózis, így a Streptococus agalactiae fertőzés antibiotikummal gyógyítható, a célzott kezelés alkalmas a koraszülés megelőzésére. A leoltás eredménye két nap alatt áll a kezelő orvosok rendelkezésre, a teljes antibiotikus kúra időtartama 5 nap. Az I. rendű felperes kórházi felvételekor, augusztus 19-én reggel elvégzett leoltás eredménye tehát augusztus 21-én reggel ismertté vált volna. Az ekkor megkezdett, és közel három napon keresztül folytatott antibiotikus terápia pedig az igazságügyi orvosszakértők másodfokú eljárásban kiegészített szakvéleménye szerint esélyt teremtett volna a koraszülés elmaradására, ezáltal a terhesség további viselésével a „B" magzat (B. M.) életben maradására, illetve az „A" magzat (III.rendű felperes) károsodásoktól mentes vagy kisebb károsodással történő megszületésére. A másodfokú bíróság erre figyelemmel az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta, és a Pp. 213.§-ának