Pfv.21288/2012/3 – Kúria

(1)a),

1. IV. Tv.
2. §

(1), 6/

1. IM rend.
2. §, 6/
3. IM rend.
4. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.288/2012/3.szám A Kúria a dr. Sőregi Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek, a Kaposvári

1. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd) által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Somogy Megyei Bíróság előtt 21.P.20.225/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.748/2011/
3. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A feljegyzett felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
5. január 8-a és
6. december 3-a között több ízben volt megőrzésen az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. A büntetését börtön, majd fogház büntetés-végrehajtási fokozatban töltötte. A zárkákban, amelyekben a megőrzés idejére a felperest az alperesi intézményben elhelyezték az egy fogvatartottra eső felület és légtérfogat lényegében kisebb volt a jogszabályban előírtnál. Az alperes parancsnoka az intézménybe megőrzésre átszállított rabok celláinak zárva tartását rendelte el, annak ellenére, hogy büntetésüket börtön, illetve fogház büntetés-végrehajtási fokozatban töltő fogvatartottak zárkáinak ajtaját a büntetésvégrehajtási jogszabályok szerint napközben nyitva kellett volna tartani. A folyamatos bezártság a felperesnél lelki, közérzeti és alvászavart okozott. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a fogva tartási szabályok megszegésével az emberi méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz és az egészséghez fűződő személyiségi jogait megsértette; a személyiségi jogi sérelmeinek kiegyenlítésére 775.000 forint nem vagyoni kártérítésre is kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a körülmények nem tették lehetővé a foglyok jogszabályoknak megfelelő elhelyezését, a cellák zárva tartását pedig a parancsnoka, a büntetés-végrehajtási országos parancsnokának felhatalmazása alapján rendelte el. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes emberi méltóságát megsértette, mert a zárkák ajtaját a nappali órákban nem tartotta nyitva és nem biztosította a felperes részére a jogszabályban előírt mozgásteret és légteret. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a büntetés-végrehajtásról szóló
7. évi
8. törvényerejű rendelet (Bvtvr.), valamint a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/
9. (VII.12.) IM rendelet előírásai nem teszik lehetővé, hogy az intézet parancsnoka a zárka ajtó állandó zárva tartását rendelje el. A felperes börtön, majd fogház büntetés-végrehajtási fokozatban töltötte a szabadságvesztés büntetését, mivel az alperes nem tette számára lehetővé az intézeten belüli szabad mozgást, megsértette a felperes emberi méltóságát. A 6/
10. (VII.12.) IM rendelet
11. §

(1)bekezdése az egy elítéltre jutó légteret 6 m3-ben, a mozgásteret férfi elítéltek esetén 3 m2-ben szabja meg. A felperes zárkájában ezek az elhelyezési feltételek rendszeresen hiányoztak, ami ugyancsak a felperes emberi méltóságának sérelmével járt. Személyiségi jogsértést mindezért a Ptk. 76. §-a és 84. §-ának

(1)bekezdés a) pontja alapján meg kellett állapítani. A személyiségi jogi jogsértésnek a Ptk. 84. §

(1)bekezdésének a) pontja értelmében a jogsértés megállapítása objektív szankciója, ezért adott vonatkozásban azt vizsgálni sem kellett, hogy az alperes úgy járt-e el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható volt. A fogva tartás körülményei a felperesnél feszült idegállapotot, közérzeti és alvászavart, alkalmazkodási nehézségeket idéztek elő, ezek azonban a pszichiátriai betegség szintjét nem érték el, összszervezeti egészségkárosodást nem váltottak ki. A felperest az alperesi jogsértéssel okozati összefüggésben kár nem érte, ezért a kártérítési követelés nem volt megalapozott. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett; a felperes a keresetének egészében helytadó, az alperes a keresetet teljesen elutasító ítélet meghozatalát kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító rendelkezését helybenhagyta, a kártérítési keresetet elutasító rendelkezését részben megváltoztatta s az alperest kötelezte 400.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak

1. december
2. napjától járó kamatai megfizetésére, ezt meghaladó kártérítési követelést elutasította. Ítéletének indokolásában az ítélőtábla kifejtette: A személyi szabadság hosszabb idejű korlátozása, a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelők és általában károsak is az azt elszenvedő részére, az ezzel járó hátrányok nem vagyoni kártérítéssel kompenzálhatók. A bírói gyakorlatban kialakult jogelv szerint ilyen esetben a kár bekövetkezését köztudomású tényként kell elfogadni. Ennek megfelelően a kár bekövetkezte köztudomású tényként akkor is megállapítható, ha a szabadság jogellenes korlátozása nem a megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő fogva tartással, hanem annál súlyosabb fokozat szerint, a maradék szabadságot is elvonva történik. A börtönviszonyok között gyakorolható maradék szabadság az elítéltek számára felértékelődik, annak további korlátozását, elvonását súlyos hátrányként élik meg. Mindezért a felperes nem vagyoni kártérítési követelése a Ptk.
3. §

(1)bekezdés e) pontja és 339. §

(1)bekezdése alapján részben megalapozott volt. A nem vagyoni kártérítés mértékét a felperest ért sérelem súlyához igazodó mérlegeléssel lehetett megállapítani s nem úgy mint a felperes a keresetében kérte a büntetés kiszabási gyakorlatban ismert napi tételek alkalmazásával. Nem volt az alperes terhére róható a büntetés-végrehajtási intézet „túltelítettsége". A zárkaajtók jogellenes nappali zárva tartásával okozott jogsérelemért való kártérítési felelősség alól azonban az alperes nem tudta magát kimenteni. A 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 237. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakkal való elkülönítésről az ügyész, illetve a bíróság dönthet az előzetes letartóztatással összefüggésben. Az alperes nem is állította, hogy ügyészi vagy bírói határozat alapján kellett volna a felperest huzamosan nappal is bezárt cellában tartani. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy nincs jogszabályi felhatalmazottsága helyszűkére vagy zsúfoltságra való hivatkozással a befogadást megtagadni. Hivatkozott arra is, hogy a cellák zárva tartását a Büntetésvégrehajtási Intézetek Országos Parancsnokának rendelkezésére volt jogosult napközben is zárva tartani. Ezek a körülmények az eljárását vétlenné teszik. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270. §-ának

(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az ítélőtábla a döntését a jogvita minden részletére kiterjedően megindokolta. Az alperes a védekezésével is kellő alapossággal foglalkozott. A jogerős ítélet érvei mindenben helytállóak. A Kúria a jogerős ítéletet mindezért a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, a felülvizsgálati eljárásban azonban a felperesnek megtérítendő költsége nem keletkezett, ezért a perköltségviselésről határozni nem kellett. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. április
4. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM