Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.32/2012/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év április hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
- év november hó
- napján kelt 26.B.668/2011/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott terhére rótt életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megnevezése helyesen testi sértés bűntettének kísérlete (Btk.170.§
(1)és
(5)bekezdés I. fordulata). A vádlottat az ellene rongálás vétsége (Btk.324.§
(1)és
(2)bekezdés a./ pont) miatt emelt vád alól felmenti egyúttal a rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást megszünteti. A halmazati büntetésre utalást mellőzi, a vádlottal szemben fegyházbüntetés tartamát 3 (három) év 6 (hat) hónapra enyhíti. kiszabott A vádlott állandó lakóhelye megszűnt. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli. A másodfokú eljárásban felmerült 16.920,- (Tizenhatezer-kilencszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye a Kúriához. Indokolás A Fővárosi Bíróság 2011. november hó 30. napján kelt 26.B.668/2011/25. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.170.§
(1)és
(5)bekezdés I. fordulata, Btk.16.§
(1)bekezdés) és rongálás vétségében (Btk.324.§
(1),
(2)bekezdés a./ pont), ezért őt mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 4 év 8 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítéletet az ügyész a tárgyaláson tudomásul vette, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentett be - indokolás nélkül - fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.155/2012/1. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be.351.§ában írt hiányosságoktól. A bíróság tényállást megállapító tevékenységét egyébként a védelem részéről sem érte támadás. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette a terhére rótt bűncselekményeket is. Az ügyészi vélekedés szerint a büntetés nemének és mértékének meghatározásakor kellően figyelemmel volt a bűnösség fokára és a bűncselekmények tárgyi súlyára. A bűnösségi körülményeket döntően helyesen határozta meg, azonban nem tekinhető súlyosító körülménynek többszörös visszaesői minőség, mert ahhoz a Büntető Törvénykönyv külön hátrányt fűz, viszont súlyosító körülményként kell figyelembe venni az ügyészi álláspont szerint, hogy a vádlott a feltételes szabadság leteltét követően nem sokkal követte el az újabb bűncselekményt. Az ügyészség a bűnösségi körülmények nagyobb számára is figyelemmel a büntetés enyhítésére nem látott lehetőséget. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt, annak helyes indokaira figyelemmel. A védő a nyilvános ülésen az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta. Előadta, hogy a védence a tárgyaláson a vádirattal egyezően ismerte el a cselekmény elkövetését, így a javára értékelendő a teljes körű beismerő vallomása. A cselekmények jogi minősítését nem sérelmezte, ugyanakkor kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget az enyhítő körülményeknek. További enyhítő körülmény álláspontja szerint a bűncselekmény távoli kísérleti szakban rekedése, a vádlott beismerő vallomása, a megbánó magatartása és az, hogy 1 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. A védői vélekedés szerint tovább enyhít, hogy a sértett megbocsátott a vádlottnak és az időmúlás is jelentős. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által elmondottakhoz és hozzátette, hogy korábban teljes körű beismerő vallomást tett, a bűncselekmény elkövetését megbánta. Az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorovoslatok folytán a Be.348.§
(1)bekezdése alapján bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Törvényesen járt el akkor, amikor a vádtól eltérő minősítés lehetőségének pervezető végzéssel történő megállapítását követően az ügyészt, a vádlottat és a védőt kioktatta a tárgyalás elhalasztásának törvényi lehetőségére (Be.321.§
(4)bekezdés, 22-I. tjk.). A Fővárosi Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. Helyes indokok alapján vetette el a vádlott nyomozás során tett ellentmondó nyilatkozatait és törvényesen alapította az ítéleti tényállást a tárgyalási szakban a váddal egyezően beismerő vádlotti nyilatkozatokra, a sértett tanú vallomásaira, továbbá dr. Dombai Gyula igazságügyi orvosszakértő nyomozás során előterjesztett és tárgyaláson pontosított szakértői véleményére (nyom.ir. 167-
- oldalig,
- tjk.
