Bhar.310/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(3)bekezdés a) pont], személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 175. §

(1)bekezdés], valamint rongálás vétségében [Btk. 324. §

(2)bekezdés a) pont], ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette; megállapította, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A vádlottat az ellene ittas járművezetés vétsége [Btk. 188. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Kötelezte az eljárás során felmerült 71.800 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, bűnösségének további egy rendbeli ittas járművezetés vétségében történő megállapítása, és a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. A vádlott és védője az ok és cél megjelölése nélkül fellebbezett. A Fővárosi Főügyészség Bfel. 6240/2011/2. számú átiratában a fellebbezést módosított tartalommal, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn, erre figyelemmel a Btk. 188. §

(1)bekezdése szerinti ittas járművezetés vétsége miatt emelt vád alóli felmentető rendelkezés részjogerőre emelkedett. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. május
2. napján kihirdetett 24.Bf.IX.5366/2012/
3. számú ítéletével az ítéletet megváltoztatta. A vádlottat az ellene a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt az eljárást megszüntette. A vádlott zaklatás vétségeként minősített cselekményének jogszabályi alapját a Btk. 176/A. §

(1)bekezdésére és a

(3)bekezdés a) pont II. fordulat I. tételére pontosította. Módosította az elsőfokú eljárásban összesen, és a vádlott terhén felmerült bűnügyi költség összegét, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentés iránt fellebbezést jelentett be, az ügyész nem élt jogorvoslati jogával. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.6/2012/1. számú átiratában a vádlott által bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva járt el, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A tényállást alapvetően helyesen állapította meg. A vádlott bűnösségére okszerű következtetést vont valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, és szabott ki büntetést. A másodfokú bíróság is megtartotta a perrendi szabályokat. A tényállást kismértékben pontosította, helyesbítette, mely megállapítások iratszerűek, megalapozottak. Helyesen határozott akkor, amikor a rongálás vétsége miatt emelt vád alól a vádlottat felmentette, mert a cselekmény az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel nem bűncselekmény. A szabálysértés elévülése miatt az eljárást elévülés okán alappal szüntette meg. Indítványozta, hogy a Fővárosi Törvényszék ítéletét a harmadfokú bíróság annak helyes indokainál fogva hagyja helyben. A vádlott a nyilvános ülésen tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, nem érezte bűnösnek magát. Véleménye szerint a sértett szavahihetősége megdőlt, ugyanakkor saját állításai minden tekintetben alátámasztásra kerültek, a cellainformációkkal is alátámaszthatók. Előadta, hogy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a vád tárgyát képező időszakban elkövetett a sértett sérelmére megvalósított bűncselekményért 30 nap közérdekű munka büntetésre ítélte. Védője a vádlott következetes tagadó vallomásához igazodva a fennmaradó bűncselekmények vádja alóli felmentést kért, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt a jelentős időmúlásra, a kiskorú gyermek eltartására figyelemmel. A fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványban foglaltakat tartotta fenn. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában ártatlanságát hangsúlyozta. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a korábban rongálás vétségeként értékelt cselekmény az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra tekintettel szabálysértésnek minősül, ezért a vádlott rongálás vétsége miatt emelt vád alóli felmentését kell kimondani a Be. 337.§

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel. E törvényi rendelkezésnek megfelelően a másodfokú bíróság a szabálysértést is elbírálva megállapította, hogy a rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés elévült, ennek folytán az e miatti eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság ítélete a felmentő részében eltérő rendelkezést tartalmaz az elsőfokú bíróságnak a rongálás vétsége miatt bűnösséget megállapító rendelkezéséhez képest, melynek folytán a másodfellebbezés és a harmadfokú felülbírálat lehetősége megnyílt a Be. 386.§

(1)bekezdés c.) pontja alapján. A Kúria 1/

1. BK véleményében kifejtett álláspontjának megfelelően a harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú határozat valamennyi rendelkezésének felülbírálatát lehetővé tevő fellebbezésnek tekintendő az olyan jogorvoslat, amely - mint jelen esetben is - nem a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának eltérő, hanem más rendelkezése ellen irányul. A BK vélemény megfogalmazása szerint ugyanis „a (másod)fellebbezés joghatályossága szempontjából közömbös, hogy nem sérelmezi az eltérő rendelkezést", továbbmenően „ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozata - valamely bűncselekmény kapcsán - a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése szerinti eltérő rendelkezést tartalmaz, akkor a harmadfokú eljárást a törvény (a fellebbezés tartalmától függetlenül) lehetővé teszi". A harmadfokú bíróság a védelmi másodfellebbezés kapcsán megvizsgálta a Be. 387.§

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást. Megállapította, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bíróság megtartotta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nagyobb részt az iratok tartalmának megfelelően egészítette ki és pontosította. Ugyanakkor a harmadfokon eljáró bíróság a Be. 388.§

(2)bekezdésében írt jogkörénél fogva a másodfokú bíróság a vádlott előélete tekintetében hiányos, a Be. 351.§

(2)bekezdés b.) pontjában írt hibában szenvedő tényállását az iratok tartalma kiegészítette. A vádlottal szemben az elsőfokú ítéletben írtakon túlmenően a következő elítélések születtek: · A Pesti Központi Kerületi Bíróság a

1. augusztus hó
2. napján kihirdetett 29.B. VI.-VII. 29251/
3. számú határozatával, mely a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 24.Bf. VI.-VII. 9914/2011/
4. számú határozata folytán
5. december hó
6. napján emelkedett jogerőre, a
7. június hó
8. napján elkövetett önbíráskodás bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. · A Nagykátai Városi Bíróság a
9. február hó
10. napján kelt 8.B. 144/2010/
11. számú ítéletével, mely a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf. 370/2011/
12. számú határozata folytán
13. szeptember hó
14. napján emelkedett jogerőre, a
15. december hó
16. napján elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. · A Budapesti II.-III. Kerületi Ügyészség B. 7948/2010/28-V. számú
17. június hó
18. napján kelt vádiratával 4 rb. lopás bűntette, 2 rb. lopás vétsége és közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vádat vele szemben, mely eljárás folyamatban van (elkövetési idő:
19. szeptember hó 13,
20. és
21. napjai). A történeti tényállással kapcsolatosan az elsőfokú ítélet
22. oldala 4 -
23. bekezdésében írtakat a másodfokú bíróság a
24. oldal
25. bekezdésében foglaltak szerint helyesbítette. Ehhez képest a rongálás elkövetési magatartásának leírása továbbra sem teljes, mert hiányzik annak rögzítése, hogy - miközben a sértett megpróbált a telefonján segítséget hívni - a vádlott a Motorola típusú telefonját kettétörte; a rongálással okozott kár megállapítása pontatlan (annak összege helyesen mintegy 32.500 forint volt). Súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés hiányában azonban épp az ezzel kapcsolatos felmentő rendelkezés tekintetében állt be a másodfokú ítélet részjogereje - figyelemmel a már hivatkozott 1/
26. BK véleménynek a B/II/3/b és c. pontjában írtakra, amely erre az esetre is vonatkoztathatóan kizárja a másodfokú ítélet felmentő rendelkezése elleni másodfellebbezést. A tényállás kiegészítését, pontosítását ezért, továbbá azért is mellőzte a harmadfokú bíróság, mert egyéb részében az minden tekintetben megalapozott volt, és a harmadfokú felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységéről számot adott, mellyel a másodfokú bíróság egyetértett. Az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, miért vetette el a vádlott védekezését, melyet a másodfokú bíróság is osztott, rámutatott, hogy a vádlott védekezésére figyelemmel felmentésre irányuló fellebbezése nyilvánvalóan nem vezethetett eredményre, mert a tényállás megalapozott volt, a másodfokú eljárásban pedig a felülmérlegelés tilalma érvényesül. A harmadfokú bíróság a Be. 388.§

(1)bekezdése alapján a határozatát a másodfokú bíróság által megváltoztatott tényállásra alapította a fenti pontosításokkal. A vádlott és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés nem vezethetett eredményre a megalapozottan megállapított tények tükrében a harmadfokú eljárásban is érvényesülő felülmérlegelési tilalom, egyebekben pedig a helyes bizonyítékokat értékelő tevékenység kapcsán. A vádlott tagadó vallomását az elsőfokú bíróság a terhelő bizonyítékokkal (sértett, tanú1 vallomásai, híváslisták adatai) egybevetve megvizsgálta, és elvetette, számot adott mérlegelő tevékenységéről, melynek során iratellenes megállapítást, téves logikai következtetést a másodfokú bíróság nem tárt fel, a tényállás apró megalapozatlansági hibája kiküszöbölésre került. A jogi minősítés keretében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a szeptember 22-i hívások kirekesztése után fennmaradó sikeres és sikertelen hívások nagy száma és gyakorisága is kimeríti a sértett életvitelébe való önkényes beavatkozást, a zaklatás vétsége megvalósult. Ehelyütt szükséges utalni arra, hogy a harmadfokú bíróság csakúgy, mint a másodfokú bíróság - nem rekesztette ki a tényállásból az amúgy vád tárgyát képező 2008. szeptember 22-e (joghatályos magánindítvány előterjesztése) utáni vádlott részéről eszközölt hívásokat és SMS üzeneteket, ugyanakkor messzemenőkig egyetértett azzal, hogy a büntetőjogilag figyelembe vehető időszak csupán a magánindítvány megtételének időpontjáig terjedhet. A zaklatás vétségeként minősített cselekmény törvényhelyének másodfokú bíróság általi megjelölése helyes. A személyi szabadság megsértésének bűntette minősítése is megalapozott. A harmadfokú bíróság - a vádlotti hivatkozást figyelembe véve - vizsgálta, hogy ugyanezen cselekmény miatt esetlegesen sor került-e korábban jogerős marasztalására. Az erkölcsi bizonyítvány adataiból megállapíthatóan a vádlott más időpontokban elkövetett cselekményekért volt elítélve, a sértett sérelmére a vád tárgyát képező időpontban elkövetett cselekmény kapcsán res iudicata (ítélt dolog) nem képezi a büntetőjogi felelősségre vonásának akadályát. A másodlagosan enyhítésért bejelentett fellebbezés kapcsán megállapítható, hogy a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az első- és másodfokú bíróság feltárta. A súlyosító körülmények közül a felmentő rendelkezésre figyelemmel mellőzni kell a kettőnél több cselekményből álló halmazatot, a vagyon elleni cselekmények elszaporodottságát, a felmentő rendelkezésre figyelemmel az enyhítő körülmények közül a rongálási kár szabálysértési értékhatárt nem sokkal meghaladó voltát. További súlyosító körülmény ugyanakkor a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés. Ezen körülmények figyelembevételével a harmadfokú bíróság azt állapította meg, hogy a büntetés enyhítésére a vádlott esetében nincs mód a másodfokú eljárásban bekövetkezett bűnösség körének szűkülése kapcsán sem. A másodfokú elbírálás óta 1 év még nem telt el, az első és másodfokú bíróság is értékelte a védő által hivatkozott időmúlást, csakúgy, mint a kiskorú gyermekről történő gondoskodást. A szabadságvesztés tartama a másodfokú bíróság által helyesen meghivatkozott keretek között kiszabott, inkább az alsó határhoz közeli, eltúlzottnak nem nevezhető. A visszaeső vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés büntetés próbaidőre felfüggesztése ugyancsak méltányosnak nevezhető, értelemszerűen a büntetés tartama tovább nem mérsékelhető, a próbaidő tartama sem csökkenthető. A visszaeső vádlott próbaidő tartama alatti pártfogó felügyelet alatt állásának megállapítása ugyancsak törvényes. A másodfokú bíróság bűnügyi költséggel kapcsolatos járulékos rendelkezése is helytálló. A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§ alapján helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről történő rendelkezés a Be. 398.§

(3)bekezdése alapján történt, figyelemmel a Be. 338.§

(1)bekezdésére is. Budapest,

1. április hó
2. napján . Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán sk a tanács elnöke . Vincze Piroska sk. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf. IX.5366/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság
4. Bhar.310/2012/
5. számú végzése folytán
6. április hó
7. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
8. április hó
9. napján Dr. Hrabovszki Zoltán sk. a tanács elnöke