- oldal). A bizonyítékokkal összhangban pontosította a vádirati tényállásban írt szúrt sérülést - a szakértő tárgyaláson előadott szóbeli véleménye, a sértett tanú vallomása, az ambuláns lap adatai, továbbá
- sz. tanú vallomása alapján - metszett sérülésre. A felülbírálat során a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az az alábbi pontosításokkal irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§
(1)bekezdés a./ pontja szerint az iratok tartalma alapján az alábbiakkal kiegészíti, illetve helyesbíti. - A Pesti Központi Kerületi Bíróság mint a fiatalkorúak bírósága 17.Fk.30.689/1997/
- számú ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetését a vádlott
- augusztus hó
- napjával töltötte ki. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában írt bűncselekmény elkövetésekor a vádlottal szemben büntetőeljárás volt folyamatban kisebb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt. A megalapozott gyanú közlésének időpontja:
- július
- (Budapesti X-XVII. Kerületi Ügyészség B.X.1203/2006/8-I. sz.,
- augusztus hó
- napján kelt vádirata.) A fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása teljes körűen megalapozottá vált, amelyet egyébiránt a védelmi fellebbezések sem támadtak. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A Fővárosi Bíróság helyes jogi indokok alapján törvényesen minősítette a vádlott cselekményeit, csupán a tesi épség elleni bűncselekmény jogszabályi megnevezése szorult pontosításra a Be.258.§
(2)bekezdés d./ pontja alapján. Az elsőfokú bíróság okszerűen érvelt amellett, hogy a metszett sérülést okozó kaszáló mozdulatra is figyelemmel, a vádlott szándéka nem terjedt ki a sértett életének a kioltására, ugyanakkor a tudata eshetőleges szándék formájában átfogta az életveszélyes sérülés bekövetkezésének reális lehetőségét. A 2011. év november hó 30. napján ügydöntő határozatot hozó Fővárosi Bíróság a Btk. 2.§-ának helyes alkalmazásával járt el akkor is, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.324.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
- a)pontja szerint minősülő rongálás vétségében is megállapította. A megalapozottan rögzített ítéleti tényállás szerint a vádlott cselekménye 32.000 forint rongálási kárt okozott. A Btk.138/A.§
- a)pontjának 2012. év április hó 15-i hatállyal történő módosítása azonban a másodfokú bíróság számára azt a helyzetet eredményezte, hogy a Btk.2.§ 2. mondata alapján e bűncselekmény tekintetében az elbíráláskor hatályos büntető törvényt, míg az egyéb bűncselekmény tekintetében az elkövetéskor hatályos Btk.-t alkalmazta. Az irányadó bírói gyakorlat szerint főszabályként az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseinek vegyes alkalmazása kizárt, azonban a kombinatív jogalkalmazás kifejezetten kötelező, ha a bűnhalmazatban álló valamely cselekmény az elbíráláskor már nem bűncselekmény. A bűncselekménynek nem minősülő cselekményt ez esetben az elbíráláskori törvény szerint kell elbírálni (felmentő rendelkezést hozni), míg a bűnhalmazatban álló egyéb bűncselekményeket az elkövetéskori törvény szerint kell elbírálni (BH.1995.72.). A másodfokú elbíráláskor hatályos Btk. 138/A.§.
- a)pontja szerint a Btk.324.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége esetében a kár kisebb, ha 50.000 forintot meghaladja. Jelen esetben a vádlott által okozott rongálási kár 32.000 forint. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat az ellene rongálás vétsége (Btk.324.§
(1)bekezdése és
(2)bekezdése a) pont) miatt emelt vád alól a Be.6.§
(3)bekezdés a) pontja alapján - mivel a bűncselekményi kárértéket a rongálási cselekménye nem érte el - bűncselekmény hiányában felmentette. A Be.337.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a vádlott által rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást megszüntette, mivel a cselekmény elkövetésétől (
- február 23.) számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak (
- évi LXIX. törvény
- §
(7)bekezdése, 84. §
(1)bekezdés g) pontja és 157.§
(1)bekezdés b) pontja.) A Fővárosi Bíróság a büntetés kiszabása során felmerülő súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomó részt helyesen sorolta fel és azoknak döntően megfelelő nyomatékot tulajdonított. Ugyanakkor nem minősül súlyosító körülménynek a többszörös visszaesői minőség, mert ahhoz a Btk.97.§
(1)bekezdése külön törvényi hátrányt fűz. Ellenben további súlyosító körülmény, hogy a vádlott a bűncselekményt a vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A részfelmentésre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben nem szabott ki halmazati büntetést, jelentősnek tekinthető a további időmúlás is és igen nagy nyomatékkal értékelhető enyhítő körülményként a cselekmény távoli kísérleti szakban maradása. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Btk.37.§-ában meghatározott büntetési célok az elsőfokú bíróság által kiszabottnál rövidebb tartalmú fegyházbüntetés meghatározásával is biztosíthatóak a másodfokú bíróság ezért a kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítette. A Fővárosi Ítélőtábla a nyilvános ülésen felvett adatok alapján megállapította, hogy a vádlott állandó lakóhelye megszűnt. Az elsőfokú bíróság ítéletének járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helyenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.99.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselése a Be.381.§
(1)és
(2)bekezdésén alapul. Az ítélet elleni jogorvoslati joga Be.386.§
(1)bekezdés c./ pontján alapul. Budapest,
- év április hó
- napján . Lassó Gábor s.k.. Ujvári Ákos s.k.. Révész Tamásné s.k. a tanács elnöke előadó bíró A kiadmány hiteléül: Weszely-Földvárszki Tünde tisztviselő bíró